Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-01-03 / 1. szám

2 BEKESMEGVEI KÖZLÖNY 1 1934 január 3 Újévi tükör Újév napján cigánygyerekek jár­ták a várost. Kisebbek, d» na­gyobbacskák is. Lyukas cipő, fel­tűnően rongyos ruha s lehetetle­nül kócos haj jellemezte őket. Csoportosan jártak. Kettő-három is összeállt. Boldog újévet kívántak az embereknek. Ismerőshöz, ismeretlenhez be­kopogtattak s kórusba szavalták el jóelőre betanult mondókájukat. Nem volt a városnak olyan ut­cája, melyet ne vert volna fel a purdék hangja. Az élelmes és kissé arrogáns cigánygyerekek boldogan, sugárzó arccal fordultak ki abból a házból, ahol kaptak egy-két fillért s (ezt is be kell vallani) szitkozódtak akkor, ha nem kaptak semmit. Általában azonban az újév az ő számukra elég jól sikerült. Egyik­másik csoport, részvénytársaság öt hat pengőt is összekivánt. Valami hiba azonban mégis történt. Valahol hiba csúszott be a csoportok munkájába. A Perényi-utcában történt. Az egyik házból széles mosollyal az ajkukon csámpázott ki három féraóivadék. Mennyink van igy összesen? — fordult a legkisebb, aki egyben a legmaszatosabb is vo!t, a legna­gyobbhoz, aki nyilván a vezérük lehetett. A vezér fontoskodó arccal be­lenyúlt nadrágja feneketlen zse­bébe s egy marék pénzt húzott elő. A középső elébe tartotta sap­hó és sárcipőjót fillérekért javítjuk gősvulkanizálássai Árak: női talp 140 fillér 1 női sarok 120 fiSIé^ férfi talp 160 fillér 1 férfi sarok 140 ffül^f gyermek talp 120 f § gyermsk sarok iüQ f foltok 30 fillér Bármilyen szinii cipőt javitunk Record pm'sjifil üzam Békéscsaba, Andrássyut 10. — Az udvarban — Tiz, husz.. számlálta a vezer. — Kettőnyolcvan... — kiáltotta büszkén a legkisebb. — Ha igy megy tovább, délig öt pengőt megkeresünk — állapí­totta meg a vezér, miközben a pénzt ismét zsebe mélyére süly íyesztette. Aztán átvágtak az utca túlsó oldalára. Ebben a pillanatban egy másik csoport fordult be a Deák­utcáról. A szemek összevillantak, Egy pillanatnyi tétovázás után a két csoport tagjai rohanni kezdtek a legközelebbi ház felé. Egyszerre értek az ajtóhoz, mely­nek kilincsét ez uj csoport egyik részvényese fogta meg elsőnek, de az ó csoport vezére egy gon­dolattal később már megmarkolta amannak kezét. — Eressz el — szisszent fel amaz. — Mit akarsz itt? — Amit te. — Mért jöttek ide? — Mi közöd hozzá — kiáltotta mostmár az uj csoport másik két tagja is. Erre az ó csoport füstösei is lármázni kezdtek. — Ebbe az utcába mi jöttünk először. Nektek itt semmi keresni valótok nincs — kiabálta tul a többieket a vezér s hogy szavá­nak nagyobb nyomatéka legyen, kilincset még mindig görcsösen markoló tolakodót odább lökte. Erre némi fegyverszünet állott be. — Igazán nem szép tőletek, hogy a mi utcánkba jöttetek — ütött meg egy egészen békülékeny hangot az ó csoport legkisebbike. Ez hatolt. — Mi nem tudtuk, hogy ti itt vagytok — felelt szintén békülé­keny hangon a kilincstől elpen­d eritett. — El is megyünk — szólt a másik. — De akkor ti ne jertek a Bajza­utcába — toldotta meg a harma­dik. — Nem megyünk — jelentette ki nyomatékkal a vezér. — Kezet rá — nyújtotta felé maszatos kezét az uj csoport ve­zére. És kezet fogtak, Aztán elváltak s ki ki ment a ma?a útjára. Igy jött létre 1934 január l én a Buékot-kivánó cigánypurdék kartellje. Az iparosok Szilveszterestje A Békéscsabái Iparosok Egye­sülete rendkívül nagyszámú kö­zönség jelenlétében tartotta meg ezidei Szilveszterestjét. Az iparos­székház minden terme zsúfolásig megtelt s a közönség a békeévek hangulatával búcsúztatta az elmúlt évet és köszöntötte az uj eszten­dőt. A táncszünetekben az egyesület nagyszerű műkedvelő gárdája tré­fás monológokkal és énekszámok­kal, az Iparos Dalárda pedig szebb­nél-szebb dalok előadásával szó­rakoztatták a közönséget. A kü­lönféle szerepekben különösen ki­tűntek Stuber József, Bielik János, Kollár Dezső, Kiss József, Weísz Jolán és Tusják János. A rende­zés nehez munkáját Hursan György látta el, a konferansz szerepét pedig Gálik Pál iparostanoniskolai tanár töltött be, akinek aktuális és ötletes rigmusai állandó derült­/ ségben tartották a közönséget. ^ Az egyesület elnöksége ezúton mond köszönetet ugy a teasüte­ményeket adományozó hölgyek­nek, mint a szereplőknek és mind­ajknak, akik ez estély sikerét közreműködésükkel elősegítették. fWWWWWWWWWWWWWWW A férj ne avatkozzék az asszonyok dolgába Az asszonyok intézzék el ma­guk között az ügyeket . . . indo­kolt msg igen érdekesen Lázár Ferenc dr. szegedi járásbiró egy Ítéletet. A férj ne avatkozzék az asszonyok dolgába ... A férj, aki az ügyben póruljárt, Fábián Béla s a beavatkozásért nem ke­vesebb, mint két hónapi fogház­büntetést kapott. Pedig nem tett egyebet, mint az udvaron vesze­kedő két nő, felesége és Kasanov Fedozia közé lépett s az elválasz­tást természetszerűleg ugy idézte hogy Kasanov Fí-dozia hajjba ka­paszkodott s elvonszolta felesé­gétől . . . Kasanov Fad o zj a aki egyébként Szibériáb^ jött id e ety magyar hadifogolly aj j ej. jelentette a tuibuzgó férjet, aki most megkapta büntet ; a^j g' Uíy látszik, maga is beláL ' i, na u ­bírónak teljesen igazé van, mert az ítéletben megnyu,o -j 0tt. idojárás^le nté« Várható időjárás akövetkí >z 3 24 órára Keleti légáramlás, egyes hel y e] te n f 3j eg az ország délnyugati felében' eg 3k' a süllyed' 6* ^^ é8 J" kkele t$n még kissé MMKMMMVMMMMIU^UM* Pá tkisarcmiq mt Pá.. t Máskor; ha ugy izenegv felé kijöttünk a színháztól, » már egy teremtett lelket nem láttunk az utcán. Vasárnap? Fétiz/enkettő le­hetett, mikor társaségünk körútra indult és oly nagy vo',í a forgalom, hogy, ha nem lett volna éjszaka, könnyen a déli korzón képzel­hettük volna nfeguakat. A*az mégsem. Mert a nft télikabátok alól csillogo selymek minden kétséget kizáróan azt bizonyították, hogy tulajdonosaik aki ne m köl­csön vette . ) bálba, mulatságra, de legalábbl, kávéházba igye­keznek. . . szilvesztert ünnepelni... 1 emetni az óévet és . . . remény­kedni, hiorjj # bizni az újban . Határozatlanok voltunk. A leg­közelebb kávéház valahogy nem tetszett a társaságnak, mentünk a m&g&be, ott meg nem volt senki es igy a harmadikban kötöttünk ki — egy órai sétálás után. Meg is jegyezte valaki: — Jól néznénk ki Pesten ... Forró levegő, kölni-illat, zsúfolt asztalok, rengeteg táncos. Szapo­rítsuk mi is, nem számit, eggyel több vagy kevesebb pár szeretne táncolni... Igen, igen csak szeret­ne. Mert nem lahetett, oly nagy volt a tolongás. Istenem, mozog­tunk, ahogy tudtunk. Hiszen úgyse a tánc a fontos, hanem hogy mi­lyen szépeket tud az ember mon­dani partnernőjének. Na és aztán, mikor s szakszofon elkezd bőgni egy divatos slágert, akkor éneke­lünk : Jó napot, Kérek egy hírlapot... Ét a második és harmadik és... áh nem lehet számolni hanyadik... Nem is fontos... * Két pillanatra a nagy tolongás­ban Egymás mellett marad'unk egy párral. Akaratlanul is odafigyeltem beszélgetésükre: — U,zye eljön — kérdezte a lánv csábító mosollyal szemében. (fezek mér a randevúnál tarta­nak? IJyen korán? Hallgassuk c s%k 1 És direkt egy helyben topo­gunk.) — Szóval február harmadikán ? — Igen. Tudja, hogv a GyAC­»>ál a legelőkelőbb Gyulán minden ívben l (Most mér értem. Csak kissé hosszú a terminus a randevúig. De nincs itt semmi különleges­ségről sző. Legfeljebb hal'ottam egy hirt, amit még a gyulai ujsá­Hok se^i írtak meg: a GvAC-bál februéilbarn-aJikán lesz. Hanem az én hivatás-kivéncsisáeomat pert­nernőm bánja. Biztosan elhanya­goltnak érezte magát, hiszen még e kis beszélgetést hallgattam, nem szóltam hozzá egy szót sem. Hiába, nehéz a magánéletet az újságírói pályával közös nevezőre hozni...) * És program szerint (hogy is le­hetne másként?) a tizenkettőshöz érkezik a mutató. Elsötétedik a terem; egészen romantikus táncolni ugy, hogy az ember nem látja kit karol ét. (Nem akar sértés lenni...) És persze addig nincs kérés. A többség örül ennek. Igaz, csak egy percig volt sötét, azután ismét tej­fehér fénv sugárzott és a szakszo­fon a 1933-as év búcsúztatására rákezdte: — Pá, kis aranyom, pá... * BUÉK egyszer, tteszer, százszor, ezerszer. £» e kellékek. Először is a malac. Ki érinti meg elsőnek? Pazsr/ nézni ezt a tülekedést. Az­tán a kéményseprő. Nagy kegye­sen engedélyt ad, hogy seprűjéből törjünk egy egy szálat. Hát ez biz­tosan megér egy pengőt, ha jól megőrizzük szerencsénk lesz. El is tette mindenki a tárca mélyébe. És a sapkák. Különböző színek­ben. Fezalakuak. Tetejükről bojt csüng. Nagy a keletjük. Az egyik fiatalember azzal áll oda (jól fél­recsapva) a zenekar elé és ugy vezényel. Biztosan többet ivott a kelleténél ... De jól áll neki. Nagy­szerű pefa. * Valamit kihagytam. Luftballonok is voltak. (Hogy jó borsós érért, az nem számított.) Egy fiatalember vett partnernő­jének. A kislány örömmel játszott vele egy darabig. Egyszeresek megszólal a szemközt ülő hölgy: — Kérem egy kicsit Sárikám. — Parancsolj. És dobná feléje. De a gonosz luftballon nem en­gedelmeskedett gazdája akaratá­nak, hanem mint a nyíl, szökkent a magasba. Meg sem állt a me­nyezetig. A kislány kétségbeesve nézett utána. A figyelmes Pali — jó pali volt — észrevette a Sárika bánatos arcát és odaszólt hozzá: — Mit kapok, ha ismét a ke­zébe adom. Egy csókban kiegye­zünk, jó? Sárika bólintott. Pali expreszgyorsasággal állt fel és rohant — egy másik luftballont venni. Örömteljes arccal hozta. — Kérem az árát. Da Sárika észrevette a cselt és — szaporodtak eggyel az el nem csókolt csókok . . . Szegény Pali. Peches fiu. Nekj rosszul kezdődött az újév... t-j

Next

/
Oldalképek
Tartalom