Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-12-25 / 291. szám

1934 december 25 BEKESMEGYEI KOZL0NV S A törvényhatósági választások Irta: Gyöngyösi János dr. A törvényhatósági választások nem­sokára teljesen befejezést nyernek, biszen mindössze néhány érdekkép­viseleti mandátum betöltése van még hátra. A januárban összeülő uj tör­vényhatóságról azonban már is meg­állapítható, hogy az összetételében semmi lényeges változást nem mutat, mint ahogy nem is mutathat. Érdemileg a törvényhatóság össze­tételének állandóságát azok a bizto­sítékok őrzik, melyeket az 1929. XXX. törvénycikk a titkos szavazás bizonytalanságának ellensúlyozására szükségesnek tartott felállítani. Mert igaz, hogy az uj közigazgatási tör­vény a megyei választásoknál az egész vonalon bevezette a titkossá­got, viszont a törvényhatóságnak jó­formán egyharmadát fenntartotta a hivatalos személyek vagy hivatalos érdekképviseletek részére, a másik harmada pedig az adócenzus alap­ján a viriliseknek jutott, akiket a tőke és kormányhatalom szoros kapcso­lata folytán inkább lehet függő hely­zetben lévőknek, mint függetlenek­nek minősíteni. Mindössze egyhar­mada maradt tehát a törvényható­sági bizottsági helyeknek az, ahol a titkos választás utján szélesebb nép­rétegek akarata és a pártok ereje érvényesülhet. Azért beszélünk pártokról, mert hiszen a törvény is róluk és azok vezetőiről szól, mint akik a válasz­tás technikai eszközeivel, a hivata­los szavazó jegyekkel ellátandók. De vájjon egyáltalán vannak-e nálunk megszervezett polgári politikai pár­tok ? Feltétlenül nemmel kell vála­szolni. Az egyedüli párt, amelyiknek már évtizedek óta kiépített szervei, gya­korlott eszközei és kifinomult rutinja van, az a szociáldemokrata párt, ezért érthető, hogy ezeknél a választások­nál is csupán a szociáldemokrata párt jelent komoly ellenfelet a kor mánypárti jelölteknek. Nemcsak abból a szempontból, hogy a ható­sági szemek éberségét elkerülve eredményes propagandát fejthetnek ki az elégedetlen kispolgári tömegek körében, de azért is, mert a szava­zás technikájáról bizalmi embereik utján kioktathatják az érdeklődésük körébe vont választókat. A most már másodízben lefolyta­tott titkos szavazásu törvényhatósági választásoknak épen az a megdönt­hetetlen tanulsága, hogy a válasz­tás titkossága mitsem ér az egye­sülési jog pontos szabályozása nélkül, amelyet a hatóságok kötele­sek legyenek fegyelmi felelősség terhe alatt lelkiismeretesen végrehajtani. Természetesen az egyesülési jog nem kell, hogy jelentse a demagógiának szabadjára engedését. Ezt különben a szembenálló pártok kölcsönös és a nyilvánosság előtt lefolyó vitája és az izgatás stb. ellen fennálló törvé­nyeink kellően ellensúlyoznák. Az a polgár tehát, aki egyébként a közügyek iránt érdeklődéssel visel­tetik, tisztában van vele. hogy az ő állásfoglalása vagy a választás ered­ménye a törvényhatóságnak az alap­törvényben már meghatározott össze­tételére lényeges befolyást nem gya­korol. Polgári pártok, amelyek egy­egy irányt vagy gondolatot propa­gáljanak, nincsenek vagy a fentebb vázolt okok folytán akcióképtelenek. Ilyen körülmények között azután ért­hető, hogy a mandátumokért való egész tülekedés csupán személyi am­bíciók folyománya, hogy a bizottsági tagságot, mint valami kitüntető cimet értelmezik és hogy pártok és érdek­lődés nélkül szabadtere van a köz­igazgatási tényezők irányításának. A jelen körülmények között néha talán még jó is, hogy igy van. Máskülön­ben ebben a zűrzavarban valóban különös meglepetések történhetné­nek. A polgár pedig az ilyesmit már éaAcíáScL DUPLASPIRALL AMPÁT nem is érzi sérelemnek és csak leg­feljebb akkor csodálkozik, amikor a hivatalból képviselt nagy számon felül még a választásoknál is mindig ujabb és ujabb köztisztviselői ambíciók ér­vényesülnek. A megfogyatkozott kis magyar gló­busznak ezek a politikai enyelgései csak fájdalommal és kétségbeeséssel töltik el azokat, akiknek meggyőző­désük, hogy a nagy népi rétegeknek az alkotmányos életbe való szerves bekapcsolása hijján ennek az ország­nak a jövője mind gazdaságilag, mind pedig politikailag csak uri játék. Vajha a kormánypártnak a tör­vényhatósági választásokon elért sí­kere megnyugtatna mindenkit arról, hogy nincs mit félni attól a titkostól, mert hiszen titkossal is lehet győzni. Talán ennek a tapasztalatnak a nyo­mán is közelebb jutunk a szükség­szerű, sőt immár a halaszthatatlan fejlődéshez. A gyermek rosszasága harci eszköz abban a küzdelemben, amelybe a felnőttek belekényszeríti k A gyermek lelkiéletéről, a felnőttekkel való összeütközéseiről, a büntetés barbárságá­ról, a középkorba illő verésről beszél Szé­kely Béla, a neves gyermekpszichológus a Békésmegyei Közlöny olvasóinak Tekintsétek embernek gyermeket — mondja az uj nevelés egyetlen Egyre nagyobb a tábora annak a modern nevelési iskolának, amelyet Székely Béla „A te gyereked" c. könyv szerzője képvisel. Ez az iskola ma már nem >autszeider« irányzat; a Stefánia Szövetség megtette a hivatalos elismerés első lépéseit, amikor valamennyi telepét ellátta Székely Béla könyvével és a cse­csecsemővédőnő képző intézetben a csecsemő pszichológia előadójává Székely Bélát nyerte meg. — Elég-e az anyai ösztön a ne­veléshez? — kérdeztük egy beszél­getés során a kitűnő gyermekpszi­BÚTORT tervezek, terv szerint íz­lésesen, jó és olcsó bútorral rendezem be lakását LEELŐSY lakásberendező, milbutorüzem Andrássy-út 4. Luther-u. 17. chológustól. — A nevelés — tudomány. Az anyai' ösztön hajtóereje lehet annak a szeretetnek, amely nélkül minden tudományos felismerésünk hiábavaló, de önmagában nem elegendő. A nevelés középpontjában nem az anya, — hanem a gyermek áll, nem az anyai ösztön kiéléséről van tehát szó, hanem arról, hogy a gyermek mi­képpen helyezkedik el a maga ösztöneivel abban a környezetben, amely a társadalmat reprezentálja a gyermekkel szemben. A nevelés valójában egy kompromisszum megteremtése az ösztönlény — a kisgyermek — és a társadalom között. A társadalmat elsőnek az anya képviseli s igy a nevelés leg­főbb eszköze, elsődleges tényezője: az anya. Ép ezért mindennél fonto­sabb, hogy az anya megismerked­jék a csecsemő, majd a kisgyer­mek lelki életével s ennek rend­szerében legyen segítségére gyerme­kének, hogy az egészséges lelki és parancsa testi fejlődés — e kettő elválaszt­hatatlanul összetartozik — útját meg­találja. — Ha a nevelés: tudomány, — akkor melyik tudományos irányzat, pszichológiai iskola az, amelyet leg­jobbnak tart? — tesszük fel a kér­dést. — A nevelés nem dogma. Nem lehet tehát szabályok, iskolai rend­szerek paragrafusai szerint nevelni. Minden pszichológiai iskola hoz okosat és helyeset, amit a szülő, nevelő jól használhat, de mindegyik káros, ha sablonná, dogmává vá­lik. A megelőzés szempontjából jó alapot Alfréd Adler pszihologiai rend­szere, az individuálpszichologia nyújt, amely elsőnek ismerte fel azt a harcot, amelyet a gyermek a maga tehetetlenségében, fogyatékosságá­ban a felnőttek társadalmában folytat, hogy emberi érvényesülésé­nek útját megtalálja. Ezt a harcot kell kiküszöbölni, vagy legalább is a minimumra leredukálni. Tegyen egy próbarendelést Kővári és Szelner cégnél • Naponta frissen pörkölt kávé! — Fűszer- és cse­megeárúk legol­csóbban kaphatók

Next

/
Oldalképek
Tartalom