Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-03-14 / 59. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1934 március 14 A békéscsabai közs­poig. leányiskola március 15 i ünnepélyét csütörlö­kön délután 3 órai kezdettel az iskola tornatermében tartja a kö­vetkező műsorral : Hiszekegy. Énekli az énekkar. Nemzeti d«l. Szavalja Fabula Ju­dit IV. o. Ünnepi beszédet mond Rohoska Magda, tanár. Talpra ma­gyar. Énekli az énekkar. Hajdú István „Szent Igazság". Szavalja Stefanik Ilona III. o. Lengj föl zász­lónk. Énekli az énekkar. Pályadíj­nyertes dolgozat felolvasása. Ja­kab Ödön „Az Alföld magyarjai­hoz." Szavalja Bagyinka Mária IV. o. 1848-ból származó dalokat ad elő: Blahut Mária, Boriss Mária, Kovács Magda és Lahocsinszky Vanda IV. o. t. Tábori Piroska : „Márciusi üzenet." Előadja : Műi­Ier Ilona és Hunyadi Ilona 1. o. t. Magyar táncot lejt Dévánszky Magda és Lahocsinszky Var.da IV. o. Himnusz. Énekli az ének­kar. A tisztelt szülőket és az érdek­lődőket ezúton hivja meg az is­kola igazgatósága. Miért kell egyszerre két városban rádió­dijat fizetni? Az mér régen közismert dolog, hogy a magyar rádió nem sokat ad előfizetőire és a saját kénye­kedve szerint basáskodik rajtuk a pénzükért. Csodálkozunk is rejta eleget, hogy még egyáltalán akad rádió előfizető nálunk, rég meg nem szökött valamennyi. Amit azonban legutóbb hallottunk, az túlmegy minden józan ésszel N fogható lehetőségen és a világon kétségtelenül egyedülálló képte­lenség. Ez pedig nem más, mint az a hihetetlen és döbbenetes do­log, hogy ha egy rédióelőfizető más községbe költözik, rádióját régi lakóhelyén kijelentve magával viszi, uj lakóhelyén nyomban fel­szereli és folytatja az előfizetést, régi lakóhelyén is fizetni kell még három hónapig a dijat és ha nem fizet: könyörtelenül végrehajtják. Hát ehez hasonló bődületes csa­csiságot még itt, a bürokratikus csodabogarak világszerte hírhedt klasszikus hazájában sem hallot­tunk. Kedves Rádióigazgatási Illetékes Tényező, ha Istent ismer, hozzánk intézett hivatalos átiratban sürgő sen cáfolja meg ezt a szörnyű állitást, mert abban a tudatban, hogy ez igaz is lehet, egy percig sem tudunk nyugodtan aludni és velünk együtt bizonyára sok sok jelenlegi és jövőbeli rádió előfizető hánykolódik nyugtalanul párnáin szerte az országban. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy nagyobb örömmel, mint ezt a cáfolatot és helyreiga­zítást, soha még semmit sem kö­zöltünk e lap hasábjain. És ha — amit álmunkban sem merünk fel­tételezni — mégis igaz volna: akkor sajnálattal bár, de mégis ki kell jelentenünk, hogy minket a magyar rádió soha az éleiben nem számithat előfizetői közé akkor se, ha naponta magyarul szólaltatja meg Hitlert, Mussolinii, Kernéit, Shawt és Rooseveltet és esténkint falváltva Kiepurát, Fletál, Jeritzát, Heifelzet, Hubermant és Galli Curcit közvetiti. Az ötlet szü­lőapjáért pedig őszinte részvétünket fejezzük ki a rádiónak. „Kárpáfia" torontáli szőnyeg a lakás disze Gyártja B HUBER|US R. T. Békéscsaba Gyári lerakat: Deutsch Mór áruházában Békéscsabán, a városházával szemben Rejtelmek a békési mozi körül „Közös kérvény" alapján mentették fel Offra Sándort a zárgondnoki tisztség alól A filmen ritkán adódik olyan bonyodalmas helyzet, mint ami­lyenbe a békési Korona Mozgó került. Ismeretes, hogy az enge­délyes és tőrsa ellen a hitelezők, élükön özv. Rózsási Ignácné ház­tulajdonossal végrehajtást vezetlek. A végrehajtás során ugy vélték biztosítani a hitelezők saját érde­keiket is, ha a mozi továbbra is üzemben marad és az üzem jö­vedelmét fordítják a végrehajtatok kielégítésére. Ennek a módját ugy találták meg, hogy zérlalot foga­nfitositottak és zárgondnokká dr. Oífra Sándor volt békéscsabai moziigazgatót nevezték ki. A film pergett, a mozi játszott, a békési járásbíróságon az akták nőttek egészen addig, amig a zár gondnokból is végrehajtást szen­vedő lett. Egyik résebbi hitelezője ugyanis letiltotta Offra Sándor zár­gondnoki dijait és az erről szóló értesítést a békéscsabai kir. járás­bíróság egyik végrehajtója 1934 február 3-án foganatosított végre hajtás során megküldötte ugy a békési kir. járásbíróságnak, ame­lyik a zárgondnoki dij megállapi tására hivalott, mint özv. Rózsási Ignécné végrehajtatónak, végül kapott ilyen értesítést a mozi en­gedélyese is. A letiltás után alig két hétre, egy vasárnapi játéknap után: február 19 én érdekes kérvény futott be a békési járásbírósághoz. A kérvényt Telegdy Lajos dr. ügy­véd szignálta és benne a zárgond­nok, nz engedélyes és özv. Ró­zsási Iinácné együttesen azt a kérelmet terjesztik elő, hozy a zárlat további fenntartása mellett (?) mentse fel a bíróság Offra Sán­dort a zárgondnoki tisztség alól. Egyúttal rövidesen bejelentik azt is, hogy a zárgondnokkal elszá­moltak és a dijaira vele megálla­podtak, sőt azt ki is fizették. A békési járásbíróság e kérvény alap­ján a zárgondnokot fel is mentette, egyéb intézkedést azonban nem tartott szükségesnek. Az érdekes kérvénnyel azonban nem fejeződött ba a békési mozi filmregénye. A következő jelene­tekben özv. Rózsási Unácnét, akit a volt zárgondnok hitelezője ma gánjogilag felelőssé kívánja tenni, de ezen hitelező a békési kir. járás bírósághoz az elmúlt napokban beadott kérvényében ilyen tény­állásra mutatott rá. Miként lesz ennek a nem köz­érdekű filmnek vége? iaf A párisi jogászvilágot az utóbbi időben ismét élénken foglalkoz­tatja egy perösködés, amely teljes három évszázada tart már, a végét azonban még senki sem látja. A pör eredetileg 57 millió francia frank értékben indult meg, ehhez azóta természetesen igen tekinté­lyes kamatok és kamatoskamatok járultak. A Thiery-család hatalmas vagyo­náról van itt szó, amelyre hét egyenes leszármazott emelt igényt. A tizenhatodik század végén élt Thiery Francois, aki a királyi test­őrség tagja volt és halálakor alig néhány frankot hsgyott Jeannak, egyetlen fiának. Ez a Thiery Jean az egész pörösködés oka. Miután ugyanis szülőhazájában nem tu­dott megélni, 18 éves korában el­határozta, hogy kivándorol és ide­genben próbál szerencsét. Ván­dorlása közben elvetődött Bres­ciába és ott a legelőkelőbb szál­lodában szolgai állást kapott. Né­hány hónap múlva egy dúsgazdag görög kereskedő, Tipaldi Anasztár szállt meg a fogadóban, aki any­nyira megkedvelte a fiatal Jeant, hogy hazatérésekor magával vitte, sőt rövid idő múlva — miután gyermeke nem volt — örökbe is fogadta. 1639 ben azután a millio­mos meghalt és egész vagyonát Thiery Jean örökölte. Ezt az öröksé­get 800.000 velencei tallér­ra, valamint 50.000 arany­ra becsülték és rövidesen kiderült, hogy a szeren­csés örökös jó üzletember is volt. A vagyont nemcsak, hogy meg tudta tartani, hanem azt jelenté­kenyen szaporította is és amikor 1644 ben, korfui villájában elköl­tözőit az élők sorából, nem keve­sebb, mint 57 millió francia fran­kot hagyott hátra a Champaneban élő rokonainak, illetőleg azok utó­dainak. Ekkor azonban a családi ügybe beleszólt a nagypoIiHka, Vilégfel­fordulások, háborúk, forradalmak és ellenforradalmak követték egy­mást. 1797-ben pedig Napoleon rátette a kezét az egész vagyonra és azt a francia kincstár javára lefoglalta. Az örökösök ekkor a kincstár ellen fordultok, emelv azonban különös álláspontot foglalt el: sze­rinte Bonaparte Napoleon mint győztes hadvezér, Velencében név­leg a hadijog alapján, valójában azonban önhatalmúlag foglalta le a kérdéses vagyont. E', tehát Na­peleon szuverén hatalmi lépése volt, amelyet a világnak semmi­lyen bizottsága nem tehet most utólag Ítélkezés tárgyává. A p3rök természetesen tovább folytak, rengeteg pénzt emésztet­tek fel és ennak következtében a Thiery- család még szegényebb, mint valaha is volt. Most azután a csa­lád néhány tagja tanácskozásra ült össze és miután a pör végét — ugylátszik — nem tudják be­várni, elhatározták, hogy a nyilvánosság elé lépnek a „nagyszerű üzlettel", hajlandóak az egész 57 milliónyi örökséget kama­tokkal és kamatoskama­tokkal együtt — csekély kétszázezer frankért bár­kinek átadni, aki azután tovább folytatja — most­már a saját szakállára a háromszáz éves pörös­ködést. Az üzlet valóban kecsegtető, de vájjon akad-e a mai pénzviszonyok közölt nagylelkű mecenás, aki ma kétszázezer frankot hajlandó előlegezni a bizonytalan időben esedékessé válható 57 millióra ? Az asszoiy, az orvos és a gyógyszer Ártatlan história. Szereplői: ele­gáns fia'al orvcs és a társaság­beli elkényeztetett szép asszony. A gyógyszerről amit az orvostudo­mány aligha vesz tudomást, felje­gyezzük a rendkívül szimpatikus gyógymódot, mint a kiváló orvos legújabb sikerét, az egyéni gyógy­kezelés terén. Kezdődik pedig az eset azon a borús, télvégi napon, mikor a fia­tal asszony beteg lett és kisebb műtét vált szükségessé. A férj sürgősen hi/atta a doktor urat s bár tudta, hogy egy mandula ki­vétel igazán nem nagy dolog — mondják azok, akik cnnálják és akik még nem próbálták — de azért nem késtek figyelmeztetni a doktort, hogy az asszonykával va­lószínűleg baj lesz, mert szenzibi­lis és képzelődő. A műtét körül nem is volt semmi hiba ; a virágok, cukorkák és be­teglátogatók is pontosan befutottak. Ellenben a gyógyulás csak nem akart bekövetkezni. A beteg min­den nap ujabb panaszokkal állt elő és miután a nyelésnek még a gondolatától is irtózott, alig vett magához táplálékot, csak sáppadt, fogyott és gyengült. Az orvos meg volt győződve arról, hogy a bele­gének kutya-baja sincs mőr, de nem tudott mihez kezdeni. Köz­ben közeledett a férj névnapja, amikor a gratulánsok tömegesen keresik fel a házat és az ünne­pelt nagy vacsorát is akart adni, de az asszonyka még erre a csá­bító kilátásra sem volt hajlandó talpra állni. Erre az ügyes doktor, kinek u^ylőtszik nemcsak a kése vágott jól, hanem az esze is he-

Next

/
Oldalképek
Tartalom