Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám
1934-06-07 / 126. szám
1934 junius 7 Csütörtök 61. évfolyam 126. szám ESHEBYEI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP l OTlR» ^l lW ww ¥ %l W> ^l r^lal^KlU ^Ll^^L^lnlfl)^lLri ^ 1J^vTiiirniirvi r mtri nm ri'r>Tm">niT>'>'>'iriYiY i~>Tinnr iTíT>'i'ri ' lYtn rr rrr rrfri — Előfizetési dijak• 2 — _ f Szerkesztőség és kiadóhivatalt s r* oszerkeszto * JF Helyben és vidéken postán küldve ne- f m '' % Békéscsaba: Ferenc József-tér 20. Telefon 176' gyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. B UP> FeiSZ JÓZSef 1 Hirdetések díjszabás szerint. Pé'dényonkint- 10 fillér » I Vészkiáltás volt Bethlen István debreceni beszéde, melyben mindent elsöprő lendülettel és a tények gigantikus tömegével tárta hallgatói és az egész magyarság elé az erdélyi, a felvidéki és a délvidéki magyarság szomorú sorsát. Ha valaki, ugy Bethlen István az, aki igazán ismeri rabságban lévő véreink pokoli helyzetét s ha ő azt mondja, hogy az utolsó órákban vagyunk, akkor semmi kétség, hogy ugy is van. Bethlen István fájdalmasan kiáltott fel s azt kiáltotta, hogy cselekednünk kel), áldozatokat kell vállalnunk magunkra, ha azt akarjuk, hogy az elszakított részek magyarsága továbbra is ellent tudjon állni annak a rop pant erőszaknak és elnyomásnak, annak a brutalitásnak, melyben része van. A megszállott területekről a csonkaországba átjött magyarok — mondotta — itthon érzik magukat és mégse érzik itthon magukat. Itthon érzik magukat, mert fajtestvérei között élnek, akik nagy szeretettel ölelik őket keblükhöz, itthon érzik magukat, mert meg van a betevő falatjuk, a megélhetésük, de mégsem érzik itthon magukat, mert a szivük, a lelkük, az életük gyökere odaát van, ahonnan vagy önszántukból, vagy kényszerűségből jöttek Csonkamagyarországba. Mi a reviziót sürgetjük, hogy visszakapjuk az elrablott területeket, hogy fajtestvéreink, akiket vandál módra elszakítottak tőlünk, vissza kerüljenek hozzánk és helyes is, hogy követeljük a reviziót, de ne feledkezzünk el a kisebbségi jogok követeléséről sem, mert — és itt milyen igaza van Bethlen Istvánnak — ha megfeledkezünk róla, könnyen meglehet, hogy akkor, amikor a nagyhatalmak végre rászánnák magukat a revízióra, kiderülne, hogy az általunk követelt részeken már nem is, vagy csak igenigen csekély számban, egészen jelentéktelen mennyiségben élnek magyarok. Vészkiáltás ez, roppant fájdalmas vészkiáltás és ha nem Bethlen István kiáltaná, aki annyira ismeri a rab magyarság sorsát, talán nem is adnánk neki hitelt, talán nem is vennénk egészen komolyan, de igy belevág, belekaszál a szivünkbe ez a kétségbeesett hahó, mely ébresztő, riadó akar lenni a magyarság száméra. Igen, riadó, nsgy, rettenetes, erős riadó ez, hogy felrázzon valamennyiünket, hogy annak tudatára ébresszen bennünket, hogy itt tennünk kell, sürgősen, rögtön tennünk kell valamit, ha azt akarjuk, hogy ne veszszenek el számunkra elrablott területeink és véreink. Nekem, neked és mindnyájunknak szólt Bethlen István akkor, amikor azt mondotta, hogy apostolokká kell válnia minden egyes magyarnak, olyan apostolokká, akik szüntelen, lankadatlanul élesztgetik a nemzeti érzések tüzét, akik sose szűnnek meg hangoztatni, hirdetni, hogy nekünk kötelességeink, súlyos, nagy kötelességeink vannak azokkal szemben, akik tul a Királyhágón, a Felvidéken és a Délvidéken magukra vállalták a legnehezebb keresztet, a borzalmas kálváriajárást, mert hiszik, hogy a szörnyű golgothának meg lesz az üdve, hogy egyszer elkövetkezik a feltámadás. A képviselőház ülése Budapest: A képviselőház tegnap tertott ülésében hermedszori olvasásben is elfogedta a hűtlenség szigorúbb büntetéséiül szóló törvényjavaslatot. Ezután a gyógyfürdő törvény egyes rendelkezéseinek kiegészítéséi ől szóló javasldt folytatólagos általános vitája következett. A vita befejeztével Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter mcraott nagyobb beszédet a magyer idegeriforgalom fontosságáról, Budapest fürdőváros kiépítésének szükségességéről, a Balaton és általában a magyar idegenforgalom propagáláséról. Ezután vita nélkül elfogadták a magyar tengeri es kereskedelmi hajók szolgólali rendszabályainak kiépítéséről és az ipari és kereskedelmi törvény egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslatot. A Ház legközalebbi ülését ma tartja. Briand-Stresemann contra Barihou-Hifler Abban a csapszékben, ahol a halál ez iccés és a vér az ital, a két falurossza megint duhajkodni készül. Sóvéren lesik a pillanatot, mikor dcfhelik a kést egymás szügyébe s a bémeszok, Európa népei, szorongva várják, mikor zöpüí le csörömpölve a mennyezetről a pisla mécs s veszi kezdetét, sötétben, az általános öldöklés. S a józan ész, ha ugyan maradt valahol némi Írmagja, tűnődve kérdi, mi az a végzet, amely a két nemzetet egymás ellen uszítja, mi az a kovász, mely az ősi gyűlöletet újból és újból magasra dagasztja. Miként van az, hogy a határper, mely immár ezer év óta folyik a Rajna partjain, se jobbra, se balra eldőlni nem tud, miért van. az, hogy nem akad csendbiztos, aki a konok perlekedőket ráncba szedné és móresra tanítaná. 1918 november 11-én, amikora compiegnei erdő egyik nyirfatisztásán a kürtös lefújta a világháborút és Fcch tábornagy kardja markolatára dőlve, olyan feltételeket szabhatott Németországnak, aminőket csak akert, mindenki azt gondolta, hogy a győzelem, amelyet Franciaország ezúttal aratott, teljes és végleges. Csakhogy, amint Hasdrubal Hannibálnak annak idején mondolta volt, győzni könnyű, de a győzelmet kiaknázni nehéz. Es azok, akik Franciaország sorsét ekkortéjt irénytották, mindent el követtek, hogy a termés, amely váratlanul szakadt reájuk, csűrbe takarítás előtt lábén rohadjon. Mindenekelőtt nem voltak tisztában azzal, hogy amint a közös veszély elül, a kötelék, mely a szövetségeseket hozzájuk fűzte, nyomban meglazul és ahelyett, hogy rajtaütésszerüleg, a fegyverszünet melegében végeztek volna Németországgal, elfecsérelték a drága időt Európa térképének darabokra szaggatáséval. Igy aztán sikerült nekik a Habsburg birodalmat felkoncolniok s az egyetlen palánkot, amely a német terjeszkedésnek ellenébe állhatott, kidönteniök. Ám miközben ezzel pepecseltek a kontárok, Anglia felocsúdott hirtelen meglepetéséből és utalva az egyensúlyra, amelyet szerinte Németország jelentősebb megcsonkítása óvhatatlanul felboritana, vétót emelt ép az ellen, ami Franciaország győzelmét megpecsételte volna. A Rajra balpartját nem sikerült a gall kakasnak megkaparintania s az ezredéves álom, amely Strabo óta nem akar a világból kimúlni, ismét füstbe ment. A határok ugy maradtak, ahogy a bécsi kongresszus annak idején kicirkalmazta őket. Sedan emlékét lemosta a világháború, de Waterlooét érintetlenül hagyta, mert ország-világ elölt nyilvánvalóvá lett, hogy Anglia, minekutána a német flotta Scape Townál a tenger fenekére hanyatlott, hogy onnan soha vissza ne térjen, sokkal inkább tart Franciaorszőgtól, semmint a francia segitséggel imént porig alázott Németországtól. Ilyeténképen a háborúból, amelyet Franciaország és Anglia együtt vivtak, olyan béke kelt, amelyet Anglia és Franciaország együtt szövegeztek, ugy azonban, hogy Anglia az egész tétet besöpörte, mig Franciaország alig nyeri valamit, hanemha a végrehajtó szerepét, amelyben az egész világ ellenszenvét maga ellen zúdíthatta. A nagy dráma, amelyben huszonhét protagonista ágált, hovatovább összezsugorodott egy dialógusra, amely pusztán Németország és Franciaország között folyik s ennek tudható be az, hogy Némelország — egyedül maradva Franciaországgal — ha nem is tényleg, de lelkileg megtagadta a versaillesi békeszerződés aláírását, Francipország viszont — egyedül maradva Németországgal — ha tényleg a versaillesi békeszerződés alapján is állott, arról lelkileg régen letért. Szóval, alig száradt meg a ténta a versaillesi diktátumon, a hinta-palinta vissza lendült oda, ahonnan elindult. Franciaország ismét kereshette a kijáró! a csapdából, ahova geopolitikai helyzete örökre bezárja, kereshette ulját a Scylla-Charibdis, Anglia és Németország között. Az adott helyzetben egyet kellett volna tenniök a francia államférfiaknak. Megfogadni Medici Katalin tanácsát, aki a Szent Bertalan éjszakai vérfürdő ulán ezt az utasítást adta Hopotán kancellárnak: „A császármetszés sikerült; most varrjuk be gondosan a sebet, amelyet ejtettünk". A császármetszés reményen felül sikerült. Németország a földig tiportatott. A bölcsesség azt kívánta, hogy a seb, mely rajta ejtetett, gondosan bevarassék. Annyival is inkább, mert az Egyesült Államok megtagadták a versaillesi békeszerződés aláírását s elvetették azt a viszontbiztosítási megállapodást, amelyet Wilson müve koronájának szánt és annyival is inkább, mert a Ruhrvidék megszállása s ezzel együtt a jóvátétel neve alá burkolt sarcolás kudarcba fullt s az erőszak politikája csütörtököt mondolt. 1923 január 11-én a frarcia csapatok kardcsapás nélkül megszállották
