Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-01-06 / 5. szám

1935 január 6 BEKESMEGYEi KÖZLÖNY 5 ebédlő, kombinált bútorok, konyhák stb. óriási választékban nagyon oicsó árakon kaphatók bútoráruházban BÉKÉSCSABA, Andrássy-ut25.sz. Kedvező fizetési feltételek — mondotté egyikben Bismark Gorcsahovnak, ami magyar nyelvre átültetve röviden annyit jelent: ha te ütöd az én zsidómat, akkor én is ütöm a tiedet, de valamivel jobban. És megkezdődtek Bart­hou utazásai Varsóba, Prágába, Belgrádba, Bukarestbe. Létrejött a megegyezés a Szovjetunióval és létrejött Ankarával. Németország viszont megbékült Lengyelország­gal, összeszűri a levet Romániá­val, kecérkcdik Jugoszláviával és nem utolsó sorban csókot hint Japánnak. Mi több, Velencében Hitler meglátogatja a Ducet és világgá kürtöli, hogy szükség ese­tén Olaszország is Németország mellé áll. A bibi az egészben csak az a csiklandós kérdés — hova ciallakozik Anglia és hova Itália. A Foreien Office egyelőre pipis­kedik. Nem rejti véka aló nyug­talanságát a francia politika delej­iránya miatt, de b War Office és nz Air Ministry Franciaország ol­dalán látja NagyBrittánia helyét kijelölve. Olaszországot vérig séiti a francia gőg, dn — a Brennert is félti. Szóval a japán—lengyel­német koalícióval szemben egye­dül áll Franciaország, a megbíz­hatatlan ki3 entente és az utóbbi­nál is megbízhatatlanabb Szovjet­unió karéjától övezve. Mígnem fel­virrad julius 25 ike, a nap, ame­lyen Engelbert Dollfus kancellár ártatlan vére'az égbe fröccsent. London felhorkan. Olaszország mozgósít. Nem mintha Olaszor­szág' ak csak eszeágéba is jutna ahhoz a koalícióhoz csatlakozni, amellyel a francia diplomácia Né­metországot a falhoz akarja szo­rítani I'alia fara da se sempre — ahogy első Viktor Emánuel kívánta és mecrhagyta. Ám azt sem óhajtja, hogy Németország szerfelett meg­erősödjék és a nyakára nőjjön. így aztán — érdekes fordulat — Oroszország felé tájékozódik, ame­lyet — ki gondolta volna — Fran­ciaország és Olaszország együtte­sen tartanak keresztvízre és csem­pésznek ba tiltott dugáruként a nemzetek szövetségébe, ahonnan "kiálkoztatott. Ez még nem elég. Németország elveti a keleti Locar­nót, amelyhez Lengyelország ugyan­csak megtagadja a hozzájárulását. Ami Franciaországnak módot nyújt arra, hogy Keleten is szövetsége­seket toborozzon anélkül, hogy ezáltal Angliát vagy Olaszországot Németország oldalára kergetné. Ez volna hát a béke utja? A józan szellemek tudják és vallják, hogy ez az ut a pusztulásba visz, a pusztulásba és a romlásba. Mennél szorosabbra zárul a gyűrű Németország körül, annál elkese­redettebb düh vesz — és joggal — rajta erőt. A fegyverkezés üte­mét mindegyre gyorsítja, mígnem felrobban és romokba temetkezik. Ám szerencsére beköszönt decem­ber hava és e hó ötödikén Olasz­ország Angliával együtt késznek nyilatkozik a Saar-vidéken átvenni az ellenőrzést Franciaországtól. Ami több, sokkalta több, tizedi­kén békésen elsimulnak azok az ellentétek is, amelyek a marseillei események nyomán tokosodásba mentek ét. Csoda, valóságos csoda történt I De olyan csoda, aminek könnyű az okát-fokát megtalálni. A feszültség enyhült, mert immá­ron elbírhatatlan volt. Pierre Lo­valnak sikerült utolsó pillanatban Európát meggyőznie, hogy Fran­ciaország kész lemondani az ed­dig űzött szövetséghajhászó poli­tikáról, ha Európa a maga részé­ről tanújelét adja némi szolidari­tásnak. Amit Anglia és Olaszor­szág mindketten szíves örömest megígértek. így bontakozott ki előttünk egy ujabb négyes szövetség képe, amelyben Anglia, Francia-, Olasz­és Oroszországok foglalnak moh dan helyet és így bizonyul igaznak Tardieu diagnózisa, hogy megint ott vagyunk, ahol a mádi hitsor­sos. Az áprilisi jegyzék felborította a leszerelési egyezséget, elsodorta Angliát és Olaszországot Francia­ország oldaláról és arra ösztö­kélte a francia diplomáciát, hogy a biztonságot és a békét inkább a szövetségi rendszer kiépítésében, semmint egy nemzetközi paktum­ban keresse. Az olasz politikának irányváltozása julius huszonöttől és az angol politikának elhajlása december öttől oda tolta vissza az óramutatót, ahol 1933-ban állott. S kezdődik az előadás újból*, élőiről. Tessék besétálni. I A Békéscsabai I j Általános Nép­I egylet ifjúsági I műkedvelő 9 gárdája rEADÉLUTÁNT rendez vasárnap délután 4 órától 12 óráig tánccal egybe­kötve a népegylet he­lyiségében. Belé­pődíj nincs 1 & Tea jegy 60 fillér. Külpolitikai szemle ll»tas Lustig Géza Ott vagyunk, ahol a mádi zsidó 1 Körülbelül ezekkel a szavakkal jellemzi Tardieu az éltalános hely­zetet, akkor, amikór Laval Mus­solinihez készül. És bér sok min­denben iger csak nem értünk vele egyet, az igazság kedvéért el kell ismernünk, hogy Waldeck-Rous­seau unokaöccse, akit Clemenceau csúfondárosan jóstehetséggel meg­áldott leveli békának nevezett, mint oly sokszor, ezúttal is fején találta a szöget. Elég, ha vissza­gondolunk az elmúlt esztendő ki­emelkedő eseményeire, azokra, amelyek április 17 én, julius 25 én, december 5-én játszódlak le és rögtön látni fogjuk, hogy a diag­nózis hibátlan, mert Európa, akár­csak Mefisztó uszkár képében, egy helyen forgott anélkül, hogy célját fikarcnyival is megközelí­tette volna. Hogy sorrendet tartsunk, április 17 e volt az a nevezetes időpont, amikor a francia kormány hírhe­dett jegyzékét a leszerelés tárgyá­ban útjára röpítette. És bár a frarcia közvélemény sokéig téve­désben élt a szóban forgó diplo­máciai .irat jelentősége felől, a külföld nyomban tisztában volt azzal, mit takarnak el és mit Ieb­bentenek fel a sorok között. Anglia legalább is megérezte, hogy Fran­ciaország élesen elkanyarodott ek­kor attól az iránytól, amelyet ed­dig nyomon követett, mint öszvér a barázdát és feladta azt a re­mi nyt, hogy a békét a fegyver­kezések csökkentésével megszilár­dítsa. Abban a pillanatban, ami­kor Franciaország az egyetemes le­szereléssel homlokegyenest szem­beállította a német fegyverkezést, amelyet csak erőszakos beavat­kozás utján lehet meghiúsítani, a helyzet egy dilemmára szükült. Vagy összefognak az érdekelt ha­talmak és együttes erővel ráncba szedik a rakoncátlan szolótáncost, ami egyértelmű lett volna a há­ború azonnali kitörésével, vagy le­tesznek arról a jámbor szándé­kukról, hogy a leszerelést nem­csak papíron, de valóságban is keresztül hajtsák és — szabadjára engedik a vesztükbe rohanókat a fegyverkezés lejtőjén. Merhette Franciaország követelni, hogy Né me'ország ellen fenyítő hadjárat indittassék? Álmodni se lehetett róla. És igy egyetlen mentségül az kínálkozott, hogy a leszerelés kér­désének feszegetése síre die e 1­halasztatik. A genfi konferencia, amely május huszonkilencedikén ült össze, jó képet vágott a csúf játékhoz és kényszeredetten ugyan, de mégis csak kimondotta, hogy a leszerelés — egyelőre időszerűt­len. Viszont Franciaország, minek­utánna bucsut vett a kapufélfától, illetve a lehetőségtől, hogy bizton­ságét és békéjét nemzetközi ala­pon megóvja, lázas sietséggel neki vetekedett az uj feladatnak, hogy a szilajul fegyverkező Németország ellenében a szövetség-rendszerek aknamezőjét kiépitse. Róma, da még inkibb London durcásan fi gyelte, hogyan pödörödik és szö vődik a koalició recehálója, mert nem lehetett kétség afelől, hogy az egyik szövetségi rendszer uno ictu maga után vonja a másikat és hogy Németország szegre szeg­gel felel. A corsaire* corsairet derc i

Next

/
Oldalképek
Tartalom