Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám
1929-10-30 / 149. szám
Békéscsaba, 1929 október 30. Szerda 56-ik évfolyam, 149-ik szám POLITIKAI LAP Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 3 pengő egy hónapra 1 pengő. — Példányonkint 12 fillér. Telefonszám i 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, II., Ferenc József-tér 20. szám alatt. — Hirdetés díjszabás szerint, Felelős szerkesztő : Péchy-tforváth Rezső Házszentelő Minden csoda csak három napig tart — mondja a régi szólásmondás és rendszerint igy is van. Az a csoda azonban, hogy egy aránylag kistömegű, csekély létszámú társadalmi osztály saját otthont teremtett magának, feltétlenül tovább fog élni a törvényszerű három napnál. Nem azért, mert a mai brutálisan súlyos gazdasági helyzetben egy maroknyi ember fellángoló lelkesedése az önzetlenség megható iskolapéldáját nyújtja, hanem azért, mert a létesítmény értéke sokszorosan meghaladja az áldozatot hozók anyagi erejét, éppen a tömörültek jelentékenynek nem mondható számánál fogva. Csoda ez, hosszú életre igényt tartó csoda. Es minden elismerést, dicséretet megérdemlő teljesítmény, a kari összetartozandóságnak, a szolidárisságnak olyan felfogása, amelynek imponálnia kell mindenki előtt. A magántisztviselők házszentelője csendes, szerény és halk eseménye volt ennek a városnak. De a csendessége és a szerénysége ellenére is olyan jelentősége van a házavatásnak, az otthonhonszerzésnek, amelyet a szürke keretek közül a fényesebb, a díszesebb keretek közé kell helyezni. Mert egyforma öröm és jóérzés minden haladni, művelődni kivánó ember számára, hogy ez a kevés számú, de roppantul lelkes és művelődő társadalmi réteg közelebb jutott a céljához : a s ját klubhelyiséghez, ahol művelődésének, haladásának, fejlődésének minden feltétele meglévén, a mainál is magasabbra emelheti emberi értékét és kulturális szintjét. Ez a réteg eddig is példát mutatott kulturértékeivel a más társadalmi rétegeknek. Szivesen és sokat, majdnem mindig erején felül áldozott a nemzeti és általános művelődés oltárán. Az elsők között volt, amely a művészeteket garasaival istápolta. Pártolta és pártolja az irodalmat, sokat jár színházba, meghallgatja a hangversenyeket, külföldi utakat tesz, nyelveket tanul, tovább képezi magát, lelkes barátja minden haladásnak és művelődésnek. Mostoha anyagi viszonyai mellett is jobban áldozott garasaival a művészetek oltárán, mint bizonyos társadalmi rétegek, amelyek mindjárt sírnak és panaszkodnak, ha a kultura támogatását emlegetik előttük, de bőkezű és állandó mecénásai a szeszmérőknek. Sokszoros öröm és elégtétel tehát tudomásul venni, hogy egy ilyen értékes, mohó tudásvágyu, hasznos és érdemes társadalmi réteg erőhöz jutott és megerősödött. Sokszoros öröm ez, mert tág perspektívákat vetít elénk: a jól megszervezett magántisztviselők jobb, emberibb anyagi körülményeket verekedhetnek ki majd maguknak, amiből aztán — az ő nagyszerű önzetlenségük révén — a túlnyomó részük visszaáramlik oda, amiből mindnyájunknak haszna lesz: a kultura különböző tereire. De sokszoros öröm azért is, mert a magántisztviselők otthonának megszületésével gyarapodott azoknak a kulturtemplomoknak Éles kifakadások a kormány ellen az ipartestületi körzeti gyűlésen Az iparosok különféle könnyítéseket kérnek a pénzügyminisztertől száma, ahol kizáróan a művelődésnek, a haladásnak, a szellemi táplálékoknak fognak élni és teret engedni; ahol az előadások, irodalmi esték, a felolvasások sűrűn fogják követni egymást, mindanynyiunk hasznára és jóvoltára. Éppen ezért őszinte jóérzéssel üdvözöljük az uj házavatást, a csendes és szerény kapunyitást. A szép uj otthonhoz valamennyi magántisztviselő mielőbbi csatlakozását kívánjuk. kiviláglik, hogy mig a gazdáknak legkisebb fagykárát is figyelembe veszik, az iparosságnak romlását okozó nehéz viszonyokon nem sietnek enyhíteni. A közgyűlés elhatározta, hogy kérni fogja a kormányt, hogy azokat az ipartestületeket, amelyek nehéz kölcsönökből székházat létesítettek, juttassa olcsóbb pénzhez — akár a Nemzeti Bank, akár a Pénzintézeti Központ utján —, mert a kisebb bankok óriási kamatterhei immár elviselhetetlenek. Elhatározta még a közgyűlés, hogy az egyfázisú forgalmiadó behozatalát megsürgeti, továbbá kérelemmel fordul a pénzügyminiszterhez, hogy az iparosságot mentesítse a 16 százalékos útadó alól, annál is inkább, mert a Társadalombiztosító Intézet részéről úgyis súlyos terheket kell viselnie. Kifogásolták a Társadalombiztosító kí- és bejelentéseivel és a betegigazolványok kiállításával járó időtrabló munkát is és elhatározták, hogy ennek megszüntetése érdekében alkalomadtán szót emelnek az intézeti közgyűlésen. Számos apróbb ügy megbeszélése és elintézése után a közgyűlés véget ért. A szocialista szakszervezetek és a polgárság küzdelme lesz a vasárnapi megyebizottsági választás llem sikerült a polgári partok és a szocialisták megegyezése Békéscsabán (A Közlöny eredeti tudósítása.) Vasárnap tartotta meg évzáró közgyűlését a Békésmegyei Ipartestületek Szövetsége, a békéscsabai Iparosszékházban, a vidék iparosainak igen nagy érdeklődése mellett. A közgyűlésen élénk feltűnést keltett, hogy a békéscsabai ipartestület tagjainak nagyobb része nem mutatott semmi érdeklődést a gyűlés iránt és nem ment el a közgyűlésre. A gyűlés letárgyalta az évi jelentést, majd a törvényhatósági bizottságba a kamara részérő! kiküldendő 6 rendes és 3 póttagsági helyet a tagok létszáma szerint Békéscsabának, Békésnek, Endrődnek, Gyulának, Mezőberénynek, Orosházának, Szarvasnak, Szeghalomnak és Tótkomlósnak juttatták. Ezzel kapcsolatban elhatározták, hogy a belügyminisztertől táviratilag kérik az iparkamarai tagoknak megyebizottsági helyekre vonatkozó szegedi kamarai határozat felebbezését soronkivül, táviratilag intézze el. Számos éles kifakadás hangzott el a gyűlés folyamán a kormány és az országgyűlés ellen, mint amelyek az iparostársadalom nehéz helyzetével és súlyos terheivel nem törődnek, ami abból is Most vasárnap zajlanak le az egész országban az általános törvényhatósági választások, több helyen az országos politika jegyében. Békéscsabán azonban, ahol a polgárság érdekképviseleti alapon van megszervezve, a polgári pártok eredetileg is azon az állásponton voltak, hogy az országos politikától függetlenül, a törvényhatóságban arra kell törekedni, hogy a megyegyűlésen a város érdekei megvédessenek. Békéscsaba adófizető polgársága az egész megyében hasonlíthatatlanul a legtöbb adót szolgáltalja a vármegyének, mégis a szolgáltatások terén messze mögötte marad más helyeknek, főleg Gyulának. Békéscsaba érdekeinek megvédése szempontjából folyt le a virilisek választása és ugyanezt célozták a csabai polgári pártok is, amikor a Kisgazdaegylet, Népegylet, Ipartestület, Kereskedelmi Csarnok vezetői összeültek, hogy egy közös jelölő listában állapodjanak meg. Az értekezleten megérlelődött a gondolat, hogy a méltányosság és a társadalmi béke szempontjából a munkásságot sem szabad mellőzni s éppen azért bevonták a szociálista vezetőket a tárgyalásokba. Ekkor azonban kitűnt, hogy a szocialisták nem kevesebb, mint felét követelik a helyeknek, jóllehet, alig egy huszadát teszik ki a lakosságnak. Ebből a követelésükből nem voltak hajlandók engedni, ami természetesen nagy megütközést váltott ki, mert igy érdemes gazdákat, iparosokat és kereskedőket akartak kiszorítani a listáról. Minthogy ilyen körülmények között a megegyezés lehetetlenné vált, a polgári pártok ugy határoztak, hogy nemcsak közös listával indulnak a küzdelembe, de a szakszervezetek által nekik dobott keztyüt felveszik s a legélesebb harcra hívják fel a polgárságot. A közös polgári listán a pártok a nagy számban lévő vasutasság képviselőjeként jelölik Aszódi Imrét, a békéscsabai állomás főnökét és a köztisztviselők részéről Korosy László ny. főjegyzőt, a megyegyülés egyik legrégibb, érdemes tagját, akinek körülményei köztisztviselő volta ellenére is biztosítják függetlenségét. Ezekután a polgári pártok közös jelöltlistája a következő : I. megyei kerület (az I., II. és VI. városi kerület): Aszódi Imre, dr. Biró Emil, Bohus M. Márton, Deutsch Vilmos, Drienyovszky János, dr. Gyöngyösi János, Jánovszky János, Korosy László, Kovács György, Könyves T. Kálmán, Lepény János, Machlik Mihály, Molnár János építész, Reisz Hermann, Vrbovszky Mátyás. II. megyei kerület (III. és IV. városi kerület): Aradszky György, Belanka János, Blahut János, Bohus M. János, Botyánszky Mihály, Kucsera János, Kvasz János, Leelőssy Albert, Lonovics Pál, Mengyán Pál, Nóvák György, Pollák Arnold, Román Pál, Szellner Antal, Zsiros Pál (Baross-u.). A III. megyei kerület polgári listáját az erzsébethelyi és tanyai polgárság önállóan állítja össze s még a holnapi napon ezt is nyilvánosságra hozzák. Tekintve a polgárság nagy elkeseredését, élénk harcra van kilátás. Maguk a helybeli munkásság idevaló elemei is restellik a szakszervezetek mohó étvágya következtében beállott helyzetet s mindössze azzal védekeznek, hogy a pesti központ parancsára kellett ilyen igényekkel fellépni, mert a szociáldemokraták központi vezetősége ellene van a polgársággal való minden együttműködésnek. Egyébként a szociálista központ több bizalmit küldölt le a helyi munkásság ellenőrzésére és többek között megjelent Békéscsabán Szeder Ferenc is.