Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-11-06 / 151. szám

Békéscsaba 1929 november 6 kötöttáruk, nyakkendői kalap különlegességek TESCHERNEL ANDRÁSSY-UT S ERS-J Krekács Pál 1411 Kovács Mihály 1407 Uram János 1406 (Mind szociáldemokrata.) (A nevek után a kapott szavazatok számát jegyeztük fel.) Jelentkezzenek a hadikölcsönjegyzők A hadikölcsöntulajdonosok ujabb akcióra készülnek (A Közlöny eredeti tudósitása.) A magyar hadikölcsöntulajdonosok újonnan alakulóban levő országos központi vezetősége felhívja az ország összes hadikölcsöntulajdonosait, a pénzintézeteket, ipari, kereskedelmi vállalatokat, biztosító társulatokat, társadalmi, egyházi, kulturális intézményeket, alapítványi helyeket, községeket, városokat, megyéket, magánosokat, hogy pontos cimük megjelölésével levelezőlapon közöljék a birtokukban levő, vagy tulajdonukat képező s valahol letétben fekvő kötvényeik mennyiségét az alakulóban lévő országos központi vezetőséggel, melynek irodája Budapesten I., Horthy Miklós-ut 58. sz. alatt megnyílt, azon készségük bejelentésével, hogy az általános valorizáció kérdésének megoldására irányuló országos mozgalomhoz csatlakoznak. Az országos központi vezetőség a bejelentett címek és csatlakozások alapján a kötvénytulajdonosok képviseletében érintkezésbe fog lépni a kormánnyal abban az irányban, hogy a pénzügyminiszter külön e célra összehívott szakbizottság előtt jóindulatu mérlegelés tárgyává tegye a hadikölcsönkötvények valorizálásénak s általában a valorizációs törvény revíziójának kérdését. A címek, adatok, csatlakozások bejelentése senkire semmiféle anyagi hozzájárulást, megterhelést nem jelent, mert a megindítandó mozgalom teljesen altruista jellegű. Az akció eredményéről a hadikölcsönkötvénytulajdonosok országos vezetőségének hivatalos közlönye : a Kötvénytulajdonosok Közlönye fogja legközelebbi rendkívüli kiadásábn az érdekelteket tájékoztatni. Memorandumban tárják sérelmeiket Bud miniszter elé a kereskedők A Kereskedelmi Csarnok választmányi ülése — A kereskedők az áramdijak mérsékléséért és az uj választásuk fegyelméért sülét tagjait az elkövetkezendő városi választásoknál. Viszont igéri, hogy ezeknél a jelöléseket szélesebb körben fogják lefolytatni. Az elnök megnyitója után Reisz Hermann megválasztott társai nevében köszönetet mondott a bizalomért és támogatásért. A tagdijkivetések ellen beérkezett felebbezések, továbbá november 10-iki székházavató díszközgyűlés programjónak megállapítása után a választmány magáévá tette Péterfi Imre indítványát, hogy a városi villamosmüvekhez a nagy fogyasztó kereskedők áramdíjának mérséklése érdekében kérelmet intéz és a kérelem támogatására felkéri Reisz Hermann villamos igazgatósági tagot. Dr. Biró Emil indítványára a vasárnapi választás tanulságai alapján elhatározta az egyesület, hogy figyelemmel kiséri a választói névjegyzékek összeállítását és ügyelni fog mindenkor arra, hogy az egyesület jogosult tagjai a névjegyzékből ki ne maradhassanak. Erre a feladatra Steinberger Imre, dr. Biró Emil és dr. Gyöngyösi János tagokból álló bizottságot küld ki. A választmány foglalkozott Kol(A Közlöny eredeti tudósítása) Tegnap tartotta nagy érdeklődés mellett választmányi ülését a békéscsabai Kereskedelmi Csarnok dr. Tardos Dezső elnöklete alatt. Az elnök napirend előtt foglalko zott a vasárnap lefolytatott törvényhatósági általános választások tanulságaival. Megállapította, hogy a polgári egyesülés vereségét a polgári frakciók nagy közönye okozta, mely alól a kereskedők sem vehetők ki. Az első választókerületben elért küzdelem csupán néhány lelkes tag fáradhatatlan munkájának köszönhető, akik közül különösen Steinberger Imre ügyvezető elnök érdemeit emeli ki. Indítványára a választmány Steinberger Imre elnöknek jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. Ezután az elnök rámutatott arra, hogy minden megállapodásnál a legfontosabb követelmény az, hogy az be is tartassék. Amennyire fontos, hogy a jelölések minél szélesebb körben történjenek, még fontosabb az, hogy az elfogadott jelölő-listán törlések ne történjenek, mert ez csak az ellenpártot erősiti. A választáshoz elsősorban fegyelem szükséges és erre az öszszetartó fegyelemre kéri az egyej cza Miklós kérelmével, aki a díszközgyűlés keretében óhajtja a miniszter előtt a kereskedők panaszait feltárni. Beható vita után a választmány megállapította, hogy az egyesület reprezentálására alapszabályszerűen az elnökség hivatott, minthogy minden olyan ténykedésért, amely az egyesület nevében történik, ennek vezetősége felelős. Egyébként is a díszközgyűlés programja, amelyen a kereskedelmi miniszter, mint az egyesület meghívott vendége jelenik meg, nem alkalmas arra, hogy azon a kereskedők sérelmei a Kolcza Miklós által kivánt formában szóvá tétessenek. Az elnök maga is azon fáradozik, hogy a kereskedőknek ugy országos, mint helyi sérelmei és panaszai a miniszter előtt feltárassanak és ennek a feladatnak az egyesület elnöke kötelességszerűen eleget fog tenni. Nincsen akadálya annak sem, hogy ezen panaszok közé mindazok a sérelmek felvétessenek, amelyeket a kérelmező Kolcza Miklós óhajtott volna tenni, ezekről azonban az egyesület vezetőségének előzetesen tudomásul kell bírnia és épp azért szükséges, hogy Kolcza Miklós mondanivalóját előzetesen írásban ismertesse az egyesület vezetőségével. Ugyancsak nincsen semmi akadálya annak sem, hogy Kolcza Miklós mindazokat, amiket akár a füszerkereskedők, akár általában a kereskedelem panaszaiként elmondani óhajt írásban, memorandumba foglalja és azt a memorandumot élőszó kíséretében a miniszternek átnyújthassa. Ilyen értelemben a választmány Kolcza Miklós kérelme felett napirendre tért. Végül a vasárnapi érdekképviseleti választásokra a választmány titkos szavazás utján megállapította jelöltjeit. Ennek eredményeLevél Perzsiából Megírtuk néhányszor lapunkban, hogy Farkas Andor, a füzesgyarmati tűzoltóság parancsnoka, aki szenvedélyes utazó és világlátott ember, hónapokkal ezelőtt hosszú útra indult. Afganisztán felé vette útját, ahol a háború alatt öt esztendőt töltött, mert ott akart elhelyezkedni. Erre minden reménye meg lehetett, hiszen nemcsak az ottani lakosság életét, szokásait, erkölcseit és viselkedését ismerte meg öt éves ott lakása alatt, hanem a nyelvüket is tökéletesen megtanulta. Elindulásakor azonban még nem tudta, hogy Afganisztánban milyen sorsdöntő órák következnek el és hogy a fejedelmek uralkodása olyan gyors tempóban fog váltakozni, mint ahogy az emberek fehérneműt váltanak. A forradalom vihara útközben érte a lelkes magyar vándort, aki ezért be sem juthatott álmai földjére. Hihetetlen és leírhatatlan szenvedések következtek ezután Farkas Andorra 1 Pénztelenül, lerongyolódva, éhesen, gyalog, betegen kóborolt Ázsia vad vidékein es a határon rést keresett, hogy bejuthasson a forrongó birodalomba. Ezt a bolyongását megrázó levélben irta meg most egy békéscsabai barátjának és a levelet teljes egészében közölni fogjuk. Olyan hajmeresztő, borzalmas és megrázó részletek vannak a levélben, hogy a legagyafurtabban hatásvadászó grand-guignol is ártatlan játszódás mellettök s elevenen érzékeltetik, micsoda testi és lelki erő van a levélíróban, aki mindezeket átélte, sőt — kiállottá 1 íme a levél: * Újra itt vagyok Meshedben, hát felejthetetlen emlékeim vannak 1 Itt töltöltem életem legnehezebb napjait, Itt szenvedtem át a 40 fokos hideg telet, halálos betegen felíve egy rozoga lyukban, jóformán ajtó és ablak nélkül s mi több, lévén 39 fokos lázam, elhagyatva egyedül, egyedül 1 Szomorú napjaimban egyebem nem volt, csupán a remény, ez a nagy vigasztalóm s minden küzdelmemhez hozzájárult a pénztelenségem. Rettenetes hosszú utat tettem meg, olyat, melyre otthon nem számítottam, tudniillik kitört az afgán forradalom s én mint egy bujdosó betyár jártam a Himaláját, a Pamirt, rettenetes hóban, hidegben, célom lévén az Afgániába való bejutás. Ugy tengettem nyomorult életemet a nomádok között s bizony sokszor, számtalanszor jutottak eszembe a boldogabb órák boldogabb percei, de nem csüggedtem. Előszedtem minden energiámat és igy szivbenlélekben megerősödve újra nekivágtam egy hosszú, 3000 kilométeres útnak. Lejöttem Peshawarba és onnan az afgán határon végig Beludzsisztán rettenetes hegyein, úttalan utain, sivatagain keresztül vergődtem, még mindig keresve oly helyet, hogy célomhoz jussak, de sajnos, minden erőfeszítésem hiábavaló volt. Szegény afgán szolgámat, ki hűséges kutyaként követett és szenvedett velem együtt, kénytelen voltam elhagyni, ellátva őt kb. egy hónapi költséggel s most már igazan egyedül tartottam tovább, mig a kandahari frontot elértem. Gyanúsan viselkedtek velem szemben ugy a benszülöttek, mint az angolok, bár udvariasak voltak. Sajnos, ott sem juthattam be Afgániába, amennyiben a határ teljesen le volt zárva s mindenki őrültnek tartott, hogy európai létemre egy forrongó darázsfészekbe törekszem. Nem magyaráztam, hanem újra az ut tovább, tovább, addig spekulálva, amig elhatároztam, hogy Perzsiába me gyek s ott próbálkozom tovább jutni. Sok heti lovaglás után végre bucsut mondtam Beludzsisztánnak s átléptem a perzsák ősrégi határát. Nem részletezem, csupán egy kissé vázolom első éjszakám Perzsiában. A Douzdár (magyarul : Rablók vize) ez a hely, illetve völgykatlan az, ahova jutottam. A tél nem oly hideg, mint nálunk, 4—5 fokos hidegnél több nem szokott lenni. Este 7 órakor koromsötét van és én bandukolok szikes, posványos, sós területen, lovam nógatom s bőrig áztam a szitáló ólmos esőtől s félig megdermedtem a borzasztó széltől. Ugy süvített, miként a poklok szele, csaknem kettémetszette fáradt, ázott testem-lelkem. Teljesen egyedül, úttalan utakon, gondolataimba merülve baktattam a koromsötétben. Útirányom egy messziről pislákoló mécs világa lévén s bár közel Játszott, mégis legalább 3 órai lovaglás után jutottam csak oda. Egy pár viskó, annak is a fele elhagyatott kunyhó, lakatlan teljesen s én, csakhogy fedél alá juthassak, behúzódtam egy ilyen lyukba, szegény fáradt lovammal együtt. Azt kipányvázva, lepakkolva, keresgélni mentem a házak közé, jó Mauser-pisztolyom agyát simogatva, mintha éreztem volna, hogy egyetlen hűséges barátom ez. (Folytatjuk.)