Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) április-június • 73-145. szám

1934-04-26 / 93. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1934 április 14 veszni lá'szott minden és minden utca szegeietjén felbukkantak a vörös kozákok szotnyéi, mint a villám ugy csapott le a hir az ájtatos gyülekezetbe, hogy Weygand stratégiai művészete megtorpantotta az áradatot és Vorosilov elrendelte a visszavonulást — min den vonalon. íme, ez az, amire Barthou utalt, mikor kijelentette, hogy a mult parancsol a jövőnek. Attól eltekintve, hogy a lengyelek — akármilyen szerződést létesített Neurath Lipokival — ismét a franciák karjaiba omlottak, mér azért sem csoda, mert — amint Barthou kifejtette — vannak barátságok, amelyek elválaszthatatlanok, mert érzelmeken kivül ész okokon is alapulnak. Már pedig Lengyelországnak, ha nem akar két irgalmatlan malomkő között felőrlődni, csatlakoznia kell vegy az egyik, vagy a másik hatalomhoz, amelytől léte vagy nem léte függ. Franciaország oldalán mindig biztos lehet afelől, hogy Németország büntetlenül meg nem sértheti. Németország oldalán pedig esetleg, de csak esetleg oltalmat nyerhet az orosz támadás elől. Csakhogy a német politika iránya esetről-esetre változik és szeszélyes, e francia politikáé viszont — s ebben rejlik sikerének titka — állandó és következetes. Mindezenfelül, a Szovjetunió félretéve a keserű emlékeket, amelyeket a Janin-expedíció garázdálkodásai 1918—21. folyamán az orosz lelkakbe mart, őszinte békére lépett Franciaországgal és végkép szakitott azzal a barátsággal, amely Németországhoz fűzte. Hugenberg otromba ötlete, hogy Oroszország fizesse meg a kárt, mit Németország szenvedett, csirájában megölt minden olyan gondolatot, amelyet a Kreml urai, közöttük Stalin és Molotov, arról tápláltak, hogy a hegemóniát Európa felett Németország kezére játsszák, És aki figyeli és számontartja az eseményeket, amelyek Oroszország európai düllőmesgyéjén leperegtek, élesen kiveheti az erődővek körvonalait, amelyeket Moszkva a német terjeszkedési vágy ellenében kiépített. Hogy egyebet ne említsünk, a Szovjetunió ennek előtte minden eszközt, megengedetőt és megengedhetetlent egyaránt igénybe vett, csakhogy a balti tartományokat Oíoszországhoz visszaédesgesse. Nem riadt vissza semmitől, hogy azon az ablakon, amelyen Nagy Peter vágyott Európa felé, a kilátás szorgalmát tőle senki el ne orozza. Vigyázott arra, hogy a balti tartományok egy államszövetségbe ne tömörüljenek és őrködött azon, hogy se Angliához, se Németországhoz, mint sodorvány a parthoz ne ütődjenek. Ámde mindez megváltozott azóta, amióta a németek — presente cadavere — bejelentették igényüket a nem létező orosz örökségre. „Rosenberg ur — irta a Krasneja Zvezda, az orosz vezérkar lapja némi gúnnyal — fejébe vette, hogy a balti tartományok Nemet országhoz csatolandók a keresztes hadjárat céljaira, amelyet ,a szlávok ellen akar indítani." És amikor a lengyel—német közeledés ihire bejárta a világsajtót, Oroszország felajánlotta a meg nem támadási egyezséget először Finn országnak, majd szép sorjában Észtországnak, Lettországnak, Litvániának és végezetül Lengyelországnak olykép, hogy a kölcsönös meg nem támadáson felül egyol1 dalulag szavatosságot vállal a felsorolt államok semlegessége és függetlensége tekintetében is. 1934 március 20 tói 1934 április 4 ig terjedő időközben Litvincv tető aló hozta ezt a szövetségi hálózatot, amely kizárólag Németország ellen irányul és — hogy nagyobb nyomatéka legyen az e^észnet — abban a körlevélben, amelyek az euróoai hatalmasságokhoz intézett, leszögezte azt a tényt, hngy a Szovjetunió rendületlenül folytatja a béke politikáját, melynek lényeges alkateleme, sőt egyenes sarkköve a fiatal államok függetlensége,amelyek együttvéve a Balticumot alkotják. És hogy semmi kétség ne férjen ahhoz, mit jelent és főleg kinek jelent valamit ez az uj birtokrendeÉpíteni kell! zés, a Pravda imigyen ütötte meg a lantot: „Mindez csak egyet céloz. Azt, hogy elgáncsoljuk a kalandorok cselvetéseit, akik a balti tartományokban felvonulási területet és fegyverlerakatot látnak távolabbi szándékaik megvalósításának utján." Ennél félre nem érthetőbben beszélni alig lehat. Ezt talán még a németek is megértik. Bismarck nyomán, aki azt tanította, hogy a legjobb védekezés a támadás. A franciák pedig elégedetten dörzsölhetik a kezüket. Pénzért sem kaphatnának olyan sereghajtókat, aminőknek a németek ingyen bizonyulnak. Sajnos, hogy való és való, hogy sajnos — mondaná Polonius. lg Májusra befejeződnek azok a házak, melyeket a mult év végén sebbel-lobbal azért kezdtek meg, hogy a lejáró 30 éves adómentességet el ne mulasszák. De mihelyt ezek készek: nincsen több épités. Ebben az évben uj építési engedélyért már alig folyamodtak. Májusra kifogy minden munka. Ezzel megszűnik a lakók legfőbb keresete, mert az épités volt az"elsősorban, amely ezekben az években kereseti lehetőségeket adott nemcsak annak az 52 iparnak, amely vele közvetlenül összefügg, hanem ezen az 52 iparon keresztül mindszoknak a megszémolhatatlanoknak, akiktől ez az 52 ipatág mesterei, segédei, munkásai vásároltak. Az építésen keresztül jutott munkához a gyáripar és a kereskedelem. Vannak, akik rövidlátón azt mondják: ven elég lakás. Sőt: sok is van. És nem baj, ha az építési mozgalom megáll. Téves érvelés, mert ma a válság éveiben: jól jár az építéssel az állam is. Már az épités folyamán illetékekben, forg. adóban stb. az építési összeg igen nagy része folyik vissza az állampénztárba. Többszörösét kapja tehát azonnal annak, amit az adómentesség révén veszít. Most, a válság éveiben tehát, amikor oly nehéz előállítani az államháztartás egyensúlyát, hasznát látja az építésnek az állam is. Később viszont, az eljövendő, remélhetőleg jobb években: elenyészően kis tétel az a néhány millió, amit p". adómentesség révén elveszít és legfeljebb annyit jelent csupán, hogy az állam a mei magas házbér adókat lassúbb tempóban fogja jobb idők bekövetkeztekor leépi teni. Erre viszont azt válaszolják: az igazi veszteség nem az adómentes házak számában van, hanem ott, hogy az üresen álló lakásfelesleg süllveszti az általános bérnivót. Ha a bérnivó csökken — mondják, ugy csökken a város, az állam adójövedslme, de elsősorban katasztrófáiban csökken a háztu lajdon jövedelme. Tőkerombolás áll elő, a nemzeti vagyonnak csökkenése — igy mondják és azért van állam és háztulajdonos egyaránt azon a nézeten, hogy a lakások számát nem szabad növelni, az épitési mozgalmat meg kell állítani. Ez az érvelés ép oly téves, mint a másik Nem látja tisztán sem azt, hogy bi a bajnak az oka, sem azt, hogy mi a megoldás igazi utja. Mert nem azért van lakásfelesleg, mintha túlsókat építettek volna, hanem egyrészt azért, mert keveset bontottak, másrészt azért, mert a válság következtében tulkevés lakást tud megfizetni a közönség. Tulkeveset bontottak: a háború óta alig történt ebben a városban bontás. És erről elsősorban maga az állam tehet, mort adókedvezményei e.<n ^orban annak szóltak, aki üres telken épit és hátrányba juttatták, aki rombolni mert. Ennek a háború utáni lakáshiány idején sok értelme volt. Da már az utolsó években megváltozott a helyzet. Már nem akadályozni, hanem támogatni keüeit volna azokat, akik bontani mertek az épités elölt. És nem szabad, hogy most az egész építőipar és vele a város egész közönsége lássa kárát annak, hogy ezt a változást nem kellő időben ismerték fel. Ami ma üres lakás, annak igen nagy része oly sötét, levegőtlen, annyira nedves, Bnnyira nélkülöz minden komfortot, hogy normális időben már rég lebontották volna. Elismert minőségű, divatos bútorainkat a t. vásárlóközönség figyelmébe ajánljuk REISZ BUTORTELEP, BÉKÉSCSABA, ANDRÁSSY-UT 43. ÉS JÓKAI-UTCA SAROK És egy másik része a lakásokrak azért üres, mert az elszegényedett, keresetnélküli lakosság nyomortanyákon. barakkokban, pincelakásokban, sőt barlanglakásokban húzódik meg. Ha mindezek a rossz és nagyrészt szabályellenes lakások lebonttattak volna idején, ha mindezek a pinca és egyéb emberekhez nem méltó lakások kiüríttettek volna idején: nem volna lakásfelesleg, amely nyomja és rombolja a bér- és adójövedelmet. De a megoldásnak ulja semmiképpen nem lehat az, hogy lassítsuk az épitési tevékenységet. Mert mi történik akkor, ha nem építünk ezentúl : még rohamosabban fog csökkeni a bérnivó, még rohamosabban fog növekedni az üres lakások száma, mert a kereseti forrásaitól megfosztott lakosság még keveseb lakást tud majd megfizetni. Hol tehát a megoldás? A megoldás mindezek alapján logikusan csak egy lehet: lendíteni kell az építésen mindenképpen és lehetőség szerint óvakodni attól, hogy növekedjék a lakások száma. Hát lehetséges ez? Lehetséges. Egyrészt: el kell tüntetni minden egészség*telen, szabalytalan, emberhez nem méltó lakást És ha igy gondoskodunk róla, hogy nagyszámú lakás eltűnjék a piacról, ugy lehetővé tettük az épitési mozgalom folytatását a város külső részeiben is, különösképpen a csalédiház építkezést. Az országos építésügyi nagygyűlést rendező testületközi bizottság •AMMMWMniMMIlMMIWMn'WPHM Fizessen elő a Békésmegyei Közlönyre A, Békésvármegyei Altalános Tanítóegyesület rendes évi közgyűlése A Békésvérmegyei Általános Taniíóegyesület máju3 hó 9 én, délelőtt 10 órai kezdettel, Békéscsabán, a városháza nagytanécstermében taríja évi rendes közgyűlését, a következő tárgysorozattal : 1. E nöki megnyitó. 2. Főjegyzői jelentés. E'őterj?szti Lehotzky I^or egyes, főjegyző. 3. A tanító az esztétika nevelés szolgálatában. Előadó Jung Miklós kir. s. tanfelügyelő. 4. Népiskolai szemléltetéci eszközök gyűjteménye. Előadó Marschalkó Jenő Nagyszénás. 5. Az 1933. évi zárszámadás és az 1934. évi költségvetés. Előterjeszti Czapáry István egyes, pénztáros. 6. Tisztújítás. 7. Indítványok, melyek a gyűlés előtt legalább 3 nappal az elnökhöz beküldendők. A közgyűlés után 1 órakor közösebéd, amelyre vonatkozó bejelentések (május 6 ig) Lehotzky Igor egyesületi főjegyző (Békéscsaba, III., Sztraka-u. 14.) cimére küldendők. MAMWMMMMMMWMMMMMW Idöjárásjelentés Várható időjárás a következő 24 órára: Délnyugati szél, sok helyen eső, egy-két helyen esetleg zivatar, a hőmérséklet alig változik.