Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-02-04 / 27. szám

61. évfolyam 27. szén? Ara IU fillér 1934 február 4 Vasárnap BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP IxMpM EI0fizetés3 tKjaks Holvbcn és vidéken postán küldve negjecitivK; 6 pengő. egy hónapra 2 pongfi. „ P»ldányí>pkinl- 10 f>llér § 1 Hirdetések díjszabás szerint. Főszerkesztő: Dr. Reiaz József Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176. Imrédy Béla (S) Horthy Miklés kormányzó Gömbös Gyula miniszterelnök előterjesztésére Imrédy Béla dr, pénzügyminiszternek a hazának kiváló odaadással és fáradhetatlen ügybuzgalommal tett értékes és eredményes szolgálatai elismeréséül az I. osztályú érdemkeresztet adományozta. Már a kormányzói kéziratból kicsendülő elismerés meleg hangja és a kitüntetett ferfiu érdemeinek arős ki domborítása jelzi, hogy ez a legfelsőbb kitüntetés olyan férfiúnak szól, aki rendkívüli időkben rendkivüü szolgálatokat tett az országnak. Imrédy Béla éjjelt nappallá tévő szorgalmával, nagyszerű tehetségével, páratlan munkaerejével dolgozik a közért, a nemzetért. Dolgozik pedig a legnehezebb poszton, amely a mai áliaméleíben miniszternek kijut. A világválság delelőpontján vette át téviskoszorus hi ve tálát : a magyar pénzügyminisztérium vezetését. Aki tudja, hogy az állami gépezet egész működése, de egyben az egész gazdasági élet legfőbb irányítása ma a pénzügyminiszter kezébe fut össze, az tisztában van vele, hogy milyen messzire elágazó,szövevényes, minden részletre kiterjedő munkakör hárul minden ország mai pénzügyminiszterére, de különösen a mi kincstárnokunkra. A nagy gazdasági szervezet működésbentartésa, tul az államháztartás egymagában is nagy gondjain, szüntelen gazdaságpolitikai aktivitást parancsol az állami pénzügyek intézőjének. A nagy agrárproblémák, a külkereskedelem, az egész hitelélet, az »ipari termelés ma megszűnt egymástól különálló feladatkör lenni, amelyet különkülön hozzáértők intéznek, egymástól függetlenül, egymást nem zavarva. A ma pénzügyminisztere már nem az a finánc, aki annakelőtte lehetett. Az óriási gépezet, amelyet gazdasági szervezetnek nevezünk, csak egy olyan gépész keze alatt tud mozgásban maradni, aki minden részecskéjét, a sok csavart és kereket egyformán alaposan ismeri és szünetnélkül, szakadatlan üzemben gondozza. Es ez a gépész, ilyen szolgája az országnak Imrédy Béla. Ma már szinte történelmi tárgyilagossággal meg lehet látni, mi nagyot és hasznosat produkált Imrédy Béla. Bármily állásponton legyen is a közélet kritikusa a valutapolitika alapvető kérdéseiben, azt feltétlenül el kell ismernie, hogy Imrédy Béla tántoríthatatlan őre és megőrzője a magyar pénz értékének. Hogy egyedül az ő mega'kuvást nem tűrő eltökéltsége óvta meg a magyar pengőt a gazdálkodás biztos kalkulációs bázisául, hogy a dolgozók keresete, a munka ellenértéke nem ingadozik pillanatról pillanatra, mert vásárlóerejében meg nem fogyatkozott. Ha a gazdat&rtozások rettenetes kamatterhe lényegesen enyhült, ha a gazdák ffj« f«!ől elháru't az árverés és földönfutás veszedelme: abban i» köztudomásúlag nagy része van Imrédy Bélának. Külföldi hitelező

;nk a transzfermoratórium folytán velünk szemben támadt ellenszenve és rossü hangulata az ő külföldi tárgyalásainak eredményeként lényegesen enyhült és a transzferpénzek belföldi gazdasági célokra v«:ó felhasználásának lehetőségét, ami igen nagy eredbeléptetett enyhítések hatásaként mindinkább enyhültek és az ő pénzügypolitikái zsenialitásának köszönheti a magyar gazda, hogy búzájával olyan távolabbi nyugati országokba eljuthat, ahova a háború kitörése óta alig alig tudtunk exportálni. E«y f ngol szólásmód a legnagyobb dicséretet azzal fejezi ki, hogy arrttvalé férfiú az arravaló helyen. Imrédy Béia legtalálóbb jellemzését is ezzel az angol szólásmóddal lehat adni. Arravalóbb, külömb férfi még nem állott az ő helyén. Ezt pártkülönbség nélkül mindenki csodálatos egyértelmű— ...— seggei hiszi és vallja. Még ritkán mény az ország lőkeszükaége mel- ] adatolt aktiv államférfinak az egész lett, az 5 legszemélyesebb sikeré- j közélet részéről ilyen egyhangú kitüntetéses bizonyítvány. Nagy erények, nagy érdemek ékesen szóló jutalma a Ifigfelsőbb kitüntetés, amely örömteljes visszhangot keltett mindenfelé. MFWWMWWMM«IMWWIMIMM> A kedvezőtlen német válasz miatt Ausztria hamarosan a Népszövetség elé viszi a német—osztrák viszály ügyét e'uíesitó választ adott. Osztrák kormánykörökben hangoztatják, hogy mér a csütörtöki minisztertanácsi határozat megmutatja Ausztria további útját és valószínű, hogy a kormány a legközelebbi napokban megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a német— osztrák viszály ügyét most mér a Népszövetség tárgyalja. f nek kell elkönyvelni az igazságos krónikásnak. Az ő érdema az is, hogy a kötött devizagazdélko dás szükségszerűen előálló közgazdasági kárai a fokozatosan életBéc3: A berlini osztrák követ tegnap Bécsben tájékoztatta a kormányt azokról a diplomáciai eseményekről, amelyek az osztrák psnaszjegyzékre adott német válaszjegyzéket megelőzték. Az osztrák kormány hamarosan rendkívüli minisztertanácsot tért és ha léroz arról, hogy milyen lépéseket tesz most mér, hogy Németország Mussolini korporációs állama „A forradalom olyan, mint az iszap. Talán elszaporodnak benne az ázalagok s a kukacok, a nyüvek s a pondrók, de kibújhat belőle olyan növény, aminő ritkán s elvétve terem: egy nagy államférfiú". Ezt olasz mondotta olasznak, nem kisebb legény, mint Bonaperte Napoleon, nem kisebb legénynek, mint Consalvi bíborosnak. És ebben a tömör aforizmában benne foglaltatik mindaz, ami az utolsó tizenkét év alatt az adriai s tirréni tenger partjai közén lejátszódott. Az iszapban, amely a diadalmas háború nyomán Olaszországot elöntötte, bőven megtermettek s elsokasodtak a véglények, ámde kinőtt belőle egy olyan tölgy, amely lombjaival — mint Acca Larentia cserfája — évszázadokat fog árnyékba takarni. A nagy államférfiak sorát, amely a Scipiok, a Gracchusok, a Sullák, a Julius Caesarok-íól Alberoni, Napoleon, Cavourig, mint televényből az áldás, buján sarjadt a; itáliai földből, méltán zárja le a Djce s a tizenkét saskeselyű, amelyek Ro> mulusnak megjelentek, ismét elhúzhat az Aesquilinus s a Palatínus felett s viheti az üzenetet Jupiter Statornak : Urbs recondita est, a Város újból megalapittatott. És mikor ezt leirjuk, nem arra a Mussoiinire gondolunk aki a rivalda fényétől megvilágítva s eltorzítva — köztudatban él. Nem lehet ugyanis eléggé és elégszer hangsúlyozni azt, hogy a fasizmus jelentősége nem azokban a külsőségekben rejtőzik, amelyek mindenkinek szemel szúrnak s nem lehet elégszer hangsúlyozni azt sem, hogy a bengáliai tüz mögött, amely az olasz imperializmus oltárán lobog s amely csak azokat téveszti meg, akik vagy nem akarnak, vagy nem merészelnek a lángfüggöny mögé pillantani, ugyanaz a párbaj folyik, amely — más fegyverekkel — New-Yorkban s Moszkvában vivatik. Amint ezt — annak az előadásnak a során, amelyet a francia képviselők meghíváséra tartott — Volpi gróf nyíltan meg is mondotta. „Itália — hangoztatta büszkén Mussolini pénzügyminisztere — nem kisebl fába vágta a szekercéjét, mint an nak a cruciélis dilemmának a meg oldéséba: ki legyen az ur a föl don, a tőke avagy a munka, a: államszocializmus avagy pedig i „szabad verseny" és Mussolini vai olyan ember a talpán, hogy ettő a dilemmától, amelynek több ( feje, mint a lernai Hydrának vissza ne riadjon, hanem torkor ragadja s megfojtsa. Annyival is inkább, mert ugy mint Napoleon, alulról jött s tör előre. Eleinte ugylátszott, hogj nem Caeser, hanem Catiiina pá lyáját futja be. Azonban mihamai elkövetkezett a világháború él Mussolini, Ja uras és Sorel tanít ványa, az osztályharc fanatikus katonája, megismerkedik a nem' zet fogalmával s annak élő való sálával. S amiker 1922 októberében a feketeingesek élén elindu Rómát és a hatalmat birtokbe venni, már tudatéban van annak, hogy a forradalom, amelynek hiriíámháta magasra emelte, csak akkor fog célt érni s megállni, he nem gazdasági, hanem erkölcsi megújhodást hoz. — A prius: az erkölcsi megújhodás, a posterius a gazdasági változás: ez volt az elkülönítési sarkpont, amelynek ütközőjén a fasizmus a hasonnemű mozgalmaktól elkanyarodott. A fasizmus kezdettől fogva erkölcsi forradalomnak indult s az is maradt mindmáig. Ezért nem döntötte fel a meglévő intézményeket, hanem az elkorhadt civilizációt egy ujjal cserélte fel s a liberális állam helyébe a korporativ államot ültette. Az uj társadalom, amely igy előállóit, megveti Bontham és Guizot utilitaismusát, de elveti Lasalle és Marx materializmusát is. Az egyének a az osztályok egymás elleni gyűlöletén » harcán tul van egv közös nevező, amely a széthúzó erőket magasabb egységbe s összhangba foglalja — s ez a nemzeti munka szentsége, amelynek látható burka — Mussolini szerint morális armatúrája — a korporációk összesége. Hogy pedig senki kétségbe ne legyen afelől, mi ezeknek a korporációknak lényege és célja, a Duce csak nemrég, 1933november 14 én, a fasiszta nagytanács gyűlésén imigyen határozta meg: „A korporációk — mondotta — nem egyebek, mint eszközök, amelyek segítségével az állam a nemzet termelő erőinek egységes, szerves és teljes disciplimájét megteremti az olasz nép gazdasági és politikai feladatainak megvalósítására. A kapitalizmus — folytatta Mussolini nyilatkozatát — ép ugy mint a szocializmus, mindent kiadott magából, amit csak kir. ihatott. Ami bennük még életre való, azt mi örököltük." És ehhez képest a Carta del Lavoro megalkotásával a politikai népképviseletet átgyúrta korporativ népképviseletté.