Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) január-március • 1-65. szám
1932-03-09 / 49. szám
Ára 10 fillér 59-ik évfolyam, 49-ik szám POLITIKAI NAPILAP uuuimnj-iT-LT-L-Lfi-irLii-ii"L-ü-i-ii-iv riiri r ri "— EISfisetési dijak i Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 6 pengő egy hónapra 2 pengő. — Példányonkint 10 filléi. Főszerkesztő: Dr. Reisz József Felelős szerkesztő: Oroszlány Gábor Telefonszám i 176 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba II. ker. Ferenc József-tér 20. szám aktt Hirdetés díjszabás szerint Égő pa nasz Ma mindenki panaszkodik a megélhetés nehézségei, a munkaalkalmak hiánya és többféle keservesen viselt bajok miatt. Egyik a kartellt szidja, vagy okolja, a másik a nagytőkést teszi felelőssé. A harmadik a kormányt szapulja, mert nem tud az égő panaszokon máról-holnapra segíteni. És jelentkeznek százával az orvosok, az operatőrök, akik képtelenebbnél-képttlenebb tervekkel állanak elő. Magyarországon mindenki többet tud, mint a miniszter. Ezek az urak elfelejtik azonban, hogy a mi kis hazánk baja olyan súlyos, hogy azon nem lehet aspirinnal segíteni. Elfelejtik, hogy hazánk szomszédai, az úgynevezett utódállamok arra törekednek, hogy nekünk ártsanak, minket gyöngítsenek és ha lehet tönkre is tegyenek. Osztozkodni szeretnének azon a kis, megmaradt földön, amit Trianonban nekünk meghagy, tak. Nincs könnyebb doiog, mint ilyen nehéz helyzetben az ország népét demagógiával állandóan izgalomban tartani. Komolyan kell figyelmeztetnünk a polgári társadalmat, hogy ezeknek a hamis jelszavaknak ne adjon hitelt, gondoljon vissza a forradalomra és az azt követő kommunizmusra. Minden becsületes magyar embernek vissza kell rettenie, ha ezekre a szomorú időkre még emlékezni tud. Ha nehéz is a sorsunk, ha történtek is hibák, mulasztások, vagy bűnös visszaélések, ezeket csak egyes, megtévedt, szerencsétlen emberek követték el. Emiatt nem szabad a szélsőséges irányzatok felé fordulni, hanem oda kell hatni, hogy a bajok, a hibák megszűnjenek, a bűnösök elvegyék méltó büntetésüket és hogy a becsület legyen ismét az ur fennt és lennt. , És ha súlyos időket is élünk, nem szabad kétségbeesnünk, mert aki a történelem lapjait valaha olvasta, annak tudnia kell, hogy volt már Magyarországon a mainál sokkal súlyosabb helyzet is, de a nemzet kitartása, hite és élniakarása átélte a legkegyetlenebb időket is és szivárvánnyá vált az égő panasz. A nemzet mai vezetőiben megvan az elhatározás, hogy sorsunkat jobbra fordítsa. Be kell várni, mig ez bekövetkezik, mert azzal nem sokat érünk, ha a felénk nyújtott segitő jobbot az égő panaszok tüzénél szénné égetjük. Egy dühöngő ember családirtása Mezőberényben Három asszonyt, két gyermeket gyilkolt meg egy mezőberényi kisgazda — A vérengző embert szerdán szállítják be az ügyészség fogházába (A Közlöny kiküldött munkatársától.) Bestiális kegyetlenséggel végrehajtott embermészárlés tartja izgalomban tegnap óta Mezőberény és környéke lakosságát. Hétfőn délután, kevéssel 2 óra elolt, egy minden emberi érzésből kivetkőzött egyén: Bereczki József 42 éves tanyai gazdálkodó fejszecsapásokkal meggyilkolta anyósát, mostohaleányát s ennek két apró gyermekét, továbbá egy távoli rokonát. A családirtásról és annak előzményeiről kiküldött tudósitónk a következőkben számol be : Évekkel ezelőtt Bereczki József feleségül vette Bereczki Józsefné Székety Sóra özvegyasszony leányét : Bacsóné Bereczki Margitot, akinek volt egy leánya, a csinos Mergit. Bacsó Margit nem sokáig maradt hajadon. Mint az Mezőberényben szokás, 17 éves korában férjhez ment Dombi Lajos fiatal gazdalegényhez. A házasságból kél gyermek született: a mott negyedik évébe fordult Margit és a 3 hónapos Juliska. A családban nagy békesség honolt, egészen 1931. decemberéig. Ekkor eltávozott az élők sorából Bereczki József felesége. Bereczki egy ideig meggyászolta hitvesét, később azonban feledve a but, követelésekkel állt anyósa elé. Durva hangon ostromolta a községben mindenki által ismert és szeretett Sára nénit, hogy a 20 holdat és a Bethlen ucca egyik csinos házát kitevő vagyonból Írasson át tekintélyes részt reá. Bereczki Józsefné, aki 68 éves asszony volt, el utasította vejének követelését és mivel a dolgok addig fejlődtek, hogy Bereczki többször megfenyegette családját, az anyós kiparancsolta a názbói erőszakos vejét. A goromba ember, aki alkalmazottaival szemben is kegyetlen volt, kiköltözött a Dombi-tanyára s ott dolgozgatott. Bántotta azonban, hogy nem kap jussot, amely őt felesége után megilletné és újból szerencsét próbált. Vasárnap délelőtt bement a tanyáról a községbe, ahol felkereste Leindörfer Imre dr. ügyvédet. Az ügyvédi irodában kiöntötte szive panaszát s kérlelte az ügyvédet: legalább néhány száz pengőt szerezzen számára az örökségből. Megelégszik minimális összeggel is. A fiskális megígérte, hogy eljár az ügyben. Bereczki megnyugodva távozott vissza a tanyára. Hétfőn déltájban bejött a községbe és előbb megborotválkozott, majd betért az egyik korcsmába, ahol megivott két fröccsöt. Ettől ugylátszik megjött a bátorsága, mert rászánta magét anyósának felkeresésére. Villogó szemekkel nyitott be a Bethlen ucca 49—51. számú ház udvari szobájába és köszöntés helyett reprodukálhatatlan szavakat használt anyósával szemben. Bereczki Józsefnével a szobában beszélgetett Csók Istvánné Kolozsi Julianna 42 éves asszony, egy vasutas felesége, Dombi Lajosné Bacsó Margit 22 éves menyecske, akinek karján volt 3 hónapos Juliska nevü leánykája és éppen táplálta gyermekét. Az asztal körül játszadozott a kis szöszke Margit. A jelenlevőket megdöbbentette Bereczki József agresszív fellépése és Dombiné kicsi hijján leejtette öléből csecsemőjét. Pár pillanatig döbbenetes csend támadt, amelyet újból Bereczki tört meg s mér kissé szelídebb hangon igy szólt: — Nézze anyám, nem muszáj mindent a Margitra íratni, legalább nyolc holdat adjon nekem is, hiszen az én feleségem is édesleánya volt magánaki Az öreg Bereczkiné fagyos szive nem engedett fel és elutasító választ adott. Ekkor a feldühödött ember igy kiáltott fel: — Akkor megdöglik itt mindenki I Kirohant a konyhába és felkapta a tűzhely mellől a nyilván '•előre odakészített élesre fent fejszét és azzal rontott be a szobába. Ordítva először anyósára támadott és a szerencsétlen öregasszonyt ugy sújtotta fejbe, hogy szörnyethalt. Ezután a 3 éves Dombi Margitot hajánál fogva emelte fel az asztal alól és az ártatlan gyermeket is fejbeverte. A kis Margit még felkelt a földről és hörögve nyögött valamit, de csakhamar elesett és kiszenvedett. Ezután Csökné volt soron, aki sikoltozva rohant be a másik szobába, magára zárta az ajtót és kinyitotta a szoba ablakát, hogy azon át kimeneküljön az udvarra. A megvadult gyilkos betörte a szobaajlőt és az ablakon már félig kibujt asszonyt is fejbeütötte. Csókné holtan bukott vissza a szobába és az ágy mellett nyúlt el teste. A halálra rémült Dombiné apró gyermekével az udvarba futott, de az elvetemült ember utána eredt és a hóban mezítláb szaladó asszonyt utolérve, a földreteperte és a véres fejsze élével háromszor az arcába, egyszer a fejére sújtott. A vérszomjas vadállat ezzel még nem érié be. Megölte a 3 hónapos csecsemőt is. A jajveszékelésre figyelmes lett Földesi Irén ismétlőiskolás leány, aki betekintett az udvarba és elszörnyülködve látta, hogy Dombiné és gyermeke hatalmas vértócsában fekszenek a havas udvaron. Mellettük állt a gyilkos, artikulátlan hangon üvöltve és a véres fejszét törülgetve. Földesi Irén fellármázta az utcabelieket
