Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-10-06 / 142. szám

B késcsaba, 1929 október 6 BPKESWOV *•» kAziik? 3 ciustól Pilátusig pénz után a mi­nisztériumokba? Onnan egy vasat sem fogunk kapni. Vagy részlet­letagadásra (?) építsünk kórházat, mint keramit- és aszfaltutat ? Vagy hozzuk tető alá az épületet és vár­junk, mig lesz pénz ? Legalább az épület jól kiszárad és nem lesz a falakban nedvesség ? Vagy csi­náljunk a kórházkibővitésből egy uj fürdőügyet, ahol befejezett tények előtt állva kellett a milliárdokat megszavazni ? Egyiket se tegyük. Hanem tisz­telt képviselőtestület, vegyük le a napirendről az egész kórházügyet és csak akkor építsünk, ha az egész 800 ezer pengőre meg lesz a fedezet, úgyis még ahhoz is fog jönni az ősi szokás szerinti pót­és egyéb munka. De pénz nélkül ne építsünk, hogy ugy ne járjunk, mint Kaposvár a kórházával, amely tető alatt áll már évek óta, szá­rad, kifújja a szél, csak éppen befejezni nem lehet, mert nincs pénz. A csabai adózó polgárokból pe­dig most nem lehet a különböze­tet semmiféle zsonglőrmutatvánnyal kicsábitani ugy, amint az sikerült a fürdőnél. — Hétfőn újra rendkívüli köz­gyűlést tart a város. A városi képviselőtestületet Medovarszky Mátyás dr. polgármesterhelyettes ismét rendkívüli közgyűlésre hivta össze, amelyet hétfőn, e hó 7-én reggel 9 órakor fognak megtartani. A rendkívüli közgyűlés egyetlen tárgya a városi közkórház kibőví­tésének építkezési munkálatai el­len beadott felebbezés. — Érte­sülésünk szerint a város októberi rendes közgyűlését is kitűzték már, amelyet e hó 21-én, hétfőn fognak megtartani. A rendes köz­gyűlés tárgysorozatának össze­állítását már megkezdték és a közgyűlési meghívók kikézbesítése a jövő héten történik%meg. BÉKÉSMEGYEI $ $ KERESKEDELMI BANK R. T. I BÉKÉSCSABA A legolcsóbb feltételek mellett folyósít váltókölcsönöket bekebelezés nélkül is. Betéteket a legelőnyösebben gyümölcsöztet. Foglalkozik a banküzlet minden ágával Ha van ilyen ügye, irjon nekünk, vagy keressen fel bennünket. Bonyodalmak az erzsébethelyi útszakasz kibővítésénél A főjegyző sürgősen Budapestra utazott tárgyalni a kereskedelmi miniszterrel (A Közlöny eredeti tudósítása.) A város képviselőtestülete a mult héten tartott rendkívüli közgyű­lésén — mint megírtuk — meg­szavazta a város részéről azt a pénzbeli hozzájárulást, amelyet az állam kívánt az erzsébethelyi állami útszakasz kiszélesitési költ­ségeihez. Ezzel az építkezés meg­indítását vélte a képviselőtestület végrehajtani, azonban — sajnos — nem igy történt. Ujabb akadé­koskodások és zavarok merültek fel, még pedig pont a legutolsó pillanatban, ugy, hogy Medovarsz­ky Mátyás dr. polgármesterhelyet­tes jónak látta a félreéitések el­oszlatása céljából azonnal Buda­pestre utazni. A legutóbbi napokban ugyanis a várossal szemben a következő két ujabb kívánságot támasztotta az államépitészeti hivatal: Elsősorban megmásította azt az igéretét, hogy az útépítésre mind­addig az állam utalja ki — kez­dettől fogva — a munkabéreket és költségeket, amig az erre elő­irányzott állami hozzájárulás ösz­szege el nem fogy. Ellenben azzal az ujabb követeléssel lépett elő, hogy a város már most adja oda a hozzájárulása teljes összegét, de legalább is ennek egy jelentős százaléknyi részét. A másik kívánság az, hogy a város tekintsen el az ut burkolási anyagának előzetesen már közölt összetételétől, hogy azt más anyag­ból lehessen összeállítani. Mindezek az ujabb kívánságok a várost meglepetésszerűen érin­tették, különösen az, amelyik a város közönségére nézve anyagi megterhelést jelentene. A város vezetőségének felfogása szerint ezek a kívánságok nem jogosak, el is térnek az előzetes megálla­podásoktól, ezért Medovarszky Má­tyás dr. főjegyző pénteken délután Budapestre utazott, ahol a kereske­delmi minisztériumban el fog járni az ügynek a város érdekei szem­pontjából való elintézése érdekében. Legtökéletesebb felvételek Legnevesebb művészek A világhírű felülmúlhatatlan ff i ír részletfizetési akciója megkezdődött már havi 19 P-től kezdődőleg IMG havi részletre kaphatók a magyarországi vezérképviselőségnél Budapest, IV. Kristóftér 3 és minden jobb szaküzletben Kérjen árjegyzéket — Kinevezték a felekezeti középiskolák állami felügyelőit. A kultuszminiszter a felekezeti kö­zépiskolák meglátogatásával és azokban az állami felügyelet gya­korlásával az 1929-30. tanévre a következőket bízta meg: a békési reálgimnáziumhoz dr. Kaufmann György szegedi tankerületi főigaz­gatót, a szeghalmi reálgimnázium­hoz Ady Lajos debreceni tankerü­leti főigazgatót. A békéscsabai és szarvasi gimnáziumok felügyeleté­vel Kaufmann György szegedi tankerületi főigazgatót. A szöveg, amint tetszik látni, nem valami költői; dallama azon­ban igen kedves és fülbemászó volt. Ma is a fülemben cseng. Elő­adták cseh, lengyel, latin, görög, arab, angol, olasz, orosz, francia és héber nyelven tapsviharos köz­tetszés nyilvánítása mellett. Köz­ben-közben persze torokgyantázás is történt. Ez a sláger volt a társaság Rá­kóczi-indulója. Elprodukálása és a Szent János-áldás felhörpintése után éjfél multán ugy szétoszlot­tunk, hogy még a Janszky-heccek alkalmával a budapesti Kálvin­téren sem különben a rendőrök­nek nem éppen tiszteletteljes fel­szólítására a feledhetetlen diák­korban. Fentebb Rákócziról emlékezvén meg, megemlitendőnek tartom, hogy a cazini tamburásoknak er­ről az úrról és az ő indulójáról tudomásuk nem volt. Szarajevó­ban és a többi nagyobb városok­ban, ahol csoportosan laknak ma­gyarok és magyarországi cigányok a zenészek, mindenütt ismerik és játsszák a Rákóczi-indulót. Cazinban csak egy magyarral találkoztam az emlékezetes mulat­ság alkalmával. Ezt trencséni Csák Máté valami rokonának, még pe­dig Márton fiának gondoltam né­metül Martin Csák-ként történt be­mutatkozása folytán. A késő éjjeli órákban tudtam meg, hogy ez a Csák Mártonnak vélt erdész tulaj­donképpen Martincsák Kornél sel­meczi erdészeti akadémiát végzett, magyarul is jól beszélő gömörme­gyei honfitárs. A rendkívül hangulatos kaszinói estély lezajlása után általános „jó éjszakát" kívánsággal bucsuztunk egymástól német, horvát és ma­gyar nyelven. Nagyon őszinték le­hettek az emiitett kívánságok, mert másnap délelőtt, amikor friss sör csapolásakor ismét összeverődtünk néhányan a kaszinóban, mindenki azzal dicsekedett, hogy pompásan aludt. A sörözés végeztével néhány látogatást tettem a hivatalok főnö­keinél, ebéd után pedig a várost és nevezetességeit tekintettem meg részben Martincsák barátom kísé­retében, részben egy muzulmán zaptija (rendőr) kalauzolása mellett. Cazin kellős közepén egy 200 m. magasságú hegy emelkedik. 400 év előtt a knini püspök nya­ralója volt rajta, azután várat épí­tettek ennek helyébe, mely egé­szen az okkupációig megvolt. 1879­ben lőtték össze a mi katonáink. Ennek romjain a kilencvenes évek elején török mecsetet építettek, melyhez minarettet csak ott létem előtt néhány hónappal ragasztot­tak. Ez képezte a városka legma­gasabb pontját. A várfal maradvá­nyai közé két ócska ágyút állitta tott fel a bihácsi főispán disznek. E mecset körül terül el a belvá­ros, ahol t. i. sűrűbbek a házak, mint a dombokon épült külvárosi részeken, ahol az emberek a pit­varból egy-két lépéssel a tengeri­földön vannak. A városka északnyugati határá­ban, a lakott résztől másfél kilo­méternyire gyönyörű fensik terül el, amelyet vizbőségéről, mert va­lóban számtalan forrás buzog ott, sztovreló-nak, azaz százforrásnak neveztek el. Ezen források vize a nép állítása szerint sohasem fagy be és gyógyhatással bir. Kellemes ivás esett belőlük. A délnyugati határban egy három holdas (du­num) gazdasági kertet és hat hol­das faiskolát találtam, amelyeket Szirmay Géza volt járásfőnök ala­pított. E területen lakik Czapáry János községi kertész, akiben a második magyart találtam Cazin­ban. A kaszinói estélyen nem je­lent meg. A kertészet közelében járási kórház és egy mohamedán iskola (medresza) áll. A járási székház, a községháza, a posta­épület, a csendőrség és pénzügy­őri laktanya s egynéhány moder­nebb ház köriti a piacot. A vásártéri népkonyhában (as­csenica) megízleltem a nyárson­sült ürgepecsenyét és a lepény­szerű lapos kenyeret, a szomnut, azután kvártélyomra tértem vissza s befogattam a két almásszürkét és elbúcsúztam Cazintól. Útközben fuvarosommal beszél­gettem, aki egyszer csak azt mond­ja, hogy máskor, ha idejössz, uram, több időre jöjj, hogy kirán­dulhass Kladusára, Todorovóra, Vranográcsra, Buzsimra, Podzvizd­re is, amelyeknek várromjaiból be­láthatsz hazádba, Ausztriába. — Nem vagyok én osztrák, te Mujo. — Soká éltessen Alláh 1 Nagyon örülök, hogy nem vagy svába. A beszédedből is kiérzik, hogy a „mienk" vagy... Rozoga kávéházhoz érünk. Meg­állítom a kocsit. Benézek a kafá­nába. Tölgyfatörzs ég lassan az „elfogadó"-terem közepén. Körü­lötte öt renyhe mohamedán feke­tézik. Két frissen öntött kávét ren­delek (errefelé sütni szokták, nem főzni) az arabnál. Felhörpintjük Mujóval jó cukrosán, urasan, (po goszpodarszki), rágyujtunk egy-egy jó hercegovinaflór cigarettre s fél óra múlva berepülünk Bihács kö­ves piacára. Bihács kerületi, főispáni szék­hely, de nem nagyobb Piripócsnál s még annyira sem városias kül­sejű, mint pl. Békésszentandrás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom