Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-03-17 / 61. szám

1934 március 17 Szombat 61. évfolyam 60. szám TEIEO Előfizetési dijak• Helyben és vidéken postán küldve ne­gyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. g Cr. Példényonkint- 10 fillér POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176. Főszerkesztő: Reísz József L Hirdetések díjszabás Serint. * I (S) Európa politikai körei Ró­méia figyelnek, ahol Gömbös ma­gyar miniszterelnök és Dollfuss oszlrák kancellár a Duce vendé­geiként nagyfontosságú tanácsko­zásokat folytatnak. A tanácskozó sok tárgya a két dunai állam gaz­dasági kérdéseinek olasz viszony­latban való rendezése s ezzel a középeurópai béke és gazdasági fejlődés megszilárditésa. A béke­szerződések aléirása óta eltelt esztendők bebizonyitotték, hogy a Dunamedencében nemcsak hogy egyensúlyi helyzetet nem terem­tettek a nagyhatalmak akaratéból létrejött békeszerződések, hanem egyenesen oly politikai s gazdasági nyugtalanság központjává tették, amelyet minden igazán a békére törekvő hatalom megszüntetni óhajt. A római tanácskozások nyilván két döntő fontosságú kérdéskörül forognak. Az egyik Ausztria meg­erősítése, illetőleg annak a veszély­nek az elhárítása, amelyet az Anschluss esetleges megvalósulása jelentene. Mussolini elgondolása szerint Ausztria függetlenségének biztosításával egy időben gazda­ságilag is meg kell erősíteni Auszt­riát, mert a politikai és gazdasági függetlensége birtokában levő Ausztria az egyedüli biztosíték az Anschluss-törekvések ellen. Sem Olaszországnak, sem Franciaor­szágnak nem érdeke az Anschluss s a most folyó tárgyaiésok ered­ményessége szempontjából a két latin nagyhatalom e ponton való érdekközössége nagy jelentőséggel bir. Magyarázza azt a tényt, hogy Franciaország közvéleménye meg­lehetős rokonszenvvel kiséri figye­lemmel a római tárgyalásokat, bár viszont az is letagadhatatlan, hogy ha Franciaországnak nem is érde­ke az Anschluss, a kisantant vi­szont nem nézi jó szemmel Ma­gyarország és Auszlria szorosabb együttműködését Olaszország jó­indulatú támogatása mellett. Az érdekek és érdekellentétek szöve­vényének hálójából emeli ki a problémát az olasz elgondolás. De nem szabad azt gondolnunk, hogy Rómában valami olyen ered­ménnyel fogják elhagyni a tárgyaló asztalokat az érdekelt felek, amely egyik napról a másikra megváltoz­tatja Középeurópa politikai arcu­latét. A tárgyalások, ha természet­szerűleg bizonyos politikumot nem is nélkülöznek, mégis elsősorban gazdaságiak s igy érthetőleg nincs komoly ok arra a feltevésre, hogy a három ország képviselői a Bal­kán-paktumhoz, vagy a kisantant­szerződésekhez hasonló megálla­podásokat fognak aláírni. A tények mérlegelése és figye­lembevétele nem jelenti azonban azt, hogy a Duce ne igyekeznék a lehetőségek adta keretek között megvalósítani mésik célját is: Magyarország megerősítését. Az olasz külpolitika természetes tö­rekvése az, hogy enyhítsen a Ma­gyarországra nehezedő kisantant­nyoméson s elősegítse, hogy a Középduna völgyében Magyaror­szágot oly számottevő állammá tegye, amely komoly ellensúlyt je­lent a kisfcntant-államok hatalmi tultengésével szemben. Amint azonban már előbb is rámulallufik, a római tanácskozá­sok elgondolása tiszta és világos. Kétségtelen, hogy ugy Gömbös Gyula miniszterelnökünket, mint Dolifuss kancellárt a tisztelet és szeretet legnyilvánvalóbb jeleivel fogaalák Rómában. Ez annyit je­lent, hogy minden megtörténik, ami esek Olaszországon fordul meg. Viszont mindennel számolni kell, arri más hatalmak érdekkö­rét érinti, vagy ami més hatalmak allésfcglalésán múlik. Reméljük, hogy ez a római látogatás szerve sen illeszkedik bele abba a pio­nir-munkéba, amely egyedül hoz­hatja meg a kitartás és SZÍVÓS erőfeszítés uljén, a politikailag és gazdaságilag jelentős eredménye­ket. Európa mai polilikai és gaz­dasőgi állapota valószinutleqné te­szi, hogy egyik napról a másikra ledőlhessenek rendszerek, ame­lyeket, esztendők szivés munkája alkotott meg. Az esztendőkön át ügyességgel, ravaszsággal, sőt bi­zony sokszer erőszakkal megal­kotott építmények lerombolása nem kevesebb ügyességet, leleményt és kitartást követel meg, mint lét­rehozásuk. Magyarország népének bele kell törődnie abba a tudatba, hogy nagy céljaink elérésére csak egy módszer áll rendelkezésünkre: a türelem és a politikai ügyesség módszere. Ujabb és ujabb látoga­tások és nemzetközi tárgyalások apró részleteredményeiből tevőd hetik csak össze az az erő, amely egyszer mégiscsak az egé­szen közeli lehetőségek körébe fogja hozni céljaink csúcspontját: a trianoni békeszérződés igazsá­gos megváltoztatását. „Amaifiafalságnemlemondva henyélni,hanemhecsülefesen dolgozni akar" Békéscsaba város közönsége nagy lelkesedéssel ünnepelte meg 1848 március idusát {A Közlöny eredeti tudósítása.) 1848 rrárcius 15-ének emlékét negy lelkesedéssel, impozáns keretek között ünnepelte meg Békéscsaba város közönsége. Délelőtt az összes templomok­ban ünnepi istentiszteletet tartot­tak s délelőtt rendezték meg az iskolák is az ünnepségeket. Délután 4 érakor a város közön­sége a Kosssuth-szoborhoz zarán­dokolt, hogy lerójja hazafias kö­telezettségét. Az ünnepség fényét nagyban emelte, hogy azon megjelent dr. Bud János körünkben tartózkodó országgyűlési képviselőnk is. Mint mindig, most is a város egész társadalma kint volt a Kos­suth-szobcrnél. Jánossy Gyula pol­gármesterrel az élén jelen voltak a város főtisztviselői, mokcsai Mokcsay Dezső ezredes, a Bethlen Gábor 10. honvédgyalogezred ez­redparancsnoka, a honvédség tisz­tikaréval, Rell Lajos dr. reálgim­náziumi igazgató, a TESz, a Re­víziós Liga és a Nemzeti Egység Pártja helyi csoportjainak elnöke, jelen voltak a frontharcosok, a vi­tézek, az összes társadalmi egye­sületek, valamint az iskolák is. A Hiszekegy eléneklésével kez­dődött meg ez ünnepség, melyet Lukoviczhy karnsgy dirigálása mel­lett az egyesitett dalárdák adtak elő, Pepó Emil szavalata után lépett ez emelvényre Nattán István ok leveies gépészmérnök, az ünnepi szonok. — Ünnepelni jötlünk össze — kezdte el beszédét Nattán István — hogy mint minden esztendőben, ismét megünnepeljük 1848 március 15-ikét, mely követendő például ragyog felénk. Arról beszélt az ünnepi szónok, hogy ha végigpillantunk az európai nemzetek történelmén, akkor azt látjuk, hogy a nagy megmozdulá­soknak mindenütt a fiatalság volt a megindítója és a zászlóvivője. — Ez azért van — mondotta — mert az ifjúság helyzete soha­sem volt rózsás. Élénk színekkel ecsetelte ez ün­nepi szónok a mai ifjúság példát­lan szomeru helyzetét, hangsú­lyozva, hogy a mai fiatalság még a száraz kenyeret sem képes meg­keresni. — Nyomorúságos a helyzetünk — kiáltott fel Nattán István —de nekünk mégis meg kell mutatnunk, hogy méltóak leszünk a márciusi ifjakhoz. — Mi helyet kérünk, helyet kö vetelünk magunknak a magyar életben, mert a mai fiatalság nem lemondva henyélni, ha­nembecsületesen dolgozni akar. Ezután Nattán István rámutatott arra, hogy hol és hogyan lehetne az ifjúságnak munkát adni. Hangoztatta, hogy a magyar fia­télság maga akarja fenntartani ma­gét, maga akarja megkeresni ke­nyerét. Nattán István ünnepi szónok beszédének végén a nemzeti ösz­szefogás szükségességét hangoz­tatva rámutatott arra, hogy ha a lendületes fiatalság a bölcs, ta­pasztalt, higgadt és meggondolt öregekkel összefog, egyesül, akkor még a poklok kapui sem akadályozhatják meg Nagy­magyarország feltámadá­sát. Az ünnepi szónoklat után az egyesitett dalárdák a „Kossuth Lajos..." kezdetű dalt adták elő, majd a város s a különböző egye­sületek, testületek és iskolák he­lyeztékelkoszorúikat a szoborhoz. Az ünnepség a Himnusz elének­lésével — melyet ugyancsak a Lu­koviczky karnagy állal dirigált egyesitett dalárdák intonáltak — ért vé<*et. A Kossuth-szobornál megtartott ünnepség után Bud János dr. or­szággyűlési képviselő Jánossy Gyula polgármesterrel, Rell Lajos dr. reálgimnáziumi igazgatóval és még számos helybeli notabili­tással a Nemzeti Egység Pártjának helyiségébe ment, hogy azt fel­avassa. A Nemzeti Egység Pártjának helyiségében Gally Károly dr. üd­vözölte Bud János dr. országgyű­lési képviselőt és Jánossy Gyula polgármestert, majd röviden mél­tatta a nap jelentőségét. Bud János dr. lendületes sza­vakkal ecsetelte 1848 március 15­ik napjának eseményeit, párhuza­mot vonva a mult és a jelen kö­zött s hangsúlyozva azt, hogy a nemzet csak akkor áll­hat talpra, ha létrejön a nemzeti egység. __ Ezután dr. Bud János átadta a helyiséget hivatásának. Jánossy Gyula polgármester, aki a nagy elfoglaltsága miatt meg nem jelenhető Korossy György főispánt képviselte, köszönetét fe­jezte ki dr. Bud Jánosnak, aki annyit munkálkodott Békéscsabá­ért. Rell Lajos dr. a békéscsabai választó kerület nevében mondott köszönetet az országgyűlési kép­viselőnek. A felavatási ünnepséget a Him­nusz eléneklése zárta be. Az esti ünnepségek Este lampionos körmenet volt. A körmenet a kaszárnyától indult el. A MÁV Olvasókörhöz ment először a körmenet, onnan mok­csai Mokcsay Gyula ezredes la­kása elé vonult, majd a 101-esek emlékoszlopánál tisztelgett. A 101­esek emlékoszlopától a Kaszinó, msjd a Nemzeti Egység Pártjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom