Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) október-december • 215-289. szám

1932-10-30 / 240. szám

Békéscsaba, 1932 október 30 Csütörtök 59-ik évfolyam, 237-ik szám BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési dijak i Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 6 pengő egy hónapra 2 pengő. — PéldánvOnkint 10 fillér főszerkesztő: Dr. Reisz József Telefonszám : 176 Szerkeszlőség és kiadóhivatal: Békéscsaba II. ker. Ferenc József-tér 20. szám alatt Hirdetés díjszabás szerint Feljegyzések egy előadásról Pénteken este a Kultúrházban Kun Zsigmond, a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesülete titkára „Társadalom és művészet" cimen tartott előadást a banktisztviselők számára. Előadó rámutatott a művészet nagy jelentőségére az emberiség fejlődéstörténetében. A művészi tevékenység nem játék, nem szórakozás, hanem organikus életszükséglet kielégítése, az élet megtartásához feltétlenül szükséges örömérzetek megszerzése irányában. Az ember akkor lesz valóságban emberré, amikor elkülönbözik az állatoktól azzal, hogy a test szükségleteinek megszerzése nem elégíti ki többé. A művészet, mint társadalmi jelenség, minden időben a kor lelkét a társadalom vívódását, szociális rétegeződését dokumentálja. \ művészi alkotáshoz, valamint a müélvezéshezenergia felesleg szükséges. Azok a társadalmak tehát, melyek energiáját nem kötötte le nagy mértékben a kenyérért vivőit harc, magasra terebélyesitették a művészet fájót. Ez az alapvelő magyarázata a görög kultura csodálatos kivirógzás^nak. Olt t. i. a rabszolgák munkája mentesítette a görög népet a robot alól. A keresztény középkor művészete minden vonatkozásban a társadalom minden rétegét egybefogó hitélet szolgálatában állott természetszerűen. A földi élettől elvo natkoztatott gondolkozás reakciója a reneszánsz. E kor kutató, kételkedő embere meg kell hogy találja a kapcsolatot a keresztyén kultura antipólusával, a már szinte elfelejtett görög kullurával :• a földi élet gyönyörűségeit ünneplő antik művészettel. A századokon át elfojtott energiák egyszerre robbannak ki s ontják bő termésüket. Ez a korszak volt az utolsó, amikor az egész társadalom kollektív lelkülete fűtötte a művészetet. A kapitalizmus nem tudta a társadalom harmóniáját megteremteni. A diszharmóniák folyton fokozódnak. A művészetek lendülete megtörik. Az „izmusok" a felbomlás jelei. Az előbbiekből következik, hogy ha a társadalom életenem tud harmóniába kerülni, akkor a művészet csak ezt a forrongást dokumentálhatja. Miért alkot a művész s miért mondja ki azt, amit közölni kiván ? Az igazi művész a társadalom életének lüktetését, vívódását, vágyakozását átérezve, hogy a fájdalomérzettől szabaduljon, szinte kényszeritetten ki kell vetítenie magéból mondanivalóit. Másképen nem találhatja meg lelki harmóniáját. Ez a harmóniájára való törekvés a magyarázata annak, hogy a zsenik, minél teljesebben azok, annál inkább forradalmárok olyan időkben, amikor a társadalom diszharmóniában vergődik. Ha a művész mégis megalkuszik, akkor minden esetben megtörik, alkotásának ereje, fénye. A művész intuitív, a tudós spekulatív. Ezért lót messzebb a művész s érez mélyebben, mint a tudós. A nagy tömegek, kenyérgondttól földreszoritottan kevés fölös energiával rendelkeznek, ezért nem tudnak jelentősebb mértékben bekapcsolódni a kultura fejlesztésére. De, hogy milyen energiák szunnyadoznak még igy is e mély talajban, arra jellemző Petőfi, a költészet, vagy Bartók és Kodály a zene területén dokumentálódó összekapcsolódása a nép lelkületével. A jövő művészete egy biztosan elkövetkezendő harmonikus korszakban, amikor az egész emberi társadalom felszabaduló energiái táplálják, akkor lesz majd igazán nagy és teljes értékű. Az előadás után a jelenlévők kívánságára az aktuális gazdasági problémákat vázolta a hitelelet szempontjából az előadó. Közgazdasági analfabétizrrfusnak bélyegezte azt a felfogást, mely a bankokat egyenesen káros intézménynek tartja. Az adósságok elengedése általános gazdasági szempontból súlyos veszedelmet jelentene. Nem akarják tudomásul venni, hogy a bankok hivatása elsősorban : vigyázni a rájuk bizott tőkére, hogy a kamatláb hőmérője a gazdasági életnek, hogy szociális segélyek kölcsön formájában való kiutalása nem bankfeladat s nem érdeke a betevőknek. Aggályos az állam túlzott beavatkozása a hiteléletbe. A nemzeti munkaterv egész sorét jelzi az ezirányu beavatkozásnak. Amikor megállapítja, hogy a bankok védelme az egész gazdasági élet érdekében álló, ugyanakkor leszögezi, hogy a tisztviselői mozgalom egy uj fázishoz érkezett el. A banküzemek védelméhez a bankok vezetőségeivel együttesen. Figyelmezteti a tisztviselői kart, hogy e veszélyes szituációban tömöritse erőit érdekképviseletében s szálljon mindenütt szembe a népszerű közgazdasági dema gógiával. Az előadás után Bohnert József vezérigazgató meleg szavakkal mondott köszönetet a nivós, érdekes előadásért. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a banktisztviselői kar nagy részének tájékozatlanságát, indolenciáját dokumentálta a jelenlévők aránylag csekély létszáma. Az előadás megérdemelte volna, hogy mindazok ott legyenek, akiknek érdekében elmondatott, (la) »záz szülőt büntetnek meg, mert nem íratták be iskolába gyermekeiket (A Közlöny eredeti tudósítása.) A városházán hosszes munka után elkészültek a tanügyi statisztikával. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy Békéscsabán a tankötelesek száma (15 éven aluli gyermekek) 8045 és a folyó évben ötszáz gyermekkel több iratkozott be a békéscsabai elemi és középiskolákba, mint a mult esztendőben. Sajnálatos, hogy háromszáz szülő nem iralta be gyermekét és ezért kisebb büntetésben fog részesülni, továbbá kötelezték a szülőket, hogy tanköteles gyermeküket iskolába járassák. Két malomellenőr agent provokatőri szerepe Békéscsabán (A Közlöny eredeti tudósítása.) Napokkal ezelőtt megjelent Béké" sen két malomellenőr egy földmives asszony házánál. A malomellenőrök mint agent provokatőrök mentek be az asszonyhoz és lisztet „akartak" tőle vásárolni. Rávették az asszonyt, hogy őröltessen meg két q búzát s a lisztet hozza be Békéscsabára. Megjelöltek nála egy cimet — egy Bajza utcai pék cimét —, hogy oda vigye a lisztet, mert az a pék átveszi. Az asszony meg is jelent a péknél, aki azt mondotta, jöjjön majd délután 1—3 óra között. A békési asszony megjött a liszttel és jelentkezett a péknél. A legnagyobb meglepetésére rendőrt talált a péküzletben, aki az asszonyt a liszttel együtt a rendőrségre vitte, bár a malom-ellenőrök is megjelentek a helyszínen és magukénak vallották a lisztet. A rendőr azonban ezzel nem törődött. A kapitányságon a békési asszonyt kihallgatták és elbocsátották, de a lisztet ott tartották. A póruljárt malomellenőrök az adóhivatalnál próbáltak „elégtételt" kapni, de az adóhivatal nem avatkozik ilyen dolgokba, amit helyesen tesz. Annyit jegyzünk még meg, hogy a malomellenőrök bizonyos jutalékot kapnak a „leleplezett" lisztek utón, nyilván most jutalék után sóvárogtak. Kérdjük: milyen erkölcsi alapon nyugszik ez az intézmény? Droppa Gyula, vagy Lugosi-utca? Levél a szerkesztőhöz A Békésmegyei Közlöny 1932 október 26-án megjelent „A város parlamentjében" cimü cikkben közölt „Lakos György és társai kérték, hogy a Droppa ulcát kereszteljék el Lugosi utcának. A kérelmet elutasították." A cikk téves, mert nem azt kértük, hogy kereszteljék Lugosira, hanem adják vissza az eredeti Lugosi nevét. Hogy ezen utca elkeresztelésénél tiszta képet lássunk, tisztelettel kérem az alábbiak közlését. Mikor a Bohn és Sukk-gyárak között uj utcákat nyitottak, utcánknak a Lugosi-nevet adták, mely utcanevet az egész utca megelégedésére egy és fél évig viseltük is, ekkor történt, hogy Droppa Gyula leánya Csehszlovákiából Békéscsabára jölt, itt a régi tót lakta utcákat végig kilincselte (a mi utcánkban is járt de eredménytelenül) és aláírásokat gyűjtött, melyben kérte, hogy Droppa Gyula nevéről is kereszteljenek el utcát és ebből kiindulva keresztelték el u'cánkat Droppa Gyula névre, anélkül, hogy minket erről értesítettek volna, a lapok közölték volna. Hogy utcánk névváltozást szenvedett csak akkor tudtuk meg, mikor értesilettek bennünket, hogy vegyük át a Droppa Gyula táblákat, ez ellen természetesen az egész utca tiltakozott és 1930 január 27- én adluk be első kérvényünket, melyben kértük, hogy utcánknak adják vissza eredeti Lugosi nevét, de sajnos mind a mai napig eredménytelenül. Nem találjuk összeegyeztetőnek azon eljárást illetve elintézési módot, hogy előbbre helyezzék egy olyan egyén kérelmét (aki nem is lakik Békéscsabán, csehszlovák állampolgár) egyáltalán nincs is érdekelve ebben az utcában, mint az egész utca egyöntetű kérelmét. Ha valaki annyira ragaszkodik ezen Droppa Gyula névhez, miért nem kéri saját utcájának ezen névre való keresztelését, miért erőszakolja azokra, akik minden lehetőt elkövetnek, hogy szabaduljanak tőle. 1 Bármennyire is erőszakolják ránk ezt az utca nevet, mi akkor sem fogunk belenyugodni, mind addig felebbezünk és kérünk, mig az illetékeseket igazunkról meg nem győzzük és mig vissza nem kapja utcánk eredeti Lugosi nevét, miért is ezúton is felhivjuk az illetékesek figyelmét és kérjük.