Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-05-03 / 99. szám

10 fillér 1934 május 3 Csütörtök 61. évfolyam 99. smm KESMEGYEIIOZLONY POLITIKAI NAPILAP MMMWWWMMMIAiMMM Előfizetési dijak i Helyben és vidéken postán küldve negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Főszerkesztő: Dr. Reisz József Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176. Hirdetések díjszabás szerint. A kórház, Békéscsaba kórháza sebészeti pavillont kap. Békéscsaba város képviselőtestülete hétfőn ülést tartott. Sok mindenről tárgyaltak a városatyák, kik bizony, nem is egyszer, parázs vitára keltek egymással, de mindenki egyforma lelkesedéssel és örömmel vette tudomásul a polgármesternek azt a bejelentését, hogy a kórház sebészeti pavillonját berendezik. A jobboldali és baloldali városatyák egyaránt legőszintébb örömüknek adtak kifejezést e felett. És méltán. A képviselőtestületi tagok öröme nem maradt meg a tanácsieremben, ez az öröm megdagadt, kiszélesedett s boldog ujjongással szárnyalta be az egész várost. És az öröinhir bekopogtatott mindenhová, a kis viskókba éppúgy, mint az emeletes bérpalotákba s mindenütt tárt karokkal; lelkendezve fogadták. Most hallgassanak el a peszszimisták, az örök kritizálok s nehogy kajánul jegyezzék meg : eddig miért nem gondoltak erre? Ne legyen itt senki ünneprontó s örülve örüljön annak, aminek igazán lehet örülni. Hogy mit jelent az, hogy a kórház sebészeti pavillonnai gyarapszik, azt hisszük, mindenki tudja. Egy hatalmas lépés ez a közegészség ügyének szolgálatában s a város fejlődésében is. Azt jelenti ez, hogy ezután nem kell minden sebészeti műtétre szoruló beteggel Gyulára át, vagy fel Budapestre futni, mert nekünk is lesz sebészeti osztályunk. Mennyi szenvedésnek fogja ez elejét venni! Egy uj vár lesz ez a sebészeti pavillon, az életnek egy uj vára, ahol megindul majd a tudomány harca a halállal az életért. Uj vár lesz a város életében, mely amellett, hogy sokak számára munkaalkalmat is jelent, szószólója, harsonázója az akarat mindenek felett győiedelmeskedő erejének. Azt hirdeti majd ez a sebészeti pavillon, hogy nem kell kétségbeesni és csüggedni, nem kell lemondani a szebb, a boldogabb jövőről, mert ime a helyzet nem is olyan rettenetes, ime én, a sebészeti pavillon is akkor jöttem létre, amikor azt kirdették, hogy nemiehet semmi pozitivet, aktivet tenni, mert nincs miből. Üdv Békéscsaba város bölcs vezetőinek, akik a nagy sötétségben mécseseket gyújtanak, melyekkel szétoszlatják a nagy, a fojtó ködöt s egy szebb jövendő felé vezető útra rávilágítanak. A restauráció megoldását sürgeti a Grieger-párt a Házban A képviselőház tegnep délutón folytatta a költségvetés éltalénos vitáját. Csihvándi Ernő a telepítés kérdésével foglalkozott és azt ajánlotté, hogy az állam 20

—25 éves vételi szerződést kössön a birtokosokkal. ekik a telepítés céljaira felejénljók birtokait. Követelte a tüz- és jégkáibiztosités kötelező bevezetését. Csiiléry András élesen támadta a Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ politikéjét és kérte, hogy a bankjegy kibocsétés jogát uj óllemi szervre ruházzák 6t, szün tessek meg a hitelügyi tanácsot és szigorú uzsoratöi-vényt hozzanak. Erődi Harrach Tihamér a népegészségi kérdésekkel foglalkozott. öseliy Béla rámutatott arra, hegy a kötendő gazdasági szerződéseknél az ipor és a kereskedelem érdekeire is tekintettel kell lenni. Sürgette a btnzinadó bevezetését. Bródy Ernő kifogásolta a költségvetésen kivüli tételeket és élesen támadta a dömping-sejtó rendszert. Bárczy Antal az íré nyitott gazdálkodós szükségességét hangoztatta. Somsich Antal gróf ez általános gazdabajokkal és a falusi tanítók nehéz helyzetével foglalkozott. Rakovszky Ivén kifogásolta a hadirokkant segélyre szánt öszszeget és a hadirokkantjórulékok csökkentését. A nagyhatalmak között minél több barátot kell szerezni, a nemzettel egyetértésben meg kell oldani a restauráció kérdését. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter válaszolt ezután Eckhardt Tibor egyik korábbi felszólaláséra. Kijelentette, hogy törvényes szempontból nem kifogásolható az, hogy a tolnamegyei főispán a gyegyszertéradományozás kérdésében nem adott alkalmat Klein Antalnak az interpellációra. Felszólította Klein Antalt, hogy lépjen a nyilvánosság elé a gyógyszertáradományozés kérdésében azokkal a konkrét edatokkal, amelyekre ismételten hivatkozott. A Ház a vitát ma délután 4 órakor folytatja. Anglia madártávlatból Mint gyermek a képrejtvény ágabogaiban elrejtett lesipuskést, ugy kereste mindenki, akinek éppen férő ideje van, az események függönye mögül Angliát. Szó se róla, furán hatott, hogy mig a bábok szokott vitu8táncukat járják a rivalda fényében, a játékmester végkép eltűnjön a zsinórpedlés homályában. Az az állam, mely Wellington szerint az Istenen kívül csak önmagának óhajtott engedelmeskedni, jámboran követte a barázdát, amelyet a francia imperializmus elébe vent a világ csodájára, akkor sem ejtett zokszót, mikor látnia adatott, hogyan lazul markának szorítása a jogar körül, mellyel Aeolus utódjaként a tengert uralta. Érthető, hogy sokan már látni vélték a fejcédulát és rajta a szavakat: „kimúlt végelgyengülésben". Am miközben a halottkémek sorra áldozatul estek a vésznek, amely nek pusztító nyomait örömmel olvasták a beteg oroszlán vonásain, egyszerre nem remélt fordulat következeit be. Közhírré lett, hogy Anglia a helyett, hogy felhágott volna a Szent Mihály lovára, amelyet készenlétben tartottak száméra, felépült. Sőt, ugy rebesgetik a benfentesek, egészségesebb, mint valaha. Sajna ez túlzás. S igy fogalmazva meg nem áll. Igaz, hogy az államháztartás 32 millió felesleget mutat, az összeget fontsterlingben értve, igaz, hogy Anglia, ugy, amint Neville Chamberlain mondotta, visszanyerte a bizalmat, amelyet nagyrészben elveszített akkor, amikor a fentot miskárolta. 1933 március 20-án a munkanélküliek serege kétmillióhétszőzhetvenezerre rúgott, ám 1934 március 19-én ez a szám, amely akárcsak a tengeri hinár a dagályt s az apályt pontosan jelzi a gazdasági élet fel- és lefelé való hullámzását, nem egészen egymillióra sorvadt vissza. 1933. év első két hónapjában 36.600.000 tonna kőszén vélt el e föld méhétől, mig 1934-b»n ugyanazon idő leforgása alatt 39 500.000. 1933 január és február hónapjaiban 270.000 tonna öntött vas és 482.000 tonna acél hagyta el a kohókat, mis 1934 ugyanazon hónapjaiban 427.000 tonr.a öntött vas és 711.000 tonna acél gyarapította a termelés menynyiségét. A áruforgalom nem kevesebb, mint husz százalékkal emelkedett a különböző úthálózatokon. És azok a részvénytársaságok, amelyek a mérlegüket az angeí szokáshoz híven a City bírósága előtt ez idén feltárták, számszerűleg 1950 en örömmel jelentik, hogy a jégpáncél, mely a gazdasági életet a szive gyökeréig elborította, immár felengedett s az osztalékok, amelyeket a papírbirtokosok húznak, az 1400 millió fontot is túlhaladják. Ezek az adatok, bármily szárazaknak is tetszenek, messze süvitően beszélnek arról az erőfeszilésről, amelyet Anglia kifejtett és mint Firdusi egyik hősének, Szohrab királyfinak a teste, gyöngyöznek a vértől, amelyet láthatatlan ellenség szablyája eresztett. És fel kell tennünk a kérdést: mi húzódik meg a pir mögött, egészség vagy láz, állandó javulással van-e itt dolgunk, avagy az utolsó pára, amelyet egy hatalmas nemzet ad ki magából, játszik bújócskát velünk? És itt mindjárt segítségünkre jön az a beszéd, amelyben Snowden izekre tépte a költségvetést. Ne feledjük el —• bökött egyet az ujjával a methodista prédikátor — hogy a közvetett adók, amelyek 1931 óta az elviselhetetlenségig fokozódtak, megmaradtak ugyanott, hova akkor szöktek, amikor az államkincstár szekere kátyúban vesztegelt. Nem szólva az ottawai konferencia nyomán életbelépett vámokról, amelyek annál súlyosabban nehezednek a fogyasztóra, mert 1846 óla, amikor Peel a szabadkereskedelem ösvényére lépett, a nyügüket soha nem szenvedte, egyenesen megdöbbent, hogy az államháztartás költségeit 49 százalékban a közvetett adók fedezik, ámbátor a világ hóborut megelőzőleg csak mindössze 42 százalék volt az a kulcs, melynek arányában a költségvetést létrehozni segítettek. Tetejébe kiszélesbedett a tömegalap is, amelyen az adózási rendszer felépült. Mig csak 1931-ben egy házasember, akinek évi kereset* a 200 fontot nem haladta meg, mentes volt mindennemű adá alól, ez a házasember viszont, akinek évi keresete a 300 fontot elérte, mindössze két fontot és tíz