Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) április-június • 66-137. szám

1932-05-29 / 112. szám

Békéscsaba, 1932 május 22 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 527 A XXII. izr. községkerület közgyűlése Hódmezővásárhelyről írják lappunknak : A XXII. izr. köissgkejület, amelybe Bíkés , Csanód.és Csongrádmegyék tartoznak, csütörtökön tartotta rendes évi közgyűlését Hódmezővásárhelyen. A •gyűlés iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg s így az elég moígalmas volt. A gyűlés előtt istentiszteletet tartottak, amelyen Lőw Imánuel szegedi főrabbi, f^itőhózi áag mondott beszédet. Az istentisztelet után kezdetét • velte a közgyűlés, melyet Biedl Samu dr községkertíe i elnök vezetett. A kerület adminisztratív jellegű ügyeivel foglalkoztak, fel szólalt a többi között Silberfeld Jakab dr. csabai főrabbi is, majd kimondották, hogy a közgyűlés .áilásífoglalt a zsidóság joyait csorbító rendeletek ellen, kéii a numerus clausus eltörlését és hogy a budapesti központi izraelita szervezet utján fölir a korményJioz az 1348 : XX. tc. végrehaj'ása végett. Megválasztoták a község-kerületi bizottságot is, amelybe döbben bekerültek Csabáról is. SPORT A vasárnapi bajnoki forduló Békéscsabának vasárnap két iajnoki mérkőzés jut, két pályán. BSC a GyTE legénységét látja ven-dégül. A fekete-fehérek papíron könnyű ellenfelet kapnak, de azt hisszük, a pályán is me^ fogják állni helyüket és megszilárdítják vezető pozíciójukat. A CsAK pályán a MÁV harcol majd a GyAC tizenegyével. Mind a kft csapat jó formában van összecsapásuk, izgalmas, szép sportot igér. Az Előre Tótkomlóson próbálja pontjait szaporítani. Csicsely helyett a bd!Jnalf posztján Botyánszki fog játszani. Előre győzelem valószínű. A CsAK Szarvason kü?d, előreláthatólag sikerrel. Mezői uron MAFC-OFC, Orosházán OTK— MTE meccsek kerülnek eldöntésre. Mindkét küzdelem teljesen nyílt. • TŰZIFÁT CSEREPET, TÉGLÁT, FÁVAL ÉGETETT DARABOS ÉS OLTOTT MESZET, ELSZIGETELŐ ÉS KÁTRÁNYLEMEZEKET legmérsékeltebb napi áron beszerezheti László Sándornál Baross-utca 29. sz. a. 436 :: Telefon :: 436 Már megint baj van a cukorral A megállapodást kijátszó kereskedők nem kapnak cukrot A cukorpiacon megállapodás volt a nagy és kiskereskedelem között, amely egységesen szabályozta a cukor nagybani és kicsinybeni eladási árát. A gyárak a kereskedőknek ezt az áregyezményét megfelelő támogatásban részesítették, érdekük lévén, hogy a cukor ára stabil legyen és a cukorpiacon alákínálások ne forduljanak elő. Az egyezmény azonban belső egyenetlenség következtében felborult. Most ujabb tárgyalás indult az érdekeltek között az egyezmény feltámasztása érdekében. Az akciót azzal támasztják alá, hogy egyesek vevőtoborzás céljából áron alul, veszteséggel árusit ják a cukrot abban a reményben, hogy az igy szerzett vevők részére történő egyéb eladásokon kompenzálják magukat a cukron szenvedett veszteségekért. A tapasztalatok alapján a most folyó tárgyalásnak az a célja, hogy megfelelő biztosítékról gondoskodjék az egyezség faltételeinek betartása érdekében. Erre csak egy mód ki> nálkozik. Az eladások ellenőrzése és azokkal szemben, akik az eladási kondíciókat nem tartják be, megfelelő, megtorló intézkedés az volna, hogy a megállapodást kijátszó cégek nem kapnak cukrot. Éppen ezért a régi kartel feltámasztása azon fordul, hogy a kereskedelem milyen támogatást kap a gyáraktól. Eiyelőre a körül folyik a vita, hogy a gyárak nem hajlandók az ellenőrzési költségekhez hozzájárulni. Ha ebben a kérdésben és a megtorló intézkedések tekintetében lélyen leszállított árak! Kedvező részletfizetés mellett is vásárolhat az oldi Bútorcsarnokban Andrássy-ut 14. szám alatt Nagy választék! Minőségért szavatolunk! a kereskedők maguk között s azután a gyárakkal is megállapodnak, akkor rövidesen feltámasztják a régi cukoreladási karlelt. Természetesen a kartel bejelentési köte lezettség alá esik s működését a kartelbizottság ellenőrizni fogja. A polgárság a társadalom megmentéséért Megjelent a Polgári Kiáltvány Az egész vi'ág iélekzetfojtva lesi, mi lesz a társadalommal, meg lehel e indítani fa gazdasági véiketingést, munkát lehel-e adni a munkasnak, fel Jlehet-e lendíteni ez iparos műhelyét, kap-e vevőt a kereskedő, állást a tisztviselő, megkapja e munkája jutalmát a gazda, üzembe hozhatók-e a gyárak béna gépei? Ebben a lelket szorító* kérdéstömegbe vág kivezető utat a Polgári Kiáltvány cimü röpirat, amely felhívja a polgárokat, riadóval szólítja csatasorba, hogy szervezkedjenek, mentsék meg a társadalmat. Mentsék meg a közösséget, mert ha az elpusztul, belebukik egyén is, legyen az bármelyik osztály tagja, A Kiáltvány azt hirdeti, hogy a polgár fogalma nem osztályfogalom. Polgár a munkás is, mert a polgár fogalmát a kö ősség iránt érzett hűség határozza meg. A Kiáltvány felemeli szavát amellett, hogy a tehetségek érvényesülése elől hárítsák el az akadályokat. Állást foglal a titkos választójog mellett és követeli az ország birtokáilományának arányosítását, a mezőgazdaságnak országos és körzeti termelőszövetkezetekbe tömörítését. Üdvös reformokat követel a kereskedelmi valutapolitikában, a hitelpolitikában, a a közlekedésben, a közigazgatás ban, az állampénzügyek terén, sürgeti a progresszív adóztatást, az ingyenes és tervszerű népoktatást, a szociálpolitika kiépítését, főleg az anya- és csecsemővédelmet, valamint a családi élet terén. Végül a külpolitikában is reformokat követel, ugy a szomszédokkal, mint a nagyhatalnakkal való viszonyunkban. A Kiáltvány végül felszólítást intéz a munkásokhoz, a tőkésekhez, hogy egyesüljenek a tervgazIóstól, menyasszonyának, aki mint mindig most is nagyon várta a levélhordó!. A levélben közölte Miklós, hogy Gyomára jön, fontos ügyben. Fontos ü/yben? Rózsi napokig gondolkozott, mi lehet ez? Nyilván uj ideája adódott a fiúnak és közelebb jutottak az esküvő dátuméhoz. Miklós meg is jött. Szomorú volt s még az ölelések után is levert maradt. Homloka összeráncosodott, hajában ősz hajszálak is voltak találhatók. — Azért jöttem — mondotta rezignáltán,. hogy visszaadjam a kapott pénzt. Nem tudok vele mit kezdeni. Nincs állásom, nemtudok nősülni . . . Amikor e szavak elhagyták ajkát, látszott rajta, hogy na^y küz" delmel kellett szivével folytatnia, mig ki merte mondani a fontos, őszinte szavakat. Ezután meg is nyugodott. Sápadt, beesett arca mintha rózsaszint öltött volna, legalábbis ilyennek látszott . . . Menyasszonya vigasztalta. Várni kell. Ő szívesen vár. Nem szabad sötét színekben látni a világot. Miklós ugy tett, mintha megszívlelné az édes szavakat. — Igen, igazad van — fordult Rózsi felé. — Várunk. Délután, uzsonna után Miklós sétára indult. Nem hivta menyaszszonyát. Egyedül ment, de nem a községbe. Egy darabig a vásárteret kerülgette, amelyen apró libák és a tojásból kikelt csibék szaladgáltak. Tágranyilt szemekkel mérte végig a nyiló akácosokat, majd a vasútállomástól balra fekvő temetőre vetett réveteg pillantásokat. Azután elindult. A vasútállomásra ment. Feltűnően utána nézett a Csaba felé kiinduló személyvonatnak. Be-be kandikált a várótermekbe is és felnevetett, amikor kártyával játszó kislányokat látott a várószobában. Nem volt türelme sehol. Idegesen játszott zsebkendőjével, egyik ciga rettát a másik követte. Igy ment ez hét óráig, amikor bejött a vegyesvonat. Miklós a sinek közzé ment és minden utast megnézett. Ugy telt, mintha várna valakit, ezért a nagybajuszu, ajtó előtt őrt álló vasutasbácsi nem is szólt rá. A lokomotív az uton „megszomjazott" s otthagyva szerelvényét, a másik vágányon lévő itatóhoz ment. Azt lehet mondani : csigalépésben. Miklós az itató közelében állt s amikor a gőz masina közelébe érkezett, balkezével (ezen volt a karikagyü) fascista módon bucsut intett a fenyőktől övezett vendéglőnek, amelynek egyik helyiségében Rózsi vésztjóslóan ült, majd roszszat sejtve a vasúthoz ment, ahol elég sűrűn lótni. Kedvelik nagyon a vasutasok. Még ki sem ért a perronra, tehát nem látta, hogy Miklós valósággal rádölt közvetlen közelből a sínekre. A mozdony kerekei átmentek rajta. Emberek rohantak a helyszínre. Miklós roncsokban, haldokolva feküdt a talpfákon. Orvost hivtak, elállították a vérzést. Este a gyors hozta be Békéscsabára. A mentőkocsiban lehelte ki lelkét. Miklós azok közül a tornászok közül való volt, akik nem bírták már a munkát. Csabán hantolták el a szerencsétlent. Temetésén itt volt anyja és Rózsi. Ók ketten szimbolizálták az egész famíliát. Könnyek áradata jelezte a tragédia feletti bánatot. A temetés simán ment. Csak ugy, ahogy ezt öngyilkosokkal szokás. Két sziv összetört. Az egyik már a magasságokból tekint aiá s lelke üzeni: amilyen pokol most a föld, annál nagyobb pokol nem lehet. A másik, a hajadon itt zokog. Siratja vőlegényét és jogosan kérdi : meddig gazdagodnak még a sírkertek életuntak tetemeivel?! A világ egyetlen pszichiátere és jövendőmondója sem tud erra konkrét feleletet adni.