Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-09-25 / 216. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY halált halt bajtársakra mondja, hogy megcselekedték azt, ami kö­telességük volt. — Az élőknek is vannak kötelességei — folytatta emelt hangon Mitla­sovszky — minden magyar, erejé­nek végső megfeszítésével doboz­zon azon, hogy az ország lakosságát sziv és lélekbeli össz­hang kösse össze, minden magyar dolgozzon azon, hogy ebben az országban egyfor­mán becsüljék meg azt a munkát, amely a haza felvirágoztatására irányul és ha majd mindez bekö­vetkezik, ha majd a megmaradt magyarok szive minden pártos mel­lékgondolatot kiölve egyetlen ritmu&ban dob­ban fel, ha majd minden magyar karja eggyéfor­rott erővel lendül áldo­zatos munkára Nagyma­gyarországért, akkor az élők is elmondhatják magukról, hogy megtették azt, amit a haza követelt tőlük és akkor minden magyar elmondhatja, hogy édes és dicső dolog meghalni a hazáért. A 4-es honvédek hőstetteiről emlékezett meg Kratochwill altábornagy A nagy éljenzéssel fogadott be­széd ütőn*Kratochwill altábornagy, o váradi í4-es honvédek utolsó parancsnoka mondott ünnepi be­szédet. — A vilőgháboru hőseinek em­léke rohamosan süllyed a fele­désbe — mondotta az altábor­nagy —, mi azonban, ekik négy nehéz esztendőt szenvedtünk vé­gig> mi, akik négy nehéz esz­tendőn át verekedtünk a világ minden részén, nem feledünk, mert nem feledhetünk. Sajnos a fiatal generáció már nem érzi át a világrengető harcok történelmi jelentőségél, pedig ezeket a har­cokat azért verekídtük végi& hogy az ország teljes épségben megma­radjon. Csak a hazánkat véd­tük és nem voltak hó­dító szándékaink, nem akartunk talpaiattnyi föl­det sem elvenni senkitől. •- A 4 es honvédek a világháború kitörése után az első ezredek kö­zött vonultak ki a harctérre. Már az első napok egyi­kén harcba keveredtek az orosz katonák töme­gével és a társezredek­kel együtt diadalmas csatában nemcsak fal­tartóztatták, hanem meg is verték őket. Ezzel lehetővé telték, hogy a németek teljes erejükkel a fran­ciők ellen fordulhassanak. A ma­gyar hadsereg s a 4-es honvé­dek megtették kötelességüket, saj­nos a németek veszítettek Páris előtt. Ezulán az ezred harcainak to­vábbi történetét ismertette Kratoch­will altábornagy, vázolta a máso­dik isonzói csatának a 4 es hon­védekre vonatkozó részleteit, majd különösen kiemelte, hogy megboldogult királyunk, IV. Károly többizben megdicsérte a halálmeg­vető bátorsággal harcoló 4 es honvédeket. 1918. november 18-án — fe jezte be beszédét — teljes rend­ben vonult be az ezred Nagyvá­radra; A 4 esek sz ükebb hazája azóta elveszett, földjét idegen el­lenség lába tapossa, a 4-esek mindent i elve­szítettek, csak becsüle­tük és hirnevük maradt meg tisztán, mocsoktala­nul, örök időkre hirdetve a magyar férfiak és e hősies magyar ezred bá­torságát. Most következelt a leleplezés megható pillanata. Az altábornagy imára vezényelt, a kirendelt dísz­század imára emelte fegyverét, az előkelő közönség padig felállva, levett kalappal, a katonák mind­végig tisztelegve hallgatták az imót, amelynek hangjainál a két emlék­táblát leleplezték. Az emléktáblákat, amelyeket Ka­pitány József készített, feszes vi­gyézzban diszőrség állta körül. A fekete márvőnylapról aranyosan világítottak elő a felírás betűi. A százegyesek tábláján, a kö­vetkező szavak állottak: E laktanyából indult el 1914. augusztus 1-én Békés-, Csa­nád• és Csongrád vármegyék derék fiaiból kiegészítendő császári és kir. 101-es gyalog­ezred, hogy az 1914—18. évi világháború harcterein magyar becsülettel és példás vitézség­gel, hősiesen küzdjön kirá­lyért és hazáért. Véreim! Ha erre jártok, hálás kegyelettel emlékezzetek meg hősi halált halt, halott bajtársaink ezrei­ről, kiknek megdicsőült szelle­me és lelkes, önfeláldozó kö­telessége vezéreljen bennünket a magyar feltámadás kivívá­sáért indított egységes küzdel­münkben. A négyes hősök emléktábláján a következőket olvastuk : A rabságban sínylődő Nagy­várad városából indultak el Bihar-, Békés- és Csanád vár­megyék derék fiai, hogy a m. kir. nagyváradi 4. honvédgya­logezred es népfelkelő alakula­taiban 1914—1919-ig harcolva hazánkért és királyunkért győ­zelmesen és hősiesen áldozzák fel életüket a világháború harcterein. Nem rajtunk mult a szent mayyar föld igazság­talan megcsonkítása. Sok ezer hősünk áldott emléke és szel­leme bennünk él. Hiszünk Ma­gyarország feltámadásában. A leleplezés meghatott pillanatai ütőn Mokcsay Dazső ezredes, ez­redparancsnok a katonaság nevé­ben átvette az emléktáblát. — Tizenhat éve fejeződött be a nagy háború — mondotta —, a régi ezredek már nem fegyveres alakulatok többé, de mint bajtársi közösségek ma is eleven erővel élnek. Örömmel tölt el bennünket, ma szolgáló katonákat ez a körülmény és azt szeretnénk, ha mi is vé­gig ilyen sorsközösségben marad­hatnánk együtt. Ennek reményében veszem át a Bethlen Gábor gya­logezred nevében ezeket a példát mutató emléktáblákat és megígé­rem, hogy mindvégig hiven meg­őrizzük és megtartjuk mind a kettőt. Ezután a megjelent társadalmi előkelőségek a 101-es emléktáblá­hoz vonultak, ahol Mokcsay Dezső ezredpa­rancsnok az ezred, Kra­tochwill Károly a 4 esek, v. Jánossy Gyula polgár­mester pedig a város ne­vében koszorúzták meg az emlékmüvet. Az ünnepélyes megkoszorúzás a 4-esek emléktáblájánál folytatódott, nhol Mokcsay Dazső a katonaság, Panwitz Vilmos ny. ezredes a 101-esek, majd Jánossy Gyula polgármester Békéscsaba vőros közönsége nevében áldoztak né­hány keresetlen szóval a hősök emlékének. Most a katonazenekar a Szó­zatot játszotta, majd az egyes csapattestek díszf el vonulása kö­vetkezett, élen a lovasleventék mintaszerűen felvonuló különítmé­nyével. A katonaság diszszázadá­nak feszes menetét Böbl kapitóny vezelte, majd a frontharcosok im­ponáló csoportja következelt, utánuk pedig feltűnt a 101-esek sok vihart látott, dicsőségesen lobogó zász­lója. A 101-esek élén régi diszegyenruhájában, ki­vont karddal Panwitz Vil­mos ny. ezredes, a 101­esek volt parancsnoka, ha­ladt, mögötte pedig a civilruhás volt 101 esek hosszú sora következett. A sort a 4 esek zárták be, akiknek riadó éljenzéssel és nagy tapssal fogadott diszmenetét Kratochwill altábornagy és v. Jánossy Gyula pol­gármester vezették. A csapatok felvonulása után az ünnepség véget is ért. a kordon felbomlott, a közönség elözön­lötte az uttestet, a kaszárnya ud­varon psdig nemsokóra megkez­dődött a tábori ebéd, amelyen a megjelent katonai és polgári előkelőségekkel együtt részt vett az egész tisztikar, a nős tisztek családjaikkal együtt, to­vábbá hatalmas sátrak alatt a frontharcosok, a volt I0l.esek és a 4-esek, akiknek soraiban Kratochwil altábor­nagy és v. Jánossy Gyu­la polgármester is ott ebédeltek. Az ebéd a kora délutáni órák­ban ért véget, délután bajtársi szövetségi gyűlésre gyűltek össze a volt 4 esek és 101-eaek, majd az esti vonattal a vendégek leg­nagyobb része elutazott. Tizenkét sseméfyes aggok házat épiteeiek a csabai iparosok Hirtelen megnövekedőit az aggok háza alapja, ugy hogy megvalósulás előtt áll az aggok háza létesítésének ügye - Teljes ellátást kapnak a gondozottak (A B. K. tudósítója jelenti.) A békéscsabai Ipartestület már régen tervbe vette az iparoságok kér­désének rendezését, de pénzhiány miatt nagyon sokáig csak elgon­dolás maradt az otthon felállítá­sának terve. Most változott a haly­zet, mert az erre a célra fenntar­tott alap jelentős összeggel na­gyobbodott. Erről beszéltünk L*'p­ták János ipartestületi elnökkel, aki a B. K. munkatársának a kö­vetkezőket mondotta : — Már évekkel ezelőtt volt a csabai iparosoknak egy iparoBag­gok otthona felállítására alapjuk, de a nehéz viszonyok miatt ez az alap egyáltalán nem növekedett éveken keresztül, hanem megma­radt a régen félretett 300 psngő. — A nyáron azonban a felosz­lott temetkezési egylet 2500 pen­gője ránkmaradt s igy az alap hirtelen megnöve­kedett. — A legutóbbi elölj árósági ülé­sen foglalkoztunk az uj helyzettel s az a nézet alakult ki, hogy most­már itt az ideje annak, hogy a részleteket is megvitathassuk. Ép­pen ezért az elöljáróság a maga kebeléből kijelölt egy tizenegyes bizottságot. — Ennek a bizottságnak első feladata az lesz, hogy még 3000 pengőt előteremtsen, mert legkeve­sebb 6000 pengő kell egy valameny­nyire központi fekvésű 3-4 2szo­bás ház vételéhez. — Remélem, hogy^faTvárostóI, a megyétől, a kamarától, az 1POK­tó!, továbbá a kormánytól tekinté­lyes összeget lehet kapni — a szo­ciális célra tekintettel — s ezenfe­lül rendeznük majd táncmulatsá­got, melynek tiszta jövedalme szin­tén az alapot gyarapítja. — Nézetem szerint 10-12 öreg iparost tudnánk he­lyezni egy három-négy szo­bás házban s mellettük lak­hatna a szolga is. — Telje3 ellátást kapnának, ennek terheit részben a hozzátartozók, részben az adományozók fedeznék. — Szerelnénk, ha rövidesen meg­valósulna elgondolásunk, bármi­lyen szerény koretek között is, mert ez is nagy eredmény lenne. — A tizenegyes bizottság fogja azt is megállapítani, milyen va­gyoni viszonyokkal s milyen élet­korral lehet majd bejutni az ipa­rosaggok otthonába. Üzleti célra kiválóan al» kalmas piactérre nyiló bérbeadó. II., Ferenc József-tér 12. sz. alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom