Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-06-12 / 130. szám

Ara 10 fillér 1934 junius 12 Kedd 61. évfolyam 130. szám ESMEBTEII0ZL0NY POLITIKAI NAPILAP EIfifizetési díjaki Helyben és vidéken postán küldve ne­gyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Féldényonkint- 10 fillér Főszerkesztő: Dr. Reisz József Szerkesztfiség és kiadóhivatal i Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176" Hirdetések dijszabás szerint. „Mesterkedéssel nem lehet történelmet Gombos Gyula nagy beszéde Kecskeméten Kecskemét : Gömbös Gyula mi­niszterelnök Kecskeméten részt vett Zsitvay Tibornak, a város egyik képviselőjének beszámoló­ján. Gömbös miniszterelnök a be­számolón többek közt a követke­zőket mondotta : — Csak független nemzetek él­hetik ki magukat és csak függet­len nemzetek szolgálhatják aka­dálytalanul a maguk érdekeit. A magyer embernek természetében van, hogy vágyódik a függetlenség utón. A magyar társadalomnak egyöntetűen kell törekednie, hogy függetlenül járhassuk azt az utat, amelyen a magyer nemzet évszá­zadokon át haladt és ma is arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy ennek az országnak minden körülmények között függetlennek kell maradnia, mert csak a függet­lenség teheti erőssé a nemzetet, amelyet a múltban oly sokszor gátoltak fejlődésében. — Az éilandó béke hive vagyok 8 meggyőződésem, hogy mester­kedéssel történelmet csinálni nem lehet. Az európai államférfiaknak fel kell ismerni az igazságot, amely nem lehet más, mint a teljes egyen­jogúság, szuverenitásunk teljes visszaállítása. A miniszterelnök eiutén áttért a város helyi jelentőségű kérdé­seire. Beszédét szűnni nem akaró taps és éljenzés fo*adte. A Nemzeti Egység Pártjának nagygyűlése Békésen és Mezőberényben es Békés: A Nemzeti Egység Pérlja vasárnap délelőtt 10-kor Békésen, a községházán, délután pedig Meiőberény ben negygvülést ter­totf. A nagygyűléseken Temesváry Imrc^ Csizmadia András, dr Lányi Márton országgyűlési képviselők és Fayl Gyuia titkár veitek részt a párt országos központjától. A békési gyűlés délelőtt 10 óra­kor vette kezdetét, amikeris Sol­tész Lészló igazgató, a párt bé­kési csoportjának elnöke üdvö­zölte a megás vendégeket. Ezután Temesváiy Imre szó­A frontharcos tömegek hatalmas felvonulása tette impozánssá a csabai zászlóavatást „A magyarnak legnagyobb ellensége önmaga volt" — jelentette ki vitéz Mándoki főesperes a főcsoporttá átalakuló gyűlésen lalt fel. aki a politikai helyzetről és a Nemzeti Egvség szükséges­ségéről beszélt. Dr. Lányi Mórion ez adórendszer igazságosabbá té­telének szükségszerűségét han­goztatla, mig Csizmadia Andrés szintén a nemzeti erők egysége­sítése melleit tört léndzsét, Fayl Gyula volt az utolsó szónok. Delben 1 órakor közebéd volt, mig délután Mezőberényben ter­toltak nagygyűlést, aho- á Moldo­ványi János és Telegdy Lajos ki séiték át a fővárosi szónokokat. Szombat estétől vasárnap délig frontharcos-nap volt Csabán. Az utcák megteltek érdekes forma­ruhákkal: a csabaiakon kivül kép­viseltette magát az összes környék­beli alakulat is, igy azután a ha­talmas tömegek az ünnepség min­den egyes részét lélekemelően impozánssá telték. Szombaton este hétkor a lak­tanya melletti sportpályán gyüle­keztek a formaruhások éskatona­aenével, meg lámpionos cserké­szekkel vonullak végig az An­dróssy-uton, a Szent István-téren, a Széchenyi-utcán, a Szemiőn­soron, a Kiss Ernő-utcán és a Kossuth-téren (közben tisztelegtek mokc8ai Mokcsay Dezső ezred­parancsnok, a kivilágított 101-es emlékmű és Jánossy Gyuláné zászlóanya előli), majd pedig a „Csaba" szálló előtt várták be az esti gyorsvonattal érkező vitéz Mándoki Sándor főesperest, az Országos Frontharcos Szövetség társelnökét, aki Takőcs-To/uay József elnököt és Kertész Elemér alapító alelnököt képviselte. Tegnap már korán reggel meg­kezdődött az ünnepség, fronthar­cos diszraj vitte a zászlót temp­lomból templomba, hogy az egyes egyházak lelkészei elvégezhessék a felszentelést, kilenc órakor pedig közgyűlést tartoltak a városháza nagytanácstermében. „Ne legyen vőrosunkban olyan frontharcos, aki nem kér részt a közös muri kából". Már hőromnegyed kilenckor meg­kezdték a formaruhások tömegei felvonulásukat a nagytanécste rembe, úgyhogy kilenckor mér minden talpalatlnyi hely foglalt volt. Kivonult a gyűlésre a város tisztikara mokcsei Mokcsay Dezső ezredparancsnokkel és Panwitz Vilmossal, a 101-esek volt ezre­desével az élen s ott volt vitéz Jánossy Gyula polgármester is. Gally Károly dr. cscportelnök felkérésére elmondolták a Hiszek­egyet. majd a csoportelnök meg­nyitotta az ülést. — Régi vágyunk teljesül — kezdte. — A mai nappal közelebb jutunk a célhoz: minden fronthar­cosnak kötelékünkben kell lenni. Ne is legyen városunkban olyan frontharcos. aki nem kér részt a közös mun­kából. Mi pedig, akik már tagjai va­gyunk ennek a nagy szervezetnek, most, az országos elnökség jelen­lévő kiküldöttje elölt fok'adalmnt teszünk, hogy lankadatlan eiővel tovébb munkálkodunk. Schoen Géza vezetőtisit arról beszélt, hogy még mindig tartóz­kodó az álláspont a frontharcos eszmével szemben. A csabaiak létszáma jelenleg 348. A csoport résztvett minden hazafias ünnep­ségen és hatékonyan közrerr.ükö dölt a mezőberényi és medgyes­egvházi alakulatok életrekeltésénél. Ezután vitéz Mándoki Sárdor tartotta meg ünnepi beszédéi. — Mindig örömmel megyek — mondotta — azokra a helyekre, ahol a frontharcosok megmozdul­nak. Valóban Mussolininek igaza volt, amikor kijelentette: „Nem lehet nemzeteket kriptába zárni". De megfogta a Hadúr a magyar­ság kezét: ébredj népem. Fel is fogunk ébredni, ha a pokol is el­lenünk szegődik. Igaz, magunk vagyunk a bBjok főokozói, meri ha nem is volt a földön soha igaz barátunk, a legnagyobb ellensége a magyarnak önmaga volt. S amellett most rosszabb a helyzet, mint Mohács után, mert akkoriban nyelvét használhatta a nemzet az elszakított részeken is, most azon­ban nem ... Jól mondla Bethlen István gróf a minap Debrecenben: ha nem lesz meg a revizió rövid időn belül, ugy nem fogunk egyet­len magyart sem találni a fel­szabadítás után. — Hogy ne igy történjék, egye­sültünk mi, későn ugyan, de — jobb későn, mint soha . . . — S ha egyesülésünk szőz­százalékos lesz, ha minden front­harcos a zászló alatt fog sora­kozni, akkor nemsokára a régi határok mellett is lehet majd sza­badon énekelni Kölcsey szent ódá­ját s pkkor majd mondhatja Vajda­Vcjvoda. hogy ha a magyaroknak keli Erdély, vegyék el, mert el is fogjuk venni I (Nagy taps és éljen­Ezutén vitéz Mándoki Sándor felolvasta ez uj főcsoport tiszti­karát. Tiszteletbeli diszelnök: vitéz Jánosey Gyula, intézőbizottsőg: Fehér Géra, Koltay Pál, Szilágyi Séndor, Czapári Andor, Juhász Ferenc, Tóth István, póttagok: vitéz Bocskóy András, Timkó György, Hídvégi Károly, Cselov­szki György, alelnök: dr. Czibesz Alfonz ügyvezető-igazgató, Ban­ner Benedek sajtófőnök, Barabás Jenő, tipztititkár: Andrej György, számvizsgálók: vitéz Zaár Iván, Deutsch Jer.ő, Gálik János, pót­tagok: Benjámin Márton, Irimy Iilés, századparancsnok uj front es ruha ügyek: Titz József, orszá­gos tanácstag: vitéz Réthy Béla, vármegyei tanácstagok: Kulcsár Sándor, Mózes Imre, Kolpaszki Lászió, fegyelmi bizottsági elnök: dr. Orosz István, jóléti és munka­ügyek: Tóth István, ifj. Orbán Fe­renc, Kirschner Dezső, népműve­lési osztály: Kollay Pál, auíószak­osztáiy: 0 » Lfjos, lövészszakosz­tály r Titz József, jogi osztály : dr. Sailer Ferenc. A megválasztottaktól Gally Kő­roly (most már) főcsoporlelnök ki­vette a fogadalmat, mejd a Him­nusz eléneklésével a közgyűlés véget ért. „Ma mindenki katon8, aki a haza javát akarja". Féltizenegykor a városháza ud­varán gyülekeztek ismét a front­harcosok s innen vonultak ki a Rfthy-utcai sporttelepre katona­zenekar kisérete mellett. Mire kiértek, a tribün zsúfolásig megteit, elől p<rdig olt ült az emel­vényen dr. Bud János és családja, vitéz Jánossy Gyula polgármester és Jánossy Gyuláné, a zászlóanya, mokcspi Mokcsay Dezső ezredes, Panwitz Vilmos, a 10. Bethlen Gábor gyalogezred tisztikara, vitéz Mándoki Sándor és még sokan mások. Az impozáns felvonulás és a katonazenekar himnusza után Gal­ly Károly dr. lépett az emelvényre. — Ez a zőszló — mondotta — szimbóluma a frontharcosok dicső múltjának, a bajtársi együttérzés­nek, a frontharcos lélek dicső ha­zaszeretetének, a moslani Össze­tartásnak és egyesíti a nemzeti ideálok megoszlására irányuló tö­rekvéseket. — A frontharcosok ott lesznek az elsők közölt — emelte fel hangját, — hogy kitűzzék a lobo­gót a régi határokon I Végül üdvözölte a megjelent előkelőségeket és azt a kívánsá­gát fejezte ki: „ez a mai ünnep is erősítse a frontharcos gondo­latot." Utóna Pepó Emil joghallgató Gyóni Géza „Csak egy éjszakéra"

Next

/
Oldalképek
Tartalom