Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) október-december • 215-289. szám

1932-12-11 / 273. szám

1932 december 11 BEKESMEGVE1 KOZLONV 7 I GYEREKVILAG I Kedves gyerekek, most nem igen tudom, mit csináljak. Kaptam egy csomó levelet, de még mindig nem tudtam dönteni, hogy mikor legyen a mesedélután. Van aki a jövő vasárnap szeretné, sokan a karácsonyi szünidőt akarják, de olyan is akadt, aki újévet javasol. Hát most azután tőletek függ minden. De hogy mégis megtudjunk állepodni az idő kérdésében, hét arra kérlek benneteket, jöjjetek el vasárnap délután a szerkesztőségbe és tartunk egy értekezletet, amelyiken mindent meg fogunk beszélni. Én már délután 3 órakor olt leszek és várni foglak benneteket. Itt azután mindenki elmondhatja a terveit, megbeszélhetjük a szerepléseket és kijelölhetjük a rendezőket. Aki tehát szerepelni akar, vagy rendező szeretne lenni, jöjjön el vasárnap délután hozzám. Természetesen szívesen látom azokat a kispajtásaimat is ezen a beszélgetésen, akik semmiféle szerepet nem óhajtanak vállalni, akik csak egyszerű hallgatók lesznek a mesedélutánon. Miután élőszóval mégis csak többet fogunk tudni elintézni, mint igy Írásban, kérlek benneteket, hogy minél többen jöjjetek el és a viszontlátásig szeretettel üdvözöl benneteket Sándor bácsi. Orvosság A nagykörút fényes, csillogó boltjaiban tolongott a sok nép. Mindenki igyekezett vásárolni valamit, örömet akart szerezni minden szülő a jó gyerekeknek. Közeledett Miklós püspök napja, amikor a jó, öreg Mikulás bácsi felkeresi az ő kis pajtásait és teletömi ajándékkal az ablakba tett cipőket. Van aki csokoládét kap, de van, aki virgácsot. Mikulás apó mindig tudja, hogy kinek mi dukál. Ő még soh'sem tévedett. A fényes, ragyogó bolt előtt egy mezítlábas, rongyos ruháju kis fiu állt és sovány, csontos kezét könyörögve tartotta az emberek felé: — Csak egy pár fillért adjatok. Otthon éhezik az édesanyám, beteg, ápolatlan és nekem nincs senkim ... A jószivü emberek be-benyuitak a zsebbe és bizony bőségesen hulltak a fillérek a nyújtott kézbe. Már öreg este volt, mind kevesebb ember volt az utcán, de ő még mindég ott állt a bolt előtt és leste a jószivü embereket. Mór régen otthon szeretett volna lenni édesanyja meilett, akinek orvosságot akart vinni, az összekoldult pénzen. De hiába 1 Még mindig nem volt együtt a pénz. Már-már ugy látszott, hogy senkitől sem fog pénzt kapni máma, amikor egy fényes, ezüst pénzdarab hullott a kezébe. Nem is latfc yformón, hogy kiadta, csak ft csillogó jéiföíéset nézte, ami beteg édesanyjának talán az életét fogja jelenteni. Egy perc múlva már ott állt a patikában és boldog örömmel adta át a receptet. Alig kellett várnia, már készen is lett az orvosság. Valami jól eső melegség ömlött el a szivén, amikor magához ölelte az orvosságos üveget. Mintha szárnyakat kapott volna, szinte repült az utcákon át, hogy mennél hamarabb otthon legyen, hogy mennél gyorsabban gyógyulhasson meg édesanyja. Nem lótott, nem hallott semmit, csak beteg édesanyjét látta maga előtt, aki otthon hideg, fűtetlen szobában várja a kisfiát, aki elment megszerezni az orvosságot. Nem látott, nem hallott semmit — és nem látta azt a suhanó autót sem, amely egy sötét utcából kanyarodott ki és amely autó elől nem tudott már kitérni... Mire magához tért, egy hófehér kórházi ágyon feküdt, a feje vastag vattába volt burkolva és ágya szélén ott ült egy jóságos arcú kedves nővér, aki nem merte megmondani neki, hogy nincs többé édesanyja, mert az autó az orvosságos üveget is összetörte. És vájjon, kinek jutott volna eszébe megtudni, hogy valakinek az életet jelentette volna az az orvosságos üveg. A napszámos gyerek B. Szabó Istvánékhoz a posta Amerikából levelet hozott. B. Szabó Istvónné elolvasta, Szeme könnyes lelt, sirt és zokogott. A levélben hivatalos nyelven Le volt irva, tán ilyen félekép; Hogy „B. Szabó Istvánt a gép elkapta, Ott kint meghalt. Többé már nem él." És felsírt az asszony, nagy Isten mit tegyek, Miből él majd meg ez a sok gyerek, Öl ártallan kis gyerek. És szólt az egyik, tán tizenöt éves. Ne sírjon kend, jó édes anyám. Nem marad a sok kis testvér éhes, Jó az Isten, valamit majd csak ód. Látja én mér nagy fiu vagyok. Dolgozni én már könnyen mehetek. Most tokán dolgoznak, kicsik és nagyok S meglátja még gazdag is lehetek. Édes anyám, én dolgozni megyek, És lett belőle napszámos gyerek, Egy kis napszámos gyerek. Egy nagy gyár előtt a kis fiu megállt, üda bent sok száz gép kalapált. Zúgott, dübörgött a sok százféle gép. Szólt a kis fiu : — „én ide be mék". Oda tettek egy nagy gép elé, A kis gyerek csak bámult száz felé. Százfelé forgatta kis fejét m És boldogan őrizte a helyét. Istenkém, add, hogy sokéig ilt legyek! Imádkozott a napszámos gyerek, A kis napszámos gyerek. Az égen kint bárányfelhők szálltak S egyszerre csak a gépek megálltak, Valaki egy borzalmasai kiabált. Jaj a lábam! Jaj — édesanyám 1 És a véres nagy kerekek alatt, Egy kis napszámos holtteste maradt. Felmosták a vért s a kalapács Csak zakatolt, csak zakatolt tovább. S rá mondták a többi emberek, Hát nem vigyázott ez a kis gyerek, A kis napszámos gyerek. A kis halottat koporsóba tették. Ugy volt. hogy majd másnap eltemetnék Es éjszaka jött. Joságos egek. Ilyenkor járnak jó s rossz szellemek. És jött egy angyal, kezében egy láb volt; Es oda szállt a bus halottas házhoz. A lábat a kis testhez ragasztotta, Élni fogsz! Dolgoznod kell! Ezt mondta. És másnap reggel a temető helyett Dolgozni ment a napszámos gyerek, A kis napszámos gyerek. Sándor Gyula, Rejtvények Rejtvény szelvény s (Közli: Nagy Ilona, Gyula.) II. Rejtett rejtvény Kézelő. Kezdet. Mostoha. E szavakban egy közmondás van elrejtve. (Közli: Hajdú Jolán.) III. Tréfás kérdések 1. Minden hangszeren játszik, pedig egyet sem tanult. 2. Milyen irányban repülnek a vándor madarak ? 3. Hol nő a legtöbb fa? 4. Aa udvaron szaladgál, négy lába van és kotkodácsol. (Kérdi: HajduJJoláa.) IV. v csősz ükapa (Közli: Zinner Ottó Endre.) V. (Közli: Weiss Manó.) VI. Számtani kérdés Laci azt kérdezi Józsitól, hogy hány éves, mire Józsi azt feleli, hogy 12 év múlva háromszor anynyi idős lesz, mint ő most. Hány éves Laci és hány éves Józsi ? (Kérdi: FiHppinyi János.) Rejtett nevek VIII. 1. Antal Magda. 2. Tükör Teréz. 3. Ssil Valéria. 4. Kerep Erzui. 5. Hering Lóri. A fenti nevekben egy-egy gyümölcs neve van elrejtve. (Közli : Roscnberg Hajnal ka és Lajos.J VIII. I 11 Kínai larmaja (Közti: Grünwald RezsS és Mária.) Mult heti rejtvényeink helyes megfejtése : 1. Lóverseny. 2. Tétlenül. 3. Erős, mint a viz. 4. Egyedül, 5. Palika 3, a mama 21 és a papa 27 éves 6. Ki mint vet, ugy arat. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Ki korán kel, aranyat lel. 7. Buza kalász a szántóföldön. Beérkezett összesen 119 megfejtés. A helyes megfejtők közül jutalmat nyert Kaba Baba, aki a jutalomkönyvet a szerkesztőségben átveheti. A megfejtéseket szerdán estig kell szelvény kiséreteben a szerkesztőségbe beküldeni. Gyerekvilég az én újságom. Ez az én kedves pajtásom. Nem tudom, szeretik e mások, ugye szeretitek kedves kis pajrások ? Azt hiszem, ezt mások is szeretik és örülnek, ha a kezökbe veszik a kedves kis pajtások — e kedves jó barátot. Szőts Laci. A Gyerekvilág levelesládája Nagy Ilona Gyula : Ejnye, ejnye, de kimért volt a leveled ... A rejtvényedet közlöm. Rendes, formás írásodért külön megdicsérlek. Gaburek Etuci; A IV. számú megfejtésed nem volt helyes, de es nem baj. A mesedélutánt a karácsonyi szünidőben fogjuk megtartani. Örülök, hogy megismertelek, mert látom, hogy, kedves, rendes kisleány vagy. Ónod? György és Ilona : Levelednek örültem és várom a novellát. Csak ne legyen hosszú. Nincs igazad, mert nem gyerekes elgondolás amit akarsz. Verset a mesedélutánra majd szerzek és vasárnap megbesz:ljük a továbbiakat. Hajdú Jolán : Jó kívánságodat köszönöm. A Mikulás bác3i elhozta nekem az én kis pajtásaim jókívánságait és ez több nekem, minden más ajándéknál. A rejtvényeidből kettőt közlök. Mind a kettő érdekes. Zinner Ottó Endre : Egy rejtvényedet közlöm, a többit egyelőre eltettem. Frisch András és Imre : A versedben nagyon szép és értékes gondolat van és megkapó az összehasonlításod, de a formája nem tetszik nekem. Ha legközelebb találkozunk, majd még beszélünk róla. Weisa Manó : Mint látod, egy rejtvényedet közlöm. Ven még egy pár benne, amit eltettem későbbre. Filippinyi János : Először egy hosszú levelet akartam neked irni, de azután rá jöttem, hogy nekünk annyi beszélni valónk van, hogy ide el sem férne, hát arra kérlek, látogass meg vasárnap a szerkesztőségben és akkor mindent megbeszélünk. Marik Erzsébet : Örülök, hogy tetszik a könyv és hidd mag Erzsikém, én legjobban szeretnék minden kis olvasómnak ilyen örömmet szerezni. Remélem, nemsokára több könyvünk lesz és akkor többet tudunk mi is kisorsolni. Rosenberg Hajnalka és Lajos ; Én is nagyon szeretném, ha részt vennétek a mesedélutánon, de hát remélem, ennek nem is lesz akadálya. Közlöm a rejtvényetek és azt üzenem, hogy nekem cssk akkor Írjatok, ha már kész vagytok a leckével, mert az első a tanulás és csak azután jöhet a szórakozás. Grünwald Rezső és Márta : Hát ez meg micsoda ! Nekem nem szoktak ilyen hivalalos levelet irni, hogy „b. sorainak negyon örülök" . . . Hát ha én is igy irnák, mi Isnne. Ha sok a tanulni való, akkor csak a megfejtést ird meg, a rejtvényeket nem kell ismételni. A rejtvényed egy kicsit nehéz, de azért közlöm, hagy törjék a fejecskéjüket a pajtásaim. Kaba Baba : Látod Baba, csak várni kell. Az elkeseredésre pedig sem szakad, sem másnak nincs oka, mert egyszer mindenki sorra kerül. Remélem, vasárnap eljösz I Addig is üdvözöllek. Szőts Laci : Ha minden kiss pajtásom ilyen meleg szivü levelet irna, mint te, akkor nekem soha, semmi féle más ajándék nem kellene. Jól esett olvasni az Írásodat és hálásan köszönöm. A versedet közlöm. Szpevár Zsólika, Kurpasz Jolika, Kovács Manyi, Bakos Jucika és Kaba Baba: Együttesen üzenem nektek, hogy vasárnap megbeszéljük a színdarab ügyét. Nehem tetszik a dolog és meg is fogjuk csinálni. Hozzátok el magatokkal a darabot is, hogy átnézhessem t