Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) január-március • 1-65. szám

1932-03-20 / 58. szám

Ara SO fillér Vasárnap Péntek 59-ik évfolyam, 58-ik szám POLITIKAI NAPILAP Előfizetési dijak • Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 6 pengő egy hónapra 2 pengő. — Példányonkint 10 fillér. Főszerkesztő: Dr. Reisz József Felelős szerkesztő : Oroszlány Gábor Telefonszám i 176 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba II. ker. Ferenc József-tér 20. szám alatt Hirdetés dijszabés szerint it hoz a tavasz ? Békéscsabán és a világon mindenütt, ahol emberek élnek, — a tavaszi langyos fuvalatra az az érzésünk támad, hogyaz örök természet munkája munkához fogja juttatni azokat, akik dolgozni akarnak és szeretnek. Sokan azt mondják, hogy a fenyegető rémet majd elűzi a tavasz, meg a nyár, de sietnek hozzátenni, hogy ilyen szigorú telet nem fog még egyet elbirni az emberiség. Véleményünk szerint korai lenne örvendezni és arról beszélni, hogy a munkanélküliség problémája világszerte nem fenyegető rém többé és önmagától oldódik meg a konjuktura javulásával ez a kérdés. Sajnos, még mindig milliókkal mérhetjük a munkanélküliséget, a szociális terhek sorában a legsúlyosabb a munkanélküli segély ott, ahol ezeket folyósítják az illető államok. Bármily gyors tempóban történnék is a javulás, — amelyben bízunk, — de amelynek menetrendjét természetesen mi sem ismerhetjük, hosszú idő fog még eltelni, mig egyensúlyba kerülhet a munkapiac, hozzászokhatnak a mindennapi dologhoz azok, akik évek óta tétlenségre voltak kárhoztatva. Ámde, ha örömmel üdvözöljük a délről hazatérő fecskéket, mint a tavasz első hírnökeit, mert érkezésük egyúttal a kikeletet és rügyfakadást is jelenti és az aratás reménységét erősiti bennünk, mennyivel inkább regisztrálnunk kell azokat a tüneteket, amelyek a gaz> dasági válság megoldására engednek következtetni. A tavasz nemcsak annyit jelent, hogy a szegény ember gondjai csökkennek, mert legalább tüzelőre és melegebb ruhára nem kell pénzt előteremteni, hanem automatikusan jelzi a mezőgazdasággal kapcsolatos szezonmunkák megindulását. Kétségtelen, hogy nálunk is, másutt is, mégis csak lesznek építkezések. Megindulnak a kertimunkák, rendbe fogják hozni a parkokat, lassan életre kelnek majd a fürdők, fellendülnek a nyári vendéglők és egész sereg szezonmunkaalkalom nyílik, amely végeredményében mégis csak keresetet jelent nálunk is, másutt is, sokezer embernek. Minden szanálási program nélkül már csak az évszakok jótékony változása folytán is számitanunk kell bizonyos javulásra, amelyet remélhetőleg nem fog ellensúlyozni olyan ipari munkaszünetelés, amelylyei eddig próbáltak megküzdeni munkaadóink, kiknek szociális gondolkozásában a multak alapján senkinek sincs joga kételkedni. Amennyire káros a reményeket hervasztó pesszimizmus, annyira kifogásolni khet a túlságos optimizmust is, ha ezt nem támasztják alá tények, nem igérik kétségbevonhatatlan jelek. Minden egyes tünetet érzékeny mérleggel kell vizsgálnunk jövőnk szempontiából és éppen ez az objektivitás kötelez arra, hogy ne hunyjunk szemet a természetben rejlő események előtt. Kétségtelen ugyanis, hogy a sötét felhők mögül már-már előcsillan az életet fakasztó tavaszi napfény, hamarosan rügyek pattannak és bimbók fakadnak, amelyek emlékeztetik a csüggedő embereket arra, hogy a világ folyásában nincs funkciós zavar és remélhetjük : minden hét szükesztendőnek vége szakad egyszer. Földalatti villamos összeütközés számos halottal Nápolyból jelenti az MTi: A nápolyi városi földalatti vasút két vonata tegnap összeütközött. Az összeütközés két megálló között, az alegutban történt és oly heves volt, hogy a kocsik pozdorjává törtek. A szerencsétlenségnek 6 halottja, 27 sebesültje * van, akik közül négynek állapota rendkívül súlyos. Röviddel a szerencsétlenség bekövetkezte után már megjelentek a helyszínén a tűzoltók és a mentők, akik teljes erővel hozzáláttak a romok eltakarításához és a sebesülteket első segélyben részesítették. A trónörökös is ez összeütközés helyére sietett, majd a kórházba ment, ahol hosszú ideig maradt a szerencsétlenül járt emberek betegágya mellett. A városi közgyűlés (A Közlöny eredeti tudósitása.) Mint megírtuk Békéscsaba megyei város képviselőtestülete a szervezési szabályrendelet értelmében 1932 március hó 31-én, csütörtökön, délután 3 órakor a városháza tanácstermében rendes közgyűlést tart. A közgyűlés tárgysorozata igy fest: Polgármesteri jelentés a közállapotokról. Felsőbb hatóságoktól érkezeit rendeletek ismertetése. Az üzletek zárórájáról alkotott szabályrendelet ügyében miniszteri rendelet. A Szerdahelyi u. vasúti aluljáró használata tárgyában a MÁV átirata. Az AEGV átirata a kövezetvámszedés kezelése tárgyában. Nagysziktéri telkek tulajdonjogi korlátozásának feloldása. Többes állások ügyében jelentés. Hornyán András nyugdilyrevizió iránti kérése. Sshwézner Károly bérlő üzlethelység étengedési ügye. Városi lakás és üzletbérlők bérleszállítási ügye. Vároii legelők bérbeadása. Balogh Győző hozzátartozóinak ellátása ügyében fegyelmi választmányi határozat. Grolkó Máté és társai kérelme a Czakó-ut kikövezése iránt. Pótlárgysorozatba felveendő ügyek". A vétkes takarékosság egyik nem legkisebbike azoknak a a bajoknak, melyek lassanként el-' sorvasztják ennek a mi városunknak nem is olyan régen még lüktetően eleven gazdasági életét. Néhány év óla már dühitő csökönyöséggel tér vissza a jelszó: takarékoskodni, takarékoskodni. Ámde azt még soha senki nekünk meg nem mondta, hogy mit takarítsunk hét meg. Miben legyen takarékos a gazda, az iparos, a kereskedő, a lecsökkentett fizetésű tisztviselő, vagy az inségmunkés munkanélküli ? Addig, addig integettek bennünket, mig megrökönyödtünk, aztán rádöbbentünk, hogg takarékoskodni pedig muszáj, még akkor is, ha nem lehet... Sajnos azonban még jobban rádöbbentek azok, akiknek pedig, ha takarékosan is, de lenne miből költeni. Mostmár aztán senki sem vásárol. Az üzletek üresek, a műhelyek hidegek, a munkanélküliek száma meg folyton növekszik. Páni félelem ez, már, melyből azonban minden józan gondolkodású embernek ki kell végre magát ragadnia. Szükséges is, szép is a takarékosság, de ha azt nem költjük el, amit el kell költeni,* súlyos bajokat idézünk fel, mert gazdasági életünktől vonjuk el annak táplálékát, a pénzt. Ennek az oktalan és rendkívül káros takarékosságnak szomorú következményeiként állanak itt az ürességtől kongó üzletek, holott mégis esek kellene némi forgalmuknak is lennie, ha másért nem, hát a szokásos húsvét előtti vásárlásokért, de azért is, mert a raktárát szinte már megható áldozatkészséggel, sok, sok veszéllyel kiegészítő kereskedő igazán megérdemelné azt, hogy igyekezetét, mellyel minden, még legkényesebb izlésü igényeinknek is kielégítésére törekszik, legalább azzal jutalmazzuk, hogy pénzünket mindig egyenértékű áruját, különösen, ha arra szükségünk is van, ne hagyjuk a nyakán. Ne feledjük el, hogy a kereskedő magyar árut, a magyar ipar termékeit tartja raktáron, tehát rajta keresztül a magyar ipart is támogatja az, aki nála vásárol. Az eladó kereskedő, a dolgozó iparos pedig megint csak nem rakja élére a megkeresett garast, hanem tovább adja a tejet, a vajat, a burgonyát, baromfit, búzát árusitó gazdának. Világos tehát, hogy szükségleteinknek takarékos vásárlása utján való kielégítése sokkal hatásosabb enyhítése az általános nyomorúságnak, mint akár a legsikerültebb nyomorenyhitő akció, vagy inségmunka. Minden jóérzésű embernek ma legelső kötelessége az, hogy ha teheti a természetes módon igyekezzék enyhíteni társadalmunk nyomorúságán s aki ezt nem teszi, bünt követ el nemcsak embertársai, hanem önmaga ellen is. De bünt követ el városunk társadalma ellen az is, aki felhasználva a mezőgazdasági kiállítás vasúti kedvezményét, szükségletét a fővárosban fedezi. Sem olcsóbbat, sem jobbat nem vásárol Pesten az itthoninál, ellenben az idegenben elfizetett és városunk gazdasági életéből elvont pengők-'* kell az itthoni nyomorúságot súlyosbítja.