Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám
1934-05-24 / 115. szám
1934 május 24 Csütörtök 61. évfolyam 114. szám SHEGtTEI POLITIKAI NAPILAP wi^^ti rOTrunmnKTr" •nwwÉVt'w n vi rri « * "i ^i ^r^ft'i ^i ^f Előfizetési dijak i Helyben és vidéken postán küldve negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példányonkint- 10 fillét Főszerkesztő: Er. Reisz József Szerkesztőség éa kiadóhivatal i Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176" Hirdetések díjszabás szerint. Sötét, fekete szárnyaival, mint valami óriási bagoly, itt huhog, itt repdes fejünk felett a minden rémek réme, a háborús veszély. Halljuk vésztjósló, borzongató vijjogását s szárnysuhogásai nyomán távoli ágyuk dőrg ése, gépfegyverek robaja, gránátok robbanása s a haldoklók rémes jajkiáltása reszketteti meg, tépi, cibálja dobhártyánkat. Európa, ez a megrettent, szepegő gyerek, remegve lfsi a vészmadarat, olykor-olykor bátorságra ksp s el akarja hessegetni közeléből, de ugyiátszik, tetszik neki ez a félelmetes, hátborzongató játék, mert egyre tovább játszik vele, egyre ingerli, holott halottsápadttá válik mégcsak arra a gondolatra is, hogy ez a vészmadár egyszer le talál csapni rá s véresre veri és sebzi csőrével és iszonyatos karmaival. 1914-ben is ilyen voll a helyzet. Európa népei ingerelték a nagy vadmadarat s addig ingerelték, hogy az le is csapott s olyan pusztítást vitt végbe, melynek nyomait, borzalmas következményeit még ma sem tudtuk kiheverni, mert ahelyett, hogy okosan fertőtlenítettük volna a sebeket, mégcsak jobban elmérgesiíettüK azokat. Mi és velünk együtt azok a nemzetek, akik a legborzalmasabb sebeket szenvedték, már a kezdet kezdetén hangoztattuk, hogy ez a beteg Európa, igy ahogy van, nem életképes, hogy ezt az Európát meg kell operálni, de azok, akiknek kezükben van az operáló kés, nem akarnak hozzáfogni a műtéthez s ahelyett, hogy komoly munkához fognának, fájdalomcsillapító injekciókat s lázleszállitó pirulákat adogatnak a betegnek, illetve csak akarnak adogatni, mert még ebben sem tudnak megállapodni egymással. Hány és hány konferenciára filtek már össze, hangoztatva, hogy ez most aztán igazán segíteni fog a betegen és mi lett ezek eredménye? A konferenciák és a tanácskozások semmivel sem javították a beteg állapotát, sőt rontották, mert a beteg rájött arra, hogy nem tudnak, vagy § ami még elkeserítőbb, tudná- i nak, de nem akarnak segíteni rajta. Es most itt van az uj háborús láz. Európa hatalmasai nem is igen titkolják, hogy fegyverkeznek és hogy azért fegyverkeznek, mert minden eshetőségre készen akarnak állni. Mi hiába hessegetjük a vészmadarat, hiába áhitjuk a békét, ha mások ingerkednek vele. Micsoda őrült esztelenség ez az ingerkedés. Hát mit gondolnak a hatalmasok, mit remélnek a háborútól? Nem tanulták még meg, hogy a háború annak, aki háborúskodik, sose, legfeljebb egy kívülállónak válik hasznára? Eszter házy János gr. összefogásra szólifotfa a felvidéki magyarságot szeretetének beismerése ez, hanem a külpolitikai kényszer, amely előtt kénytelen meghajolni. Benes Ruszinszkó eutónomiójének késői megvalósítását azzal i-dokolja, hogy ha Ruszinszkó korábban megkapta volna az autonómiát, a magyarok és zsidók kerültek volna itt túlsúlyba. —Kérdem most, vájjon milyen lehet az a demokrácia és egyenlőség, amelynek legnagyobb apostola Benes, aki valamilyen jogot csak akkor kíván megadni, ha e«y vagy több nemzetiség nem tudja már ennek hasznát venni. Ebből következik az az álláspont, amelyet a májusban megtartandó elnökválasztáson el fogunk foglalni. Megadjuk a köteles tiszteletet, de nem szavazunk. * A prágai ügyészség Eszterhézy János beszédének közlése miatt elkobozta a Prágai Magyar Hírlap mai számát. Prága : A felvidéki magyar keresztényszocialista párt vezetősége tegnap Pozsonyban ülést tartott, amelyen Eszterhézy János gróf elnök politikai beszámolót tartott, amelyen többek között a következőket mondotta : — Nekünk magyaroknak sohasem szabad elfelejteni, hogy a határokon tul több államban élnek magyar véreink, akik velünk éreznek. Nem felejthetjük el azt sem, hogy a világégés után, a legnehezebb órákban a rossz szándék minden eszközével támadtak ránk az emigránsok is és a saját véreink közül is sokan voltak, akik szembe állították a magyart a magyarral. Éppen most kell összefognunk. Európában változik a horizont. A külpolitikei súlypont kivonul Páriából és Róma és London felé veszi uiját. Az idők jele az is, hogy Benes szirénhangokat hallat a magyarság felé. Nem a magyarig iránt érzett egymást követik robbantások a közeli uszodát is. Egy félórával később ujabb robbanás történt, amely a linzi városi vízmüvek gépházát pusztította el. A kár 75.000 schilling. Linz: Pünkösd hétfőn éjjel ismeretlen tettesek ekrezittal felrobbantották a graunaui elektromos müvek transzfornátorát. A robbanásnak borzalmas ereje volt, öszszerombolta az egész épületet és A hálás utókor Kiutahíából Czartoriszki herceghez intéz, nem átalja p°pirra vetni ezeket a szavakat : „Óh, hogy ez a bandita élni tud I De éljen 1 Velence tizeinek legirtózatosabb hóhérja nem találhatna nagyobb kint, mint egy ilyen életet. Azt mondá: leteszi a fegyvert az orosz előtt, mert tartozik megmenteni ezok életét, kik oldalánál híven küzdöttek s — csodálatos isteni végzet — ép azok, kik benne megbíztak s kiket megmenteni ígért, mind, de mind, elsők vérzettek el a vesztőhelyen. Kiss, Aulich, Láner, Csányi, Vécsey és ti többiek, a legbódultabb, a legoktalanabb örülés vakhitü áldozatai mutassátok fel gyakran sápadt árnyékaitokat az éj homályában az árulónak és Valljuk be nyiltan. Miskolc főterén nem egy szoborról, hanem egy régalcmról hullt le a takaió. Alig értesítette, kevéssel a világosi fegyverletétel után, Hayneu Paskievicset, hogy Görgey - Miklós cár óhajára — kegyelmet nyert a császártól, nyomban felhangzik a hajrá. Vöiösirarthy kezdi, igy: Görgeinek hivják a silány gazembert, Ki e hazát eladta cudarul. Kergesse őt az Isten haragja A siron innen és a siron tul. Kergesse őt a balszerencse, mint Szilaj kutyák a fal riadt vadat. Éljen nycmorbul s kinbul, mindhalálig Es, ha elhal, verje meg a kárhozat. Es folytatja Kossuth amugyabban. Abban a levélben, amelyet öntsétek el gyávasággal bűnös kebelét, hogy Isten birói székét rettegve halólt óhajtson és soká ne merjen meghalni." Az átkok megfogantak, noha vagy talán ép azért, mert ártatlanra hulltak. És Görgey sokáig várta a halált, mert élnie kellett addig, amig a sírról, ahova a rágalom elevenen száműzte, a szégyenoszlopot a történelem el nem gördítette. Csak mikor ez megtörtént, szenderült ét mocsoktalanul az örökkévalóságba. A szőregi vereség hirére — igy tanítják az ujabban napfényre került okmányok — Kossmh Aradon 1849 augusztus 10-ének délutánjára sürgős kormánytanácset hívott egybe s erre Görgeyt is megidézne. Itt találkozott, az összeomlás véres küszöbén, vádló és vádlott utoljára s itt vetette fel Szemere Bertalan a kérdést: Mit tenne Görgey, ha a kormány Bemet nevezi ki főparancsnoknak, mit tenne, ha Dembinszky Temesvárnál győz és mit tenne, ha Temesvár elesik. Görgey az első kérdésre azt felelte, hogy ebben az esetben rögtön lemond, mert egy idegennek főparancsnokká való kinevezését olybá tekintené, mint saját elmozdítását a feldunai hadsereg parancsnokságától. A második kérdésre ugy nyilatkozott, hogy minden erejével támadásba menne át az osztrákok ellen. A harmadik kérdés tekintetében pedig igy hangzott a válasza : Akkor leteszem a fegyvert, mire Kossuth... és én főbelövöm magamat kijelentéssel pecsételte meg a végzetes szavakat. Olyan sivárak voltak mór a szabadságharc erőviszonyai, olyan szorult volt a helyzet, hogy Kossuth, a nagy optimista, a temesvári kudarc eshetőségét számbavéve, egészen megtört s az öngyilkosságra készült s Görgeynek, a nagy pesszimistának kellett hivatáséra figyelmeztetnie, amint ezt Vukovich emlékirataiban olvashatjuk. Ám ezentúl, a Görgey és Kossuth között lefolyt párbeszéd fontossága abban élesedik ki, válik perdöntővé, hogy Kossuth a fegyverletétel gondolata ellen nem tiltakozott és ezen viselkedése, habár viddini levelében ezt szépíteni igyekszik, arra mutat, hogy a fegyverletételt ultima rationak tekintette ő is, mert, ha helytelenítette volna, mindig lehetett alkalma és módja ennek kifejezést adnia. Ám ép ellenkezőleg, ebban az okmányban, amely Görgeyt fővezérré nevezi ki, egyenesen felhatalmazza arra, hogy a már megindított értekezés nyomán „Paskieviccsel végezzen olykép, hogy a magyar nemzet a cőrt kérje fel közbenjáróul s abban mint a nemzet törvényes alkotmányénak s jogainak ugy, mint minden egyes polgárai személyének és vagyonának biztosítására ő Felsége meghatároz, bízván az ő jogérzékében
