Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-12-12 / 280. szám

t 9 1934 december 12. 61. évfolyam 280. szám Igy gondoljuk Á csorváai főjegyző tehát nem lehet a Hangya igazgatósági tagja a kisgyűlés mai igen helyes állás­foglalása után. Községi tisztviselő ne igazgasson egy áliami támo­gatásban részesülő üzleti vállal­kozást, ezt az elvet nem csak a kiágyülés tagjai, nemcsak a vár­megye vallja, hanem igy gondol­kozik a megye és az ország la­koságának igen nagy része. Az sem volt hiba, hogy az összefér­hetetlenséget a főjegyző ur nem önmaga döntötte el, mert igy al­kalmat adott a vármegyének, hogy hivatalosan álléstfoglaijon a Han­gya szövetkezet és a községi tisztviselők egymáshoz való viszo­nyában. A Hangyát majd csak el­igazítják azok az urak, akik a községekkel nincsenek összeférhe­tetlenségi viszonyban. Ai orosházi ügyvédek is részt kö­vetetnek a törvényhatósági válasz­tások érdekképviseleti listáján. Nu­merikusan feltétlenül megilleti egy ssegyebizottsági tagsági hely az oros. házi agyvédi kart. A választátok értelme szempontjából azonban el­hibázott dolog, hogy községenként alkusznak és osztozkodnak a fiská­lisok a három törvényhatósági man­dátumon. A jogászoknak kell leg­inkább ludniok, hogy a jelölteknél nem az iroda székhelye, nem az egyes községekhez valé hovatarto­zás, hanem egyedül az alkalmasság, egyedül a rátermettség, egyedül az arravalóság lehet a szempont, ami a szavaiatekat irányithatja. Legyen gerinces szószólója a kari ügyek­nek, legyen bátor harcosa a megyei érdekeknek az ügyvédi rend három megyei követel Ha ilyenek lesznek, akkor mindvgy, melyik faluba va­lók, ha nem ilyenek, nem kiséri disz és dicsőség szereplésüket akkor sem, ba megválasztásukat harminc -vagy negyven társuk számbeli fölé­nyének köszönhetik. Nyolc évig szedte jogtalanul Oros­háza község a kövezetvámot a Tóth-malomtól. A közigazgatási biróság most aria kötelezte Oros­házát, hogy tizenegyezer pengőt űzessen vissza a malomnak. Oros­háza azonban szánva bánva a nyolc évi jogtalan vámszedést, sáduplázott a magas bíróságra és tizenegyezer pengő helyett har­minckétezret szándékozott vissza­adni a malomnak. A kisgyűlés természetesen alkalmazkodott a birói döntéshez és csak a meg­ítélt kisebb összeg visszafizetését rendelte el. Két kérdés vár magyará­zatra a pénzügyi résztől függetlenül. Hogyan szedhet egy község nyolc évig olyan vámot, ami nem jár neki ? És hogyan nőhetett meg a közigazgatási bíróság ítéletében megállapított összeg háromszoro­sára a község elintézésében? A Békésmegyei Közlöny telefonszáma A genfi megegyezés Magyar­ország hatáskörébe utalta az esetleges felelős tényezők felkutatását és megbüntetését A kisantantnak nem sikerült népszövetségi vizsgálatot tartatni, a megegyezés nem érinti Magyarország becsületét és a genfi körök szerint mindkét felet teljesen kielégítheti A szomszédi jóviszonyra vonatkozó megegye­a kiutasításokutal — mondják Genfben (A B. K. tudósitója jelenti.) Titu­lescu román külügyminiszter a jugoszláv panaszirat tárgyalásának vitájánál tegnap délután fél 5 óra­kor felszólalt és beszédének ele­jén azt fejtegette, hogy a jugo­szláv perirat nem érinti Magyar­ország bccsü'.etét. Ezután sorra vette a jugoszláv vádpontokat s azt igyekezett kimutatni, hogy Magyarország tulajdonkép­pen l itért a vád lényege elöl. A továbbiak során Titulescu ta­gadta, hogy a kisantant politikai mesterkedést folytatna Magyaror­szág ellen, majd arra utalt, hogy a revJzionízmus nem a békét szojgálja, han'm azt veszé­lyezteti. A kisantant — mondotta Titulescu — nem kiván semmi olyant Ma­gyarországtól, ami ellentétben áll nemzetközi becsületével. Nem azéit jöttünk ide, fcogy Magyarországot megalázzuk, hanem azért, hogy a békét megóvjuk. Lépjen velünk Magyarország együttműködésre, adja meg Jugo­szlávia számára azt az észszerű elégtételt, amelyet Jugoszlávia ki­ván, ezzel előmozdítja a béke ügyét, ugy valamennyiünk mint saját békéjét. A román külügyminiszter után Benes cseh külügyminiszter emel­kedett szólásra és tiltakozott az elten, hogy a cseh sajtó járt volna elől a ma­gyarok elleni rágalom had­járatban. Azután áttért az ukrán emigráció ügyére, majd kijelentette, hogy szerinte vannak békés és terrorista reviziő­nistftk, nem teheti magáévá Aloisi báró felfogását a revízió szükséges­ségét illetőleg. Benes után a jugoszláv külügy­miniszter, Jeftics következett, aki arról beszélt, hogy a jugoszláv kormány egy pillanatig sem gon­dolt erra, hogy becsületében tá­madja meg a magyar népet, majd tiltakoztak ez ellen, hogy a marseillei merénylet a ju­gcsz'áv belpolitikai viszonyok következménye volt és kiiért erra, hogy Belgiumban nemcsak Sándor királyt Ítélték halálra, hanem a belgrádi kor­mány minden tagját. Éjfélkor létrejött a megegyezés A Havas iroda már tegnap este | jelentette, hogy azoknak a tanácskozások­nak folyamán, amelyeket La­val, Eden, Alo'si és Kánya folytattak, elvi megegyezés jött létre. A tanács éjszaka újra összeült, hogy befejezze a jugoszláv—ma­gyar ügyet. A késő éjjeli órákban a megegyezés, amelyet rövidebb tárgyalás után mind a két fél el­fogadott, létie is jött és lényegé­ben a következőket mondja: — A tanács annak biztos tuda­tában, hogy az egész Népszövet­ség érzelmének tolmácsa egyhan­gúan fájlalja a marseillei merény­letet, amely első Sándornak és BarthouLajos urnák halálét okozta. Csatlakozik a jugoszláv és francia nemzet gyászéhoz és azt kívánja, hogy mindenki, akit felelősség ter­hel, vegye el büntetését. Megállapítja, hogy amint a tanács előtti vitából, továbbá a magyar és a jugoszláv kormányok között folyó diplomáciai jegyzékváltásból is kitűnik, a különböző kérdéseket, ame­lyek a terrorizmussal kap­csolatosak, nem intézték el a jugoszláv kormányt kielé­gítő módon. Ezekből a vitákból és iratokból ugy látszik, hogy egyes magyar hatóságok legalábbis gondatlnnság miatt felelőseknek látszanak a marseillei merénylet eltt­. kést ilésé vei kc pcsolatos ese­mények alkalmából és mivel a magyar kormánynak kötelessége minden megfelelő szanctiót alkalnjazni ezekkel a ha­tóságokkal szemben, áthatva attól a meggyőződéstől, hogy a magyar kormány el is tökélte kötelességé­nek teljesítését, felkéri a magyar kormányt, hogy közölje azokat az in­tézkedéseket, amelyeket é célból tett. A megegyezés ezután egy tíz tagu bizottság kiküldését javasolja, amelynek tagjai között elsősorban Magyarország, Lengyelonzíg és Olaszor­szág foglalnak helyet és ez a bizottság tárgyalná meg azokat a javaslatokat, amelyeket a francia kormány a tanácsnak bemutatott. A késő éjjel készült s mind a két fél által elfogadott határozat igen jelentőségteljes, mert a genfi politikai körök kieme­lendőnek tartják azt, hogy a kisantantnak nem siket üti népszövetségi vizsgálatot tar­tatni Magyarországon, a ha­tározat nem részesít erkölcsi megrovásban bennünket és nem mér halálos csapást a revízióra. Hangsúlyozzák azt is, hogy a ta­nács határozata mindkét felei tel­jesen kielégítheti. A Népszövetség tanácsának tör­ténelmi jelentőségű éjjeli ülésén miután Eden lord zsúfolt padso­rok előtt mély csöndben felolvasta a javaslatot és a tanácstagok va­lamennyien igennel szavaztak, Laval szólalt fel és rövid beszéd­ben kifejtette, hogy a javaslat a tanács egyöntetű érzelmeinek ki­fejezője. Utána Aloisi báró azt állapította meg, hogy a javaslat olyan természetű vitát oldott meg, amely a nemzetközi békés együtt­működést könnyen megzavarhatta volna. Köszönetet mondott az elő­adónak, amely után az ülés vé­get ért. Az egyik előkelő semleges poli­tikai pártállásu diplomata, aki a genfi vitát teljesen tárgyilagosan kisérte figyelemmel, a tanács ha­tározatával kapcsolatosan rámuta­tott arra, hogy az elfogadott határozati ja­vaslat a vizsgálatot a magyar kormányra bizla és ezzel el­maradt a nemzetközi beavat­kozás. Az a megoldás, amely a szom­szédi jóviszony megóvására utal, a jugoszláviai kiutasításokra és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom