Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám
1934-01-14 / 10. szám
6 BEKESMEGVEl KOZLONV 1934 január 14 Korcsolyaverseny az AEGV jégpályán Miután a hideg beálltával az AEGV jégpálya teljes terjedelmében jó jéggel rendelkezik, a pálya vezetősége elhatározta, hogy e hó 14-én, vasórnep délelőtt fél tiz órai kezdettel nagyszabású korcsolyaversenyt rendez, melyre az érdeklődőket ezúttal is meghívja. A verseny előirt programja : 1. Gyorskorcsolyázó verseny hölgyek részére 12 évig 50 m, 12 éven felülieknek 100 méteren. 2. Gyorskorcsolyázó verseny férfiak részére 12 évig 50 m, 12 évtől 20 évig 500 m, 20 éven felülieknek 1000 méteren. 3. Iskolák, egyesületek stb. 4x400 méteres stafétaverseny. 4. Műkorcsolyázó bemutató hölgyek és férfiak részére, három kötelező és hérom szabadonválasztott gyakorlattal. 5. Tréfás versenyek (tojás verseny 30 és 50 m távon, páros villaverseny 50 méteren, folóverseny 1 toló és 5 guguló 50 méteren. 6. Magas- én távugrás. Benevezési határidő e hó 14 én, vasérnep délelőtt fél 9 óráig, benevezni a jégpálya pénztárosénál lehet. Benevezési díj az összes versenyszámokra 40 fillér. A verseny győztesei szép emlékérmeket kapnak. Január 14, vasárnap 9.15 Hirek. 10 órától 11.10 ig: Egyházi ének és szentbeszéd a Belvárosi plébániatemplomból. 11.15 tői 12.15-ig : Evangélikus istentisztelet a bécsikeputéri templomból. 12.20 Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásjelentés. 12.30 Gróf Zichy Géza emlékhengverseny, halála 10. évfordulóján. 2 Oramofonlemezek. 3 A m. kir. Földmivelésügyi Minisztérium rádióelőadássorozata. Budapest II. Gramofonlemezek. 3.45 Schwartz János, ifj Schwartz János és Schwartz Oszkár különleges hangszereken játszanak. Uiána időjárásjelentés. 4.30 Petőfi: Bolond Istók, Elmondja Kiss Ferenc. 5 Acélharg-dalárda 5.30 Amerika. Földi Mihály előadása. 6.25 Bertha István szalonzenekara. 7.45 Sport- és ügetővertenyeredmények. 8 Helyszíni közvetítés a hamai6szinházbt 1. „Mákvirág." Vidám játék 3 felvonásban, 4 képben. Irta Szeb«n Klári. 10.15 Hiíek. 10.30 Budapesti Hangverseny Zenekar. Január 15, hétfő 6.45 Torna. Utána gramofonlemezek. 9.45 Hirek. 10 1, Aianytanáccok utasoknak 1825-ből. 11. T z perc egészségügy. .A Szamárköhögés." (Felol\ásás.) Közben gremofonleinezek. 11.10 Nemzetközi vizjelzőszolgálat. 12 Déli harangszó az Egyetemi templomból, időjárás jelentés. 12.05 Gramofonlemezek. Közben kb. 12.30 Hírek. 1.15 Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásjelentés. 1.30 Mária Terézia 1. honv. gy. e. zenekara. 2.40 Hirek, élelmiszerárak, piaci árak, árfolyemhirek. 3-30 A rédió diákíélóiája. 4 Asszonyok tanácsadója (Aranyi Mária előadása.) 4.45 Pontos időjelzés, icőjérékjelentés, hirek. 5 „Megyünk Pestre." (lörtenelmi seta.) Pogány Béla előadása. 5.30 Somc gyí szaJonzentkar az Auguszt cukrászdából. 6.30 Német nyelvoktatás. 7 Magyar nóták. Közreműködik László Imre és Rácz Béla cigányzenekara. 8 .A világgazdaság válsága." Eber Antal dr- előadása. 8.20 Waldbeuer— Kerpely vonósnégyes. 9.30 Hirek, időjárásjelentés. 9.50 „A magyar népzene hatása a szomszédos népek zenéjére." Bartók Béla előedása gramofonlemez és zongoraszámok bemutatásával. 10.40 Aradi Farkas Sándor cigányzenekara a Bodó-kávéházból. Jégverem elchiitővel kiadó Szent István-tér 3. szám cKönnyebb a lelkemnek, ha egy szál gyufát lophatok — mondja Lendvai (Nádaí) Sándor, az alföldi beiörőkirály Békéscsaba, 1934 január 11. Reggel 8 óra. A város legforgalmasabb utcáján, az Andréssyuton két jólmegtermett szuronyos csendőr között egy erősen megbilincselt, élénkszemü ember lépdel. A járókelők kíváncsian állnak meg s még kivéncsiabban fordulnak meg a nem mindennapi menet után. A csendőrökhöz lépek, bemutatkozom. — No Sándor, itt is bekerülsz az újságba — szól az egyik csendőr hozzá. — Hát hiszen Lendvai Sándor annyit esek megérdemel — fordul felém mosolyogva. — Lendvai Sándor ez, az alföldi betörckirély ? — nézek kérdően a csendőrökre. — Az vagyok — emeli fel a fejét büszkén a hírhedt cigányrabló. Az Andrássy-úttól hosszú az ut a csendőrlaktanyéig s míg odaérünk, én a két csendőrtől megtudom, amit mér a lapok is megírtak, hogy a régóta körözött Lendvai (álnéven Nt dai) Séndor altöldi betörőkirály december 20-án, Szolnokon került hurokra. — S mit keres itt Békéscsabán ? — szalad ki szájamon a kérdés. — Mezőmegyerre visszük a helyszíni szemle lefolytatáséra, ahol Rostás nevezetű társával kifosztotta a községházát — mondják a csendőrök. A csendőrlaktanyén már vér ró a nyomozást vezető alhadnagy, aki három hét óta állandóan vele van. Itt megtudom, hogy délfele viszik ót a betörckirélyt Mezőmegyeire, mely Békéscsabától alig négy kilométerre fekuzik. Mikor d-iben étkarikázok kerékpáron Mezőmegyerre, a községházén mér folyik a kihallgatás. Tizenhórn an vagyunk a teremben. Vitéz Pándy István főjegyző, Márton István községi biró, Jelenka György törvénybíró, Vidovenyecz András pénztéros, Vidovenyecz Mihály esküdt, Fekete Szűcs Séndor községi taniló, Dohányos Andrés községi rendőr, ifj. vitéz Pándy István községi irnok, a nyomozást vezető alhadnagy, a két csendőr, jómagam és a szerencsétlen tizenharmadik : Lendvei Sándor betöi őkirély. Tizenhármunk közül a tizenharmadik a legnyugodlabb. Szinte unottan felelget a főjegyző kérdéseire. Látszik rajta, hogy fáradt. Valamennyien őt nézzük. Koromfekete haja kécos. Arca csupa szőr. Bőrkapát, finom briccses nedrág, elsőrendű csizma van rajta. Egész megjelenésében van valami helykeség, valami fölényes nemtörődömség. A főjegyző diktál: — A vádlott megértette a terhére rótt cselekményt, beismerte, hogy 1932 méjus 20 ón Rostás nevü társával kifosztotla a községházát. A községháza előtt elmenő emberek megállnak s bekandikálnak. A be'iörővezér kinéz az ablakon, belebémui a téli fehérségbe. Ezt hamar megunja s a teremben levőket kezdi guszfálni. A léncot fogó csendőrnek nagyon melege van. Megtörli homlokét. Eközben véletlenül kiejti kezéből a léncot, mely negyot koppan a pedlón. Lendvei utána akar kapni, de persze nem bir. Elmosolyodik. — Mondd Séndor — fordul hozzá az alhadnagy — te is végtél a csákánnyal a Wertheimszekrényre? — Nem — feleli határozottan. — Ne beszélj — hiletlenkedik az alhadnagy. — Csak néztem, hogy Rottás mit csinál. Bevallom őazin-én, akkor tanultam a mesterséget. — De aztén meglanuItBd, mi? — Meg ám, de alaposan 1 — nevet Lendvai Sándor. A teremben levők elmosolyodnak. A főjegyző befejezi a jegyzőkönyv diktélését. — Na, most alé kell írni — mondja a főjegyző Ledvainak. — Jó — feleli a cigányrabló. — Tudsz e írni ? — Igen — szó' önérzetesen. — De így bilincselt kézzel is tudsz irni? — taméskodik a főjegyző — 0, már megszokta — mondja nevetve az alhednacy. S az alföldi beiörőkirály megbilincselt kezébe veszi a lollat s lassan, de tűrhető iréssal odakanyarintja a nevét. — Valahonnan olyan ismerős j az arcod — néz rá fürkészve a főjegyző. — Nem igen hiszem, hogy lótott volna a főjegyző ur valahol. — Nem voltál le lókupec valamikor Ladényban ? — Azt mér nem. Addig mégse alacsonyodtam le soha — mondja derütkeltve a belörővezér. Elindulunk a helyszíni szemlére. Lendvai Séndor magyaráz. Elmondja, hogy törték fel a községháza ajtaját, mint akadtak rá a Wertheim szekrényre, merre gurították azt ki, hol törték fel s hol számlálták meg a pénzt. Közben megpillant a földön egy eldobott cigarettavéget. Abbahagyja a vallomást s mohón, sietve felveszi. Tüzet kér. Kap. Nagyot szippant s boldogan fújja a füstöt és tovább mesél. Több falubeli ember somfordál közelébe. Nézik, bámulják. Suttognak s ujjal mutogatnak rá. Iskolás gyerekek jönnek arra. — Jó napot — köszönnek han gosan. Senki se figyel rájuk, csak a betörővezér köszön vissza kedélyesen. Mindenre ponlosan emlékszik. Bámulatos a memóriája. A legjelentéktelenebb részleteket is pontosan leírja. A községháza előtt befejeződik a helyszíni szemle. Elindulunk a Fő-uton ki a faluból, hogy megmutassa, hogy melyik tanyában szerezték a csákányt. Mér csak hatan vagyunk. A két csendőr, a két bitó, a törvénybiró, én és Lendvai Séndor. Mellé keiüíök. Megkínálom cigarettával. Illedelmesen megköszöni. Egészen vidém. Mintha nem is ő lenne a bűnös, mintha tiszta lenne a lelkiismerete. Mosolyog, neveigéi, mókázik. A házakból kijönnek az embe« rek s uténa néznek. Fiatal lányok kukucskálnak ki ez ablakon. — Soha nem gondolt arra. hogy mi lesz a belörések vége? — kérdem tőle. — Tudtam én, hogy a végén elfognak — feleli egykedvűen. Egy kulhoz érünk. — Innék vizet — szól a csendőrökhöz. — Na várj, majd mi huz?ukfe! a Nödröt, mtrt meg beleugrasz a kútba. — Hogyisne, sokkel drágább nekem az életem — viccelődik a betörőkirály. — E/, az a tanya — mutat egy árván álló tanya felé. — Csakugyan az az — hagyja helyben a községi biró. Elindulunk vissza, a községháza fele. — A Szerkesztő ur biciklin jöti — kérdi lőlem az egyik csendőr, — Len. — Mért nem jött motorkerékpáron — kérdi a betörőkirály. — Nekem nincs ezer. vagy kétezer pengőm, mint magénak volt — felelem. — Tudja mit Szerkesztő ur — mondja komolykodvaabetörőkirály — ha kiszabadulok a börtönből, társuljon hozzám,garantálom,annyi lesz a pénze, mint a pelyva. E/.en mé*.' a csendőrök is elmosolyodnak. 0 maga is nevet. — Mtgis mit gondol, mikor szabtsdul ki? — kérdem. — Öi-hst év múlva — feleli' kis gondolkodás utan. — S mihez kezd, ha kiszabadul?' — Átmegyek a románokhoz 8 azokat fogom boldogítani. — Nem akar becsületes útra térni — nézek erősen a szemébe— Nem lehet azt uram — ráncolja össze homlokát. — Miérl? — röpítem felé a pörö'yös kérdést. Halltat. A hó ropog a lábunk alatt. Varjak kárognak feleltünk. Egy kutya u^at az egyik ház kapujában. Nayynehezen megszólal Lendvai Sándor. — Betegség ez uram. — De a betegséget lehet gyógyítani — felelem gyorsan, minden szót megnyomva. — Nem ugy van az, ahogy msge gondolja. Lehajtja fejét. — Tudja, könnyebb a lelkemnek, ha csak egy szól gyufát is lojjhatok. Elhallgatunk. Most mind a ketten érezzük,hogy ha el is beszélgetünk egymással, ha egymás mellett is lépdelünk, egy egész vilég választ el bennünket. A községházéhoz érünk. Lendvai Séndcrt, negyven, vagy ki tudja hény betörés és talán egykét gyilkosság teljesét beviszik a zárkába. Az ajtóban még egyszer visszafordul, rém néz. — Hót csak fogadja meg a tanácsom s térjen becsületes utre — mondom neki. Vál'at von s legyint. — No, Isten áldja meg — kiélt még utánam, aztán ellünik a községi zárka ajtaja mögöli. Én biciklire ülök s karikázok haza Békéscsaba felé, Lendvai Sándorra, a betörőkirályra gondol va, aki most valahol szuronyos csendőrök közölt, megbilincselve, talán egyik gazteltének részleteit mondja el az ői valiatóknak. Riporte r
