Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám
1934-05-13 / 107. szám
BEKESMEGYEI K0ZLONV 1934 május 13 fí Ha az Isten elhagy minket, akkor nagy baj lesz itten Fájdalmas riport a lángoló mezőkről és a kesergő magyar parasztokról mentsék meg a vetést, az életüket. Zúg a harang. Birrt bam, kimbaro. Templomba hivja ahivőket. A kis alföldi falucska népe fekete ünnep vőbe c|tözve siet ez Isten hézei felé. Öregek, fiatalok és gyerekek. Imádságos és énekes könyv ven a hónuk elatt, reménység a szemükben és bánat a szivükben. Hallgatagok. Olykor-olykor fellel pillantanak az égre, honnan perzselőn tüz le a májusi nep. Esőt vérnek, esőt remélnek, mér hetek éle. De hiába. Csóválgatják a fejüket, szomorúság ül az arcokra . — Adjon Isten — lépek egy kisebb, templomba igyekvő csoporthoz. — Adjon Isten — köszönnek vissza nem éppen berátségosan. — Templombe? — Kérdem. — Oda —- fe lel kelletlenül egy ősz bécsi. — Borul — mondom. — Az a, de nem igér semmit. — Pedig elkéne mér regyon az eső — próbálok beszédbe elegyedni velők. — El bizony. Töröm a fejem, hogy mivel, hogyan fizóiaita8t.t m meg ezeket a mogorva, fensegesen zárkózott embereket. Szerencsére asszonyok is vannak a cscportben, akik megoldják problémámat, mert beszélni kezdenek. — Most is azért megyünk a templomba, hogy esőt könyörögjünk — szól az egyik öreg néni. — Az ángyom irt Szalontáról, oszt azt irje, hogy ott mér több helyen kiszántották vóna a vetést, oly nagy a hőség. A férfiak hallgatnak. — Ajjaj — sopánkodik egy kis töpörödött néni — mér a tavaszi árpánknak vége. Mán csak ebbt remenykedünk, hogy a huza nem pusztul ei mind egy szá ig. A mellettem baktató ősz bácsi nagyot huz a megxyfaszérból és akhutálueen mondja: — Fogheijfek az urak a fejüket, mert én Csak emondó vagyok, hogy he e népnek nen. lesz buzá ja, ekkor űnekik sem lesz mibül pesbziczni — és seicint egy negyot. — Ugy igez — bólir.tgelnak a többiek. A templomhoz érünk. — Be tetszik jönni? — néz rám kérdőn ez egyik öregesszony, eki rózsefüzért szorongeí kezében. — Bemegyek. — Aztá.. ez ur is ih.ádVozhei egy kis esőért bí édes J^usho/, meg a Szü«j An><h(z n»it mer esek ők segíthetne! • \ Es a terrpu mben t< lek küld forró fii. szt Jézushoz és iá Bolai jsé Anyához, kéivn, hopy esőt a 'ángolo m ők ;• k. .-záz leez fd^s u-í S űz ü dj'rifk hoky A nyári nap tüze lángol a mezőkön. Fáradtak, egyonkinzottak a vetések. A tavaszi árpa mér alig áll a lábán. Sárgul, sáppad, mint a nagy betegségben szenvedő emberek. A buza még küzd, dacol a veszedelemmel, de a betegség, a kóiség jelei mér rejta is kiütöttek. A kukoricát még pólyában találta a tikkasztó hő;íég, még pólyában fojtotta meg. Alig bujt ki a földből. Csenevész, halálraítélt. A parasztok gondterhes erccaí szemlélik a vetést. Nem jajgatnak, nem sopánkodnak, de ez arcuk csupa fejdelem és keserűség. Megszólítok egy busuló javakorabtii n adér.s férfit, aki lassan lépeget földje szélén, a düiöut mellett. — Adjon az Isten jó esőt. Meglepetten néz rám. — Bór edna — ezzel köizcní vissza. — Hét az urak is tudják odabent a városben, hogy eső kellene? — Mér hogyne tudnók, hiszen esőért rimánkodik az egész ország — mondom. — Én azt hittem, az urak nem is törődnek a nép bajával — csodálkozik egyre. — Rosszul tudta kend, mert ebben a cí onka hazában mindenkinek egy a baja, az, hogy nehéz a helyzet. Az én emberem hümmög és aleposan szemügyre vesz. — Hót bizony sok itt a baj. — Sok — helyeslek neki. — De azért meglennénk valahogyan, csak jönne egy kis eső. — Nekünk is ez a véleményünk. — Mer trccik tűnni, ha rossz lesz a termes, nagy bejok lesznek ím. Ciak magamrólveszek példát. Tiz okta föidem van, aztén az anyjukommíaí együtt nyolcan vagyunk Oezt igy is alig-alig élünk, pedig a mull esztendőben szépen fizetett a föld. Nyolcat edott oktéja Dft mi lesz velünk most, ha nem ed rrejd csak két vagy hérom mécsét. Tarozásunk is ven, ez egyik fiem iskoláztatom. Sok a kiadás. Amíg beszél, a tanya ablakán kidugja fejét a hitestórsa, eki, mikor meglét bennünket, kijön hozzánk, két pöttömnyi gyerektői kiserve. r « i i « útor i « i i i « i i i i c f c c I legjobban, legolcsóbban óriási választékban I PSTEIHI | bútoráruházban ij BÉKÉSCSABA, { Anrirássy-ut25.sz. émmm — Jaj. hogy nem akar esni — sopánkodik az BRazony. — Csak ne óbégass, altul úgyse* ered meg — szól rá tréfásan a férje. Az asszony elmosolyodik, de aztán komolyan folytatja : — Igy ven az kérem. Az ember reggeltől késő estig dolgozik, oszt' a végén hiába. — Majd csak lesz valahogy — próbálom megnyugtatni őket. — No, no, hiszen valahogy csak lesz. ha másként nem, hét elmék napszámba dolgozni — mondjo-8ötéten a férfi. — Én már csak az Istenben bízok. Ez a két apróság is hozzá imádkozik minden este — mutat az en>a gyerekeire, akik félénken bújnak ho/.tá. — Hát ha az Isten ii elhagy minket, akkor nagy baj lesz itten, tes«en elhinni. A férfi készen tüzb«*jön. Sremefr lázasan lobognak s forró hangorc beszél: — Nagy baj lesz itt uram, érc esek ast mondom. Most még csak megvót az ország ugy ahogy, mert vót mit enni, de ha nem lesz buza, ajjaj, mi Ie&z itt... — és sokat mondóan lendíti meg karját. Az asszony most hallgat. Ugy gondolja, nem illik beleszólni a férje bestédébe. A férfi áttüzesedne folytatja : — Tess^n elképzelni, mi l ö*z azzal a »ok munkásnál, akik odriig is osk irsévmunkét kaptak. És zuhognak, zuhognak ajkéról a súlyos szavak. Az asszony félelemmel eitelve hall*, atja s ösztönszerűleg szorosabban öleli magóhoz két csöpp égét. A férfi elhallgat, komor szavaira a fárndt, napégette vetések bólintanak néma igent. — Hát azért reméljük, hogy" minden másként lesz — vigasztalom őket mosolyt erőltetve az ajkamra. — Bár igaza ienne az urnák - kep a szón az én emb rem. Ezzel elválunk. (szem) MOZI A régi jó idők Bécsben készült és B 3c»rő! szól ez az andalítóan kedves film, a békebeli Béc?ről, a múltnak ezer szép emlékével, a császárváros történelmi levegőjű nejeivel és középütt magaval — n császárral. Igen, a legendás emlékű öceK uralkodó, Ferenc József a film hőse, egy többfelé ágazó, vidáman érzelmes udvari történet középpontjában, de nem a trón fenségesen zord magasságában látjuk őt, ha^ nem mint v. gtelenül jóságos, melegszívű esti dfőt. A bécsi szín házak legjobb erői játszanak a filmen. A közönség feltűnő érdeklődést tanúsít a „Régi jó idők" iránt. — Értesítjük a t. közönséget, hosy a szerdai és szombati napokon Békésről Békéscsabára közlekedő külön pieci vonatok f. hó 16 lói, sz^rdStól kezdve B^kes Széchenyi-térről 5 órakor indulnak, AEGV Igazgatósé?. K..SK3 fi || H legolcsóbb áron kaphatók rkovek w* •••^•^•••^•MaattiÉMp^^ Békéscsaba. Andrássy-ut 46. szém GRÁNITRÓL — MÁRVÁNYBÓL — MŰKŐBŐL Telefon 286
