Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-11-18 / 260. szám

Ára 6 fillér BEKESMEGYEl KÖZLÖNY Békéscsaba, 1934 november 18. vasárnap 61. évfolyam 260. szám Klár Zoltán dr., a Társadalmunk főszerkesztője Gazdasági válság ás az egyke címen szombaicn este pontosan tál 9-kor tartja előadását a Csaba-szálló tálikertjáben Igy gondoljuk Befejeződtek az osztrák-magyar kereskedelmi tárgyalások és az eredmény, mint a hivatalos kommüniké jelenti, kielégítő. Viszont az osztrák-cseh gazdasági tárgyalásokat újból elhalasztották, ami nekünk ugyan nem baj, sőt nem baj az osztrákoknak sem, mert Ausztriának semmi érdeke nem kívánja, hogy sürgesse ezeknek a tárgyalásoknak a befejezését. A két külkereskedelmi hir ellentétes eredménye ellenére is azt igazolja, hugy Középeurópa gazdasági élete nagyon is kizökkent normális folyásából. Nagyon sokat tárgyalnak az utóbbi években az országok közötti kereskedelmi forgalomról és nagyon kevésre, kicsinyre zsugorodott össze ez a külkereskedelmi forgalom egész Európában. A sok tárgyalás és kevés forgalom között természetesen csak ott van oksági kapcsolat és összefüggés, hogy a kereskedelmi kormányok látják a helyzezetet és a másuk eszközeivel igyekeznek is a helyzeten javítani. Mi azonban érezzük és tudjuk, hogy a középeurópei levegőt és az európai atmoszférát kellene megjavítani, ez lenne a hatásos gyógyszer, ami menten feljavítaná a külkereskedelmi mérlegeket. Addig is azonbnn nagyon örülünk a részletmegoldások kedvező eredményeinek és minden olyan kereskedelmi megállapodásnak, mely alkalmas arra, hogy rést nyisson az elzárkózó vámfalakon keresztül. A kormányzó jubileuma a külföldi sajtóban A külfüJdi sajtó melegen foglalkozik Horthy Miklós kormányzó ju' bileumáva.i és a tegnapi ünnepséggel. A legnagyobb skandináv lap közli a kormányzó Budapestre bevonulásának fényképét és a kö. vetkezőset irja: Horthy Mikló kormányzó a legnagyobb nehézségek közölt 15 év óta kormányozza az országot, egyseges nép áll mögötte és uj reményt önt a magyar nép lelkébe. 15 év alatt a nemzeti hadsereget kiváló testületté képezték kí. Az összes nagy olasz lapok is hosszabb cikkben ismertetik a 15 év előttti eseményeket és méltatják azt az áldásos és kitartó munkásságot, amellyel b kormányzó nemcsak Magyarország, hanem Európa békéje érdekében is 15 éven ót dolgozott. A vidéki színészet mai formájában nem tarthatja magát — mondják a rövid sziniszezon után a szinügyi bizottság tagjai A Miklóssy-térsulat Tatatóvóros és Szolnok közönsége előtt játszik. Ma rnár elkészíthetjük a pár hetes őszi csabai sziniszezón mérlegét és levonhatja a város, a közönség egyaránt e mérleg tanulságait. Megkérdeztük a szinügyi bizottság tagjait, részben a békéscsabai társulat művészi teljesítményére vonatkozólag, részben azokfelől a közismert anyagi nehézségek felől, melyek zavarólag halottak a Városi Szinház művészi programjának megvalósítására is és oda vezettek, hogy a városnak kellett a színházat fűtenie és világítania, el kellett a vigalmi adót engednie és mindezen felül még 500 pengőjébe is került a városnak a szinház pár hetes nyitvatartása. A vidéki színészet jelenje és jövője kultúrpolitikánk egyik legnehezebb kérdése. Ezt a kérdést a Városi Szinház jövendő sorsa érdekében részletesen meg kívánjuk vitatni. Az elmúlt hetekre vonatkozólag a csabai sajtó már részletesen kimutatta, hogy Miklóssy Imre nem oldotta meg a tőle és másodrendű társulatától is várható, kielégítő művészeti feladatokat. Két prózai bemutalón kivül csupa értéktelen, rossz kiállítású, rosszul megrendezeü, előkészítetlen operettből állott a Városi Szinház műsora. Ez a műsor nem mutatja azt hogy a szinház városunkban kulturhivatást töltene be. Ez a műsor azt mulatja, hogy a város nem jól választolta ki a Békéscsaba közönségének megfelelő társulatot, mert a közönség éppen azt a prózai darabot fogadta a legnagyobb érdeklődéssel és töltötte meg miatta háromszor zsúfolásig — üzleti szempontból sem lekicsinylendö eredménnyel - a színházat, amelyik darab műfajából a legkevesebbet adott a társulat. Tehát a színházat a direktor üzletileg is rosszul vezette. Ilyen rossz üzleti vezetés melleit nem tartottuk helyesnek, hogy a város félezer pengő terhet vállaljon magára akkor, mikor e nagy öcszegü áldozatéit városunk kulturértékben semmit sem kapott. Ezért láttuk célszerűnek — a társulat távozása után — megkérdezni a szinügyi bizottság tagjait e városunk jelentőségében lényeges kérdésekről és leszögezhetjük, hogy a nyilatkozatok tartalma egyezik a mi álláf pontunkkal. Vélemények Elsőnek a sziniszezonról Korniss Géza dr.nak a szinügyi bizottság elnökének véleményét kérdeztük meg: — Az ötszáz pengő kiutalásásával nem az igazgatón, hanem a tagokon akart segíteni a szinügyi bizottság — mondotta a B. K. munkatársának Korniss Géza dr. — Miklóssy igazgató ugyanis nem teljesítette, vagy nem teljesíthette vállalt kötelezettségét. Ennélfogva ez a segély inkább szociális jeliegü volt, ezért szavaztam meg. — A Miklóssy-térsulat működésével kapcsolatban nem lehet elfelejteni, hogy egy-egy főbb szerepkört betöltő lag nem ütötte a meg azt a nivét, amit vidéken is joggal elvárhat a közönség. Ezenkívül a darabok szcenirozása és kiállítása tekintetében sem tudta nyújtani az igazgató azt az illúziót, ami egy színielőadás hiánytalan élvezéséhez feltétlenül szükséges. Részben ennek, részben pedig • a rádié és hangosfilm, nemkülönben a fővárosi színházak és az Aurora-koncertek által elkí nyeztetett izléjü közönségünk nek tulajdonítom, hogy az előadások iránt egyenesen katasztrofális közöny mutatkozott. — Általában a vidéki színészet sorstragédiéjának tartom a rádió és a hangosfilm elterjedését s nézetem az, hogy a vidéki színészetnek csak akkor van jövője, ha megtalálja a módjét annak, hogy ugy a szereplők képességei, mint a darabok kiáliitása é3 a belépődijak tekintetében versenyképessé tudja magát tenni a modern technika vívmányaival. — Visszatérve Miklóssyiékrő, a szerződés felbontásáról csak a szinügyi bizottság legközelebbi ülése után nyilatkozom. Ezt a kérdést a jövő év elején a négy város kerületközi ülésén mindenesetre a többiekkel egyetértőleg kívánjuk elintézni. Reisz József dr. a békéscsabai színi idény nyomén felmerült aktuális kérdésekről a következő igen érdekes nyilatkozatot tette: — A város által kiutalt 500 pengőt a számvevőség ulján nem a színigazgató, hanem közvetlen a színészek kapták. A városnak és a szinügyi bizottság tagjainak erkölcsi kötelességük volt, hogy u önhibájukon kivül súlyos anyagi helyzetbe jutott színészeket kisegitsék, mert ha ez a segitség elmarad, a kultutbotrány szégyene hárult volna Békéscsabára. Végre is nemzetiségi sziget vagyunk és ezt nemszabad elfelejteni. A szinház tavaly ia nehéz helyzetben volt, akkor az elutazásra én adtam kölcsönt a színigazgatónak. Ami a szinház gazdasági vezetését illeti, ezen a téren a legnagyobb fejetlenség uralkodott, de ezt a fejetlenséget a viszonyok is magyarázzák, mert az iga7gaté, — minden igazgató ilyen helyzetben van — igen nagy nyugdij-, jcgdij- és tantieme-hátralékkal jött be a városba. Ez a hátralék olyan mértékű volt, hogy azt az 1200 pengőt, amely a bérletből összegyűlt, azonnal befizették a régi nyugdíjhátralékra és természetes, hogy ez az összeg a négyhetes színi szezon alatt súlyosan hiányzott. A Miklossyval kötött szerződés felbontása nem olyan egyszerű dolog, mint ahogyan egyesek hiszik. A szinügyi bizottság ülésén ez különben sem került szóba, de a szerződés felbontását a város egymaga nem is intézheti el, merthiszen