Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-05-26 / 117. szám

BEKESMEGYEI K0ZLONV 1934 május 13 Olcsón és kellemesen fog nyaralni, ha csatlakoziki a „Békésmegyei Közlöny" nyaraltatási akciójához dezőség a verseny feltételeit. Ez a verseny, amely a bridge őszinte barátainak s olgőlatot, a bridge ellenfeleinek lefegyverezésére pedig alkalmat akar nyújtani, bizonyéra minden csabai bridge-játékosnél és érdeklődőnél visszhangra fog találni, merthiszen első alkalommal állítja ezt a nemes játékot a jótékonyság és a szegények segítésének szolgálatába. MVMMMMMMMWMMMIMMM Vidéki városok szabadtéri játékokkal A vidéki városok közt valóságos versengés indult meg, hogy melyik tud negyobbszabásu, eredetibb és szenzációsabb szabad téri előadást rendezni. Nagvon sok fantasztikus és a rendelkezésre éllé erőket meghaladó terv merült fel az előzetes tanácskozások lázában, amelyeknek egyrésze tárgyánál fogva nem alkalmas, másrés 2e pedig óriási művészi és anyagi befektetést igényelve. Éppen ezért jól esik hallanunk, hoRy Debrecen, a junius 3-án kezdődő ünnepi hetén a „Háry János" vigopera szabadtéri előadásét iktatta művészi programjába. A legmagyarabb dalmű a legmagyarabb városban. Ez a művészi szenzáció páratlan keretet kap az ősi Kollégium kétemeletes, oszlopsoros folyósókkal körülzárt udvarában, amely a zenei és színpadi effektusok kihasználására, másrészről a közönség ezreinek elhelyezésére egyaránt kiválóan alkalmas. Az európai rangú Kodály muzsikát, amely a „Háry János" c. dalműben érte el tömeghatását, a legkiválóbb énekművészek, a budapesti m. kir. Operaház művészei szélaltatják meg. Cirkuszban voltam az este. A cirkuszban, azon a helyen, ahová nem estélyi öltözetben mennek az emberek s nem is igen mennek olyanok, akik estélyi öltözetben szoktak bőrhová is menni, hanem ahova a nép, az istenáldotta garasos nép megy el, hogy egykét órára elfelejtse a robotot, hogy kedély-opiumt szippantson, hogy öröm-morfiummal kábítsa el s boldogságba ringassa magát. Nekem ne mondja senki, hogy a cirkusz már elavult valami, hogy a cirkusz, a maga vaskos tréfáju csetlő-botló bohócaival, erőmüvészeivel és falusi hókuszpókuszaival, mint a gyönyürü virágok kö zül a szerbtövis, vagy a katáng, kiri a huszadik század csodái közül, mert annak én csak azt mondom, menjen el egy estére a cirkuszba és ha azután is ezt mondja, akkor nincs benne megérzés az élet furcsán szép jelenséget iránt. Mert van abban valami borzalmasan megkapó és fájdalmasan szép, hogy akkor, amikor a fehérre és vörösre mázolt clowok az anynyira ismert tréfákkal ugrasztják egymást és a közönséget, a ráncos, barázdált arcok mosolyra derülnek s a beesett mellű, vékonyka beteg nő, aki mögött már a nagy Bizonyosság, a halál vigyorog és vicsorítja fogait, nevet, köhögve, fáradtan nevet, miközben vért köp, vért, beteg, szétmarcangolt tüdejének vérét, de mégis nevet. S van abban valami végtelenül, naivul kedves, hogy akkor, amikor az akrobaták hármat fordulnak a levegőben, örökös halál veszedelem között lebegve, kintről a nagy, feszült csendbe belesivit egy maszatos gyerek, akit valamelyik sátorvigyázó legyintett nyakon, mert mindenáron be akart jutni a rejtelmes birodalomba. Es ne nevesse ki senki a nép egyszerű legényeit, azért, mert ott az állóhelyen valamennyien szerelmesek lettek abba az aranyhajú kislánykába, aki valóban művészien játszott a xilophonon. Könnyű fölényesen mosolyogni és filléres romantikát emlegetni azoknak, akik nem voltak az este a cirkuszban, de menjenek el s hallgassák és nézzék meg azt a drága kis tündérlánykát, mert én bármibe merek fogadni, hogy azok, akik estélyi ruhát tudnak húzni akkor, amikor azt kell huzniok, azok elővennék pénztárcájukat, sietve vennék elő és sietve vennének fényképet O'i kisasszonytól, ellentétben a zsiros, foltos, rongyos ruháju szegénylegényekkel, akik csak azért nem cselekedtek igy, mert nem volt rá pénzük, pedig szivüket is odaadták volna. A huszadik század megmaradhat annak, ami, szédületes technikai csodák születhetnek, eljöhet az idő, amikor a holdba s más égi csillagokba repül majd az ember, jöhet falanszter-rendszer s más egyéb társadalmi, gazdasági és politikai csoda és téboly, a nép az nép marad örökké és örökké kivánni fogja a cirkuízt, ezt a vén és mégis örök-ifju mulatságot, mert —• bogy Vidor Hugó Lupusát idézzem — az emberekben mindég meg lesz az a vágy, hogy nevettessék őket, hogy nevessenek. Csalással vádolt ujkigyósi földmives a biróság előtt Rendkívül bonyolult csalási ügy foglalkoztatta csütörtökön délelőtt a békéscsabai járásbíróság büntetőbiráját, dr. Romvári Tibort. Rákóczi Péter ujkigyósi földmives manipulációit kellett tisztázni; a vád szerint 49 pengő 35 fillért kicsalt Petrovszki Jánostól azzal, hogy majd elintézi, hogy megkapja Somogyiéktól követelését, továbbá két ízben is bírósági kiküldöttnek adta ki magát és igy akart kicsalni Lipták Ilonától 10 pengőt. Rákóczi nem érzi bűnösnek magát. Elmondja bő részletességgel, hogy néhai Lipták Andrés és Lip ták Ilona eladták a házukat Petrovszki Jánosnak és feleségének, azok azonban csak 258.45 P-t fizettek érte, mire Liptákék semmisnek tekintették az írás nélküli vételt és Petrovszkiék beleegyezésével odaajándékozták ingatlanukat Somogyi Gábor és neje rokonuknak, azzal a kikötéssel, hogy élethossziglan eltartják őket és amellett visszafizetik Petrovszkiéknak azt az összeget, amit azok nekik a ház vételára fejében adtak. Somogyiék azonban nem tudtak fizetni és ezt Petrovszkiék elpanaszolták Rákóczinak, mire ő kijelentette, hogy majd „elintézi" az ügyet. — Es hogy intézte el? — kérdi a biró. — Először is aláírattam velük egy meghatalmazást, de nem kellett semmire. Majd megkaptam Petrovszkitól azt az írást, amelyben Somogyiék kötelezik magukat a Liptákéknak fizetett összeg viszszafizetésére és bejöttem Csabára, a telekkönyvben kiváltottam az ajándékozási szerződés másolatát 4.80 P-ért, majd az ujkigyósi vonatban elibémkerült ismeretlen embertől (jegyzőnek mondta magát) fizetési meghagyás-mintát kaptam, a gépírással kitöltött nyomtatványt aláírattam Petrovszkival és beküldettem vele a járásbírósághoz, ahol ki is bocsátották a meghagyást. — Az ismeretlennek 45 fillért fizettem, ebben már benne van három elismervény megszövegezése is. Az egyiket Lipták Ilonával akartam aláíratni, hogy bizonyítsa : 355.45 P-t apjával együtt felvettek Petrovszkiéktől és ezzel az összeggel tartoznak nekik. — A másik két elismervényt pedig Somogyiékkal készültem aláíratni, hogy ismerjék el : a szóbanforgó összeggel tartoznak a sértettnek. — El is mentem Lipták Ilonához (az apja ekkor már nem élt), felolvastam előtte a szerződés másolatot és aláírattam vele az elismervényt, de nem mondtam, hogy bírósági kiküldött vagyok és azt sem, hogy 10 pengőt adjon, akkor szerzek neki szerződésmásolatot, ha kell. — Utána Somogyiékat látogattam meg, de ők nem írták alá az elismervényt. — A Petrovszkitól felvett pénz ügyében pedig az az igazság, hogy 49.30 P-t kaptam tőle, ebből 26 ot elköltöttem útiköltségre, a többit pedig nyugta ellenében visszaadtam. Petrovszki Jánost szólítja ezután a bíróság, da nem jelent meg. Rákóczi megszólal: — Petrovszki azt mondta, hogy nem érzi magát sértettnek . . . Lipták Ilonát hallgatják ki. — Este jelent meg nálam, mint a járásbíróság kiküldöttje és felolvasta az ajándékozási szerződést, majd aláíratott velem valamit, nem tudom mit, már sötét volt, de nem mertem ellenkezni, ugy meg voltam lepve . . . Félóra múlva ót szaladt hozzám Somogyiné, hogy aláirtam-e s igénylő válaszom után felindultan jelentette ki, hogy ez lemondásomat jelenti haszonélvezeti jogomról. Atovábbiakb«na bíró kérdésére kijelenti, hogy Petrovszkiék hét mázsa búzát és 100 pengőt fizettek nekik, tehát ennyi a velük szemben fennálló tartozás. Rákóczi általános derültség közben jegyzi meg a tanú vallomására : — Kérek két tanút állítani a mondottak igazolására . . . Somogyi Gábor ezt vallja: — Örökhaszonélvezettel átvettük a házat és köteleztük magunkat hét mázsa buza és 100 pengő megfizetésére, de ezideig nem tudtuk teljesíteni kötelezettségünket. — Nálunk ís megjelent Rákóczi és bírósági kiküldöttnek mondta magát, de az elismervényt nem irtuk alá, bár azzal fenyegetődzött, hogv ellenesetben pőr lesz. Somogyi Gáborné vallomása után a biróság a tárgvalást elnapolta azzal, hogy Petróvszkit a törvényes következmények terhe mellett újból megidézi 8 uj határnapul junius 5-ét tűzte ki. Nyíregyházi diákok hangversenye Békéscsabán Lapunk egyik száméban emiitettük, hogy a nyíregyházi Kossuth Lajos reálgimnázium 27 tagból álló Teneknra hat tanár kíséretében f. hó 26-án, szombaton este 8 órakor hangversenyt ad a békéscsabai színházban. A kiváló zenekar most propagandaköruton van, Békéscsabáról Mezőtúrra, Szolnokra és végül Budapestre megy. A helyérak rendkívül olcsók : nagv páholy 2 P 50 f. kis páholy 2 P, felső páholy 80 f. zsöllye, péholyszék 40 f, diákoknak 20 f. A rendkívül érdekes hangversenyre tölhivjuk városunk társadalmának figyelmét A hangverseny műsora a következő: l. Üdvözlés. 2. Hiszekegy. Trés faciunt collegium. Énekli a békéscsabai reálgimn. énekkara. 3. Kéler: vigjátéknyitány. 4. Erkel: Bánk bán fantázia. Előadja a nyíregyházi r^álg. zenekara. 5. Szabé Gábor: Üzenet anyámnak. Szavalja Pepó László békéscsabai rg. VII. o. t. 6. Schemmelné : Virágzik az orgona, magyar ábránd. Előadja a nyíregyházi rg. zenekara. Szünet. 7. Fortuna nevet. Előadja a csabai reálg. zenekara. 8. Schubert: Moment musical. 9, Kálmán: a Csárdáskirálynőből. Előadja -a nyíregyházi rg. zenekara. 10. Népdal. Énekli a csabai rg. énekkara. 11. Liszt X. rapszódiája. Előadja a nyíregyházi rg. egvik tanulója. 12. Kossuth-induló. Előadja a nyíregyházi rg. zenekara. Jegyek előre válthatók szombaton a Körösvidékben és Gesmeynál, este 7 órától a pénztőrnál.