Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-11-10 / 152. szám

4 BfüEE&msra lOis.íter? Békéscsaba, 1929 november 10 galmi Hivatala mind erősen veszik igénybe az eszperantót. Valamennyien elismerték és elismerésüknek kifejezést is adtak, hogy az eszperantó által sokat használhatunk embertársainknak és különösen hazánknak, amelynek oly égetően szükséges, hogy külföldön minél több barátja legyen. A magyar integritás érdekében sokat tettek az eszperantisták. Mihalik tanár felolvasásának befejezésével a mostani eszperantó tanfolyam veszetője, halgatóinak megjelent részével a jelenlevő pedagógusoknak egy kis tanfolyambemutatót rendezett, szemléltetvén azt, hogy az eszperantóban a legújabb nyelvtanitási módszer segélyével tiz óra alatt lehet annyit haladni, mint más nyelvben hónapok, sőt esztendők alatt. Vasárnap este az eszperantó nyelvről általában tartott Mihalik tanár előadást, az előző estéhez mérten nagyobb számú hallgatóság előtt. Érdekesebbnél-érdekesebb epizódokat mondott el hadifogságának idejéből, hogy milyen hasznát vették a hazafelé induló magyar hadifoglyok eszperantó nyelvtudásuknak. Sok érdekes és derűs percet szerzett az előadó hallgatóinak. Mindkét estén a békéscsabai eszperantisták, a birtokukban lévő eszperantó-könyvekből, külföldről kapott lapokból és újságokból egy szerény kiállítást rendeztek. Igaz, hogy a kiállítás százötven kisebbnagyobb könyvével csak gyenge bemutató volt, mert hiszen az eszperantóul megjelent könyvkiadások száma már- fölülmúlja a hétezret is. — A KUT tagjainak képkiálitása Egri József megbetegedése folytán pár heti halasztást szenved. Javult a egészségügy A város népmozgalmi kimutatása októberről CA Közlöny eredeti tudósítása.) A közegészségügyi viszonyok az előző hónaphoz viszonyítva, kissé javultak, mert a halálozások valamivel csökkentek. A tífuszjárvány lényegesen alább hagyott. A természetes szaporodás 35 volt. Leggyakoribb halálokok: aggkori végelgyengülés és tüdővész voltak. Fertőző betegségek közül előfordult : roncsolótoroldob 12, vörheny 1, bárányhimlő 9, járványos fültőmirigylob 2, hasihagymáz 21, vérhas 1, nyilt tbc 7. A tífusz elleni védekezés eredményesnek mutatkozott, mert a második félhónapban csupán 7 eset fordult elő, ebből is 3 vidéki volt. Született összesen 107. Fiu 54, leány 53.* Ezek közt volt: Holt szülött 2, törvénytelen 11. Házasult összesen 45 pár. Meghalt összesen 72. Finemü 36, nőnemű 36. Nem orvosoltatott : 7 éven aluli 1, 7 éven felüli 2, összesen 3. Orvostörvényszéki boncolás 1, orvosrendőri hullavizsgálat 2 esetben fordult elő. Az életkort tekintve: Halvaszületett 2, 0—l-ig 20, 1—5-ig 2, 5—10-ig 1, 10-20-ig 3, 20-30-ig 7, 30-40 ig 4, 40—50-ig 5, 5060-ig 6, 60—70-ig 8, 70—80-ig 13, 80—90-ig 2. A kórnemekre nézve: Aggkori végelgyengülés 10, agyszélhüdés 3, szervi szívbaj 2, idült szivizomlob 2, agydaganat 1, tüdőlob 5, hörghurut 1, tüdővész 7, mirigytuberkulozis 1, vészes vérszegénység i, gyomorrák 1, májrák 1, végbélrák 1, méhrák 1, medencerák 1, hasnyálmirigyrák 1, aszkór 1, bélhurut 5, májgyulladás 1 gyomorfekély 1, májsorvadás 1, farkastorok 1, fejlövés 2, veselob 1, vesezsugor 1, veleszületett gyengeség 3, kelevénység 1, halvaszületett 2, dülmirigytultengés 1, rángógörcs 2, koraszülött 2, üszkösödés 1, önakasztás 1, lugrnérgezés 1, hasihagymáz 3, roncsolótoroklob 1. Feledékeny a mérnöki hivatal Ahol a lakók maguk javítják a járdát fA Közlöny eredeti tudósítása.) Néhány hónappal ezelőtt az Árpád sor lakosainak nevében bejelentették a városi mérnöki hivatalban, hogy az utca járdája a 90. számtól végig a lehető legrosszabb állapotban van, hatalmas lyukak tátongnnak benne, amelyek eső esetén praktikusan helyettesitik a strandfürdőt, amennyiben a járókelők — különösen a sötétben — térdig lubickolhatnak bennük. Az érdekeltség arra kérte a mérnöki hivatalt, hogy még az őszi esőzések beállta előtt javíttassa meg a járdát, hogy a nagyforgalmu utcában emberi módon lehessen közlekedni. A bejelentés óta immár hónapok teltek el, a járda javítása azonban meg sem kezdődött. A nagy esők leestek, a járdán csak bukdácsolva és a sakk lóugrásai szerint lehet haladni, aki azonban eltéveszti az ugrást — ami dicső villanytelepünk nagyfényességü közvilágítása mellett nagyon is lehetséges — az olcsón, de alaposan vehet jó kiadós hidegfürdőt. Néhány háztulajdonos akként segített magán és a tűrhetetlen helyzeten, hogy saját maga, sajátkezüleg javította meg a járdát a területe előtt, mert nem tudta nézni a mizerábilis közlekedést, vagyis inkább nem tudta tovább hallgatni mindazt a sok áldást, arnit a rossz járdát eltűrő illetékesek fejére szórnak. Kissé mintha feledékeny volna a mérnöki hivatal, vagy tévedésbe esett és — képviselőnknek gondolja magát ? T. i. igérni, ígérni, bőkezűen és rogyásig, de azokból beváltani ? Tűzoltói készenlét Kevesen ismerik e szónak azt az értelmét, amely a mi életünkben olyan fontos, mondhatnám döntő szerepet játszik. Igaz, nincs is szükségük a laikusoknak, hogy ezt tudják s tökéletesen elég, ha mi tudjuk, érezzük e szó mindent magában rejtő fontosságát. Most, amidőn e sorokat írom, vasárnap este van, gyönyörű holdvilágos vasárnap este s mi, tűzoltók, a tűzoltói eszme önzetlen, meg nem értett harcosai munkára készen várjuk a riasztócsengő sikongatását... S talán már valamelyik magárahagyott házban zengik is forradalmi dalukat a titokban fejlődő szikrák a tető kiszáradt gerendái ellen. Most még senki sem tud róluk. S mire mi is tudomást szerzünk létezésükről, már végre is hajtották szándékolt tervüket s piros sárga lángtengerben vár bennünket a ház... Az éjjeli ügyeletes léptei komor, monoton hangon ütköznek az éjszakai csendbe. Már második 24 órája, hogy szolgálatban vagyunk... Már második napja nem voltunk otthon... Levél Perzsiából ii. Végre megleltem a mécset, amely egy perzsa csendőrörs jelző lámpája volt. Ott gubbasztott egy szegény, ágról szakadt, fekete pofájú perzsa csendőr, akit anyanyelvén szólítva, felébresztettem merengéséből, de bizony nem igen értettem meg, mert ópiumtól mámoros lévén, egy félórai veszekedés után tudtam csak életre hozni s megértetni magam, hogy ki vagyok, Beludzsisztánból jövök, stb. Közben előkerül egy perzsa altiszt, aki aztán egy kis borravaló reményében, szolgálatomra áll és előkeressük szegény, éhes lovam s odavezettük az őrség lovai közé. Végre megpihentem, lovam is kapott egy kis sovány maradékot a perzsák lovaitól, miként jó magam is. Az utolsó konzervemet bontottam fel, amelyet megosztottam a két perzsával. Tüz is lett s én szárítgattam a ruháim s némán merengve, a pislogó tüz parazsát nézve, elémbe tárult kis családom képe, minden, a mult, a szép boldog órák. Egyszerre csak arra ébredtem, hogy két meleg könnycsepp szaladt le az arcomon és én sirok némán, csendben, nehogy észrevegyék rajtam. Az álom elkerült, féltem, hogy kirabolnak, legyilkolnak. Mig a két perzsa aludni készül, a tüzet élesztgetem és melegszem. Ekkor előkerül egy harmadik. Rettenetes sokat beszél, nagy tudós, járt Oroszországban s azt hitte szegény, hogy a világ közepét elérte. En csak hagytam beszélni, mig egyszer csak észrevettem, hogy a kenyérzsákjában kotorász, honnan egy pipát és ópiumot szedett elő. Elkészíti és helyben boldogan szivja, nem törődik azzal, hogy emberlakta vidéktől szegény feje száz meg száz kilométerekre van. Kínál engem is, nem merek hozzányúlni, de ajánlja, jól fogok aludni s én nekifogtam, szívtam, szívtam sokat, sokat s percek múlva elhagyott a gond, a bánat, a holnap, csak szépet, kedveset láttam, otthon éreztem mogamat, otthon, kis meleg szobámban, feleségem mellett, hallottam kicsinyeim csacsogását s én nevettem, boldog voltam, a világ legboldogabb embere, künn a vadonban a rablók fészkének nevezett völgykatlanban, hideg, ólmos esőben, elhagyatottan, fáradtan, én szegény vándor künn a nagyvilágban, Nevettem, örültem, mert örülni kényszeritettek. Jön az álom, amely minden ópiumpipázás után elmaradhatatlan s én köpenyembe burkolózva tovább nézem a tüzet, a parazsat s láttam magam rohanó tüzoltószeren vágtatni, hallottam a riadót s én felugróm, mintha otthon álmomból keltett volna ki a vészharang zúgása s nekiindultam a semminek, rettenetes erőt éreztem izmaimban s ha akkor a félvilággal kellett volna szembeszállnom, megtettem volna... A hideg levegő észretérit, lefekszem. A perzsa csendőrök alusznak, őket nem izgatjá az ópiummámor, ők pihennek, nekik nincsenek vágy aik, ők butaságuk tengerében a legboldogabb emberek, mig én? Szivem majd meghasad. S mit hoz a holnap ? Ezt tudni jó lenne 1 Igy küzdök, mig a veríték ki nem tör homlokomon s én fáradtan le nem rogyok kemény fekvőhelyemre s végre elalszom, mélyen édes álmaimba merülve, hogy annál szivettépőbb legyen az ébredés, a szomorú valóság, a változtathatatlan. Jól aludtam, nem bántott senki sem. Reggel későn ébredtem s mintha nem tudtam volna, hol vagyok. Kérdezgetem az egyik rongyos csendőrt, ki szegény meglátja gombos köpönyegem, ugy felugrik s érthetetlen hosszú jelentést kezd darálni nekem. Először azt hittem, megbolondult vagy nekem hibbant meg az eszem, mig megrágtam neki, hogy énnekem semmi közöm hozzájuk, én itt idegen vagyok 1 Végre elhallgat s én is szedalőzködöm, körülnézek itt, de bizony a szó szoros értelmében semmi sincs, csupán köröskörül magas, kopár sziklák s kelet felé nézve látszik egy kis keskeny karavánut, mely Meshed felé tart. Egy napot pihentem és tovább indultam, megajándékozva perzsáimat. Két nap múlva érkeztem meg a valódi Douzdab városkába, mely hirtelen 3—4 év alatt épült, ott már rendesebb élet volt. Ott megvizsgálták az útlevelemet s láttamozva útnak engedtek, vigasztalva azzal, hogy Meshed csak kb. 1000 kilométer oda. Szegény lovamtól is meg kellett j válnom, mert oly gyalázatos ut volt előttem, ahol sem embernek, sem lónak ennivaló található nem lévén, autón tettem meg a további utat. Rettenetes nyaktörő vízmosásokon vezet keresztül az utunk, minden percben attól tartok, hogy lezuhanunk vagy darabokra törik az autónk, defekt defektet ér s mi állunk a sivatagban, miként egy hajótörött társaság, a tenger vizén lebegve. Hideg, éles levegő, de a nap süt s ez kissé vigasztal szomorúságomban. Nehéz teherautónk végre kész és indulhatunk, soffőröm kimerült, két éjjelt nem aludt. Egymást felváltjuk a kormánynál, de nekem nehezen megy, mert sötét és ismeretlen az ut. Két óra tájban éjfél után megpihenünk, künn a pusztaságban, ahol csupán é :es sakálok vonitanak és ez zavarja meg, egész közel szemtelenkednek az autóhoz, egy-két pisztolylövés és egy időre elriadnak, de újra visszatérnek s kínos vonitásukkal felzavarnak álmunkból. Tovább, és ez igy tart nyolc napon keresztül, folytonfolyvást lakatlan, kietlen vad vidéken vezet az utunk, mig végre Meshed felé közeledünk. Fenn magas fensikon, majd szerpentinen vezet utunk s végre feltűnik a meshedi zarándokhely. Magas kupolája vakító fényt áraszt a hold sugaraitól. Tiszta aranylemezekkel van fedve a legalább 60 méter átmérőjű kupola, amelynek tetején egy hatalmas villanykörte vetiti sugarait a kupolára. Igazán szép látvány volt a 3500 méter magas hegyről. Két óra tájban érkeztünk meg a városba, ahol lassan havazni kezd, én leszállok és megyek a vadidegen városban össze-vissza, keresni éjjeli szállást, amely bizony nehéz dolog lévén, nehezen megy. Egy lélek sincs az utcán, még rendőrt sem találok. Hajnalig kó-