Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-12-22 / 164. szám

Békéscsaba, 1929 december 22. ura 12 fillér Vasárnap 56-ik évfolyam, 164-ik szám POLITIKAI LAP ES&fizetési dijak: Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 3 pengő, egy hónapra 1 pengő. — Példányonkint 12 fillér. Felelős szerkesztő : Féchy-Horwáth Rezső L Telefonszám a 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, II., Ferenc József-tér 20. szám alatt. — Hirdetés dijszabás szerint, Hatan vannak Gyermekek vannak hatan, feleim, de nehogy valaki dicsérő árado­zésokat kezdjen zengedezni ama családra, ahol ennyire dühöng a gyermekáldás, mert nem egy csa­lád az, amelynek hat gyermeke van, hanem összesen — nyolcvan család. Nyolcvan állami segédhi­vatali tisztviselői család, amint ez a fentiek kongresszusán kiderült. A budapesti törvényszék nyolcvan írnokának, dijnokának és kezelő­jének összevissza — hat gyermeke van. A titkot kipaltantó szónok nyom­ban az okkal is kirukkolt: havi 90 - 100 pengős fizetést „élveznek" ezek a tisztviselők, tehát nemcsak, hogy a családjuk tisztességes meg­élhetését sem tudják biztosítani, de még gondolniok sem lehet arra, hogy akár csak egy gyermekük is legyen. Mert ahhoz finánczseni­nek kellene lenniök : hogyan tud­janak 90 pengőből havonta lakást fizetni, ruházkodni és gyermeket etetni, taníttatni. A pillanat boszorkányosan al­kalmas arra, hogy az a miniszter, aki állandóan az optimizmus ha­rangját kongatja a magyarság feje felelt, most előálljon és leszögezze: miképpen képzeli el ilyen körül­mények között azt a bizonyos jö­vőt 1 ? Most jöjjön és fuvolázza el: nem kell aggódni a magyar fajta jövőjéért, hiszen azért konszoli­dáltak minket agyon, azért dolgo­zott ki ezernyi-ezer ravasz mester­fogást hatalmi rendszerünk, hogy biztosítsák a magyarság részére a boldogabb jövőt. No, nesze neked boldogabb jövő, amely akként ala­pozódik, hogy nyolcvan, állásban levő, nemzeti kötelességéből csa­ládalapításra termett férfi a lehe­tetlen kereseti viszonyok foly­tán csak hat gyermekkel tud hoz­zájárulni neve folytatásához, a faj továbbviteléhez 1 Bizonytalan, hogy mi történik a fajfentartást szabotáló nyolcvan dijnokkal: erkölcsi prédikációkat tartanak-e nekik, amikor is dúsan dotált szociálpolitikusaink kioktat­ják őket nemzeti kötelességeikről? Esetleg gyermektelenségi adót, agg­legényadót vetnek ki rájuk? Rájuk és mindazokra a sokakra, akik hasonló okok miatt még csak gon­dolni sem merhetnek a fajszapori­tásra, noha éppen ezért busán jár­ják magányos életük útjait, célta­lannak és tartalmatlannak érzik az életharcot és fájdalmasan szeret­nének aranyfürtü, gyönyörű, ka­cagó gyermekeknek boldog szülői, felnevelői lenni. Mit fognak tenni velük a hatal­masok? Mert, hogy ezek a sze­gény magyar testvéreink nem bű­nösek abban, ha felelősségük nem engedi, hogy a nyomorba társat is rántsanak magukhoz és nem akar­nak apró gyermekeket kitenni a kenyértelenségnek, a ruhátlanság­nak, az orvostalanságnak — az természetes. Ők nem bűnösök, nem hibásak. De ha ők nem hi­básak, akkor ki hát a hibás ? És ha senki sem hibás, akkor mi lesz a jobb magyar jövendővel — gyer­mek nélkül ? Hazugság, hogy a gyermektelen­ség vagy gyermekáldás erkölcsi kérdés. Nem. Ez elsősorban gyo­morkérdés. Azután a faj jövőjébe vetett bizalom kérdése. Ezt a ket­tőt kell rendezni, a nemzeti jövőbe vetett hitet kell visszaadni és az életlehetőségeket kell megadni: akkor nem lesznek szörnyű ada­tok, amelyek kétségbeejthetik a magyarságot a nemzet jövőjét il­letően. Január 14-én választja meg a közgyűlés Békésvármegye uj felsőházi tagjait (A Közlöny eredeti tudósítása.) Minthogy az uj közigazgatási tör­vény rendelkezése értelmében a felsőházi tagok megbízatása meg­szűnt, ennélfogva azoknak újra­választása vált szükségessé. A vármegye főispánja a választás határidejét a kiadott belügyminisz­teri rendelet figyelembevételével január 14 ik napjának délelőtt 10 órájára tűzte ki, amely napra az alispán a közgyűlést összehívta. A törvényhatósági bizottságnak 2 rendes és 2 póttagot kell válasz­tani a felsőházba. A rendes és a póttagokra külön-külön történik a szavazás. A megválasztottak meg­bízatása 5 esztendeig tart. Békésvármegye első izben Be­liczey Gézát és Ambrus Sándori választotta meg rendes, Brém Lő­rincet és Szeberényi Zs. Lajost pedig póttagokká. Ambrus Sándor időközben meghalt, helyébe ren­des tagul Brém Lőrinc prelátus­kanonokot hivták be. Békésvármegye kisgyülésének eisö ülése A békéscsabai képviselőtestületi határozatok túlnyomó részét nem hagyta jóvá a kisgyűlés (A Közlöny eredeti tudósítása.) Békésvármegye kisgyülése nagy érdeklődés mellett pénteken dél­előtt tartotta első ülését. Báró Feilitzsch Berthold főispán meg­nyitó beszédében reményének adott kifejezést, hogy a kisgyűlés kellő összhanggal fogja a mai súlyos viszonyok közepette jelentőség­teljes munkáját végezni, ami a vármegye felvirágozásához fog ve­zetni. Ezután megkezdték a tárgysoro­zat egyes pontjainak letárgyalását. A vármegyei számonkérőszék al­elnökéül gróf Almássy Alajost és Korossy Lászlót választották meg. A kisgyűlés feloldotta Békés­csaba képviselőtestületének azt a határozatát, amely az állomás előtti tér kiköveztetéséről szólt és ebben az ügyben a várost uj ha­tározathozatalra utasította. Hosszasan vitatták meg a bé­késcsabai kórházbővités ügyében beadott két felebbezést, amelyet Bányai András békéscsabai és a Törzs és Ormai budapesti vállal­kozók adtak be. Többek felszóla­lása után a kisgyűlés ugy döntött, hogy a kórházkibővités ügyében a város ujabb pályázatot irjon ki. A gyűlés kötelezte a békés­csabai közkórházat, hogy négy év alatt fizessen vissza a város házipénztárának 10.000 pengőt, mivel az 1924. és 1925. évi pénz­értékvesztés idején a város a kór­ház üzemenek biztosítására (u. i. nem folytak be az ápolási dijak) 500 millió koronát adott. Vita nélkül fogadták el a kará­csonyijutalmak szétosztásáról szóló alispáni jelentést. A jutalomban a kisgyűlés az alispánt is részesí­tette, aki eddig soha semmiféle ilyen ajándékot nem vett igénybe. Jóváhagyta a kisgyűlés a bé­késcsabai ínségesek segélyezése ügyében hozott képviselőtestületi határozatot és a néhai Berthóty István dr. volt polgármester teme­tési költségeinek összegét. Békéssámsont kötelezték a kö­teles tűzoltóság felállítására, Gyula­várinak pedig megengedték, hogy hősi emlékmű létesítésére 2000 pengős váltókölcsönt vehessen fel. Békés község kérelmét külföldi kölcsönének mósirányu felhaszná­lása iránt nem teljesítették, mert a község még most sem fizette meg a békés—kondorosi ut kövezésé­ből reá eső részt. A kisgyűlés elé terjesztendő ügyek letárgyalása után Daimel Sándor dr. alispán kérte még 2000 pengő megszavazását a sokgyer­mekes anyák felsegélyezésére, amit a kisgyűlés pártolólag ter­jeszt a közgyűlés elé. A kisgyűlés első ülése 12 órakor ért véget. A malmok a városi vám ellen A malomegylet panaszra ment a miniszterhez (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Vidéki Malomiparosok Orszá­gos Egyesülete terjedelmes pa­nasziratot intézett Békéscsaba vá­ros ellen Bud János kereskedelmi miniszterhez. A panasz elmondja, hogy a Békéscsabán fennálló vá­rosi utvám, illetve kövezetvápi — amely a kifuvarozott lisztet mé­termázsánként 10 fillér városi vám­mal terheli — rendkívül sérelmes és terhes a malomvállalatokra nézve és ezért kérték a minisztert, hasson oda a város vezetőségé­nél, hogy ez a vám megszüntet­hető legyen. A kereskedelmi miniszter a mal­mosok egyesületének panasziratát ma küldte le a városhoz, a maga szintén terjedelmes episztolája kí­séretében. Ez a miniszteri leirat ugyancsak meglepheti azokat, akik ismerik Bud János békéscsabai díszpolgár és Békéscsaba város egymáshoz viszonyuló helyzetét ál­talában és a város nehéz anyagi viszonyait különösen. Bud miniszter ugyanis nem mond kisebbet és kevesebbet ebben a leiratában, mint azt, hogy megál­lapítja a panasz helytállóságát (egy egyoldalú, érdekeltségi pa­nasziratból ?) és ezért arra kéri a várost, kössön az érdekeltségek­kel olyan megállapodást, amely a mostani megterhelésnek lényeges megcsökkenését eredményezze. Ez a leirat érthetetlen és igaz­ságtalan számtalan oknál fogva. De mi csak egy okra mutatunk rá. A miniszter egyik legszámotte­vőbb, legbiztosabb jövedelmétől akarja elütni a várost — csak ugy ötletszerűen — ugyanakkor, ami­kor az állam követeléseiből egyet­len fillért sem engednek és apót­adó felemelését is rendeletileg megtiltják. A városnak tehát min­den erejével tiltakoznia kell a le­iratban körvonalazott igazságtalan­ságok ellen, amelyek már az auto­nómiáját is erősen fojtogatják. 1*1 CSÖ8COTT S Z E Dl É LY BERAUTÚK EJJEL-NAPPAL KAFKÁTOK GARASÉBAN TELEFON 93 •

Next

/
Oldalképek
Tartalom