Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) január-március • 1-65. szám

1932-01-24 / 12. szám

4 BEKESMEGVEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1932 január 10 I KREPSZATIN tisztaselyem az összes báli színekben 12*40 pengő helyett 9 pengő 80 fillér Összes selyem ruhacsipkéinket kiárusítjuk Az árakat az eddiginek éppen fele értékére szállítottuk le KULPIN ÁRUHÁZ Békéscsaba A második felebbviteli főtárgya­lást ma tartják meg Szegeden és ítélethozatalra szintén ma kerül sor. Amennyiben a szegedi tábla lapunk zártáig az Ítéletet kihirdeti, ugy a gyilkossággal vádolt asszony sorsáról külön jelentésben fogunk beszámolni. De profundis — Egy pesti ut emlékei. — I. A gépészmérnök ur. Hatalmas szén és fatelep a pe­riférián- Szomorú, ködös, januári vasárnap reggel. Néhány ormótlan deszkaépület: iroda, kocsiszín, szerszámkamra s az udvaron szénporkupacok, rothadt fadarabok. A telep igazgatójával becsenget­tünk a kapun. Kijön az őr két dühös kutyával. Az öreg őr ugyan­csak hessegeti a dögöket, ame­lyek a nadrágunkra pályáznak. Az ugatásra kiszalad a szerszám­kamrábój egy fiatal, rongyos ka­bátu nő. Az egyik szénmunkás felesége. Az ura kórházban fek­szik. Tüdő vészes. A lakásból ki­dobták. A fiatal asszony itt nyo­morog két kicsi gyerekével a a deszkából épült, jéghideg kam rába. Az öreg őr csupa panasz. A tolvajok éjjel átugrálnak a keríté­sen. Már három kutyát agyonver­tek. Lopnak. Nem félnek a ren­dőrtől 8em. Bemegyünk az irodába. A sa­rokban lóca, rajta keshedt szür. Az őr fekvő helye. Füstös falak, nehéz, fojtó szag. Szénporral és nedves fadarabokkal fűtenek. A padló piszkos. Nem lehet tisztára súrolni. A kocsisok mér reggel Hat órakor bemennek melegedni. Nem birok velük. — mondja az öreg. — A mérnök ur rendesen be­jön ? — Igenis, igazgató ur. Reggel hattól este fél kilencig itt van. ; — Ki az ? — kérdem az igaz­gatótól. Gépészmérnök. Most — telepfe­lügyelő. Nyolcvan pengőt kap ha­vonta és villamosjegyet. Megyünk kifelé a ködbe bur­kolt udvarra. Valami kimondha­t atlan fájdalom dübörög a lelkem­Ttlesevár előtt Büszkén ragyog bűvös nagy Mesevár. Aranykupolés isteni csoda. Kábultan nézem és úgy sóhajtom: Nem juthatok én be oda soha. Nagy Mesevárban zúg-zeng az Elet S szivárvány szinü álmokkal áldott Szép szemű lányok, ifjú dalják Kacagva tépik ott a virágot. Nagy Mesevárban boldogan élnek. Ők az Elet régi kegyeltjei; Dús napsugár-lelkű csók aratók, Bánat őket sohsem öleli. Álomban, ébren olt áll előttem, Vágyam: a nagy Mesevár és ragyog S ahogy bámulom, szállnak belőlem Feléje sóvárgó, bús sóhajok. Nagy Mesevárba, jaj, mért nem szabad, Mért nem szabad nekem is bemenni, Álmok, lányok és virágok közé És egyszer, egyszer boldognak lennt? Megdöngetem a nagy aranykaput: Mér csupa vér s csupa seb kezem. De zúg a nagy Vár: Ide belépni Tilos neked sápadt, bús idegen. És összerogyok. Kiömlős vérem ben : gépészmérnök .. nyolcvan pengő havonta ... villamosjegy. Ezért a nyolcvan pengőért ve­szekszik ezen a piszkos telepen reggeltől estig a durva kocsisokkal, a züllött alkalmi munkásokkal, Pest hihetetlen söpredékével — egy tanult fiatalember... Az igazgató megért és azt mond­ja : Kérlek, a szomszéd telepen egy menekült szolgabíró csak hatvan pengőt kap — villamosjegy nél­kül... II. A doktor ur. Az egyik közlekedési társaság irodájában beszélgetek az egyik osztályvezetővel. Megfesti a csodavár alját És az ablakokból rám kacagnak A csókleányok s az ifjú dalják. Molnér Pál. Jóság A Közlönynek irta : Kosztolányi Dezső Az uccán cédulákat osztogatnak, melyek arról ludósitanak bennün­ket, hogy melyik a világ legjobb bajuszpedrője, vagy gramofonja. Nem igen érdekelnek az áruk. De azok, kik ilyesmivel foglalkoz­nak, igen. Mert az is lehet, hogy ők a világ legjobb emberei. Az ilyesmiket is meg kell be­csülni. Egyre ritkább portékák. Múltkor azonban szórakozottan haladtam el a cédulaember mel­lett. Bármennyire nyújtogatta felém a papírlapot, nem fogadtam el. Lusta voltam utánakapni, fázott a kezem, Elmenőben boszusan ezt mormogtam : — Köszönöm. Erre félreállott. Hozzászokott már ő ahoz, hogy folyton kosarat kapjon. Áruja nem kelendő. Rossz papir. Pedig van nála rosszabb is. En tudom. — Volt itt az irodámban évek óta egy szorgalmas, szerény Iszol­ga. Mindenki szerette. Egyszer az igazgatónk ezt mondja: a szol­gának fel kell mondani, mert ő az iskolatársának megígérte, hogy az érettségizett fiát alkalmazza iroda­szolgának. Hát — keserves volt — felmondtam szegénynek. Három hónap múlva elmehet s helyébe jön az érettségizett fiu. Mintha megnyugodott volna. Szerényen, becsületesen végezte a dolgát tovább is. Egy hónap múl­va bejön hozzám és azt mondja: — Főfelügyelő ur kérem, mennyi végzettsége van az utódomnak ? — Érettségije, — feleltem, — Tessék megnézni — s elém Kétségtelen, helytelenül csele­kedtem. Neki kötelessége elhe­lyezni azt a csekélv tízezer cédu­lát, melyet vállalt. Nem szórhatja a szélbe, csalnia nem lehet, mert ellenőrzik. A becsületesség az üz­leti alapja. Oda kell nyomnia a járókelők markába, zsebébe, gomb­lyukába, ahová tudja, különben estig ácsoroghat a hidegben. Szegény kiábrándultan maga elé meredt. Csomagját egy szemét ko­sár szélére támasztotta, mintha kedvét vesztené s megrendülne hite szép, de nehéz hivatásában. Rágyújtott egy cigarettára. Boldogtalan volt, hogy fölösleges a világon. Boldogtalan voltam én is, hogy elszomoritottam. Boldogta­lanok voltak az emberek is, hogy zaklatták őket. Mindenki boldogta­lan volt. Fön az eget sötét hófelhők borí­tották el. Én szégyenkezve, a bűntudattól ösztökélve, visszasompolyogtam hozzá s igy szóltam : — Szabad k érni egyet ? Adott egyet' Figyelmesen elol­vastam, mélyen, helyeslően bólintva. Majd ezt kérdeztem; tartja a diplomát, — tegnap dok­toráltam. Ezt már a vezér is respektálta. De azért mégis az érettségizett fiu van náluk, mert két nap múlva a „doktor ur" Biatorbágynál el­pusztult, amikor a kis családjához utazott. III. A gazdag emker kétfillérje A Keletinél felszállt egy idősebb, elegáns ur, két kövér hölgy társa­ságában. Elmondották, hol szóra­koztak Pesten, melyik áruházban vásároltak, mi a divat most és mennyibe került a két hölgy uj bundája. Az öregúr meg derűs arccal beszélt az éttermekről, a Pannoniáról, a Hágiról, a Mátyás­pince étkeiről. Élénken, nevetve mondta, hogy milyen pompás és olcsó Pesten az étkezés. Egy-két állomással Pest után bejött a szakzszba egy idősebb, kopott ruháju férfi Kezébe vette hegedűjét s rossz kísérettel, fa­hangon énekelgetett néhány ope­rettslágert. Azután vette kalapját, 8 az utasok elé tartotta. A jómódú ur izgett-mozgott, azu­tán bámulatos csökönyösséggel nézett ki az ab'akon. Pedig nem volt ott semmi látnivaló. Szomorú egyhangúság, piszkos hó, lucsok... A két kövér, jószívű hölgy jobb­ról balra bökdöste az öreg urat, aki borzasztó bosszús arccal végre kivette tárcáját és dühösen bele­dobott a szegény ember kalapjába — két fillért. Szolnoknál bejött egy másik éne­keskoldus. A jómódú ur ekkor az egyik nő vállára haitolta fejét. Bök­döshették már 1 Ő aludt I Talán még most is alszik ijedtében ... Kovács Sándor Párisban huncut a lány Élvezet végigolvasni egy ilyen párisi eskütszéki tárgyalást. Tet­szettek már olvasni. ? Itt van pél­dául ennek a Rachel Mérinek az esete. Ez a 22 éves karcsú, diva­tosan öltözködő, modern gondol­kodású fiatal párisi kislány min­den előzetes bejelentés és utóla­gos jóváhagyás nélkül nyakszirten lőtte szerelmét és egyetlen barát­ját egy Heurteur nevű tiszteletre és sajnálatra méltó urat, aki ettől kezdve tovább egy percig sem ólt. — Fagybalzsam ? Az. mondta, fagybalzsam. Megje­gyeztem, hogy nemcsak nekem, ha­nem családomnak is már rég szük­sége lenne fagybalzsamra, esak azt sajnáltam, hogy a cédulán nincs feltüntetve a cég neve. Dehogy nincs, felelte. Valóban, a cég neve is ott volt, az utca és a házszám hangsúlyozásával, sőt a telefon­szám is, amit meglepőnek, ötletes­nek és örvendetesnek tartottam. — Kaphatnék talán még három darabot ? Kaptam még hármat. De három­százat is adott volna. Ekkor mér egész csoport vette körül. A járó-kelők törték magukat egy cédula után. Az üzlet csodá­latosan föllendült. Baisse után vi­haros hausse következett. Most lát­tam, hogy a jóság is ragadós. Reám pillantott, hálásan. Boldog volt, hogy nem hiába él és túlad papírján. Én is boldog voltam, hogy nem hiába élek s örömet szerez­tem valakinek. Az emberek is bol­dogok' voltak, hogy létezik igazi fagybalzsam. Mindenki boldog volt. Á nap kisütött. RIKKANCSOT jó fizetéssel felvesz a BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY KIADÓHIVATALA

Next

/
Oldalképek
Tartalom