Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-04-12 / 81. szám

2 BEKESMEGYEI K0ZL0NV 1934 április 12 A szegény izraelita gyermekeket felruházó egylet közgyűlése Dr. Szamek Ignác és Fried­mann Mórné ünneplése A szegény izraelita gyermekeket felruházó egylet vasárnap délután tartotta negyvenedik évi közgyű­lését a tagok élénk részvétele mellett. Dr. Szamek Ignác elnök üdvö­zölte a megjelent tagokat és a közgyűlést megnyitotta. Pollák Gézáné, az egyesület tit­kára olvasta fel éltalános figyelem között az egyesület mult évi mű­ködéséről szóló jelentését, mely szerint az egyesület az elmúlt év­ben 36 gyermeket ruházott fel, 4 gyermek tandíját fizette ki és a gyermek nyaraltatáahoz 50 pengővel járult hozzá. Dr. Biró Emil ügyvéd két ese­ményre hivta fel a közgyűlés fi­gyelmét. Az egyik esemény, hogy dr. Szamek Ignác elnök 25 éve tölti be az egyesület elnöki tiszt­ségét, a másik, hogy Friedmann Mórné elnöknő a közel napokban (öltötte be Isten kegyelméből 80. születésnapját. A közgyűlés meleg ovációban részesítette a jubilánsokat és mind­kettőjüket az egyesület örökös tag­jául választotta meg, egyben Pol­lik Gézáné titkárnőnek az egye­sület egész évi működésének rész­letes jelentéséért köszönetet sza­v«zott. Dr. Szamek Ignác és Friedmann Mórné meghatott szavakban kö­szönték meg az ünneplést és mind­ketten hitet tettek, hogy a nemes célú egyesülőt kebeleben szolgál­j'k továbbra is, mig csak erejük engadi, a jótékonyságot. Dr. Vas Vilmosné, a Nőegylet elnöknője tolmácsolta ezután ke­resetlen szavakban a Nősgylet el­ismerését. Dr. Biró Emil indítványára a közgyűlés a regi tisztikart válasz­totta meg. Mutterom . MW WWW í f M "" """""""" Lány. Fiatal. Tizenhatévesnek mondja magát, de biztosan van tizennyolc. Elegáns. Glaszékeztyü a kezében, világoskék svájci sapka a fején (természetesen félrecsapva), ondoláit haj, rikitószinü, feltűnő ruha. Tanú volt egy perben, mely­ben édesanyja a sértett. Ha egy­más mellett altnak, akkor látni, hoiy milyen nagy idő harminc­negyven év. Az anya egyszerű parasztasszony, tiszta, fekete ru­hával és fejkendővel. A lény be­szél. Hanyag, húnyaveti módon és állandóan mosolyog, mintha ezzel akarna sikereket aratni. Libákról kellene vallania és kétszer-három­szor fiatalembereket is szóbahoz. Azután anyjáról kell beszélnie, de csak igy mondja: — Mutterom . . . Nincs ebben semmi különös. De mégis, az egész lényén lát­szik, hogy mennyire át van itatva a „modern" élet, a huszadik szá­zad, az ujitók hazug frázishalma­zával. Szeretnénk hinni, hogy ez nem uj tipus, csak „elvétve csapadék". Nem akarjuk tudomásul venni, hogy manapság általános, szélté­ben-ho8szában tapasztalható tény, hogy anya és lány : ég és fö'd. De mennyire föld . . . Az április 22-i Tisza István emlékünnepély alkalmából Békés­csabáról iskiilönvonat megy Pestre A Tisza István emlékünnepély II. osztályon 8.30, P. 111. osztályon rendezőbizot'sága, hogy a kegyele tes ünnepségen a vidékiek rész­vételét is lehetővé tegye, f. hó 22­re az ország minden részéből különvonatok engedélyezését esz­közölte ki a MÁV igazatóságétól. A békéscsabai vonat indul: Bé­késcsabáról 6.26-kor, Budapestre érkezik 10.22 kor, Budapestről in­dul 20.24 kor, Békéscsabára érke­zik 0.16 kor A különvonathoz ez alkalom­mal 11. oszt. kocsik is lesznek csa­tolva. A részvételi dij oda-vissza 6.20 P. A vonat a mult évi dalosvonat mintájára közlekedik s az utköz­ban felszállók csak a kiindulási állomástól Budapestig számitolt kedvezményes menetdijat fizetik. A résztvevők számát f. hó 14-én a raggeli órákban kell a Menet­jegyirodának bejelenteni, miértis ezúton arra kéri a Menetjegyiroda ugy az egyéni, mint a testületileg résztvenni kívánókat, hogy péntek estig jelentsék be részvételi szán­dékukat a Menetjegyirodában. És megint élőiről Genfből, az európai diplomácia bridge-szalonjából jelentik : A leszerelési konferencia elnöki tanácsa kedden, naptári pontosság­gal, április tizedikén délután négy órakor ült össze, hogy négy és fél hónapi szünet után végre-valahára döntsön a leszerelési konferencia összehívása ügyéban. Az elnök, Arthur Handarson még az nap délelőtt tanácskozásra ül össze Massigli francia főmegbizottal és Eden angol fopecsétőrrel és ezen a tanácskozáson határozzák el, ki terjessze be hivatalosan a lesze­relési konferencia összehíváséra vonatkozó javaslatot, hogy semmi kétség fenn ne forogjon ez iránt, miszerint a leszerelési konferencia több akar lenni üres szószátyár­kodásnál. Henderson, aki érti a módját hogyan kell port hinteni a világ szemébe, máris részletes jelentést tett közzé az elnöki ta­nács mult év november huszon­kettediki utolsó ülése óta lefolyt tárgyalásokról, amelyet Barthouval, Franciaország jelenlegi külügymi­niszterével, akit Lord Róbert Cacil emlékirataiban száraz hóhérnak nevez, folytatott megbeszélés kel­tett benne. Szóval ismét helyben vagyunk. Anglia, mint 1918. óta mindis. ha törésre került a dolog, megint Fran­ciaország oldalén áll. Igaz, hogy anyakönyvvezető elé nem akar vele járulni, de a szerelmi viszonyt, melyet házasságon kívül folytat vele, szintén nem akarja megsza­kítani. Különösen akkor nem, ami­kor látnia kell, hogy Belgium, amelyet Napoleon találóan Anglia szivének irányított pisztolyhoz ha­sonlított és Hollandia, amelyet meg Pitt Anglia bójájának jelezett, tehát ép az a két állam, melynek biztonságától a maga léteés nem- ( léte is függ, mindjobban Német­országhoz szít és — amióta a nemzeti szocializmus a szent ró­mai birodalom mammuth csontjait piszkólja ki a föld alól, német ol­dalról várja azta segítséget, ame­lyet Angliától akár okkal, akár oktalanul immáron nem remélhet. A Downing Street urainak Corti­szerve elég ,finom és elég fejlett ahlioz, hogy megérezzék, mi ké­szül Anglia kapujában. S ha nem elég fejlett és elég finom, gondol­kodásra késztethette őket az a fura beszéd, amely nemrégiben, ez év március hatodikán'gróf Brocqueville szájából hangzott el. Mit hangoztatott a belga minisz­terelnök? Óh, semmi egyebet, mint azt, hogy a mult immár a múlté, hogy azon ami egyszer magtörtént, ba­kefántoskodás nem segit. És — mindez Bruxellesben kelt szárnyra, ahol legmagasabbra csapott valaha a német gyűlölet lángja — kár­hoztatta azokat a szélkotyákat, akik balgán abban a reményben ringatták magukat, hogy a ver­saillesi szerződés örök időkre szól és hogy egy olyan népet, minő a német, a kiskorúság jármában le­het tartani, addig, amig a pillanat­nyi győztesek jónak vélik. Broc­queville miniszterelnök nyíltan hangsúlyozta, hogy azok az emel­tyűk, amelyek az európai politikát mozgatják, 1918 tói 1934 ig terjedő időközben helyet és szerepet cse­réltek. Németország, amely a há­borút megelőzőleg számtalan tö­redékből, megannyi önálló mozaik­darabkából volt összeróva, ma egyre gyorsabb ütemben tömörül egy politikai cél, egy politikai gon­dolat, egy politikai terv körül. Ez­zel szemben az a huszonhét ál­lam, amely a versaiilesi birtokren­dezést a maga aláírásával ellátta és szentesitette, ahányan vannak, annyifelé húznak. Ennélfogva — fejtette le éle3 kanyarodással a csévéről a fonalat Brocqueville gróf — mi sem állhat annak a megoldásnak az útjában, amely elfogadva a tényeket, amelyeket sem elfojtani, sem letagadni nem lehet, Németország jogét a fegy­verkezéshez elismeri, mert csakis icjy érhető el az, amit nemcsak Belgium, de Hollandia is óhajt: a békés megegyezés a legkevesebb áldozattal és aíegtöbb biztosítékkal. Hogy ez a beszéd mindenütt szerte az egész világon olyként hatott, mint holmi büzbomba, azt mondanunk sem kell. Mint ahogy azt sem kell mondanunk, hogy Franciaországban már egyenesen árulásról rebesgettek azok a csa­hosok, akiknek minden jelenség gyanús, ami a francia érdekeket csak messziről súrolja. Ám a leg­érdekesebb az. hogy magában Belgiumban, de még inkább Hol­lpndiában elképedt mindenki, aki a politikának kibicel. Es hiába vállalkozott Paul Hymans arra, hegy egy terjengős beszéd során félre magyarázza és ha lehet el­vetélje a kormányfő elszólását, hiába fejtegette, hogy a versaiilesi szerződés egész, amelyhez nyulai nem szabad, amelyből semmit el­venni, illetve amelyhez semmit hozzá adni nem lehat, a fulánk mélyen hatolt a szövetségesek bőre alá. És növelte a keserűséget az is, hogy kipattant ejy ujabb titok. Az, hogy Belgium és Hollandia nemcsak a Harmadik Birodalom, de Olaszország kapuján is beko­pogtatott és nem étalotta Francia­ország tudomása nélkül, sőt egye­nes megkerülésevei azzal a ha­talommal tárgyalni, arrmlynek ut­vonalai mindenütt, a Brenner-há­génál csakúgy, mint az Adrián, az aegaii tengeren, ép ugy Afri­kában derékszögben keresztezik a francia hatalom mágnes meze 5 f. Hogy Dorlodet és Diercks szená­torok a francia vezérkar nyomá­sára a miniszterelnök nyilatkoza­tét Iecéfolták, az mit sem változ­tat a szépséghibán, amely Fran­ciaország presztízsén esett. Igaz, a belga parlament mindkét háza ki­fejezte aggodalmát Németország fegyverkezése miatt, utasította a kormányt, hogy ellenezzen minden olyan politikát, amely Németor­szágot régi jogaiba akaria vissza­iktatni. Igaz, hogy a b^lsra parla­ment mindkét háza bi"'ositékol követelt Németországtól. És Dsdig — von Overbargh szenátor fogal­mazásában — követeli az angol szövetség megújítását, a francia véd-rőmüvek tovóbbi kiépítését, az Északi Tengertől egészen a thionviliéi medencéig, a locarn< I egyezség módosításéi, Anglia, Fran­ciaország, Olaszország Németal­föld kezességét a jelenlegi ország­határok tekintetében. Mindez igaz. Csakhogy az is igaz ám, hogy Barthounak sietve látogatást kel­lett tennie Bruxellesben, avégből, hogy ugy otthon, mint Angliában eloszlassa a mételyként emésztő kételyeket, amelyek Brocqueville gróf heszéde nyomán feltolakod­tak. Csak atmakuténa, hogy Bar­thou a kést Belgium torkának szegezte és a szuszt belefojtotta, tehát némi szelid nyomásra hang­zott át a csatornán túlra a biztató igéret : „Ha az angol kormány kérdéseket ad fel, Belgium (s vele együtt Hollandia is) kötelességé­nek érzi azokra válaszolni, annak rendje és módja szerint," És ismét igaza lett Hegelnek, aki azt tar­totta, hogy az igazság mindig győz, mert ami győz, az az igazság. Ez a különös közjáték vezette be a leszerelési konferenciát és e» ,ől folyt az a megbeszélés, ame'y oly kellemes és jóleső benyomást hagyott hátra az egykori munka­vezér lelkében. És ebből kiolvas­hatja még a vak is, hogy a lesze­relésből ismét nem le3z semmi. Mindaddig, amig a leszerelés egy­oldalulag céloztatik, a nyugati nagyhatalmak és csatlósaik javára, egy tarthatatlan béke fenntartá­sára, mindaddig, amig a francia szállóige szerint az első lépést a béke felé meg nem teszik a gyil­kos urak, nddip béke nem lesz és nem lehet. És főleg nem lesz és nem lehet béke akkor, amikor egy Henderson, olyan jövővel a háta mögött, amilyennel ő rendel­kezik, nem átalja ezt a cudar já­tékot űzni. Noblesse obiige. De sajna ugy látszik, hogy a nemes­ség ismeretlen helyre költözött Európa tájéról. lg Bomba robbant a belgrádi rend­őrigazgatóság épületében. Ember­életben nem esett kór. Primo de Rivera fia ellen Med­ridban bombamérényletet követtek el. Rivera könnyebb szérülést szenvedett. Csabai piaci árak Buza 9.20-9.40 Tengeti 7.20-7.50 Zab 7.10-7.30 Árpa 7.10-7.30 Defekt tengeri 5.—5.50

Next

/
Oldalképek
Tartalom