Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám
1934-05-31 / 121. szám
2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY bad hitelt és tápot adnunk annak a dőre felfogásnak, hogy ez eset ben kifordul mind a négy sarkából a világ, mert, ha Genfben nem sikerül egyezséget kötni, vannak más eszközök is, amelyek a békét biztosítják". Més eszközök?! Vaj melyek le.hetnek azok, kérdjük szepegve?! A gazdasági megtorlásnak a lehetőségét is tagadja az angol külügyminiszter és szomorúan állapítja meg, hogy alkalmazása múlhatatlanul háborúra vezetne annyival is inkább, mert „nincs állam az egész földkerekségen, amely eltűrné, hogy megpirongassák, mint holmi vásott nebulót." Viszont Stanley Baldwin az erkölcsi megbélyegzés célszerűségét tagadja, mert ez is prima facie, fegyveres összetűzéshez vezet. Ámde mig Sir John Simon mindazokat a szankciókat elháritja, amelyek Marsnak egyengetik az utjét, Stanley Baldwin megteszi azt, amit Stuart Mill szerint ritkán tesz meg vérbeli angol, levonja a premis8ákbél a következtetést és igy szerkeszti meg a szillogizmust: „Ha Anglia óhajtja a békét, el kell fogadnia a módot is, amely a békét megteremti." Egyetlen mód a béke megteremtésére: szankciók alkalmazása mindenki ellen, aki a békét megszegi. És mivel a szankciók, bármilyen neműek lettek légyen is, fogalmilag magukban hordják az erőszakot, annak, aki a békét akarja, akarnia kell az utóbbinak összes következményeit is. „Önök nem sóvároghatnak a béke utón — fejtette ki Stanley Baldwin — ha nem áll széndé kukban azért nem csak szóval, hanem teltei is megküzdeni." Mi sem volna kórhozatosabb, mi sem vezetné népünket szörnyűbb csalódáshoz, mint az, ha azt állitanók, hogy megvédjük a békét minden áron, de nem, ha kell, fegyveresen is. Ha kollektív garanciákat és kollektív szankciókat kell felállítanunk ahhoz, hogy a békéhez eljussunk, ha csak ezeknek az utján jutunk el az áhított célhoz, habozás nélkül arra kell lépnünk és, ha már reá lépünk — országunkat összehasonlíthatatlanul jobban fel kell fegyvereznünk, semmint eleddig tettük. A régi grotiusi tétel uj köntösben: Si vis pacem, para bellum. íme — és erre akartunk kilyukadni 8 ez az uj árnyalat az angol mentalitásban — a szigetország felfogása észrevétlenül közeledik ahhoz a felfogáshoz, amelyet Franciaország vall s amely abban jegecesedik ki, hogy szankciók nélkül békét remélni nem egyéb hiu ábrándnál. Csakhogy ám ugyanakkor, amikor az angol parabola bizonyos ponton közeledik a francia parabolához, mésponton élesen, szinte zökkenően, elkanyarodik tőle. Baldwin, azzal, hogy elismeri a francia álláspont helyességét, még nem hódol be annak. Sőt ellenkezőleg. Ha a leszerelési konferencia eredményre nem vezet, mint ahogy előre láthatólag nem fog, Anglia ép Baldwin gondolatmenetén elindulva, nagyobb iramban folytatja a fegyverkezési, semmint valaha. A britt kormány el küldi megbízottjait Genfbe és fenntartja a Mecdonald-féle javaslatot. De nem hisz benne többé. A fegyverkezést nem csökkenti, még csak nem is korlátozza. Tegyen mindenki ugy, ahogy jónak látja, Anglia nem törődik senkivel, csak magával. Lássa mindenki, mitévő legyen, Anglia kalapács akar maradni és nem üllő. A londoni kormány szívesen látja a Szovjetuniót a Népszövetségben, de mivel erős a gyanú, hogy Litvinov viszont biztosítási szerződéseket igyekszik megkötni, ami előbb utóbb robbanáshoz vezet, Anglia minden lépéstől óvakodni fog, ami Oroszországot a Népszövetségen belül jelentős szerephez segitné. Anglia, szóval tekintet nélkül arra, mit hoz és mit nem hoz a leszerelési konferencia, fegyverkezik Ha pedig Anglia fegyverkezik, a többiek serényen követik a példáját. Európa még akkor is, ha ki nem üt a háború, meggebbed az erőfeszítéstől, amelyet kifejt, hogy elkerülje a háborút. És teljes mértékben igazat kell adnunk a'Ducenak, amikor igy beszél: „A történelem megtanított arra, hogy a háború olyan jelenség, amely az emberiség fejlődését nyomon kiséri s hogy az emberi erények az ércerekhez hasonlítanak, amelyek csak véres erőfeszítések árán kerülnek tisztán napvilágra." Ezt vallotta a legnagyobb görög filozofus is. Talán joggal, talán jogtalanul — de minden esetre a szomorú valósághoz hiven. n lg. Időjárásjelentés Várható időjárás a következő 24 órára : Gyenge északi légáramlás, jobbára derült idő, de helyenkint kisebb futó záporeső lehetséges. A nappali hőmérséklet lassan tovább emelkedik, éjjel azonban a mélyen fekvő helyeKen a talajmentén a fagypontot is elérhetiAda Sári hangversenye Leközlünk pár kritikát, amit a művésznő I egutóbbi németországi turnéja alka Imából az ottani újságok irtak : A Berliner Zeitung : Ada Sári koloraturszopránja különlegesség. Berliner Tageblatt : Ada Sári egészen egyedülálló. Hamburger Anzeiger: Szenzációs siker. Kitörő lelkesedés. Fenomenális koloraturtehetsé?. Münchener Nsueste Nachrichten: A közönség nem tudott az énekkel betelni és a lelkesedés teljesen jogos volt. Nürnberger Ziilune : Ada Sári a milánói operától Rosina szerepében óriási sikert aratott. ,Az Aurora vezetősége ezúton is kéri a bérlőket, hogy jegyeiket idejében váltsák ki, mert a nagy érdeklődesre való tekintettel a jegyeket nem tarthatják fenn, c*ak 2-án estig. Elitélték Bálint Kálmánt A szegedi törvényszék kedden tárgyalta Bálint Kálmán mozifütő bünügvét, aki tudvalevően a Korzó Mozi kazánjába dugta Tóth Ilonkát, aki ott porrá égett. A bíróság testi épség elleni kihágásban és lopás bűntettében mondotta ki bűnösnek Bálint Kálmánt, akit ezér hat hónapi börtönre itélt. Azitéle nem jogeros. Paál Jób eredeti riportja: A fagyosszentek titkai Ahonnan Pongrác, Bonifác és Szervác elindulnak — Nobile munkatársa nyilatkozik az Északi Sarkon végzett kutatások ismeretlen eredményeiről — „Ha meteorologiai megfigyelő állomásokat állítunk fel az uszó jégtáblákon, pontosan megállapíthatjuk, mikor következnek be a hideg tavaszi szelek" — Nincsen pénz az északaarki expedíciókra Copyright by Jób Paál Érdekes emberrel ismerkedtem meg néhány nappal ezelőtt a Vág romantikus völgyének ebben a vi'4%hirü fürdőhelyén, Pöstyénben. Uj ismerősöm, Beheunek Ferenc egyetemi tanár, a nemzetközi radiológiai intézet igazgatója kétszer járt az Északi sarkon, először Amundsent, aztán Nobilet kisérte el oda, Az Italia fedélzetén ő véeezte a tudományos kutatásokat. Tegnap délután órák hosszat beszélgettünk el egymással az előkelő pöstyéni szálló terraszán. Beheunek professzor igen érdekes nyilatkozatot tett előttem az északsatki expedíciók kutatásainak ismeretlen eredményeiről. — Földrajzilag kevés felfedezni való akad a sarkokon — mondotta —, mert amit fel lehetett fedezni, azt tíz egyes expedíciók mór felfedezték. Tudjuk jól, hogy szárazföldre az Északi sark vidékén nem akadhatunk, vagy ha találunk is egész kis terjedelmű földdarabot, annak jelentősége alig lehet. Sokkal fontosabb azonban, -hogy a delejességre és a kozmikus sugarakra vonatkozó tudományos kut&tásokat folytassuk és megvalósítsuk a két évvel ezelőtt elhunyt Nansen tervét: állandó meteorologiai állomásokat kell felállítanunk az uszó jégtáblákon, hogy ezzel tökéletessé tegyük az időjóslást. Ezeknek az állomásoknak jelentősége elsősorban abban van, hogy segítségükkel meg lehet pontosan állapítani a tavaszi fagy beköszöntésének időpontját. P östyén, 1934 május végén — Ma már tudjuk, hogy nem véletlen d olog á fegvosszentélrtde ^- jén az egész világon végigsüvíto hideg szél pusztítása. Ennek tudományosan megállapított okai vannak. Mielőtt Pongrác, Bonifác-és Szervác napjai elkövetkeznek, fönt, az Északi sarkon leválnak a hatalmas jéghegyek az uszó jégtáblák birodalmában. És megindulnak Dél felé. Maguk előtt kergetik a hideg levegőt, amely mindenütt lehűti a hőmérsékletet. Mi okozza a jéghegyek elszabadulását? Ezt kell tanulmányozni. Ha sikerülne meteorologiai állomásokat felállítani az uszó jégtáblákon, akkor ezek az állomások előre megmondhatnák, hogy mikor indul el a fegyos idő a sarkon. Ma az a helyzet, hogy az arktiszen, a hetvenedik északi szélesség fokán felül mindössze két-három meteorologiai állomás van, ezek is az oroszoknak dolgoznak és mással nem törődnek. — A tervet megvalósítani ma, sajnos, nem lehet. És pedig a gazdasági krízis miatt. Egy ilyen állomás felállítása kétszázezer pengőbe kerül. Ez a pénz hiányzik, de hiányzik a pénz az expedíciókra is. Belátható időn belül nem indul expedíció az Északi sarkra. Nincs rá költség. Nobile Olaszországban hadi célokra konstruál léghajókat... A Déli sark van ma divatban. De a Déli sark vidékeire nem tudományos célból szerveznek expedíciókat, hanem azért, mert a Déli sark üzletet jelent... A hatalmas bálna-, cet- és rozmárvadászatok kifizetik magukat. A sarkexpediciókból ma üzlet lett. 7? pórul járí aszfaltbetyár Tegnap este hét és nyolc óra között még elég népes volt a korzó, amikor figyelmes lettem négy bőnadrágos fiatalemberre, okik fázósan gubbasztottak az Irányi-utcai kis trafik előtt a járda szélén. De nem arra lettem figyelmes, hogy ők behúzott nyakkal ácsorognak, hanem feltűnt nekem, hogy hangosan és szemtelenül kritizálták az arra haladó hölgyeket ss közben egy egy „jó" bemondásra felröhögnek. Hősünk, akiről itt szó lesz, k. b. 170 cm. magas, jól öltözött, hirtelenszőke fiatalember. Egyébként elemében lehetett, mert ő vitte a szót és szemtelensége valósággal az aljasságig fajult, amin társai kitűnően mulattak. Ugy látszik, hősünk nem elégedett meg ezzel a „dicsőséggel". Kijelentette, hogy az Irányi utcától a Csaba szállodáig bármelyik nővel megismerkedik, akit barátjai kijelölnek. Természetesen, a haverok benne voltak a dologban. Sőt még dijat is tűztek ki a szőke számára, ha sikeresen keresztül viszi az ismerkedést. Még pedig egy nagy vacsorát valamelyik vendéglőben. Most mér csak a médium hiányzott. Azonban nem kellett rá soká várni, mert már jött is. Mégpedig egy magas, barna, elegáns é» feltűnően csinos nő személyében, aki ró sem hederített az őt szemező fiatalemberekre. Büszkén haladt el mellettük. Az egyik fiatalember kibökte — E: az — és mór indultak is utána. A szőke kihúzta magát és előre lépett. — Lemaradni pasasok — mondotta hetykén és egy pár nyújtott lépéssel a nő mellé szegődött. — Csak egyedül kisasszonv? A nő dacosan felcsapta a fejét, de nem felelt. A fiatalember tovább folytatta a banalitást. — Ha megengedi, elkísérem. A haverok öt lépéssel hátrább jóízűen kuncogtak és izgatottan várták a fejleményeket. A nő idegesen megszólalt: — Menjen kérem! A szőke tovább ostromolt. — Ó, szép kisasszony, ne legyen olyan hüvÖ3, mint ez az este. A csinos hölgy már roppant kellemetlenül érezhette magát, mert néhány járó-kelő megmosolyogta őket. Indulatosan kifakadt, — Távozzon innen, mert . . . — Már régen vártam erre az alkalomra . . . Imádom . . . Tovább nem folytathatta, mert a nő hirtelen feléje fordult és visszakézből ugy az orrába csapolt hősünknek, hogy annak megeredt az orra vére. Azután, mintha semmi sem történt volna, tovább ment. A lehütött Adonisz, társainak és a járó-kelők kisérő kacaja mellett a szinház nagykapuja alá menekült, ahol azután nyoma veszett. Bizonyára a Szent Islvántéri kijárat felé orientálódott, mivel még hasonszőrű barátai előtt is szégyelte magát. Miklya J.
