Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) január-március • 1-65. szám

1932-03-20 / 58. szám

Békéscsaba, 1932 március 23 BEKESMEGVEI KOZLÖNV 3 -a mezőhegyesi m. kir. állami mé­nes. Délután 3'25—3á0 ig: 3. Voltige. Bemutatja a tatai lovaglóiskola. Délután 3'50 -4 ig: 4. zenekari hangverseny. Előadja a m. kir. államrendőrség zenekara. Délután 4-4'15 ig: 5. Jeu de Barre. Bemutatja a Budapesti Lo­vasegyesület főiskolai lovasosztá­Jya, Délután 4"15—4'40-ig: 7 Foga­tok előhajtása. Ttlozaik Jlyomorügi) Szokatlanul hideg decemberi estén — hivatalos idő után, — hárman beszélgettünk a főjegyzői irodában s az országútra nviló ablakok világítása becsalt oda etrv agyonfagyott, igen fogyatékos öltözékü, jóarcú fiatalembert, ki iört magyarsággal, fogvacogva kért éjjeli szállást. A főjegyző megmagyarázta, hogy rendelet Wtja ismeretlen idegen­nek helyet adni, ahol közpénz­tárak vannak s hosry megellett szüntetni az istállóban való el­helyezést is, mert minden tilalom ellenére dohányoztak és egy tüz­vesz^delemnek felelősségét nem vállalhatja az előljárósá?. Közben belépett a rendőrtizedes, megkérdezte az idegen nevét és utána nézett, nem szerepe'-e a körözött kommunisták, vagy kém­gyanusak között. Érdeklődalt, hogv — mini német­orszáei, — hol tanult mag ma­gyarul. — A háborúban — szóH, — magyar katonák yoltak beszállá­solva hozzánk. É'etkora igazolta állítását. Mint facér bányamunkás, Bécsig vonaton tette meg az utat és onnét Budapestig gyalo*. CKt sem helyezkedhetett el, Romániába igyekezett, ugyancsak gyalog: munkát keresni. — Főjegyző ur kérem I — szólt a rendőr, — csak ketten insoekció­,unk ar éjiét. Megengedi, hogy « armedik ágvban elhelyezhessem ? A főiegvző igent intett. Induláskor Dár pengőt nvuitot­Olcsó árajánlat férfiszövetekben ^K 8"" 3 mét e- 28*50 pengő Teljes öltöny, 3 méter seviot kivitel Teljes öltöny, 3 méter angol divatminták pengő pengő I Fenti árak az összes hozzávaló bélésekkel együttesen értendők KULPIN ÁRUHÁZ Békéscsaba tunk az ifjú felé, ki oly mohón kapott két kézzel utána, hogy az ideges reszketés miatt nem tudta elvenni és egyenesen a markába kellett a oénzt nyomni. Az eddig mindent ridegen tűrő ifjúnak eleredtek a kö ínyei, meg­fordult s meg sem köszönve a neki nagv kincset jelentő pénzt, kiloholt. A könnyezést átvette a főjegyző hitvestársa s mi sem ludtuk ki­vonni magunkat a hatása alól. — Barátom, ez igy nem megy I A vándorlegények száma eryre gvarapszik s minden embert meg­illet annyi jog, hogy a megfagyás ellen éjjelre legalább egy vackot kapjon. — mondottam. — Vedd kezedbe az ügyet és csináld mag. Amit a község a mostani megkötöttsége mellett meg­tehet, melletted leszünk I Az ipartestülethez fordultam, mint akiket a mesterlegénvek ré­vén legjobban érint ez a dolog s ugy a testület, mint a község évi kétszáz pengővel indította meg a morgóimat, valamennyi egyház pedig ötven pengővel támogatta. Akadt cég, amely évi kétszáz pengőt ajánlott meg 8 szórakoz­tató olvasmányokról is gondos­kodott. A vállalat szemálvzete is évi ötven pengőt ajánlott fel és a vármegye is ötszáz pengőt kül­dött és ugyanannyit helyezett jö­vőre kilátásba. Kétizben adott még össze*en 909 pengőt, helye­selvén az eszmét. A község hat ágyat és a szük­séges szerény bútorokat is meg­vette és amikor megkezdődhetett volna a humánm működés : senki erre a célra helyiséget nem adott bérbe­Kell 5 vagyoni megalapozottság nélkül ház után néztünk és meg is vásáro'tunk egy igen megfelelő, két tágas padozott szobás épü­letet. amelyben még bőven el tud helyezkedni a kiszolgálást végező szegény házaspár is. Pénz nem volt. magunk átltuik jót. Hogv mit jelent ma ez a léte­sített ingyenes menhely, ennek im itt a statisztikája. Háború előtt ötven-hatvan vá­dorló legény vonu't át évente a községen. 1930-ban 523-ra emelkedőt a kódorgásra szorultak száma és rákövetkező évben 648 ra felfelé tendáló tendenciával. Szomorú jelenség, hogy a me­nedékre szorulók közt a mult esztendőben 32 tönkrement, egzisz­tenciát kereső, egyelőre kéregetés­ből élő kereskedő. 9 kitett fő­könyvelő, 7 hittérítő, 2 menekült ügyvéd, 1 hírlapíró, 1 B-listás operaénekes. 4 gazdatiszt, 1 gyár­igazgató, 1 tanító is megfordult. Tervbe van véve az intézmény oda­fejtesztése, hogy az átutazók sze­rénv reggelit és estebédet kao­hiszed. nek°m kell? Azt hi­.zem. — Nahát, hogy te miiven gy utolsó... Itt mér nem hallot­im kérem, itt mér szordinó volt. Szóval jött a férfi és egyszerre .ét oár szem tüzelt "gy pár szem­e. (Az egy pár a férfi szeme volt.) \ férfi visszafordult és ők is mind i ketten. Aztán egymásra nézett « két nő villámló haraggal és szó éltül otthagyták egymást. A férfi ,ambán nézett utánuk és nem is lejtette, hogy ebben a most in­luló „őrök haragban" ő volt az sgyetlen ok és ő lesz az egyetlen 'esztes. • Es a korzó divatrevü jellege. *éldául ilyenkor tél idején, ami­;or végigrohannak előttünk halkan i férfiak és vaskos kopogással, agy csoszogással oarádés csiz­nával a hölgyek. Olyan fáintosan áncbaszedett csizmaszárak ezek, iogy mindég számot tartanak az ideklődésre. Már abból a demonstrációból is yilvánvaló, hogy mennyire a férfi • teremtés koronája, mivel a nők folytonos utánozással csak arra irekednek, hogy valamiképpen pigonjai lehessenek a férfinek. Egyszer alul, egyszer felül. Az eton­frizura után itt a csizma. Tetőtől talpig le vagyunk már kópiázva. * Legelevenebb a vasárnap dél­utáni korzó. Ennek m ég van a bé­kebeli színezete, hangulata. A ki­menős cse ... pardon, háztartási alka'mazottak kacagászva hancú­rozz ák végig az aszfaltot. Ki van­nak szépen puderozva, megpiro­sitva, mert a hazai hamvat, meg a pozsgát, már régen lefújta róluk a beteg városi levegő. Meg ha jól odaszagol az ember, taoasztalhatja, hogy az azelőtti jellegzetes mo­sogatóié illata helyett most domi­náló fölényben a kölnivíz illata felhőz rajtuk. De csizmát t... azt már nem I Ilyen paraszti dolgokon ők már rég^n tul vannak. Elég volt belőle. Ők bizony megmutat­ják bokától térdig a selvemharis­nyát. ne gondolja az uri népség, hogy kapca van a lábukon. Sok­szor kilóg a diszes kombiné is... Tömött sorokban mennek, né­gyesével, kettesével és szembejön velük a közvitéz. Megállnak, far­kasszemet, néznek kis ideig, de nem tér ki egyik csopart sem. Nyilván akarnak valamit. — Nem féltek, hogy eltiprunk? — szólal meg egyik vitéz kujon­kodva. — Nem ilyen legény kell ahhoz — nyelvelnek vissza a lányok. — Hiinnyel De válogatós vagy galambom . . . Aztán esik még néhány oda­meg'visszafeleselés és létrejön az ismerkedés. Csakhamar karonfog­va mennek tovább . . . * Olyan sokat lehetne még irni a korzó életéről. Erről a libegő, sza­bályosan kavargó színes eleven­ségről. melyben egységes tónussá olvad össze az ucca és a szalo­nok esztétikája. És irni kellene az okról, mely az egyenlőség szent vonalára, egy járdára toborozza a szilszkin bundát, a foltos átmeneti kabáttal, a rangot a szolgával, a büszke, begyes méltóságos asz­szonyt a kis szürke Mancival, Ró­zsival és Bözsivel . . . * Akár sáros, havas, vagy porzó. Él és őrökké él a korzó, ősi nagy tiiokl Ne kérdezd miért. Én is járóra valamiért, valakiért . . • (G. Gy.) janak, ami megteremtené azt az idális állapotot, hogy senkinek kéregetni a községben nem sza­badna. Ez egysorba juttatna ben nünket Svédország fővárosával, ahol a nyomorenyhité8t város­negyendenként bizottságok intézik és senki ajtaján kéregető be nem kopogtathat. Kner Izidor. MMMMMVWMMMMAIMMMWt Testvér, nem megyek Százezrek ajkán még a panasz is megfagyott. Mind ín nap magyar csemetéket expediál a túlsó part­ra a halál fürge ügynöke : a tüdő­vész. Sötét lett már a nappal sok felnőttnek, édes, koldus testvérem­nek. akik rongyosan, éhesen ró­ják az utcát és már álmuk sin­csen a rothadt szalmán. Testvér, nem megyek. Családi életek züllenek szét. Az apa elvesztette övéi előtt a tekin­télyét, nincs munkája. De kalapot emelnek a naplopó előtt, aki egész életében nem dolgozott tisztessé­gesen egy napot. A munkásnak nincs kenvere s a henye dőzsöl, a száján két felől csöpög a z»ir. Es pattognak a frázisok. Foghí­jas öregek virágos beszédeket krákognak, ki tudja hányadszor ugyanazt és ugyanígy, ahogy az ötvenes-hatvanas években beszél­tek azok, akik akkor sem tudtak beszélni. Jó állású, jól megválasz­tott családból származó fiatalem­berek szónokolnak a fehér asztal mellett elegánsan, üres hidegség­gel és elfelejtik az áltató tapsoK zeneiében hogy százszor okosabb, képzettebb kortársaik közül so* kan autót mosnak, szenet horda­nak s legjobb esetben a Duna fenekén rothadnak. Testvér, nem megyek. * * * Faluvégi csárdában istentelen ro3sz cigány húzza majd — per­sze, ahogy tudja a vályogvetőíe : — Fehér violának letörött az ága... Kicsit utánna dünnyögök — fü­tyül a szél Késmárk felett — ki­csit könnyes lesz a szemem. Ami­kor már nagyon fáj itt benn va­lami, tele üveg repül a foltos tü­körbe. A fehérhajú csárdásné megint csak rámnéz egy kis szemrehányással, nagy jósággal, áldott szeretettel. — Ne haragudjék rám öreg­anyám lelkem. Tele vagyok ke­serű bánattal, mint sok más ma virágos frázissal. Kováts Sándor. MMMÍMMMMMWMMMMWW A „10 fillérért 10 pengő 1 1 akciót többek óhajára lapunk riadóhivatala tovább folytatja. Tekintettel azonban arra, hogy a öbbezer példányban megjelenő Békésmegyei Közlönyhöz mellé­telt egy darab 10 pengős csak szórványosan nyújt alkalmat arra, íogy előfizetőinket és egyesszá­monkénti vásárlóinkat megjutal­mazzuk, kiadóhivatalunk ugy ha­ározott, hogy mai számunkhoz 2 darab 5 pengőről szóló utalványt fog mel­lékelni, amelyet a felmutatónak hétfőnk délelőtt készpénzre beváltunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom