Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-01-28 / 22. szám

ára 10 fillér 1934 január 28 m m Vasárnap 61. évfolyam 22. szám SMEGYEI POLITIKAI NAPILAP fifinEetési dijitki Helyben és vidéken postán kf.ldve negyedévre fi pengő, egy hónapra 2 pengő. Példónyonkint- 10 fillér Főszerkesztő: Dr. ffíeisz József Szerkesztőség és kiadéhivata! s Bíkescsoba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176. Hirdetések díjszabás szerint. Rohamra indult a kisantant, erős, nagy rohamra a csábos vár, Bulgária ellen. Jugoszlávia, Románia, Görögország és Törökország már megegyeztek a balkáni blokk körű), nincs már nézeteltérés közöttük, még csak Bulgáriára várnak, hogy hiánynélkül ki legyen a létszám s alá lehessen irni a nagyfontosságú szerződést. De Szófia eddig bevehetetlen várnak bizonyult. Hiába ostromolták éveken keresztül Boris királyt, hiába fenyegették meg ijesztő rémekkel a Marica népét, semmit sem használt a nagy igyekezet. Titulescu hiába kilincselt minden ki incselheíő helyen, Bulgária nemcsak hogy mereven elzárkózott minden ostrom ellen, de ellenrohamot indított. Most aztán a kisántánt meg fordította a köpenyeget. Nem kiabál és nem dörög dörgedelmesen, hanem udvaro'. Igen, a szó valódi érteimében udvarol Bulgáriának. Ott legyeskedik mindig valamelyikőjük a bolgár uralkodó körül, akinek füleöe hízelkedő szavakat suttognak s igy akarjak rábírni a balkáni blokkba való belépésre. A szerbek nem győzik hangoztatni, hogy a szerb es bolgár nep félig-meddig testvérnép, hogy Belgrád éppen olyan kegyelettel őrzi II. Sándor orosz cárnak, a Balkán felszabadítójának emlékét, mint Szófia, ahol is monumentális lovasszobra van a hatalmas orosz uralkodónak. Minden elképzelhető mézesmadzagot végig húznak Bulgária kesernyésen mosolygó szája előtr, de a válasz mindig csak : nem és nem ! Igen, eddig Szófia hallani sem akart a szerb és román barátságról s konokul kitartott izoláltsaga mellett. Ám ahogy multak az évek és ahogy elhangzottak a ,,nera«ek, egyre rosszabbodott a helyzet egész Európában s igy Bulgáriában is. A jobbára agrárállam élete igen-igen megnehezedett, amit csak elviselhetetlenebbé tett az izoláltság. De Bulgária állta a szavát s Szófia, annak ellenére, hogy francia vendéget kapott, aki bizonyára nem azért ment Bulgáriába, hoiiy meghallgasson egy díszelőadást a bolgár nemzeti színházban, hanem azért, hogy jobb belátásra bírja Boris cárt, ismételten visszautasított mindenféle balkártblokki tervet. A közelmúltban a balkáni államok Tiíulescu, vagy távolról Benes vezetésével, irányításával ujabb rohamot indítottak a vár bevételére. Boris király párisi, majd belgrádi látogatását már eredménynek könyvelhetik el Tiíulescuék, ám az igazi attrakció mégis csak a mostani bukaresti királyjárás. Bukarest zás:dódiszben, nagy ovációval fogadta Bulgária királyát. annak a Bulgáriának a királ>át, ahol úgyszólván min. denki esküt tett arra, hogy a neuvillei békeszerződések által Romániához csatolt bulgár területeket ha kell vérrel is, de mindenáron visszaszedik. A királyi bevonulás mámora sem szédíti meg Boris cárt, aki bizonyára tudja, hogy mit akarnak tőle s nogy mivel tartozik ő népének. Mert mit jelentene a balkáni blokkba való belépés Bulgária számára? Jelentené elsősorban is az elvesztett területekről való lemondást, amibe bolgár ember soha bele nem mehet. A balkáni államok nagyon csalódnak, ha azt hiszik, hogy ez a rohamuk eredményre fog vezetni. A bukaresti sajtó, amely pedig — ugylátszik felső parancsra — nagy örömmel ír a királylátogatásról, kesernyésen jegyzi meg, hogy egyelőre szó sem lehet arról, hogy Bulgária is csatlakozzék a balkánpakiunv hoz. De ez természetes is. Épp olyan ez, mintha bennünket szólítanának felárrá, hogy csatlakozzunk a kisántánthoz és mondjunk le a revízióról. A válaszunk: „Nem, nem, soha !" lenne és ez lesz, minden bizonnyal ez lesz Musanov bolgár miniszterelnök válasza is, aki azalatt, mig királya Sinajában parolázni fog Károly román királlyá', tárgyalni fog Titulescuval és ha'omra dönti annak terveit. Ulálrták a német— lengyelmeg nem támadási szerződést, melynek hire nagy izgalmat keltett Parisban Varaó : Berlinben tegnep Lengyelország meghatalmazott minisztere és Neurath béré külügyminiszter aléiriák a német—lengyel meg nem támadási szerződést. A lengyel—német meg nem támadási egyezmény aléirésa lengyel poiitikfli körökben nagy megelégedést keltett és mindenütt nagy örömmel fogedték. Különösen azt a körülményt emelik ki, hogy az egyezményt nem tették függővé valemely nemzetközi intézmény fennállásától. Az a tény, hogy a két szomszéd ország barátságos viszonyénak megerősödése az európai béke megszilárdulását is jeienti. Az egyezményt tiz évi időtartamra, tehát hosszú időre kötötték. Páris: A német—lengyel szerződés aléirása mély benyomást keltett. Francia részről hangoztatják, hogy a szerződés megkötése nem volt teljesen meglepetés, de felvetik a kérdést, hogy milyen hatást várhatnak ebből az esemény* bői. A Journal bei'ini tudósítója kijelenti, hogy ez egyezmény aláitása diplomáciai körökben is meglepetést, a közvéleményben valóságos izgalmat keltett. Jóllehet mindkét részről mutatkoznak nehézségek, Németország és Lengyelország egén mégis tisztulni kezdenek a felhők. A Metin berlini tudósítója a szerződés megkötésének eseményét jelentékeny horderejű eseménynek mondja. Kiemeli, hogy Németország fenntartás nélkül elismeri Lengyelország szövetségét Franciaországgal, Romániával és a versói kormány kapcsolatát a Népszövetséggel, més részről nem kiván beleavatkozni Lengyelország belpolitikai ügyeibe. Az angol sejtó a szerződés megkötését örömmel üdvözli. A Daily Telegraph a szerződésben a nemzeti szociálista Németország jelentős lépését látja. A Reuter iroda negyjelentősegü egyezményről beszél, amely az európai béke szempontjóból messzemenő következtetésekkel jár. A Daily Mail igy ir: Amit Hitler és Pilsudszky véghaz vitt, az e csodával határos. A Morning Poat reméli, hogy ez egyezmény a korridor kérdésé békés rendezésére fog vezetni. A protestantizmus válsága a Harmadik Birodalomban Windhorst jéslata, amelyet hiába akarí Bismarck egy vállrándítással elhessegetni, csakugyan bevált: a kulturharc ismét fellángolt Németországban, de — ugy, amint a Centrum alkotója előre látta — nem katolikus, hanem protestáns részről. És fellángolt olyan erővel, hogy nincs a teremtésben senki, aki — ha még oly lisztében van a protestantizmus múltjával és jelenével, eleven és halott erőivel, pályafutásénak irányával és céljával — csak hozzávetőlegesen is elt&lálná, hol és mikor fog véget érni s kit s hogyan fog suj'ani. Ha babonásak lennénk, avagy ha — ami egyre megy — biznánk a történetírók látáséban, a sors ujjmutatását vehetnők ki abban, hogy a nemzeti szocializmust, minekutána legyűrt minden ellenállást a katolikus egyház részéről, sőt meglepő sietséggel concordatumra lépett vele, épp arról az oldalról érte a támadás, ahonnan legkevésbé várta. S valóban, eleinte ugy is festett a dolog, hogy a protestantizmus, amely Németország észeki s keleti részein minden egyéb felekezet kizárásával uralkodik s amely — tanú reá az 1930-ban megejtett választás — a nemzeti szocializmus fáklyavivő csatlósa volt, térdet és fejet hajt az uj Birodalom eszméi dlőtt. Mivel azonban sem babonásak nem vagyunk, sem pedig a történetírókban — a múltba s a jövőben egyaránt hamisén látó Janu» fejekben — nem igen bizunk, megelégszünk azzal, hogy — minden glossa, minden következtetés teljes mellőzésével — lerögzítsük az eseményeket ugy, ahogy egymást követték. Az olvasó feladata lévén belőlük tetszése szerint ilyen vagy amolyan diagnózist kiolvasni. A szekadék, amely a német protestantizmust ketté repesztette, nem akkor támadt, amikor a nemzeti szocializmus uralomra jutott, de akkor tágult áthidalhatatlan ellentétté. A „német keresztények", vegyis azok a protestánsok, akik az egyház felfogásét az emberi testvériségről germán faji öntudatukkal összeférhetetlennek vélik, hirtelen szembefordultak azokkal a protestánsokkal, akik Kari Barik nyomón az isteni igét az emberi parancs fölé helyezik. Gcttesworth über Menschenwort 1 Annak a Luthernek a népét, aki az evangéliumot féltette a pápaságtól és annak védelmében lázadt fel Róma ellen, a röpiratok milliói igyekeztek meggyőzni, hogy a Biblia egyenes megtagadása mind annak, ami nagyot és szépet a germán szellem alkotott és alkotni fog s hogy Szent Pál nem volt