Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-03-20 / 63. szám

61. évfolyam 62. szém I sem ^Wt^WW WW WW W, 1" A^»v> >. w, vt w * ára 10 fillér 1934 március 20 Kedd BÉIÉSME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP MMMMMMMMMIMMMMMAK Előfizetési dijak! Helybe* és vidéken postán küldve ne­gyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Főszerkesztő: Dr. Reisz József Szerkesztőség és kiadéhivatal i Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176. Hirdetések díjszabás Sjerint. Három repülőgép keringett szombaton reggel Ró ma felett, annak örömére, hogy Olaszország, Magyarország és Ausztria között létre jött a meg­egyezés. Egész Európa komoly érdek­lődéssel figyelte a római tár­gyalásokat. Mussolini, Gömbös és Dollfuss állottak az elmúlt héten a kontinens politikai ér­deklődés középpontjában. De mig Szófia rokonszen­vesen figyelte az eseményeket, mig London és Páris örültek annak, ami Rómában történt, addig Prága, Bukarest, Belg­rád, sőt még Berlin is bosz­szankodtak. És amennyire érthető Szófia rokonszenve, Lordon és Pá­ris öröme, annyira megérthető Prága, Bukarest, Belgrád és Berlin bosszúsága is. A kisantant a római meg­egyezésből megtanu'hatja, hogy Ausztriát és Magyarországot — bármennyire is szerették volna — mégsem lehet elte­metni, Németország pedig a római megegyezéssel kapta be a mattot abban a nsgy sakk­partiban, melyet Olaszország­gal játszott s melynek tétje Ausztria volt. Szófia rokonszenve annyira érthető, hogy magyarázatra nem is szorul. London őszintén örül, merthiszen éppen Anglia volt az, aki már hosszú évek óta hangoztatta, hogy a gazdasági­lag lerongyolódott, elzüllött Középeurópát talpra kell állí­tani, vissza kell adni önmagá­nak, hogy önmaga tarthassa fel magát, hogy ne a szegény, lezüllött fiu szerepét játssza Európa forgószinpadán. Páris öröme kelt bennünk legnagyobb örömet. Páris örö­mének örülünk a legjobban, mert a franciák öröme azzal a reménységgel tölt el bennün­ket, hogy a franciák, most már tényleg és lényegesen megváltoztatják eddigi külpo­litikájukat, melyből miránk mindig az árnyék esett. A római tanácskozások tel­jes sikert, eredményt hoztak. Sikert, eredményt hoztak Mus­solini részére, Ausztriának és minekünk is. A Rómában aláirt megálla­podások részben polilikai, rész­ben gazdasági tartalmúak. A megegyezés politikai ré­sze értelmében Olaszország, Magyarország (s Ausztria az esetről-esetre felmerülő politi­kai kérdéseket közösen fogják megvitatni s bizonyos, se Bécs. se Bud 3 pest nem tesz Róma megkérdezése és helyeslése nélkül semmiféle politikai lé­pést. Mint az várható is volt, az egyezmény nagyobb részét a gazdasági megállapodások te­szik ki. Hiszen Mussolininek az a főcélja, hogy a két csöp­nyi országot gazdaságilag meg­segítse, kivezesse abból a ne­héz helyzetből, melyben ugy Ausztria, mint Magyarország jelenleg szenved. Magyarország szempontjából elsősorban is az a fontos, hogy búzájának piacot biztosítsanak s ezzel emeljék a buza belső árát, hogy a gazdatársadalmat — mely a lakosságnak több, mint felét teszi ki — életké­pessé tegyék. A részletkérdéseket a gaz­dasági szakértők fogják elin­tézni. Az alapletétel megtör­tént, a lényeg, a szobor váza megvan, most már csak rá kell rakni az anyagot. Róma, Budapest és Bécs uj­jong s van is miért, mert mig Olaszországnak dicsőséget, ad­dig Magyarországnak és Auszt­riának levegőt, napfényt jelent a hármas paktum. Olaszország, Magyarország és Ausztria egymásra talált s őszintén nyújtja egymásfelé kezét, hogy összefogva, közö­sen győzzék le a XX-ik szá­zad nagy rémét, a gazdasági válságot.. Milyen jó lenne, ha Európa minden országa egymásra ta­lálna, ha mindenütt belátnák, ráeszmélnének arra, hogy csak együttműködve kergethető el a Nyomor, ha a szombaton reg­gel Róma azúr ege alatt ke­ringő három öröm-repülőgép mellett minden ország repüíő gépe ott keringett volna, jelentve, hogy Európa észhezt<rt, hogy Európa megtalálta azt az utat, mely a Jóléthez, a Boldogulás­hoz, a Békéhez vezet. Páris kedvező fogadtatásban részesítette a római egyezményt, de Mussolini nyilatkozatán megütközött Pária : A francia külügyi hivatal kedvező fogadtatásban részesiti a római megbeszéléseket. A francia sajtó is nagy fontosságot tulajdo­nit a megállapodásnak. A Malin szerint az olasz diplo­mácia reális érzésről tett tanúsá­got. Ami a területi revizió kérdé­sét illeti, az aláirt jegyzőkönyv minden állam jogait tiszteletben fogja tartani. Az egyezmény nem zárja ki a békeszerződések reví­zióját. A lap kivőnesian várja, hogy a kisantant hogyan fog vi­selkedni az uj politikai alakulattal szemben, amely a békét és együtt­működést hirdeti ugyan, de saját céljait követi. A Reuter iroda ró­mai levelezője az egyezményt az olasz politika jelentős sikerének tartja. Bármilyen oldalról is fenye­geti Auszlriát veszedelem, erős ba­rátokra fog támaszkodni. A gaz­dasági egyezményeket még nem fejezték be, de különösen fontos az a szándék, amely a magyar mezőgazdasági termények áresése folytán előállolt nehézségek le­küzdésére irányul. A Temp8, a külügyminisztérium hivatalos lapja politikai és gazda­sági szempontból egyaránt nagy­jelentőségűnek tartja a Rómában aláirt jegyzőkönyveket. A lap ugy véli, hogy Ausztria és Magyaror­szög most már lassan kilábol a háború utáni nehéz helyzetből. A többi lapok is először kedve­zően fogadták a római megálla­podásokat, a középeurópai feszült­ség enyhülését a tanácskozások eredményében gondolták. Mussolini tegnapi beszéde azonban a sajtó véleménye szerint egészen más értelmezést ad a jegyzőkönyvek­nek, ugy, hogy azt a sajtó egy­hangú megütközéssel tárgyalja. A francia lapok sajnálattal állapítják meg a Duce beszédének heves­ségét és azokat a feltételeket, amelyekhez a francia—olasz vi­szony javulását fűzi. A Figaró nagyon sajnőlje, hogy a beszéd nagy csalódást keltett Franciaországban. Mig Franciaor­szőg erős törekvést tanusit a meg­értésre Olaszország irányában, ad­dig Mussolini beszédében ennek semmiféle visszhangja nem tükrö­ződik vissza. A Journal szerint a béke esz­méjének jogrendi megszilárdítása és fenntartására való törekvés so­ha sem találkozott ilyen elutasí­tással. A sajtó mélyen fájlalja, hogy Mussolini kijelentései ismét árnyat vontak a francia—olasz közele­désre és Olaszország és a kisan­tant viszonyára. A lap feltűnő he­lyen közli Mussolini állásfoglalását a magyar revíziós törekvések mel­lett, ehhez azonban nem fűz meg­jegyzéseket. Bécs: A sajtó behatóan foglal­kozik a római tárgyalások ered­ményével és lelkesen méltatja a Dollfuss által Rómában elért si­kert. A keresztény szocialista Wie­ner Montagsblalt vezércikkében Mussolini mellett foglal állást és kijelenti, hogy Mussolini az egyet­len európai államférfi, aki a tett útjára lépett és megtalálta Európa megbékitésének módjót. Megálla­pítja a lap, hogy Rómában meg­teremtették az európai megegye­zés gyakorlati előfeltételeit, ame­lyek a ma még fennálló félreérté­sek és ellentétek ellenére egyszer mégiscsak be fognak következni. A kancellár oly eredményekkel tért vissza hazájába, amelyek hord­erejét fel sem lehet becsülni. Ez a haza, amelyért a kancellár már oly sokét elért, tett és kivívott, nemcsak őt, hanem Mussolinit és Gömböst is üdvözli, akik elérték az egyetlen pozitív eredményt Európa újjáépítése érdekében. Prága: Mussolini tegnapi rádió­beszédének ama része, amely a Magyarországtól elcsatolt terüle­tekkel foglalkozott, Prágáben le­hangolóan halolt és csökkentette azt a lelkesedést, amely a cseh — olasz együttműködés tervével kap­csolatban a sajtó egy részében az utóbbi időben megnyilvánult. Oly hangok szólalnak meg a sajtóban, amelyek a Németországgal való együttműködés mellett foglalnak állási, bár az Olaszországgal való közeledés szükségessége változat­lanul kifejezésre jut. A külügymi­niszterhez közel álló Lidove No­vini elismeri, hogy a dunai álla­mok ügye Olaszorszőgot közelről érinti, de érthetőnek tartja, hogy ez a kérdés Németországot is ér­dekli. Csehország ugyan ellenzi az Anschlusst, nem akarja azonban Németországot kizárni a Kárpát medencében való együttmüködé* lehelőségéből. — Őszintén kívánjuk az Olasz­országgal való megegyezést — írja a lap — de ugyanugy a Né­metországgal való megegyezést is. Mindkét állammal közös célok kötnek össze. Olaszországgal együtt harcolunk az Anschluss ellen, Németországgal összeköt a a Habsburg-restauráció elleni harc és Olaszország hegemóniájának megakadályozása Ausztriában. Polilikai körökben azon a véle­ményen vannak, hogy a lap nyi­latkozata Benes külpolitikai expo­zéjának a bevezetése, amelyet a

Next

/
Oldalképek
Tartalom