Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-02-14 / 37. szám

1935 február 12 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 167 PAÁL JÓB RIPORTREGÉNYE A LÁTHATATLAN BIRODALOM 21. A játékkaszinók kozákjai A «flúta» — Találkozásom az utolsó idők legnagyobb hamiskártyásával, az egykori szeparé-pincérrel — A «cündolds» — A rulett és bakk szélhámosairól — A nagy sipisták udvara és cinkosai — Gottlieb Artúr «nagyvállalkozó és bankár» bankot ad... Húsvét előtt, amikor legnagyobb a forgalom az adriai fürdőhelyeken, elegáns, feketére lakkozott Hispano Suiza állott meg a Quamero öblé­ben a legelőkelőbb hotel előtt. Li vrében volt a soffőr. H irmán szálltak ki a kocsiból: egy ragyogó szépségű hölgy. — csak franciául beszélt — egy kopaszodó ur és egy ismert pásti mérnök vállalkozó. A kopaszodó ur a bejelentőlapra azt irta: „GotUieb Artnr, nagp­vállaikozó és bankár nejével, Bécsből". Appartementet bérelt k és este a legki og&stalanabb elegindával jelentek.m;g a bárban. A hölgy dekoltólt loilettjéről leritt, hogy a legjobb párisi szalónban készült. D' Orsay illata szólít körülötte a parketten. Két nap múlva ők voltak a für­dőhely sztárjai. A hölgy különösen szívesen kö­tött barátságot idősebb gazdag urakkal... Harmadnap elmesélte, hogy a szomszéd fürdőhelyen esténkint bacc csaták folynak. A társaság kirándult. Gottlieb ur és a hölgy unottan dobáltak apróbb bankje­gyeket az asztalra. Vesztettek. Másnap elmentek újra. Veszteltek megint. Da mór sokkal nagyobb volt a szvitjük, hmerellen urak is ott sürgölődtek a tengerparti hotel különszobáj'iban az asztal mellett. Gottlieb ur megismert közülök né­hányat. Maga mesélte: ,\z a monoklis a fiatal Königswarter gróf, a mísU p»Ji» az osztrák nemseti bank elnökének a fia". Ilyen társasághoz nem férhet két aég. Gottlieb ur maga hozatott uj kártyákat. Sajátkezüleg bontotta fel és amikor háromszor, vagy négyszer vesztett, ő ült a bankba. Tízezer lírával adott bankot és — nyert. Nyert másodszor is. E*y mi lanói vállalkozó — egyik hódolója a szőke démonnak — prre ha'­mozni akarta a tétjét. Gottlieb ur mosolyosva mondta: „minden tétet tartok!" Megint nyeri. A milanói már hatvannyolcezer lírát veszített. Gottlieb barátai „Königtwarter Rróf és a N ;mzeti Bank elnökének a fia" szintén veszteltek. D a nevetve fizették be a téteket. És Gottlieb ur nyert negyedszer, ötödször és ny»rt nyolcadszor is... Kellett nyernie, hiszen a „fris­sen bontott csomagokban" — fíóta volt . . . Fiótának hívják a hamiskártyások birodalmában az előre Sssle­rakott csomagokat. Baccarat-ban, vagy chtmin de fer-bsn ös t­szeraknak haVnyolc nyerő coupot, és belecsempészik azt a „ko­porsóba", ahonnan a kártyákat előszedik. Ahova sikerül egyszer egy flótát becsempészni, ott minden játé­kost kifosztanak. . . . Gottlieb ur rocrgel elu'azott. Elutazott vele „neje" is. És el­tűntek a „Könicrswarter gróf" meg a többiek. Csak az ismert pesti mérnök maradt ott ötven­ezer lírával könnyebben. Az ér deklődőknek elmondotta, hogy Firenzében ismerkedett meg „Gott­lieb bankár" úrral, — talán in­kább FI szőVe hölggyel — éa szí­vesen fogadia invitálásukat: te°rve meg velük az utat az adriai fürdő helyre. A kifosztott játékosok aztán érdeklődni kezdtek. E<y sürgöny Pestre elegendő volt annak meg­állapításéra, hogy Gottlieb ur az utóbbi idők legnagyobb hamisjá­tékosa. San Morilzban le volt tar­tóztatva. Hamburgban kőöző le­velet adtak ki ellene. Fotográfiája a francia Riviarán ott van a ka­szinók „albumában". Valamikor szeparé.pincér volt Pesten, aztán avanzsált: ütlelva­zetö lett az egyik oktogontéri kávébisban, asnaly azonban tönkrement. Évek óta a fürdőhelyeket járja és — minden évben akad pgy hasonló sikeres „oartija." U^y mesélik, hogy az adriai fürdőhe­lyen fél millió líránál többet nyert . . . Da nagy az „üzleti költsége", aminthogy ma mér minden sí­pista felette nagy rezsivel dolgo­zik. Ehhez a rezsihez tartoznak: a hölgy, — akinek elegánsnak kell lennie — a cinkosok hadserege, az előkelő hotelben való tartóz­kodással járó jelentős költségek, valamint a reprezentáció sokezres kiadásai. A Gottlieb esetében — amely­nek magam is tanuja voltam — i>enne van a mai kor hamisjáté­ikosának egész portréja. Ezek a hamisjátékosok kétség­kívül mesterei a „keverésnek", a „leemelésnek", nem riadnak visz­sza egv kis „cinkelés'ől" sem, da igazi elemük a — f óta. Magfi­Ryelőképességük. emberismeretük falette nagv és fizetett cinkosokat tartanak a nagy világfürdőkben csak azért, hogy ez jelezze nekik, ha megérkezik a „nagy balek". Specialisták vannak közöltük, egyik­nek specialitása a bakk, a má­siknak a póker, a harmadi'í pa­dig trente et quarentehoz, vagy écarté-hoz „ért". Ma már nyomtatott könyvek foglalkoznak azzal a prob­lémával, hogyan kell össze­rakni a flóta csomagjait. Külön szervezet intézi a meg­jelölt, vagy összerakott kártyák­nak a kaszinókba, klubokba való becsempészését. Persze itt mindig csak társaskörökről, vagy titkos kaszinókról lehet szó, mert a nagy nemzetközi játékok rendőreinek a »zeme a legkisebb gyanút ie fel­f dezi és a gyanús ember a legelső vonattal elutazik. Külön művészet a cündolés. A hamisjátékosok birodalmában a megértetés nyelvét hívják így. A kibicek — valamennyi cinkostárs — előre megbeszélt jelekkel adja tudtára a mesternek, hogy például pókernél, vagy baccnál mire vág a partner. A monokli megtörülése, a rákönyöklé8 az asztalra, ciga­rattagyujtás, ártatlan megjegyzés, hogy „milyen nedves ma ez a ci­garetta", vagy hogy „holnap is­mét visszatérek a Gianaclisra", a x adrág búgjának kisimítása, orr sörlés, az orr (negvakarása, „pin­cér, hozzon egy pohár vizet", mit szól kegyelmes uram Mistinguett­hez?", a cigarettatárca kétszeri be­csapása, keresgélés a zsebben; ezek mind előre megbeszélt jelek, amiből a partner megtudja, Ihogy a „pali négyre vágott", vagy hogy pókernél a balek blöfföl és nyu­godtan megállhatsz két hideg ászra. A cündo'ásnak nincsen ál­landó szótára, a nyelvkincs napról-napra a) formákat pro tuká', a tegnapi haland­zsát ma már nem lehetne elővenni, mert rájönne a Külön osztályba tartoznak aztán a játékkaszinók sip'stái. Ezek rend­szerint tehetségtelen kezdők és az első esetben leégnek. Külön spa­cialisták : A „kis szórakozott", aki ott ül a ru'ettasztalnál és mialatt kihir­detik az eredményt, gyorsan oda­tol még egy zsetont arra a színre, amely nyert és amely a könyöké­nél van. A „nyakkendős gentleman", akit Zoppotban lepleztek le. Ez a nyak­kendőjébe erősítve hordozta zse­tonjait. Amikor a golyó már meg­állt, átnyúlt az asztalon és „par­d in tévedtem" felkiáltással húzta vissza a balját, de jobb keze meg­rántott egy zsinórt és a nyakken­dőből kicsúszott a zseton a vö rösre, amely nyert. A „női hajszál". Régi trükk. Ba­denben magam is tanuja voltam egy ezzel próbálkozó hölgy lelep­lezésének. Tiz schillinges zseton aljára viasszal női hajszál van ra gasztva és vesztés esetén a zse­ton visszacsúszik a felház. A „zsetontologató", aki amikor sok egyforma zseton fekszik vala­mely szimpla számon — faketén, vörösön, páratlanon, alacsonyan — a golyó pörgése közben odanyúl és az egyik zsetont egy máaik sanszra tolja. Ha nyer : nem ve­szik észre, mert hiszen az, aki a tétet eredetileg tette, veszített, nem keresi a pénzéi. Ha vészit: nem törődik azzal, hogy a többiek ve­szekednek. Az „echo" ott fordul elő, ahol bemondásra is fogadnak el léte­ket. Ezt ugy hívják anonsz. Va­laki bemond egy összesét, a „visszhang" megismétli. Nyert r­követeli a tétjét, vesztett: azzal védekezik, hogy ő csak megismé­telte a játékos bemondásét. Nizzában magam is ott voltam az egyik kaszinóban, amikor tíz­ezer frankkal tovább adták a bankot. Ulő játékosok nem akar­ták a bankot kiadni, erre egy elő­kelő „álló játékos" jelentkezett. „Lássuk a téteket" mondta és az asztal, mivel már hatszor nyert a bankár, az utolsó frankig kitette a bankot. A játékmester kérte a bankadólól a „bankot", mire hanyag nonsalans$zal tömött pénztárcáját dobta az asz­talra. A lapokat — chemint játszottak — leadták. Nyo'ca volt a pointeurnak. kilence a banknak. A frakkos ur — egv Pesten ismert játékos, aki azonban már letört — bazsebalte n halom zsetont és mialatt kifelé ment, nevetve mondta nekem : „Tudjamennyi volt abukszámban? Kéts'áa frank . . ." „Es ha rájön­nek ?" „Hát édes Istenem, kidob­nak . . . Nagyobb baj nem tör­ténhetik . . . . . Ebben a mondatban benne van a hamis játékosok egész pszihológiája, Megalakultak a kerületi leventeegyesületek A csabai leventeegyesületek va­sárnap tartották alakuló közgyű­léseiket. Az alakulás minden ke­rületben külön, a következő ered­ménnyel törlént meg: 1. ker. „Rákóczy Ferenc" LE. Elnök: Saguly József tanár, alel­nök: Moldoványi Gábor ig. ta­nító. H. ker. „Bethlen Gábor" LE. Elnök: dr. Galli Károly ügyvéd, alelnök; Ambrózy József igazgató. III. ker. „Hunyadi János" LE. Elnök: Mészáros Gyula ny. igaz­gató, alelnök: Szlany Pál ev. lel­kész. IV. ker. „Bocskay htván" LE. Elnök : Uhrin Károly igazgató, al­elnök Botyőnszky Mihály földbir­tokos. V. ker. „Bercsényi Miklós" LE. Elnök : Koltay Pál tanár, alelnök; Darida Károly tanító. VI. ker. „Zrínyi Miklós" LE. E'nök : Dr. Banner Banedek igaz­gató, alelnök : Gyu'ai Mihály ke­rekedő. A Budapestre utazó vidéki utas tii­A SZÁLLODÁBAN LAKOM, MERT II. kényelmes, folyóvizes, telefonnal, rádióval és központi fiiléssel ellátott szobákat 4 pengőtől, két ágyait hét pengőtől kapok; 2. teljes penzió már 8 P-től kapható; 3. a Metropole konyhája Eirópahirü; 4 a Metropole a főváros művészi é< társadalmi élete előkelőségeinek ta­lálkozóhelye; 5. a hangu'atos éiteremben estén­ként Bura Sándor hirnevas cigányze­nekara muzsikál; 6. a gyönyörű télikertben egy remek, jizz zenéjére táncol a közönség; 7. a fényes kávéhízban igazi világ­városi hangulat uralkodik; 8. a Metropole a város szivében fek­szik (Rákóczi-ut 58.); 9. a személyzet elismerten figyelmes és előzékeny; 10. borravaló megváltás 10 százalék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom