Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-02-25 / 45. szám

61. évfolyam 44. sz^m Ara IO fillér 1934 fe

bruár 25 Vasárnap BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖOT POLITIKAI NAPILAP Előfizetési dijaki Helyben és vidéken postán küldve negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példányenkint- 10 fillér Főszerkesztő: Dr. Reisz József Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176. Hirdetések díjszabás szerint. Hát élet ez? Serédi Jusztinián dr., Magyarország főpásztora, biboros hercegprímás, a napokban adta ki böjti pásztorlevelét. Ez igy szokás. A hercegprímások mindenkor adtak ki pásztorleveleket, régen csak éppen ugy, mint ma. Ezek a pásztorlevelek mindenkor tele voltak intelmekkel, ezeknek a pásztorleveleknek minden sorát a szeretet hatotta át, minden soruk jóra, nemes cselekedetekre s vallási ájtatosságra intette a hiveket. Serédi Jusztinián dr. biboros hercegprímás pásztorlevele is pásztorlevél, de talán nem olyan, mint a többi. Ez a pásztorlevél, mintha kinőtt volna pásztorlevéli minőségéből, mintha megnagyobbodott volna, mert nemcsak a katholikus hívekhez szó

1, hanem minden magyarhoz, sőt egy kicsit minden emberhez — legalább is mindenki megszívlelheti a benne foglaltakat — aki velünk együtt a földgolyót tapossa. Szózat ez a pásztorlevél, olyanfajta szózat, mint Berzsenyi „Magyarokhoz" c. ostorozó szózata. A biboros hercegprímás is ostoroz benne. Nem személyeket és nem társadalmi, vagy más egyéb egyesületeket, hanem ostorozza, szent haraggal, nemes felháborodással ostorozza ezt az eszétvesztett mai kort, mely régi, kipróbált erkölcsi törvényeket rúgott fel azért, hogy az egyén önzése, aranyszomja ne ítéltessen el semmifele törvény által. Mélységes megbotránkozással állapítja meg a hercegprímás, hogy ma a szentségek szentsége, a házasság, egy átjáró ház, melyen akkor megy be, vagy ki a férfi és a nő, amikor éppen kedve kerekedik erre. Fájdalmasan emliti meg dr. Serédi Jusztinián, hogy valami ismeretlen méreggel van megmérgezve az egész emberiség, mely méreg megöli az önzetlenséget, a nemes kitartást, a lelkiismeretet, a kötelességtudást s felburjánoztatja a legkülönbözőbb bűnöket, mint a mohóságot, a semmitől vissza nem riadó önzést s még annyi mást. Pásztorlevelében arra is kitér a biboros hercegprímás, hogy ma nagyon elfajult a testkultus7, mely itt-ott már az érzékiségig csap. Kitér az iro dalom kilengéseire, a mozik, a színházak, a regények sikamlóságára s konklúzióként fájdalmasan kiált fel: Hát élet ez? A biboros hercegprímás tragikus felkiáltása elviharzott. Végig zúgott az országon, bekopogtatott minden magyar lelkébe s nyomában minden magyar azt kérdi önmagától: Hát élet ez? Ugye igy van. Ugye Te is ezt kérded magadtói, Ő is ezt kérdi, mindnyájari ezt kérdezzük, mert mindnyájunknak fáj, hogy igy van, mindnyájan szeretnők, ha másként lenne, ha kijózanodna ez a vértől megrészegedett világ, ha a becsületes munka ismét megteremné a maga gyümölcsét, ha tudnánk őszintén, szívből — s nemcsak injekciózásra — mosolyogni, örülni, de ki tud a mostani helyzeten változtatni? Én sem, Te se, Ő se, egyikőnk se, sőt ha összefogunk, még akkor sem tudjuk legyőzni ezt az ismeretlen Rémet s minden jószándékunk mellett is csak azt tehetjük, amit dr. Serédi Jusztinián Magyarország biboros hercegprímása tett, fájdalmasan, kétségbeesetten felkiáltunk : Hát élet ez ? A második pjatiletka „Európa sorvad, Amerika vedlik, Ázsia arat". Igy jellemzi John Maynard Keynes legutóbbi füzetében a világpiac helyzetét. S ez a hűvös angol, aki nem egyszer, de többször bebizonyította, hogy ítélőképességé csalhatatlan, siet a diagnózist azzal is súlyosbítani, hogy, nagyjából felvázolván a második pjetile»ka irányvonalait, nem restel annak sikert jósolni. Száraion elősorolja a tüneteket és mint ahogy a mathemalikus az egyik képletből a másikat kihámozza, a logika kérlelhetetlen Ariadné fonalát egy pillanatra sem vesztve szem elől tünetrőltünetre haladvást levonja a végső következtetést. Ez pedig: Európa máris elvesztette azt az előnyt, amelvet gazdasági téren a XVIII. és XIX. században a természettudomány fegyvereivel kivívott s rövid évtizedek, talán rövid évek kérdése az, mikor fog lesüllyedni Európa oda, ahol az újkor ,előtt állott, mikor zsugoiodik Ázsia előretolt félszigetévé, amely szellemileg is függésbe jut a népek bölcsőjétől, Ázsiától, ahonnan a geometriát, a chémiát, mathematikét elorozta volt. Minket a kérdéshalmazból, amelyet Keynes alkatrészeire bont, ezúttal annak csak egy paránya érdekel. Mi történik abban az Oroszországban, amelyet a nagy tudós — joggal — Ázsiához számit és mi lesz annak, ami ott történik, hatása Európa sorsára. Mi az, amit a második pjatiletka céloz és mi az, ami ebből a célból el is érhető. Köznyelven: s:"kerülhet-e Oroszország iparosítása vagy se és ha igen, mi serked a nyomában, áldás avagy átok. Amikor a komintern tizenhetedik gyűlése beharangozta, hogy a második pjatiletka utbsn van, a kacajok, amelyek az elsőt annak idején gúnyosan kisértek, sehogy sem akarta a torkok mélyéből feltörni, Mint Aristofanes vígjátékában a békék Héra közeledtére, a termés láttára, amelyet az első pjatiletka csűrbe rakott, elnémultak a kétkedők. Mindenki, legalább is azok, ekiknek némi sejtelmük van a passot és anti passat szelekről, amelyek a gaz dasági élet tengerét járják, ámulva látta, hogy az a birodalom, amelynek ipara a világháború kitörése előtt Angliáé és Németországé mellett szóba se jöhetett és szégyenlősen leghátul kullogott, ma — pór év leforgása alatt — olyan iparral kérkedik, amely Angliáéra s Németországéra egykép árnyékot vet. És igy érthető az a zsibbadt döbbenet, amely Európa nyugeti felét lenyűgözve tartja, mikor hallania kell, hogy a Szovjet Unió az ipari termelését a második pjatiletka minden egyes évében az első pjatiletka minden egyes évéhez mérten husz százalékkal óhajtja fokozni. Az első ötéves terv csak azt célozta, hogy a Szovjet Uniót függetlenítse a külföldtől. S igy gépek behozatalára szorítkozott, amelyek behozatván, ujabb munkaeszközöket állítottak elő, de közvetlen fogyasztásra alig termeltek valamit. A második ötéves terv már számol azzal, hogy a munkaeszközök tömege felduzzadt és immár nemcsak a belső fogyasztás fedezhető, henern a hülső fo gyasztás ostroma is megindítható 1932. december 31-én, akkor, amikor az első pjatiletka kiszabott ideje lejárt, a Szovjet Unió ipara 43 milliárd rubel értékű árut volt kepes előállítani; viszont 1937. december 31 én, amikor a második pjatiletka kiszabott ideje is letelik, ez az űrmérték szám 103 milliárdra fog emelkedni, ha a számítás valahol njeg nem bicsaklik. Ebből a fantasztikus összegből ötvenöt százalék esik olyan árukra, amelyek a közvetlen fogyasztásra vannak szánva. Ám, ha figyelembe vesszük azt, hogy a Szovjet Unió területén a legutolsó népszámlálás adatai szerint 175 millió ember lakik és igy minden egyes lélek évente 308 rubelt fordíthat áruban szükségletei kielégítésére. ez az eredmény elég soványnak mondható. Igen ám, azonban, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a fenti lélekszámban a városi lakosok ép ugy. mint a falusiak, az oroszok ép ugy, mint a baskírok, a jakutok, a szamojédok, a zűrjének egyaránt benne foglaltatnak, másként alakul a kép és más lesz az átlagos fogyasztás index-száma, semmint azt első pillanatra vélnők. Es ha igaz az, amit Louis Fischer, a Nation közgazdasági munkatársa ir, a fogyasztás index számát a második pjatiletka nem kevesebb, mint kb. 208 százalékkal rúgtatja magasba és egyben megszünteti azokat az éhség-epidémiákat, amelyek a roppant területen végig söpörnek. Mindazonáltal ahhoz, hogy pontos fogalmunk legyen arról, miként alakul át egy mezőgazdasági állam ipari állammá, a termeles kapacitásának ismerete egyedül és önmagában alig elegendő. Tudnunk kell azt is, minők az erőmüvek, amelyeknek garatjából az *árufolyam alá hömpölvög. A kilátás elképesztő. 1937 év végén, ha beválik az előirányitás, a Szovjet Unió földjén 167.000 traktor fog zakatolni, 25 000 mezőgazdasági combinegép fog vetni, aratni, kepélni, 29.000 lokomotív fog pöfékelni, 200 000 automobil fog száguldani 38 n illiárd kilowattnyi villamosenergia és 152 millió tonna szén segítségével. Nem szólva arról a kicsiségről, hogy a Szovjet Unió vastermelése az angol vastermelést immáron messze túlszárnyalja, 1937 év végén 19 millió tonna acélrúd, 14 millió tonna acéllemez, 47 millió tonna petróleum, 155.000 tonna réz, 43 millió köbméter fa növeli az orosz gazdaság szárnyainak röptét a magasba. Akármilyen szédületesek ezek az adatok, az igazi szédülés csak akkor kezdődik, ha megismerjük a tervbe vett építkezések gigászi aránynit. Ötezer kilométernyi útszakaszon akarják a vasutakat elektrifikáini; 9.500 kilométer noszszuságban párhuzamos sinvonalakat fektetnek le; 19 500 kilométeren uj hálózat ny lik meg, amely