Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-04-01 / 73. szám

11 Y / A jutalom Irta : Míklya János Harmadéves középiskolai ta­nuló voltam. Egy tavaszi reggel, amikor isko'éba mentem, enyhe napsugár cirógatta az emberek arcát s látni véltem, mintha gyen­gén kisimullak volna a barázdák a gondterhes arcokon, a tavasz lágy lehelete nyomén. Körülöt­tem az egész mindenség zengte a tavasz himnuszát. Mindenki mo­solygott. Az emberek szebbet, jobbat vérlak. Édesapám is meg­jegyezte reggel: — Hál' Igennek végre kitava­szodott, már könnyebb lesz az él">t. Ettől én is megkönnyebbül tem. Megnyugtatott ez a bizako­dás és az emberek reménységtől sugárzó arca, emeltebb járása. Amilyen csak az első tavaszi na­pon lehet egy ho3sz,u, dermedt tél után. Vad tüz lobogott bennem. Va­lami nagyot, óriásit szereltem volna cselekedni hogy mindenki megcsodáljon. Éreztem fiatalsá­gom. Szerettem voln»? felröppenni a magasba, nini a fec*kék, ame­lyek villámgyorsan cikkáztak a levegőben. De nem röppentem föl. Lent maradtam a földön, még a vágyaimmal is, mert feltűnt elöltem Mezőffi kisasszony alakja és ráirányult minden figyelmem. Akkor már falig szerelmes vol­(am a leányiskola fiatal tanárnő Jébe. Mezőffi kisasszony nem volt s?.ép nő, még csinosnak sam le­hetett mondani, mégis bela sze­rettem. Me/. komoV arcáról jó ság és szeretet tüWöződött. Olyan melegen, kedvesen tudott rám­mosolyogni rr'ndtín reggel, amikor találkoztam vele, hogv szereltem volna elébe boru'ni: hadd emel­jen föl és simo^as meg a ha­jamat. Hiszen azt úgysem simo gatta senlArim nem volt érzel­gős ember. Édesanyám már nem élt. De Mezőffy 1 isszony nem gondolta, hot,y milyen vágya't zsongnak bennem, hiszen azt sem tudla ki vagyok, csak on­nan isrneit, hogy olyan hűsége­sen köszöngettem neki. Azt sem tudhatta, hogy nekem ninc* anyám . . . Amikor egymáshoz ériünk, ő megállított. — Hogy hivnak fiacskám? — kérdezte éa még hozzátette — kici fiacskám . . . s megsimogatta a hajamat. Hangja olyan dallamoran csen­gett, mint a mámoros tavaszi reg­gel szimfonikus muzsikája. — Kicsi fiacskám . . . kicsi f ;acskám ... — muzsikáltak lel­í^mben a bűvös szavak. Majd í szeestem a boldogságtól, am kir kezének bársonya hozzáért forró homlokomhoz és meghatf' <dottan rebegte TI: — Jancsi. — Jól van, jól van — hajtogatta szórakozottan és elsietett. Nem tudtam mi van jól? Az, hogy Jancsinak hivnak, vas/ la Ián az van jól, hogy illedelmesen köszöngettem neki? Nem tudtam. De nem is volt fontos, hogy tud­jam. Jó volt az a forró légkör, amelyet Mezőffi kisasszony tc remtett körém. Amely felemelt engem az ólmok világába. Ugy szerettem volna, hogy valami bal­eset érjen, vagy betegség és Me­zőffi kisasszony ápoljon, simogas­son . . . Lassan, ábrándozva mentem elc-e és nem ve em észre, hogy letértem a rendes útról, ce ik ami­kor már jó nagy dfrabot tettem meg fölöslegesen. Ijedten fordultam vissza és szaladni kezdtem az iskola felé. Lihegtem, arcomról csurgott az izzadság, az ingem is nedves lett a hátamon, amikor kimerül­ten odaértem az iskolához. A tanítás már megkezdődött. A fo­lyóson lemostam arcomról a ve rejteket. Jólesett az a hideg viz az arcomon. Torkom száraz volt s égetett a szomjúság, de féltem inni. Azután mécris c*ap aló tet­tem a számat. Egy koily nem fog megártani. Többet meg ugy sem iszok, hisz nem vagyok bolond, hogy tüdőgyulladást kaojak — gondoltam magambari és meg­eresz'ettem a vizet. A viz remek volt. Emlékeztem, hogy egyszer tava'y nváron kimelegedtem eny­nvire, futballozás közben s utána vizet ittam és nem volt semmi bajom, még a torkom se fájt. Ittam . . . Másnap reggel már nagyon lá­zas voltam. Aoém nem engedett az iskolába. Orvost hivott. Az orvos a fejét csóválta. — Komolv baj. Ennek a gye­reknek tüdőgyulladása van. Ál­landóan borogatni és vigyázni a táplálkozásod. Apám nagyon megijedt — ami érthető, meri egyetlen gyerek vol­tam. — Azonnal hozzám rendelte Honi nénit, a nővéri. Nekem eszembe jutott, hogy ma van Mezőffi kisasszonynak a nevenapja s valami átvillant agya­mon. Délben, amikor apám haza­jött, egy szép piros rózsát kértem tőle. Apám csodálkozott rajta, de azért teljesítette kérésemet. Dilután alig vártam, hogy el menjen a hivatalba. Azután nagy­nénémet elküldtem a azomszéd fiúhoz, hogy kérdezze meg a lec­két. Amikor nagynéném betette maga ulén az ejtót, feltápászkod­tam az ágyról és öltözködni kezd­tem, ami kissé nehezen ment, mert szédült a fejem s gyenge voltam Azért mégis hamar elkészüllem vele. Kehembe vettem a rózfát s kiosontam ez ajtón. Támolyogva mentem az utcán, féltem, hogy összeesek, C-Í attól mégjobban, hogy Ilona néni már felfedezte a szökésemet és visszav'-z. Végre odaértem Mezőffi kisasz­szony lakásához. Félénken kopog­tattam subája ajtaján. — Szabad — csendült meg a hangja odabent. Kicsit megszeppentem. Szeret­tem volna elfutni onnan, de mér kinyílt az ajtó és Mezőffi kisasz­szony jelent meg előttem. — Kit keresel fiacskám? Bátortalanul, esetlen mozdulat­tel nyújtottam feléje a rózsát. — Egy névtelen tisztelője küld 5... — dadoglam egy könyvből pla­gizált mondatot. Kíváncsi szemekkel nézett rám. — Ki az a névtelen tisztelő? I Segítség a nagyothallóknak A SIEMENS PHONOPHOR UJRENDSZERÜ VILLA­MOS KÉSZÜLÉK. - DÍJTALAN FELVILÁGOSÍTÁS. SIEMENS, BUDAPEST, VI., MAGYMEZŐ-U. 4. — érdeklődött tovább. Hirtelen nem tudtam, mit felel jek. Azután hazudtam, ami C3ak eszembe jutott. — Egy magas, barna, kedves ember, elől egv arany foga van. Emlékeztem, hogv egyszer régen egy ilyen férfivel láttam sétálni. Mezőffi kisasszony boldogan felkacagott. K :téple kezemből a a rózsát s meióhoz ölelte és csó­kolgatta piros szirmait. Boldog volt . . . Váriam, hogv azt mondja ne­kem: Te vagv az a névtelen tisz­telő, te vetted ezt a gyönyörű ró­zsát. csak szégyelld bevallani. Pedig az butaság. Nincsen abb'-n semmi ho?y szeretsz, hiszen én is szerelmes voltam osztályfőnö­kömbe. Nincs abban semmi . . . nincs abban semmi . . . DÍ ő nem szólt hozzám, csak n rózsához beszélt érthetetlen sza­vakat. Oda ült a zongorához és jMszani kezdett. Szenvedélyesen, tűzzel játszott s kacagott. Azután ráborult a zongorára és airt. Most láttam csak, hogy meny­nyire felkavartam lelkét, de ak­kor még nem értettem meg, hosrv mindez miért történik. Nem tud­tam azt, hogy kitalált mesém az ő vágvainak beteljesedését jelen­tette és reménvt fakasztott bána­tos szivében: hogv újra megnyerte azt a férfit, akit már egyszer el­vesztett. Azt gondoltam, hogy ő annak örül, hogy az ő fiacskája nem feledkezett meg nevenapjáról. Beteg testemben lázasan vert a szivem s a jutalmat vártam. Égy enyhe csókot lázas homlokomra, lágy simítást szemembe omló ha­jamon, de mindez késett s az én erőm egyre fogyott. Féllem, hogy nem birom tovább. Csendben ki­lopodztam a szobából. Magam sem tudom, hogyan ér­tem haza. Csak két hét múlva tudtam meg, hogy a kétségbeesett Ilona néném az utcaajtóban sze­dett fel, amint aléltan feküdtem a kövezeten. Két hétig lebegtem élet és halál között, amig végre jobban lettem. Apám szelíden fag­gatott. — Hol voltál két héttel ezelőtt? — Nem emlékszem. Többé nem kérdezett és én minden áldott nap vártam Mezőffi kisasszonyt. Vártam az elmaradt jutalmat. Lassan már kezdtem lá­badozni, de Mezőffi kisasszony nem jött, hiába vártam epedve. — Később jutott eszembe, hogy a címemet sem tudta. — Mire fel­gyógyultam, vége volt az iskolai évnek. Az évzáróra mér én is elmentem. Boldog voltam, mert a sok mulasztás ellenére átengedtek a felsőbb osztálvba. Vidám cso­j „CSEPEL" turakerákpír ] i reklám ál* Ptt 9 I I I • 9 8 • reklám ár Q QOs május 15-ig r 90 — „CSEPEL" gyári lerakat Kath. bérpalota portban mentünk hazafelé, csak a szőke Bokor Pali pityergett, mert hármast kapott mennyiség­tanból. Az első utrasarkon megállította valaki Bokor Palit. Mezőffi kisasz­szony volt. — Miért sirsz fiacskám? — kér­dezte és megsimogatta Pali haiát. — Csak — durcáskodott Pali. — Oh most meg fogom kapni az elmamdt jutalmat — örvam­deztem magamban és hozzáfu­tottam, mint más gyerek az anyjá­hoz szokott, ha régen nem látta és vár tőle valamit. — Kisasszony — önkéntelenül kibuggyant e szó ajkamon. Borzasztó szigorúan nézett rám. Már mindent tudott. — Te csaló, nem sül ki a sze­med . . . mondotta végtelen meg­vetéssel és durván eltaszított ma­gétól. A fiuk röhögtek rajtam. Még Bokor Pali is. Szereltem volna utána kiabálni, hogy én akkor mm gondoltam semmi rosszra. Csak azt akartam tő'e megkapni, amit megvont tő­lem az élet, amit odahaza njm kaplam meg. Di torkomon nem jött ki a hang. Fojtogatott a sírás. A fiuk még mindig nevettek és én csalódottan, szomorú szivvel elkullogtam tőlük s amikor már senki sem látott, belesirta m a zseb­kendőmbe. Uj matematikai zseni Görögországban Görögországban egy eddig is­meretlen zseniális fiatalembert fe­deztek fel, akiről a görög sajtó azt állítja, hogy tudása és tehet­sége olyan, mint Archimédesé. Daskalopulos Taksáinak hívják e * a fiatalembert, aki mindössze 18 éves. Daskalopulosnak sikerült ejjy olyan problémát megoldani, am 'y nek megfejtésén a világ összes matematikusai évezredek óta hi» óba fáradoztak. A feladat következő: Adva van egy kockának az éle. Csupán kör és háromszög segítségével olyan kocka szerkesztendő, melynek köbtartalma kétszer akkora, mint a más módszerrel szerkeszthet rendes kockáé. A fiatal Daskar lapulos régi könyvek 'anulmányo­zása révén figyelt fel erre a prob­lémára. Az egy'k ilyen régi könyv­ben Ikonomu matematikus kijelenti, hogy ez a probléma megoldhatatlan. A mikor Daskalopulos leérettsé­gizett Athénben, hazaköltözött Nassiába és nyomban nekiállott a probléma megoldásának. Három­hónapi munkával sikerült is meg­oldani a kérdést és ezt az er d­ményt odaadta Punzas alhéni art" metikai tanárának, aki a megol­dást helyesnek találta. Punzus ta­nár kijelentette, hogy Görögország­ban Daskalopulos személyében uj Archimédes tűnt fel. A fiatal görög csodamatematikus megoldásét most elküldik a leghí­resebb matematikai egyesületek­nek, hogy vizsgálják felül. * Butoit csak megbízható cég­nél vásároljunk. Kopstein bútor­áruház, Békéscsaba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom