Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-12-25 / 291. szám

1934 december 25 BEKESMEGYEI KOZL0NV S A törvényhatósági választások Irta: Gyöngyösi János dr. A törvényhatósági választások nemsokára teljesen befejezést nyernek, biszen mindössze néhány érdekképviseleti mandátum betöltése van még hátra. A januárban összeülő uj törvényhatóságról azonban már is megállapítható, hogy az összetételében semmi lényeges változást nem mutat, mint ahogy nem is mutathat. Érdemileg a törvényhatóság összetételének állandóságát azok a biztosítékok őrzik, melyeket az 1929. XXX. törvénycikk a titkos szavazás bizonytalanságának ellensúlyozására szükségesnek tartott felállítani. Mert igaz, hogy az uj közigazgatási törvény a megyei választásoknál az egész vonalon bevezette a titkosságot, viszont a törvényhatóságnak jóformán egyharmadát fenntartotta a hivatalos személyek vagy hivatalos érdekképviseletek részére, a másik harmada pedig az adócenzus alapján a viriliseknek jutott, akiket a tőke és kormányhatalom szoros kapcsolata folytán inkább lehet függő helyzetben lévőknek, mint függetleneknek minősíteni. Mindössze egyharmada maradt tehát a törvényhatósági bizottsági helyeknek az, ahol a titkos választás utján szélesebb néprétegek akarata és a pártok ereje érvényesülhet. Azért beszélünk pártokról, mert hiszen a törvény is róluk és azok vezetőiről szól, mint akik a választás technikai eszközeivel, a hivatalos szavazó jegyekkel ellátandók. De vájjon egyáltalán vannak-e nálunk megszervezett polgári politikai pártok ? Feltétlenül nemmel kell válaszolni. Az egyedüli párt, amelyiknek már évtizedek óta kiépített szervei, gyakorlott eszközei és kifinomult rutinja van, az a szociáldemokrata párt, ezért érthető, hogy ezeknél a választásoknál is csupán a szociáldemokrata párt jelent komoly ellenfelet a kor mánypárti jelölteknek. Nemcsak abból a szempontból, hogy a hatósági szemek éberségét elkerülve eredményes propagandát fejthetnek ki az elégedetlen kispolgári tömegek körében, de azért is, mert a szavazás technikájáról bizalmi embereik utján kioktathatják az érdeklődésük körébe vont választókat. A most már másodízben lefolytatott titkos szavazásu törvényhatósági választásoknak épen az a megdönthetetlen tanulsága, hogy a választás titkossága mitsem ér az egyesülési jog pontos szabályozása nélkül, amelyet a hatóságok kötelesek legyenek fegyelmi felelősség terhe alatt lelkiismeretesen végrehajtani. Természetesen az egyesülési jog nem kell, hogy jelentse a demagógiának szabadjára engedését. Ezt különben a szembenálló pártok kölcsönös és a nyilvánosság előtt lefolyó vitája és az izgatás stb. ellen fennálló törvényeink kellően ellensúlyoznák. Az a polgár tehát, aki egyébként a közügyek iránt érdeklődéssel viseltetik, tisztában van vele. hogy az ő állásfoglalása vagy a választás eredménye a törvényhatóságnak az alaptörvényben már meghatározott összetételére lényeges befolyást nem gyakorol. Polgári pártok, amelyek egyegy irányt vagy gondolatot propagáljanak, nincsenek vagy a fentebb vázolt okok folytán akcióképtelenek. Ilyen körülmények között azután érthető, hogy a mandátumokért való egész tülekedés csupán személyi ambíciók folyománya, hogy a bizottsági tagságot, mint valami kitüntető cimet értelmezik és hogy pártok és érdeklődés nélkül szabadtere van a közigazgatási tényezők irányításának. A jelen körülmények között néha talán még jó is, hogy igy van. Máskülönben ebben a zűrzavarban valóban különös meglepetések történhetnének. A polgár pedig az ilyesmit már éaAcíáScL DUPLASPIRALL AMPÁT nem is érzi sérelemnek és csak legfeljebb akkor csodálkozik, amikor a hivatalból képviselt nagy számon felül még a választásoknál is mindig ujabb és ujabb köztisztviselői ambíciók érvényesülnek. A megfogyatkozott kis magyar glóbusznak ezek a politikai enyelgései csak fájdalommal és kétségbeeséssel töltik el azokat, akiknek meggyőződésük, hogy a nagy népi rétegeknek az alkotmányos életbe való szerves bekapcsolása hijján ennek az országnak a jövője mind gazdaságilag, mind pedig politikailag csak uri játék. Vajha a kormánypártnak a törvényhatósági választásokon elért síkere megnyugtatna mindenkit arról, hogy nincs mit félni attól a titkostól, mert hiszen titkossal is lehet győzni. Talán ennek a tapasztalatnak a nyomán is közelebb jutunk a szükségszerű, sőt immár a halaszthatatlan fejlődéshez. A gyermek rosszasága harci eszköz abban a küzdelemben, amelybe a felnőttek belekényszeríti k A gyermek lelkiéletéről, a felnőttekkel való összeütközéseiről, a büntetés barbárságáról, a középkorba illő verésről beszél Székely Béla, a neves gyermekpszichológus a Békésmegyei Közlöny olvasóinak Tekintsétek embernek gyermeket — mondja az uj nevelés egyetlen Egyre nagyobb a tábora annak a modern nevelési iskolának, amelyet Székely Béla „A te gyereked" c. könyv szerzője képvisel. Ez az iskola ma már nem >autszeider« irányzat; a Stefánia Szövetség megtette a hivatalos elismerés első lépéseit, amikor valamennyi telepét ellátta Székely Béla könyvével és a csecsecsemővédőnő képző intézetben a csecsemő pszichológia előadójává Székely Bélát nyerte meg. — Elég-e az anyai ösztön a neveléshez? — kérdeztük egy beszélgetés során a kitűnő gyermekpsziBÚTORT tervezek, terv szerint ízlésesen, jó és olcsó bútorral rendezem be lakását LEELŐSY lakásberendező, milbutorüzem Andrássy-út 4. Luther-u. 17. chológustól. — A nevelés — tudomány. Az anyai' ösztön hajtóereje lehet annak a szeretetnek, amely nélkül minden tudományos felismerésünk hiábavaló, de önmagában nem elegendő. A nevelés középpontjában nem az anya, — hanem a gyermek áll, nem az anyai ösztön kiéléséről van tehát szó, hanem arról, hogy a gyermek miképpen helyezkedik el a maga ösztöneivel abban a környezetben, amely a társadalmat reprezentálja a gyermekkel szemben. A nevelés valójában egy kompromisszum megteremtése az ösztönlény — a kisgyermek — és a társadalom között. A társadalmat elsőnek az anya képviseli s igy a nevelés legfőbb eszköze, elsődleges tényezője: az anya. Ép ezért mindennél fontosabb, hogy az anya megismerkedjék a csecsemő, majd a kisgyermek lelki életével s ennek rendszerében legyen segítségére gyermekének, hogy az egészséges lelki és parancsa testi fejlődés — e kettő elválaszthatatlanul összetartozik — útját megtalálja. — Ha a nevelés: tudomány, — akkor melyik tudományos irányzat, pszichológiai iskola az, amelyet legjobbnak tart? — tesszük fel a kérdést. — A nevelés nem dogma. Nem lehet tehát szabályok, iskolai rendszerek paragrafusai szerint nevelni. Minden pszichológiai iskola hoz okosat és helyeset, amit a szülő, nevelő jól használhat, de mindegyik káros, ha sablonná, dogmává válik. A megelőzés szempontjából jó alapot Alfréd Adler pszihologiai rendszere, az individuálpszichologia nyújt, amely elsőnek ismerte fel azt a harcot, amelyet a gyermek a maga tehetetlenségében, fogyatékosságában a felnőttek társadalmában folytat, hogy emberi érvényesülésének útját megtalálja. Ezt a harcot kell kiküszöbölni, vagy legalább is a minimumra leredukálni. Tegyen egy próbarendelést Kővári és Szelner cégnél • Naponta frissen pörkölt kávé! — Fűszer- és csemegeárúk legolcsóbban kaphatók