Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-09-20 / 212. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1934 szeptember 30 Kötelező a hadianyagok tanítása az olasz iskolákban Uj honuéőelmi rendeletek Róma, szeptember 19. Az olasz minisztertanács ujabb rendelete szerint, az ország lakosságának katonai kiképzését három csoportra osztják. J\ kiképzés már a nyolcadik életévben kezdődik a balilla szervezetben, ahol az olasz gyermekek erkölcsi és fizikai nevelést kapnak. A balilla később avantgárdistávé lép elő, majd 18 éves korában egész katonai kiképzésben részesül, 21 éves korában pedig csapatszolgálatra vonul be. Az utóképzés a szolgálat befejezésétől 10 évig tart, amely idő alatt, eltekintve a gyakorlatoktól, állandó érintkezést tart fenn hadtestével. Az iskolában a rendes órák keretében a hadianyagok ismeretét is tanítják. Repülőgépekkel üldözi Egyiptom a kábitószercsempészeket Kairó, szeptember 19. Az egyiptomi kormány elhatározta, hogy tekintettel az egyre jobban elhatalmasodó kábítószercsempészésre, harminc repülőgépet is szolgálatba állit. A gépeket az egyik angol gyárban rendelték meg és az első tiz mér meg is érkezett Kairóba. A gépek segítségével a sivatagon ót Egyiptomba tartó csempésskaravánokat teszik ártalmatlanokká. Nagyszabású ünnepély keretében leplezik le a 101-esek és a4-esek emléktábláját Filléres gyors hozza a vendégeket Budapestről — A szomszéd vármegyék is képviseltetik magukat és katonai előkelőségek jönnek (A B. K. tudósítója jelenti) A volt 101-es és 4-es gyalogezredek emléktábláit nagy ünnepség keretében vasárnap leplezik le Békéscsabán. Az ünnepségre már nagy előkészületek történtek. Budapestről filléres gyors indul, amelyen az eddig beérkezett hirek szerint ezer vendég érkezik Békéscsabára és ugyanez a vonal hozza le a két ezred régi zászlóit is. Az ünnepélyen a szomszéd vármegyék és városok is képviseltetik magukat, de megígérték részvételüket vitéz Nagyszombaty, Kratochwill és Grallert altábornagyok, valamint több magasra ngu vezetőszemélyiség. Az ünnepélyes felvonuláson és a tábori ebéden nemcsak a két ezred tagjait, de minden volt katonát szívesen látnak. A gyülekezés vasárnap reggel 9 órakor a városháza udvarán történik, onnan vonulnak ki az állomásra a budapesti vendégek fogadtatásához. Az ünnepség rendjének biztosítására a laktanya, a Rokka-gyár és a vasút felőli részén a közlekedést délelőtt 10 órakor lezárják, ajánlatos tehát, ha mindenki idejében helyről gondoskodik. „Talán a mostani urak nyélbe ütik a megye-székhely dolgát" — mondotta a közgyűlési terem öreg emelvénye a B. K. munkatársának — 1873. szeptember 15-én nyitották meg az uj városházát (A B. K. kiküldött tudósítójától) Szürke, eseménytelen délelőtt. Nem hallatszik sem a harcos közgyűlések fegyvercsörgése, sem a diszgyűlések éljenzése. Ahogy a zsaluk között beszűrődő őszi napsugárban megállok a nagy közgyűlési terem emelvénye előtt, percekig csoszogok illemtudóan, amig észrevesz. — Engem keres, fiatalember ? kérdi, nem ép a legbarátságosabban. Bemutatkozom, előadom, mi járatban vagyok. Barátságosabb hangon szól a válasz: — Na, öcsém, váriam mér ezt a látogatást. Mondja meg a gazdájának, a vén Békésmegyei Közlönynek, hogy nagyon megharagudtam rá. Mert azt ne higyje, hogy nem vettem észre. Nem volt szép tőle, hogy ép az én születésem napján született ujjá a cimbora, aztán még csak meg sem emlékezett rólam. Pedig annyit caak elvárhattam volna a régi-szép közös emlékek jogán I Hisz együtt nőttünk fel, együtt öregedtünk. Mikor én megszülettem, 1873. szeptember 15-én, a Békésmegyei Közlöny akkor lépegette az elsőket. Milyen szép beszámolót hozott a díszközgyűlésről, amelyen „átadtak hivatásomnak". — Da remek is volt 1 Áchim Liker János főbíró uram melle csak ugy dagBdt a büszkeségtől, ahogy ott trónolt az elnöki emelvényen. Estére mind a 150 utcai petróleum lámpást meggyújtották a tiszteletemre, caak ugy csillogott a pompás téglajárda a temérdek fényben. * — Bizony, — mondom bátortanul, — szép lehetett. Da azóta nagyot haladt a világ. Ragyogó villanyvilágítás a büdös lámpás helyén, a kisasszonykák fényes betonjárdán korzóznak s még a kocsiút is simább, mint akkortájt a járda volt. — Igaz, igaz, — bólogat elgondolkozva. Azért mind nem ér semmit, — mondja és elmosolyodik. — Nem mentünk mi előre egy tapodtat sem. Igaz, hogy visszafelé se. Mert nézze csak öcsém, — folytatja, — ahogy észreveszi csodálkozó tekintetemet, azon a bizonyos diszközgvülésen, 15 én mult 61 esztendeje, Reök István uram azt javasolta, hogy ezentúl Békéscsaba legyen a megye székhelye. Nagy volt a lelkesedés, de csak a legközelebbi megyegyülésig, mert azon pár szóval kisebbségben maradt az indítvány. Nahát! mit haladtunk azóta? — Ne legyen olyan szigorú, urambátyám, — csendesítem s igyekszem néhány kellemes emlék felelevenítésével derűsebb események felé irányítani a beszélgetést. — Azért csak szép volt, hogy abból a kidült-bedült faluból egykettőre ilyen derék nagy város épült. Paloták, autók, pompás üzletek, hatalmas bankok . .. — Megálljon öcsém, — vág a szavamba — a bankokról tudok egy cifrát. Azaz csak egyről inkább, a Békéscsabai Népbankról. 91-ben volt. Összeszedte a temérdek sok pénzt — közte volt a városé is — és egy ssép napon csak mind oda leít. Nagy volt a zavargás. Ha Fábry Sándor vicispán ur szépen rendet nem teremt, tán vér is folyt volna. * Egészen tűzbe jön az öregúr. Igyekszem csendesíteni. Eserkilencszáztizenegyről, a forradalomról, oláh megszállásról, ellenforradalomról nem is merem kérdezgetni. Félek, megért a sok izgalom. — Na Istenáldja, — búcsúzik. — Hanem öcsém, rázza a kezemet, ahhoz a megye székhely do~ loghóz nagyon bizok. Hogy még megérem. Talán a mostani urak nyélbe tudják ütni. Az ajtóból mégegyszer visszaköszönök. Barátsággal, biztatón integet felém az asztalon felejtett elnöki csengővel. Tegnap este fél nyolckor — több olvasónk panasza szerint — már nem lehetett Békésmegyei Közlönyt kapni a város központjában. Ez a tény mindennél jobban bizonyítja, hogy a közönség az uj Békésmegyei Közlöny-ben megtalálta azt a napilapot, amelyre oly régen várt. Miért félnek odaát a magyar szellem erejétől? A százesztendős magyar könyveket sem engedi be a kisantant — Az ott élő tudósok nem ismerhetik meg a magyar kutatások eredményét ••• Genf, szeptember 19. A Népszövetség közgyűlésének 6-ik bizottsága ma ülést tartott, amelyen a szellemi együttműködés kérdését tárgyalták. Az ülésen Eckbardt Tibor szólalt fel elsőnek és hatalmas beszédben foglalta őszsze IDagyarország panaszait. — Az utódállamok — mondotta Eckhardt — nem engedik be területükre a magyar tudományos és irodalmi munkákat, ugy hogv a ronén. jugoszláv és cseh tudósók 15 éve nam juthatnak hozzá a magyarok tudományos kutatásainak eredményéhez, amelyek nélkül a tudományos világ nem élhet meg. — Ezeket a tiltó intézkedéseket az utóbbi években még csak fokozta a kisantant és a beviteli tilalmat nemcsak az 1918 előtt megjelent munkákra, de a régi, XIX. század elejéről származó tudományos iratokra is kiterjesztette. Ezzel szemben ar utódállamok irodalmi és ludoménvos munkáját minden formalitás nélkül hozhatják be Magyarországra. — Az ilyen állapotok molett nyilván való tehát, hnerv a szellemi együttműködés kérdése nemzetközi téren mép korántsem kieléqHn. Ez az egyoldalú, minden kulturfelfogást nélkülöző bojkott ter-nészatesen meghiusítja « mélyebb kapcsolat létesítését Magvarország és az utódállamok körött és az itt élő tudósok közötti szellemi együttdolgozást, amelyet ép a kisantant hangoztat, üres fogalommá degradálja. — A magyar delecáció azért villa a Népszövetség elé ezt a kérdést, mert ebben az ügyben mindöi* közvetlen békés léoés eredménytelen maradt. A Népszövetségnek intézkednie kell, hogy ezek a tarthatatlan állapotok megszűnjenek, mert a viszonyoknak további ilyen fenntartása ellenkezik a joggal, az igazsággal és a méltányossággal,de ellenkezik a Népszövetség alapokmányában lefektetett szabályokkal Is. Eckhsrdt beszéde után a párisi cseh követ emelkedett szólásra, de természetesen kerülte a közvetlen válaszadást. A román csendőr felügyelőségnél nagy lopások nyomára bukkantak. Eddig hét csendőrtisztet tartóztattak le. Csendőrök a csendőröket. Először egyik csoportra kerül a sor

r azután, ahogy az ottani viszonyokat ismerjük, a másikra. Romániában előbb utóbb mindenkit becsuknak. Csak a munkavállalási engedélyben megjelölt munkakörben dolgozhatnak a külföldiek Budapest, szeplenber 20. A Budapesti Közlöny mai száma rendeletet közöl az idegenek munkavállalásáról. A rendelet szerint mindenki kihágást követ el és 15 napig terjedő elzárással büntethető, aki külföldi alkalmazottját olyan munkakorben dolgoztatja, amelyre munkavállalási engedélye nem vonatkozik.