Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) július-szeptember • 139-214. szám

1932-09-04 / 193. szám

Békéscsaba, 1932 szeptember 4 ÖEKESMEGYEI KÖZLÖNY Krónika Korányival a mult héten Ezer kicsi apró ördög Játszhatott, Roskadozó vállainkra Ráakarta rakni még a Látszatot. Sajnálom, hogy visszavonta, Azért hangzik szomorúan Most a dal, Nincs értelme arról irni, Amit tudnak régen: Hogy a Látszat csal. Minek nekünk olyan adó, Ami bizton csalásra van Épitve, Hisz' a többi adónemek Ftastromokkal körül vannak Szépitve. Finánczseni csinálta igy, Amely rendszeri bárkinek is Ajánlja, Agyongyötört szegény adós, Fizetésnél kis pénzét nem Sajnálja. Korányira nem haragszom, Sőt! Örvendek, hogy alkalom Adódott Elmondani: Fáj a szivem, Hogy Korányi a látszattal Csalódott. De ha mégis több adó kell Fene bánja, csináljanak Uj adót, Adóztassák meg a vizet. Hozzá a vén kecske állal Megnyalt sót. Ha ugy látják, hogy oly kicsi Terhek vannak az emberek Vállain, Adóztassák meg azt gyorsan, Aki olykor cipöl hord a Lábain. Húzzanak rá dupla adót, Arra, kinek még ma sincsen Anyósa, Olyan mindegy az államnak: Szaporodna pár százzal az Adósa. A levegő, amit szivünk, Ha jól tudom, adó alá Nem került, Rajta tehát! Egy tollvonás S a kivetés kitűnően Sikerült. Az ebadó régen megvan, A macskákat szintén meg kell Adózni, S tiltsák el az asszonyoknak, Adó nélkül levesünket Elsózni. És ha talán ez sem elég, Állam terhe ezután is Növekszik, Sújtsák súlyos adóval azt, Aki ma is keresettel Dicsekszik. erde. Földbirtokok, házak adás vételét, elcserélését, parcellázását, első helyen bekebelezési kölcsö­nök folyósítását, tőfcék elsőrangú kihelyezését a legmegbízha­tóbban bonyolítja le Vapga Mihály v. bankigazgató F. M. eng. ingatlanforgalmi és pénzköl­csönző irodája Békéscsaba, Thur­zó-utca 1/3. szám alatt. Cim nélkül. • • A csabai iskolákban megkezdődött a beiratás. Szám­szerű eredményt csak a jövő héten lehet mondani, mert a beiratások a jövő hét derekáig tartanak. Annyit már most örömmel megjegyezhetünk, hogy Csabán nincs egyke, mert ugy az elemi, mint a középiskolákban többszáz gyerek je­lentkezeit már eddig is. Az egyik elemi iskolába egyszerre nyolc tizgyerek ment el beiratkozni. A tanitó körül vette a nebulókat is és az emberi bőrről kezdett magyarázgatni. Bőrünk legfelső rétegét epidermisnek hivják. Na mondjá­tok utánam. E pi-der-mis fújták a gyerekek kórusban. Másnap újból találkozik a tanitó az egyik fiúval s meg­kérdi: na hát, hegy hivják bőrünk felső rétegét? A fiu rövid ideig gondolkozott, majd kivágta: Bőrünk legfelső rétegét piszoknak hivják... mennyi boíeíía maradi meg nekem Szerkesztő ur. Agusz­tus 31-én lejárt a határidő, ami­kor az adóhivatal elfogadta a bo­lettát és én ezt elfelejtettem. Mi lesz, mi lesz. Megfojt a feleségem. — Mondja, mennyi bolettája van? — Van vagy két pengő áru. — Mega szerencsétlen. Azért kell igy lármázni ? — Hát miért ne! A látszatadó idején... Én már nem is tudom, hány féle adó van. — Na és. Maga ugy sem fizeti. — Ugyan, ugyan, mire gondol Szerkesztő ur. Én nem fizetem ? Megmondja Horváth tanácsnok ur . .. hogy ... izé ... öt végre­hajtás van ellenem kitűzve ... — Lássa, lássa. — De mondja esek Szerkesztő ur, nekem nem lehet benevezni? — Hová? Talán futni akar a szeptember 25-iki lóversenyen. Hiszen maga nem egy ló, hanem... — Pardon. Ne tessék sértegetni. Én a hajon dotálásra gondolok. A Közlöny egész jól csinálja. Nem­csak felöltözteti a nőket, hanem meg is fésülteti... Hej, ha a fe­leségemnek nem eton frizurája lenne, beneveznék az asszonnyal... — Temetés volt tegnap az Ap­ponyi-utcában ? — Honnét gondolja? — Mert egy turaautó állt egy ügyvédi iroda előtt s a tetején hérom nagy koszorú volt. — Nem tudok temetésről, de lehet, hogy egy olyan egyén, aki­nek ügye vesztésre áll, előre gon­dolkozik ... — Mit szól az uj szépségki­rálynőhö2? — Ki az? — A Schwézner-fiuk huga Dé­vaványán, a DSE táncmulatságán a „szépségkirálynő" cimet kapta és sok udvarlója volt. — Ne mondja. Hiába, a csabai lényoknak jó híre van mindenütt. Erről jut az eszembe, hogy az egyik strandszépségversenygyőztes: Vdfiő Marika kivéló gyorsíró és Szilágyi iskolájából rövidesen a fővárosba megy versenyre. Kilá­tásai nagyok. — Volt-e hétfőn a Kultúrpalo­tában? — Nem voltamén. Élvezettel hall­gatnám a jó hangversenyeket, pláne hallom Hajós Magda és Pongrácz István egyaránt jeles­kedtek, de mivel a sajtónak nem küldenek meghívót és jegyet, hát nem megyek el. — Volt cirkuszban? — Na hallja, hát csak nem mulasztok el megnézni egy ilyen attrakciót? I Pedig őszintén meg­vallva igen gyenge volt a műsor. Olyan falusi. — Olvasta Szerkesztő ur a Pesti Tőzsdét? — Tudom mire céloz. Benne van Bohnert Ica eljegyzese. Egy pesti társaságbeli fiatalember veszi feleségül. Férjhezmenése nagy meglepetést keltett. De most ké­szül egy másik urileány is férjhez­menni... Kérője sok, csak válo­gat ... — Csak nem Rátkay Verát gondolja? — Dehogy Ő már beevezett. Boldog menyasszony. Halasról havonta megy majd két ropogós bankjegy mint apanázs s igy a fiatalok majd szépen megélnek. Különben Vera még zongorázik is. .. — A múltkor emlegette Ehren­feld Magdát is. — Igen. Egy tisztviselő meg­kérte, de Magdának a világhírnév miatt nagyobbak az igényei. — Az Est jól kitolt Csabával. — No? — Minden városról közölt inti­mitásokat, Csabát kihagyta, Ugy­látszik itt nincs szenzáció. Mert a pesti lapoknak az kell. Eltörpül a nyomor, ha szerelmi drámáról van szó... — A városnál nincs valami hir? — Különösebb nincs. Ugy hal­lom, néhány fizetéses alkalmazot­tat (gyakornokot) vesznek fel. A polgármester Nyíregyházán, Ta­mássy aljegyző Pécsett van ... Sokan igényelnek devizát. Egyik fiatal, kissé kövér ügyvéd is ... — Lesz valami a jövőhéten? — Talán repülőgépek jönnek ide, azonkívül artisták s lehet, hogy Szegedről a világhírű Gleich cirkusz. — Jó lenne. — Én sem bánnám ... Hirdetéseket déli 12 óráig vesz fel a kiadó­hivatal. A gimnasztika jelen­tősége a gyermek­nevelésben A csecsemők legnagyobb része ép csont-, izom- és izületrendszer­rel jön a világra ; aránylag kicsiny az olyan újszülöttek száma, akik ferde gerinccel, csípőizületi ficam­mal, dongalábbal és egyéb ortho­paediai hibával kezdik meg éle­tüket. Az egészséges karonülő, majd első imbolygó lépteivel kí­sérletező gyermeket megfigyelve, hibátlan fej- és gerinctartást látunk. A 2—3 éves szaladgáló gyermek­nél még gyönyörködhetünk az izmok és izületek zavartalan ösz­szemüködésében és ilyenkor még — helyes nevelés szerencsés ese­tét feltételezve, — lelkileg sincs törés, ugy, hogy a megfigyelő a testi- és lelkiharmónia üdítően szép képét kapja. Ha később a gyermek tapasztalatszerző, kísér­letező kedvének útját állja a túl­zott féltés, ami állandó utasítás­ban, a próbálkozásokba való beleszólásban nyilvánul, vagy ép­pen : „vigyázz, mert eltöröd", — „meg ne üsd magad" — s hasonló figyelmeztetésekben, a gyermek elveszti képességeiben való bizal­mát és lassanként inkább vissza­vonul a tapasztalatszerzés meze­jéről, minthogy a nemsikerülés kellemetlen élményének tegye ki m8gát. Ilyenkor halljuk mind gyakrabban és mind több vonat­kozásban a gyermekektől, hogy: „nem tudom megcsinálni", — „úgysem fog sikerülni", — „nem merem, nincs kedvem hozzá" stb. ami már bizonyosfoku lelki meg­roppanásra mutat és csakhamar tanúi lehetünk a gyermeki lélek elbátortalanodásának megfelelő testi tüneteknek : nehézkes járás, görnyedt tartás, amiket mind szembetűnőbb gyámoltalanság kí­sér. Az iskolába kerülő hatévesek­nek már igen nagy százaléka a gyermeki megrokkanás e szomorú képét adja, ehhez járul, hogy a tér és idő korlátait eddig nem innerő gyermek most órákig csak­nem mozdulatlanul kénytelen egy pad egyetlen helyén ülni, tehát testileg igen súlyos béklyókba kerül; szellemileg viszont a kon­centráció ró rá nehéz feladatot. Mindjobban eltűnik a csecsemő­kor és az első gyermekévek gyö­nyörű, töretlen tartású, az izom­teljesítmények tökéletessége ha­nyatlik, a hancúrozó kölyök-állatok mozdulataira emlékeztető köny­nyed, ruganyos mozgás mindjob­ban satnyul és megfelelő hajlam esetén egyszerre előttünk van a gerincferdülések, ludtalpféleségek méltán rettegett képe. A gyermek teljes — tehát ugy testi, mint lelki fejlődésének tör­vényei a természeti törvények elementáris erejével mutatnak oda, hogy ne törjük le gyermekeinkben a már igen korán jelentkező tö­rekvést : a mindent egyedül ta­pasztalni akarást; adjunk teret a minden akadályt legyőzni akarás ösztönének ; vonjuk le a konzek­venciát a sugárzó életörömből, emi gyermekeink arcán ragyog, mikor önálló teljesítményük sike­rének örülnek, ha ez a teljesít­mény egyelőre csak arra szorít­kozik is, hogy a 3 éves egyedül kinyitotta az ajtót, vagy a 4 éves Beretvás pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulassza

Next

/
Oldalképek
Tartalom