Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-03-07 / 53. szám

1934 március 7 Szerda 61. évfolyam 52. szóm 114 tsswteas" 'W^V-wíiííw •iSfán***** ESMEGYEIKOZLO POLITIKAI NAPILAP Előfizetési dijaki Helyben és vidéken postán küldve negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példónyonkint- 10 fillér Főszerkesztő: Dr. Reisz József Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telef®n 176. Hirdetések díjszabás szerint. Nyugodtak lehetünk-e, — kérdezte Oktavián Goga a bukaresti parlamentben — nyugodtak lehetünk, amikor a revizió mindenütt kezdi felütni a fejét. Oktavián Goga irtó hadjáratot akar indítani az erdélyi magyarság ellen. Rengeteg adatot sorolt fel, melyekkel azt illusztrálta, hogy Erdély magyarsága nemhogy megtört volna a tizenöt éves román uralom alatt, de ellenkezőleg, megerősödött, összeforrt s mindenütt, minden nagyobb városban és községben hatalmi túlsúlyban van. A kormány védelmét kérte az erdélyi románok számára a magyarokkal és a szászokkal szemben, akiket idegeneknek nevezett. Erélyes intézkedéseket vár a kormánytól, mert abszurdumnak tartja, hogy például a máramarosi városi tanács harminc, két tagja közül csak hat román, a többi pedig magyar és magyarpárti zsidó. Es tovább sorolta a már2marosszigetihez hasonlatos példákat. Megbotránkozással állapította meg, hogy még Nagyvárad városi tanácsában is több a magyar, mint a román tag, annak ellenére, hogy — szerinte — Nagyváradon túlnyomórészt románok laknak. Beszélt Oktavián Goga a bankokról is, itt is sérelmezte, hogy az erdélyi bankok legnagyobb hányada magyar kézben van. És nem fogyott ki mondanivalóiból. A bankok után áttért az újságokra, hangsúlyozva, hogy soha annyi magyarnyelvű könyv, folyóirat, hirlap nem jelent meg Erdélyben, mint az utóbbi tizenöt esztendőben. Beszéde végén keserűn kiáltott fel, hogy hová fog ez vezetni, hogy mért türi ezt a román kormány, hogy mire várnak, mért nem nyúlnak már végre egyszer erős kézzel bele a magyar dzsungelbe. — Nyugodtak lehetünk-e — mondotta — mindezekkel szemben? Oktavián Goga a magyarság ellen, a revizió ellen beszélt s nekünk jól esik hallanunk ezt a rettentő keserű kifakadást. Igen, jól esik hallanunk, mert Oktavián Goga — óh szent bölcsesség — a mi malmunkra hajtja a vizet akkor, amikor világgá kürtöli, hogy az erdélyi magyarság, nemhogy nem roskadt össze az oláh impérium alatt, sőt egyenesen megerősödött, eggyéíorrt. Eggyéforrt, mert tudatában van szent kötelességének, annak, hogy neki ápolnia, fejlesztenie, terebélyesitenie kell az erdélyi magyarság fáját, melyre még nagyfeladatok várnak. Goga önmaga előtt ismerte be, hogy a magyarsággal nem lehet egykönnyen elbánni, mert igenis a magyarság minden üldöztetése ellenére is vallja magyar voltát. A román parlament nem válaszolt Gogának, de helyette válaszoltak a magyarpárti képviselők, akik szordinóval mondták meg azt, ami szivükön feküdt. Azt, hogy nyugodt lehet Goga, de abban lehet nyugodt, hogy minden irtó hadjárat ellenére is az erdélyi magyarság tántoríthatatlan erővel halad célja, a revizió elérése felé. Hanem sikerül a gyors megoldás,a béke is lehetetlenné válik Milánó : A küszöbön álló római hármas értekezlet alapja az olasz sejtó szerint Mussolini ismert dunai memoranduma lesz, amelyet a mult év szeptemberiben terjesztett a dunai államok gazdasági újjáépítése ügyében a Népszövetség elé. A Duce arról akar tárgyalni Gömbös miniszterelnökkel és Dollfuss kancellárral, hogyen lehelne minél sürgősebben gyakorlatilag is megvalósítani a memorandum legfontosabb javasletait. A Corriera de la Serra megállapítja, hogy a dunai helyzet azért nem tisztázódott, mert a megértés hiánya, a félreértések sorozata, a kapzsiság és az egoizmus késleltették, sőt lehetetlenné tették a megoldást. A leggyorsabban kell helyre hozni a megoldást, mert esek akkor lehet biztosítani a békét. Ha nem sikerül a gyors megoldás, a béke is lehetetlenné válik. Párisi lapok a francia-olasz közeledésről írnak Páris : Illetékes helyről származó hitekből kitűnik, hogy Franciaország középeurópai poliükájában határozott fordulat állolt be. A pclltikei napilapok, különösen a Temps erélyesen állásifoglalnak a francia—olasz közeledés mellett és annak a kivénségukrek ednek kifejezést, hogy Franciaország támogassa Olaszországot az olasz— osztrák—magyer együttműködésre vonatkozó tevékenységében. Politikai körökben hirlik, hogy francia részről indítványozzák, Sziliéi nagy nyomora miatt el akarta dobni szomorú életét egy békéscsabai lány hogy az olasz—francia ellentét legfőbb okát, — az északafrikai gyarmatok kiaknázásét, — küszöböljék ki ugy, hogy Franciaország Olaszországgal együtt hajtsa végre az északafrikai helyzet kiaknázását, mivel szemben Franciaország beleavatkozik Olaszország dunai politikájába. Meg lehet állapítani, hogy Franciaország és Olaszország összhangja nagyban hozzá fog járulni a középeurópai kérdés rendezéséhez. {A Közlöny eredeti tudósítása.) A huszadik század rettenetes, legyőzhetetlenné lett kényura, a Nyomor egyre szedi áldozatait, rettegésben, örökös félelemben tartva az embermilliók szomorú kasztját, a nélkülözőket. Nagyon •lszomoritó jelenség, hegy az utóbbi időben egyre-másra dűlnek ki az életküzdelemből az emberek a nyomor miatt s ez kétszeresen is elszomorító, mert a halálba menekülők, ha maguk száméra mégis oldják öngyíikosségukkal a rettenetes problémát, egy egészségtelen s mindenféleképpen ártalmas légkört teremtenek nemcsak a közvetlen környezetükben, de a nagy társadalomban is. Békéscsabán az utóbbi időkben megdöbbentően megszaporodott a nyomor miatt halálba menekülők széma, az elmúlt hét krónikája pedig egyenesen kétségbeejtő. Vasárnap este egy fiatal lány, Zinner Kléra21 éves manikürösnő, Lázár-utca 33. szám alatti lakos akart megválni az élettől, mely számára örökös küzdést, nélkülözést, szenvedést, örömtelenség«t jelentett. Zinner Klára édesapja, Zinner László órás és ékszerész. A családfőnek hét gyermekről kell gondoskodnia. Az általános gazdasági helyzet, a megromlott viszonyok azonban ezt szinte lehetetlenné telték. Az apának már hosszú idők óta alig van munkája, úgyhogy a család örökös nélkülözések között él. Az egyébként is mély gondolkozású, töprengő természetű Zinner Klárát a nagy nincstelenség elkeserítette. Fájt neki a nagy nyomor, fájt, hogy kisebb testvéreit nélkülözni, éhezni látja. Ez a tudat érlelte meg benne azt a gondolatot, hogy véget vet életének, Szombaton este mér elhatározta magát az öngyilkosságra, de kozzátartozói mit sem sejtettek végzetes tervéről, Vasárnap este még elment a színházba. Ott irta meg búcsúlevelét is. Színház után lefeküdt s az ágyban vette be a mérget, hogy alvás közben érje utói a halál. Kevéssel később huga, aki ugyanabban a szobában feküdt, arra leit figyelmes, hogy nővére hörög és rángatódzik. A fiatalabbik lány rosszat sejtett. Megkérdezte Kláritól, hogy mi baja van. — Semmi — felelte hörögve, fájdalmaktól eltorzultan Klári s igyekezett erőt venni magán. A fiatalabbik lány azonban nem nyugodott meg s mivel azt látta, hogy nővére egyre rángatódzik és hörög, ismételten megkérdezte, hogy mi baja van. — Megmérgeztem magam — felelte Zinner Klára. Huga erre rögtön felköltötte a szomszéd szobában alvó szülőket, akik észnélkül rohantak orvoshoz. Dr. Weinfeld Frigyes orvos rettenetes kínok közt, vergődve találta Zinner Klárát, aki ekkor már haláltusáját vivta. Az orvos nyomban gyomormosást alkalmazott, mépedig egymásután háromszor.