Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) január-március • 1-65. szám

1932-03-27 / 63. szám

Békéscsaba, 1932 március 25 BEKESMEGYEI KözLONV Krónika Tudom én azt jóelőre. Hogy krónikám nem lesz mostan Stílszerű, Helyzettől eltántorodni Regen tudom, egy cseppet sem Észszerű. A húsvétról, ünnepnapról Kéne irni, színes, kedves Sorokat, Ha vinnének minden házba Egy pár liter rizling, kadar Borokat A bor mellé kalács, sonka S különféle színes, festett Tojások, Vig lakoma, hancurozás, Milyent erre senki régen Nem látott. Jó lenne ez, ha az egész Nem lenne más, csak egy színes Álomkép, S ha húsvétkor jóllakhatna Foszlós bélü kaláccsal a Szegény nép. Szomorú ez, hogy húsvétkor Sötét ború üli meg a Lelkeket, Ami sajnos, el is rontja Máskor kedves, szép tavaszi Ünnepet. Bizonyítja, hogy ünnep van, Kel napon át bezárva az Üzletek ? Hiszen, sajnos, ünnep nélkül Látunk nálunk sok-sok bezárt Üzletet. Es a munka 7 Ami régen Nagy gondokat senkinek sem Okozott, • Ámde. hol van az az idő. Mikor munkás nap-nap után Dolgozott ? Sok munkáskéz pár év óta A munkától már teljesen Elszokott Es e tétlen hosszú idő Magyar sorsra csepp javulást Nem hozott. És a jövő ? Reményeink, Mikben sokszor olyan nagyot Csalódtunk, Sorsunk bármily mostoha volt, Némán íürtük és senkinek Nem szóltunk. Lerongyolva, erőtlenül Dideregtünk s nagyon sokszor Éheztünk, Ámde most már, ugy érezzük, Az utolsó percekhez el­Erkeztünk. A folytonos, sok csalódás, Ha karunkból minden erőt El is vitt, Ne csüggedjünk! üj reményt nyújt, Erősiti szivünket az Osi hit. erde. Üdit és megnyugtat kád. jainál ingyen kiszolgált fenySső Kódfürdőjegy fenyősóval és ruhá­val — a városi elárusitóknák — I. osztály 1.30 P II. osztály 1.10 P Húsvét vasárnapján délig a fürdő nyitva Húsvéti sugár A Békésmegyei Közlöny részére irta: Dr. Baltazár Dezső. Vagy nem látja, vagy nem akarja látni az élethelyzetének kétségbeejtő tartalmát s rémületet keltő ábrázatát, aki tagadásba meri venni, hogy nagyon sötét van. A sötétségben tapogatózva, ügyetlenül kísérletezve keresik a kivezető utat. Itt eztán kisemberek és nagyemberek között nincsen különbség. A helyzet kulcsa épp­úgy távol van egyiknek, mint a másiknak a kezétől. Nem azért, mintha a kulcsot nem ismernék, hanem azért, mert annak, aki a nyitást meg akarná csinálni nem adják kezébe, aki pedig kezébe vehetné, nem teszi, mert az ő önző érdekeire kártékony légvonat jöhetne be a kinyitott ajtón. Uta­kat keresnek tehát a sötétségben, amelyet nem ismernek és nem tudnak. A kisemberek kinjokben keresik, a nagyok pedig azéit, hogy teljék az idő és hegy vala­mit cselekedni mégis láttassanak. Az anyagi helyzettel éppen ugy vannak ma, mint a lelki helyzettel voltak igen sokszor az emberek. Maguk fogták be a szemüket és maguk kövérítették meg a szívű ket, hogy látván lássanak és ne értsenek, hallván halijának és ne tudjanak. Tudományban, politikai, társadalmi, gazdasági, hatalmi rendszerekben próbálták keresni a boldogtalanság orvcsszerit. Nagy átalakítások erőit mozgatták. Szőr­szálakig hasogattak minden lehe­tőséget. Sötétségben ülve és szen­vedve sötétségbe ugrás veszedel­mének ördögét festették a falra. Csak éppen az élettel felejtettek el beszélni. Az élettel, amely rö­viden és velősen feleli igazságo­kat mond. „Semmi sem uj a nap alatt." Ami van, az volt; emi volt, az lesz. Az ember ugyanazor.os és változhatatlan természetéből ez természetesen következik. Ennek a természetnek az élete enged ugyan meg változatokat. Enged meg bizonyos körvonalon belöli szabadságot. Ezen a körvonalon azonban egyetlen jelenséget sem enged meg kilépni. Ahoz épen elég idő telt mér el a világ terem­tése óta, hogy ebben a szabad­ságra engedett körben lejátszódjék minden megergedett változat. A határolt körben lefolyó jelenségek természetében nem okoz különb­séget, hogy a jelenségek elő­idézője egyes ember, vagy valami sokakból álló bonyolult összetett szervezet. Az egy ember ugyanaz, ami a több ember. Emberekből álló szervezetek csakis emberi törvények szerint élhetik le a meguk életét. Egy ember épen ugy megéhezik magában, mintha ezredmagával van társaságban, hogyha nincs enni és innivaló. A sötétséget világossággá tenni annak sikerül, aki az ember éle­tével ugy bánik, mint ahogy azt az élet elemi igazságai diktálják. Az egészen bizonyos, hogy a világban adva van minden, ami­vel boldog lehet az ember ugy magán, mint közéletében. A bol­dogság alatt nem valami feltétlen testi és lelki tökéletesség állapotát kívánunk érteni, hanem azt a mértéket, azt a tartalmat és jelent­ményt, amit a jólét közönséges fogalma alatt általában értenek az emberek. Ehez a boldogsághoz adva van a természeti javak bő­sége. Arról aztán már nem tehet a Főgondviselő, hogy egyik világ­részen tengerbe zudilják a gabo­nát, a másikon meg milliószámra halnak éhen az emberek. Arról sem tehet, hogy az emberek nem tulajdonítanak pénzben olyan ér­téket a föld és munka eredmé­nyének. hogy a föld és munka kitudhatná teljesíteni mindazokat a követeléseket, amelyeket a köz­jogi közösségek adó formájában, a pénzközösségek pedig kamat formájában követelnek tőle. A boldogsághoz meg van a mozgás szabadsága, a közlekedés eszközeinek gyorsasága, kényelme, tökéletessége. De arról újra csak nem tehet az értelem és lélek világosságának Kútfeje, hogy eze­ken a közlekedési eszközökön tanácstalan tanácskozásokra repül­getnek össze a világ képmutalá­sának reprezentánsai és hogy a tökéletes közlekedés büszke ma­darain gyilkos fegyvereket és pusztító rettenetességeket szállít­nak egymás megrontáséra az országok és hogy a hajók és vonatok hálózata és szabályszerű üzeme az áruk olyan forgalmát bonyolítja le, amelyik alkalmas egyik országgal koldussá tétetni a másikat. A boldogsághoz megvan a ki­alakított erkölcsi szabványokban a rend és nyugalom biztossága, vagy legalább is a valóság hatá­rán álló lehetősége. Az Örök Lélek, aki az ember lelkének nemes­bik felébe az erkölcs iránytűjét tette, megint csak nem tehet arról, hogy azt az iránytűt az önzés, az egyéni, társadalmi, osztály- és nemzeti önzés ugy kiütötte szent vonalából, hogy a sötét bűnök egész légiója erénnyé, érdemmé kendő*te ót magét. Nem hiányzik a boldogsághoz az sem, amit a hit világának, a vallásnak a kin­csei jelentenek. Az örök tökéle­tesség be nem tekinthető világa ontja ezeknek a kincseknek ra­gyogását és gazdagságát. A kü­lönféle vallásokban van felhal­mozva annyi tömérdek érték, hogy megbecsülésük és felhasz­nálásuk meg tudná vigasztalni, gyógyítani, szépíteni, ót tudná eszményíteni ezt a lélekben na­gyon beteg világot. Isten nem tehet arról, hogy az ő hitbeli ajándékainak pótolha­tatlan áldását, elkülönzéssel, irigy­séggel, haraggal, gyűlölettel átokká változtatják át az emberek. Az egyesítő forrás, amely kisugároz és amely magába visszaszív min­den nemesítő tényezőt, az emberi tudatlanság és gonoszság kezében épen a széttagolás, szembeállí­tás, ellenségeskedés lélektani in­doka és eszköze lesz. Bármint vélekedjenek is az emberek a boldogságot megte­remtő, biztosító és állandósító erők és áldások felől, az anyagi, gazdasági, tudományos és erkölcsi tényezők felett a hit és vallás jelentősége messze fölmagasodik. Teremtő, átformáló és ujjászülő ereje a hitnek épen azért van, mert csak a hit tud felmutatni olyan méreteket, nagyságokat, amelyek előtt az összehasonlítás kor az ember minden büszke tulajdonságának, hivalkodó mun­kájának és kápráztató alkotásai­nak az alázatosság porába kell omlani. Alázatosság nélkül töké­letesbedés sohasem lehet, mert a Húsvéti vásár megkezdődött! Férfiingek, kalapok, nyakkendők óriási választékban Divat színes, férfiing külön gallérral, egy anyagból P 3.90 Hauer Áruház Békéscsaba, Andrássy-ut 9 Telefon 155. gyarlóság, gyengeség, nyomorúság megismerése, beismerése és meg­vallása nélkül nem is igyekszik reálépni sem az egyes ember, sem az egyes nemzet a tökéletes­bedés útjára. A politikai társada­lom vezetőinek ezt kellene nagyon ia megszívlelniük. Nincsen vallás, amely nagyob­bat tudna felmutatni a feltámadás­nál, amelyben a halál rémitő hatalma leomlik s az élet diadala érvényesül. Semmi ok nincsen reá, hogy itt vitát indítsunk a fel­támadás történelmi valósága felett s nem célunk propagandát csi­nálni itt a testi feltámadás való­ságának elhivéséhez. Megelég­szünk azzal, hogy mi hisszük. Hamásért nem hinnénk, elég volna hitünk indokolásához az is, hogy ez a hitünk boldogít. Hitünk bol­dogságát pedig épen ugy nem engedjük elvitatni magunktól, mint ahogy a más hitének boldogító birtokéba nem kívánjuk beleártani magunk. Azt el kell ismerni min­denkinek, hogy a húsvét már magánál annálfogva is óriási je­lentőségű, hogy a győzhetetlen, diadalmas reménység szimbóluma. Olyan reménységé, amely a halál hatalma fölé is fel tudja küzdeni magát és amelyre nem tud még a sirhalom se borítani olyan éj­szakát, hogy sugarával átal ne tudna hatolni a sötétségen. Haldokló életünk sirja szélén igazén nem tudunk másba kapasz­kodni, mint a reménybe. A hely­zet mostani valósága halált lehel. A halál hatalmát megtörő csuda erejében vetett reménység az egyetlen menedékünk, ha a két ségbeesés árjába nem akarunk beletemetkezni. Meg van a reménységünk az emberek jobb belátásában. A húsvéti sugár villágosságánál m ég mindig látunk annyi bölcsesség­maradékot és szeretet-csirát, annyi józan belátás-ábécét, annyi ma­gukhoz való észt, annyi jóság­képletet, hogy előbb-utóbb igye­kezni fognak megigazítani a nagy­pénteki sirbavivő utat. Tartózko­dásukban és vonakodásukban számoljanak földrengéssel is és a templom kárpitja földig hasadásá­val. Számoljanak nagy és rette­netes lehetőségekkel. Mert a töme­gek kínzott lelkének és testének halálvonaglása irtóztató lehet. Amint Jézus korában a világ lelkére gyakorolt átokfoganásu te­her uj világrend kialakulásában mutatta meg elemi erejét, sima és darabos utakban nem nagyon válogatva, a világ lelkére most reáborult átokfoganásu teher is

Next

/
Oldalképek
Tartalom