Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-12-29 / 166. szám

4 $M£SHBSIEI S Békéscsaba 19.9 december 29 A tüzek karácsonya Karácsony mindkét napján tüz volt Békéscsabán (A Közlöny eredeti tudósítása.) A karácsony ünnepének mindkét napján tüzoltósziréna hangja siví­tott belé az ünneplés áhítatos hangulatába és a tüzoltógépkocsi vad robogása keltett ijedelmet az utcák ünnepi sétálóiban. A két ünnepnapon két tüzeset is történt a város belterületén, szerencsére azonban mindegyik esetnél idejé­ben érkeztek meg a tűzoltók és derekas, megfeszített munkával el tudták oltani a tüzet. A két tüz közül az ünnep első napján keletkezett volt a vesze­delmesebb és a nehezebb. Ezt szerdán délután öt óra után jelen­tették a gróf Tisza lstván-ut 17. számú házból, amely Hilf Rudolf ecetgyáros tulajdona. A tűzoltó­ság Lehoczky László parancsnok vezetésével teljes készenléttel ro­bogott ki a helyszínre, ahol kide­rült, hogy veszedelmes szobatüz támadt, valószínűen a túlságosan megrakott kályha csövének áttüze­sedése folytán. A tüzes kályhacső aztán meggyújtotta a falba be­épített fenyőgerendát, amely hosz­szas parázslás után egyszerre csak lángra lobbant. A tűzoltók másfél órai nehéz és megfeszített munkával — amely idő alatt falat és menyezetet is kellett bontaniok — legyőzték a tüzet és megmentették a lakást és a házat a fenyegető veszedelemtől. A másik tüz karácsony más­napján ugyancsak délután 5 óra után volt, amikor is a Baross­utcában, a Rudolf-reálgimnázium- | ban egy kémény gyulladt ki. Itt rövid idő múlva sikerüli elfojtani a tüzet, amivel elejét vették a na­gyobb veszedelemnek. Törökországi impressziók Kényelmes és modern berende­zésű hajónk, melyen a tengeri ut minden kellemes, de sokszor kel­lemetlen oldalát is megismertük, lényegesen meglassított sebesség­gel, a hullámokat méltóságteljes büszkeséggel szelve, befordult végre a Boszporuszba, hol utazá­sunk célpontja: Konstantinápoly, vagy ahogy a törökök nevezik : Isztambul körvonalai bontakoztak ki a reggeli köd lassan muló ho­mályából. Már maga a tengeri utazás is — életemben először lévén ten­geren — annyi uj élményt, mély impressziót és eddig csak hallott és olvasott csudálatos szépségek­nek érzékelését jelentette szá­momra, hogy uj vágyakkal, foko­zott kíváncsisággal; valóságos izgalmakkal telítve léptem partra az isztambuli kikötőben. Szavakkal kifejezhetetlen az az érzés, amely az embert ebben a csodálatos városban az első per­cekben áthatja. Lárma, zűrzavar, emberáradat, a teherhordó kis csónakok tömege, utcai árusok hangos árukinálása, málhahordók tolakodó ajánlkozása, hajósziré­nák bugása, autók száguldása és tülkölése, hangos veszekedések, kinálgatások, a legkülönbözőbb keleti és európai nyelveken, olyan szédítő káoszt idéznek elő, hogy valóságos kábulatban foglal az ember helyet taxijában, hogy a szállodához hajtva, kimerült ide­geit végre kipihentesse. zkednek a nagy háború veteránjai Vitéz Borbély-Maczky Emil nyilatkozata az országos frontharcos szövetségről — A tavasszal frontharcos találkozót rendeznek a Vérmezőn (A Közlöny eredeti tudósítása.) Már többször megemlékeztünk ha­sábjainkon az országban megin­dult frontharcos-szervezkedésről és annak helyi mozgalmáról. A szer­vezkedés egyik nevesebb tagja, vitéz Borbély-Maczky Emil, a moz­galom céljairól és törekvéseiről a közeli napokban részletesen nyi­latkozott és a következőket mon­dotta : Több esztendei előkészítő munka után a mult év novembe­rében indítottam meg a magyar frontharcosok megszervezését. A mozgalom megindítása óta a fő­városi és a vidéki sajtóban több közlemény jelent meg, amely sok esetben téves megvilágításban fog­lalkozott a MOVE Országos Front­harcos Szövetség ügyeivel. Éppen azért szükségesnek tar­tom, hogy a hazafias sajtón ke­resztül informáljam a magyar köz­véleményt, különösen pedig az ér­dekelt frontharcosokat a szervez­kedés célkitűzéséről, munkapro­gramjáról. A MOVE Országos Frontharcos Szövetség különálló szerv, a MOVE társalakulata. Ez a megoldás tette lehetővé, hogy a MOVE belügy­miniszterileg jóváhagyott alapsza­bálya szerint uj egyesület alapítási és alapszabálypróbálkozások he­lyett a magyar frontharcosok min­den további nélkül szervezked­hettek, tömörülhettek. A szervez­kedés ezidőszerint még gyermek­korát éli és éppen azért egyelőre teljesen szükségtelennek tartom foglalkozni azzal, hogy a mozga­lom teljes kiépítése után milyen jogi keretek között fogja tovább folytatni működését. A világháború volt magyar front­harcosait tizenegy esztendő távla­tán tul a harcterek szenvedésteljes megpróbáltatásai és dicsőséges fegyvertényei kovácsolták eggyé, éppen azért minden olyan gondo­latot, próbálkozást, mely ezt a bajtársi egységet lazítani, szétszo­ritani igyekszik, minden erőmmel távoltartpk a Frontharcos Szövet­ségtől. Éppen azért ismételten le­iM^éV ÁRUMÁX békéket ^ FELTÉTELEK A szálloda, amely Isztambul rengeteg sok szállodájából azon csekély számúak (alig 4—5) egyike volt, amelyik európai értelemben is jól és kényelmesen berendezett, minden keleti sajátságtól mente­sen azt a benyomást keltette, mintha valamelyik nyugati metro­polis modern szállodájában len­nék. Amint azonban szobám ab­lakához érve kitekintettem és láttam az alattunk folyó Arany­szarvat, a csodálatos szinpompáju reggeli ezüstös fényben csillogó vizet, a partokat, a karcsú mina­retteket, a széles kupoláju mecse­teket és az isztambuli városrész festői fekvését: mindent elfelejtve megfogott a kelet istenadta termé­szetes varázsa és nem tudtam betelni a csodálkozástól, még a nagy utifáradalmakról is megfe­ledkeztem. Kipihenve a testi fáradtságot, végre elindultam idegenvezetővel és jó tanácsokkal ellátva az ősi Bizánc megtekintésére. Baedeker­szerü leirást adni, a nevezetessé­geket, a rengeteg látnivalót re­gisztrálni igazán felesleges és cél­talan volna, mert hisz ezt előttem már annyian és oly alapossággal elvégezték, hogy az én ilyirányu feljegyzéseim azok tökéletességét meg sem közelítenék. Viszont himnuszokat irni a csodákról, a szinpompáról, mely az embert itt megragadja, a természet pazar bőkezűségéről, melyekkel ezt a várost elhalmozta, nem volnék elég ékesenszóló, a mitoszi emlé­kek, történelmi nevezetességek, mind olyan dolgok, amelyek az szögezem, hogy a frontharcos szö­vetségünk feltétlen politikamentes és ebbe a szervezkedésbe bele­vinni, vagy belemagyarázni politi­kumot senki részéről nem engedek. Véleményem szerint az alkalmaz­tatást illetve megélhetési keretek sem jelenthetnek választófalat kö­zöttünk, mi magyar frontharcosok vagyunk, tekintet nélkül arra, hogy mint köz- vagy magánalkalmazott, vagy önálló iparos, kereskedő, vagy mint gazdaember keressük-e meg a mindennapi kenyerünket. A miáltalunk összeállított front­harcos program hazafias, szociális és gazdasági. Ezen a téren tizen­egy esztendős mulasztásokat kell pótolni ugy az államhatalomnak, mint a társadalomnak. Biztosítani keli mindkét előbb emiitett ténye­zőnek a megkülönböztetett tiszte­letet, megbecsülést, méltányos meg­élhetési előnyöket a világháború magyar katonáinak. Intézménye­sen biztosítani kell, hogy a harc­téri szolgálat előnyt jelentsen a frontharcosok további polgári éle­tében, ne pedig büntetést érdemlő ténynek legyen minősíthető bárki részéről is. A frontharcos megkülönböztetése és öntudatuknak emelése végett az illetékes hivatalos tényezők jóvá­hagyásával „frontharcos emlékjel­vény" -t rendszeresítettünk, amely­nek viselése bizonvos fegyelmi kötelezettséget is jelent a front­harcosok részére. Megjegyezni kívánó'n, hogy a frontharcos emlékjelvén/ nemcsak a Frontha;cos Szövetség jelvénye, hanem a frontharcosi szolgálatnak általános és kifejező szimbóluma. Éppen azért annak odaítél ésénél a legnagyobb körültekintéssel járunk el, mert hisz szen a jelvénVen kc­i resztül akarjuk megszerezni a volt frontharcosoknak azt a tiszteletet, amely kijárt nekik akkor is, ami­kor még katonaruhát viseltek; Hazánkban a hősi halottak err. amhí^m:- -.mmismk-m én rövid kis útleírásomban, mely inkább csak impresszióimat, élmé­nyeimet interpretálja, nem találná­nak helyet, sokkal, de sokkal túlszárnyalják annak határait. — Azért röviden akarom összefog­lalni, inkább mozaikszerűen a látottakat, melyek az idegen sze­meit, érzékeit leginkább és leg­közvetlenebbül megkapják és ta­lán egy miniatűrjét adják Isztam­bul külső képének. A város maga három részből áll: Sztambul, Galata és Pera, ehhez még hozzátartoznak az ázsiai parton (10—15 percnyi tá­volságra hajóval) Szkutari, Haidar­pasa a világhírű hatalmas ciprus­erdőben levő temetőjével (az Anatólia felé haladó vasutak ki­induló pontja) és még számos kisebb külváros, valamint az egy órányira a Márvány-tengerben lévő szigetcsoport, melyek legmoder­nebbje és egyúttal legelőkelőbb nyaralótelepe a Prinkipo, vagyis a Hercegsziget. Sztambult a Boszporusz és az Aranyszarv választják el Galatá­tól és Perától. Sztambul tulajdon­képpen a török városrész. Építke­zése egészen sajátságos, orientális, nagyrészt 4—5 emeletes faházak­kal, ősi külsővel, itt van a régi szultánpalota egy csodás parkban a Boszporusz öblénél, a magas Porta, ahol a szultáni időkben a nagyvezir és a minisztériumok voltak, muzeumok, az egyetemek, az állami hivatalok és leghíresebb mecsetek, közöttük a világhírű ősrégi Aya Sofia, mely tudvale­vően a bizánci időkben katolikus templom volt és az egyik oszlo­pán látható — a monda szerint — Mohame<.L véres kezének le­nyomata. Sztambulból Galatára egy igen nagy forgalmú, teljesen modern hid vezet át, melynek oldalati a helyi hajók kikötőjéül szolgálnak. Ez a hid választja el a Boszpo­ruszt az Aranyszarvtól; a híd jobb oldalán a Boszporusz folyik a tenger felé, mig a baloldalán az Aranyszarv hömpölyög a med­rében. A hídról a legcsodásabb látvány ragadja magával az ide­gent. Az ázsiai partok közvetler? közelsége, Szkutari ciprusai, Hai-­darpasa monumentális épületei, a világítótorony, hatalmas hajókikötő sok-sok kisebb-nagyobb hajó/al és számtalan csónak, mögöttünk Sztambul keleties jellegével, előt­tünk pedig a Galata hires tor­nyával és modern lüktető életével, Yildiz-kioszkkal és a Boszporusz partján a pazar szultáni szerájjal. Jellegzetes, hogy a hid bejáratá­nál sorfalat állnak a vámszedők, minthogy a hidon a gyalogjárók­nak is és a jármüveknek is vámot, kell fizetniök és ezek a vámsze­dők hosszú szürke köpenyekbe vannak burkolva, melyeken elől sem gomb, sem pedig zseb nin­csen, ugy, hogy az átvett dijakat, melyeket nem hidjegyekben, ha­nem készpénzben vesznek át a közönségtől, „Bizalmunk az ősi erényben" elvénél fogva csakis a náluk levő és jól elzárt perse­lyekbe dobhatják be. (F.E.) (Vége köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom