Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám
1934-04-01 / 73. szám
11 Y / A jutalom Irta : Míklya János Harmadéves középiskolai tanuló voltam. Egy tavaszi reggel, amikor isko'éba mentem, enyhe napsugár cirógatta az emberek arcát s látni véltem, mintha gyengén kisimullak volna a barázdák a gondterhes arcokon, a tavasz lágy lehelete nyomén. Körülöttem az egész mindenség zengte a tavasz himnuszát. Mindenki mosolygott. Az emberek szebbet, jobbat vérlak. Édesapám is megjegyezte reggel: — Hál' Igennek végre kitavaszodott, már könnyebb lesz az él">t. Ettől én is megkönnyebbül tem. Megnyugtatott ez a bizakodás és az emberek reménységtől sugárzó arca, emeltebb járása. Amilyen csak az első tavaszi napon lehet egy ho3sz,u, dermedt tél után. Vad tüz lobogott bennem. Valami nagyot, óriásit szereltem volna cselekedni hogy mindenki megcsodáljon. Éreztem fiatalságom. Szerettem voln»? felröppenni a magasba, nini a fec*kék, amelyek villámgyorsan cikkáztak a levegőben. De nem röppentem föl. Lent maradtam a földön, még a vágyaimmal is, mert feltűnt elöltem Mezőffi kisasszony alakja és ráirányult minden figyelmem. Akkor már falig szerelmes vol(am a leányiskola fiatal tanárnő Jébe. Mezőffi kisasszony nem volt s?.ép nő, még csinosnak sam lehetett mondani, mégis bela szerettem. Me/. komoV arcáról jó ság és szeretet tüWöződött. Olyan melegen, kedvesen tudott rámmosolyogni rr'ndtín reggel, amikor találkoztam vele, hogv szereltem volna elébe boru'ni: hadd emeljen föl és simo^as meg a hajamat. Hiszen azt úgysem simo gatta senlArim nem volt érzelgős ember. Édesanyám már nem élt. De Mezőffy 1 isszony nem gondolta, hot,y milyen vágya't zsongnak bennem, hiszen azt sem tudla ki vagyok, csak onnan isrneit, hogy olyan hűségesen köszöngettem neki. Azt sem tudhatta, hogy nekem ninc* anyám . . . Amikor egymáshoz ériünk, ő megállított. — Hogy hivnak fiacskám? — kérdezte éa még hozzátette — kici fiacskám . . . s megsimogatta a hajamat. Hangja olyan dallamoran csengett, mint a mámoros tavaszi reggel szimfonikus muzsikája. — Kicsi fiacskám . . . kicsi f ;acskám ... — muzsikáltak lelí^mben a bűvös szavak. Majd í szeestem a boldogságtól, am kir kezének bársonya hozzáért forró homlokomhoz és meghatf' <dottan rebegte TI: — Jancsi. — Jól van, jól van — hajtogatta szórakozottan és elsietett. Nem tudtam mi van jól? Az, hogy Jancsinak hivnak, vas/ la Ián az van jól, hogy illedelmesen köszöngettem neki? Nem tudtam. De nem is volt fontos, hogy tudjam. Jó volt az a forró légkör, amelyet Mezőffi kisasszony tc remtett körém. Amely felemelt engem az ólmok világába. Ugy szerettem volna, hogy valami baleset érjen, vagy betegség és Mezőffi kisasszony ápoljon, simogasson . . . Lassan, ábrándozva mentem elc-e és nem ve em észre, hogy letértem a rendes útról, ce ik amikor már jó nagy dfrabot tettem meg fölöslegesen. Ijedten fordultam vissza és szaladni kezdtem az iskola felé. Lihegtem, arcomról csurgott az izzadság, az ingem is nedves lett a hátamon, amikor kimerülten odaértem az iskolához. A tanítás már megkezdődött. A folyóson lemostam arcomról a ve rejteket. Jólesett az a hideg viz az arcomon. Torkom száraz volt s égetett a szomjúság, de féltem inni. Azután mécris c*ap aló tettem a számat. Egy koily nem fog megártani. Többet meg ugy sem iszok, hisz nem vagyok bolond, hogy tüdőgyulladást kaojak — gondoltam magambari és megeresz'ettem a vizet. A viz remek volt. Emlékeztem, hogy egyszer tava'y nváron kimelegedtem enynvire, futballozás közben s utána vizet ittam és nem volt semmi bajom, még a torkom se fájt. Ittam . . . Másnap reggel már nagyon lázas voltam. Aoém nem engedett az iskolába. Orvost hivott. Az orvos a fejét csóválta. — Komolv baj. Ennek a gyereknek tüdőgyulladása van. Állandóan borogatni és vigyázni a táplálkozásod. Apám nagyon megijedt — ami érthető, meri egyetlen gyerek voltam. — Azonnal hozzám rendelte Honi nénit, a nővéri. Nekem eszembe jutott, hogy ma van Mezőffi kisasszonynak a nevenapja s valami átvillant agyamon. Délben, amikor apám hazajött, egy szép piros rózsát kértem tőle. Apám csodálkozott rajta, de azért teljesítette kérésemet. Dilután alig vártam, hogy el menjen a hivatalba. Azután nagynénémet elküldtem a azomszéd fiúhoz, hogy kérdezze meg a leckét. Amikor nagynéném betette maga ulén az ejtót, feltápászkodtam az ágyról és öltözködni kezdtem, ami kissé nehezen ment, mert szédült a fejem s gyenge voltam Azért mégis hamar elkészüllem vele. Kehembe vettem a rózfát s kiosontam ez ajtón. Támolyogva mentem az utcán, féltem, hogy összeesek, C-Í attól mégjobban, hogy Ilona néni már felfedezte a szökésemet és visszav'-z. Végre odaértem Mezőffi kisaszszony lakásához. Félénken kopogtattam subája ajtaján. — Szabad — csendült meg a hangja odabent. Kicsit megszeppentem. Szerettem volna elfutni onnan, de mér kinyílt az ajtó és Mezőffi kisaszszony jelent meg előttem. — Kit keresel fiacskám? Bátortalanul, esetlen mozdulattel nyújtottam feléje a rózsát. — Egy névtelen tisztelője küld 5... — dadoglam egy könyvből plagizált mondatot. Kíváncsi szemekkel nézett rám. — Ki az a névtelen tisztelő? I Segítség a nagyothallóknak A SIEMENS PHONOPHOR UJRENDSZERÜ VILLAMOS KÉSZÜLÉK. - DÍJTALAN FELVILÁGOSÍTÁS. SIEMENS, BUDAPEST, VI., MAGYMEZŐ-U. 4. — érdeklődött tovább. Hirtelen nem tudtam, mit felel jek. Azután hazudtam, ami C3ak eszembe jutott. — Egy magas, barna, kedves ember, elől egv arany foga van. Emlékeztem, hogv egyszer régen egy ilyen férfivel láttam sétálni. Mezőffi kisasszony boldogan felkacagott. K :téple kezemből a a rózsát s meióhoz ölelte és csókolgatta piros szirmait. Boldog volt . . . Váriam, hogv azt mondja nekem: Te vagv az a névtelen tisztelő, te vetted ezt a gyönyörű rózsát. csak szégyelld bevallani. Pedig az butaság. Nincsen abb'-n semmi ho?y szeretsz, hiszen én is szerelmes voltam osztályfőnökömbe. Nincs abban semmi . . . nincs abban semmi . . . DÍ ő nem szólt hozzám, csak n rózsához beszélt érthetetlen szavakat. Oda ült a zongorához és jMszani kezdett. Szenvedélyesen, tűzzel játszott s kacagott. Azután ráborult a zongorára és airt. Most láttam csak, hogy menynyire felkavartam lelkét, de akkor még nem értettem meg, hosrv mindez miért történik. Nem tudtam azt, hogy kitalált mesém az ő vágvainak beteljesedését jelentette és reménvt fakasztott bánatos szivében: hogv újra megnyerte azt a férfit, akit már egyszer elvesztett. Azt gondoltam, hogy ő annak örül, hogy az ő fiacskája nem feledkezett meg nevenapjáról. Beteg testemben lázasan vert a szivem s a jutalmat vártam. Égy enyhe csókot lázas homlokomra, lágy simítást szemembe omló hajamon, de mindez késett s az én erőm egyre fogyott. Féllem, hogy nem birom tovább. Csendben kilopodztam a szobából. Magam sem tudom, hogyan értem haza. Csak két hét múlva tudtam meg, hogy a kétségbeesett Ilona néném az utcaajtóban szedett fel, amint aléltan feküdtem a kövezeten. Két hétig lebegtem élet és halál között, amig végre jobban lettem. Apám szelíden faggatott. — Hol voltál két héttel ezelőtt? — Nem emlékszem. Többé nem kérdezett és én minden áldott nap vártam Mezőffi kisasszonyt. Vártam az elmaradt jutalmat. Lassan már kezdtem lábadozni, de Mezőffi kisasszony nem jött, hiába vártam epedve. — Később jutott eszembe, hogy a címemet sem tudta. — Mire felgyógyultam, vége volt az iskolai évnek. Az évzáróra mér én is elmentem. Boldog voltam, mert a sok mulasztás ellenére átengedtek a felsőbb osztálvba. Vidám csoj „CSEPEL" turakerákpír ] i reklám ál* Ptt 9 I I I • 9 8 • reklám ár Q QOs május 15-ig r 90 — „CSEPEL" gyári lerakat Kath. bérpalota portban mentünk hazafelé, csak a szőke Bokor Pali pityergett, mert hármast kapott mennyiségtanból. Az első utrasarkon megállította valaki Bokor Palit. Mezőffi kisaszszony volt. — Miért sirsz fiacskám? — kérdezte és megsimogatta Pali haiát. — Csak — durcáskodott Pali. — Oh most meg fogom kapni az elmamdt jutalmat — örvamdeztem magamban és hozzáfutottam, mint más gyerek az anyjához szokott, ha régen nem látta és vár tőle valamit. — Kisasszony — önkéntelenül kibuggyant e szó ajkamon. Borzasztó szigorúan nézett rám. Már mindent tudott. — Te csaló, nem sül ki a szemed . . . mondotta végtelen megvetéssel és durván eltaszított magétól. A fiuk röhögtek rajtam. Még Bokor Pali is. Szereltem volna utána kiabálni, hogy én akkor mm gondoltam semmi rosszra. Csak azt akartam tő'e megkapni, amit megvont tőlem az élet, amit odahaza njm kaplam meg. Di torkomon nem jött ki a hang. Fojtogatott a sírás. A fiuk még mindig nevettek és én csalódottan, szomorú szivvel elkullogtam tőlük s amikor már senki sem látott, belesirta m a zsebkendőmbe. Uj matematikai zseni Görögországban Görögországban egy eddig ismeretlen zseniális fiatalembert fedeztek fel, akiről a görög sajtó azt állítja, hogy tudása és tehetsége olyan, mint Archimédesé. Daskalopulos Taksáinak hívják e * a fiatalembert, aki mindössze 18 éves. Daskalopulosnak sikerült ejjy olyan problémát megoldani, am 'y nek megfejtésén a világ összes matematikusai évezredek óta hi» óba fáradoztak. A feladat következő: Adva van egy kockának az éle. Csupán kör és háromszög segítségével olyan kocka szerkesztendő, melynek köbtartalma kétszer akkora, mint a más módszerrel szerkeszthet rendes kockáé. A fiatal Daskar lapulos régi könyvek 'anulmányozása révén figyelt fel erre a problémára. Az egy'k ilyen régi könyvben Ikonomu matematikus kijelenti, hogy ez a probléma megoldhatatlan. A mikor Daskalopulos leérettségizett Athénben, hazaköltözött Nassiába és nyomban nekiállott a probléma megoldásának. Háromhónapi munkával sikerült is megoldani a kérdést és ezt az er dményt odaadta Punzas alhéni art" metikai tanárának, aki a megoldást helyesnek találta. Punzus tanár kijelentette, hogy Görögországban Daskalopulos személyében uj Archimédes tűnt fel. A fiatal görög csodamatematikus megoldásét most elküldik a leghíresebb matematikai egyesületeknek, hogy vizsgálják felül. * Butoit csak megbízható cégnél vásároljunk. Kopstein bútoráruház, Békéscsaba.
