Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-11-27 / 157. szám

Békéscsaba, 1929 november 27 BÉKÉI jMEGYEI I ll r 1 3 Zahorán András volt bankigazgató gyujtogatási Zahorán András gyujtogatással végződő családi hábo­rúskodása a törvényszék efőtt — A vádlott szépen kieszelt, de átlátszó történetet épitett fel a védelmére — A tárgyaláson valamennyi tanú terhelően vallott (A Közlöny eredeti tudósitása.) 1928. november 5-én estefelé vész­kiáltás verte fel a Bajza-utca la­kóit. Zahorán András magántiszt­viselő felesége kétségbeesetten ki­áltozott segítség után, mert a la­kásukban tüz volt. Többen siettek a vész színhelyére, jöttek a tűz­oltók, azután szerencsésen elol­tották a tüzet. Lehoczky László tűzoltóparancsnok azonban gya­nút fogott, kutatni kezdett a la­kásban és igy csakhamar kiderült, hogy — gyújtogatás történt. A gyújtogatás miatt Zahorán Andrást vette gyanúba a rendőrség, annál is inkább, mert a nyomozó de­tektivre konyhakéssel támadott és mellbelökte, ugy hogy meg kellett kötözni. Ezután letartóztatták és egyheti fogság után helyezték csak szabadlábra. A bünügyet eleinte a rögtönitélő biróság hatáskörébe utalták, de aztán a rendes bírósá­got bizták meg a letárgyalásával. Az ügyet hétfőn délelőtt kezdte tárgyalni az Ungváry- tanács. Az ügyészség vádirata egy rendbeli gyújtogatás bűntettével, egy rend­beli hatósági közeg elleni erőszak­kal és egy rendbeli sikkasztás vét­ségével vádolja Zahorán Andrást, aki elegánsan, zsakettben, ünne­pélyes külsővel áll a biróság elé. Zahorán András volt bankigaz­gató, ezidőszerint biztosítási ügy­nök, majdnem egy órai vallomá­sában hosszan ismertette élete legutolsó kilenc évének történetét, nősülésétől a bűncselekmény el­követéséig. Szerelemből nősült, a feleségét rajongva szerette, soha nézeteltérés közöttük nem volt, egész az utolsó időkig. Ez akkor volt, amikor az ő sorozatos állás­vesztései miatt jövedelem nélkül voltak és az anyósa házához köl­töztek. Ettől fogva a felesége go­romba lett vele, szidta, gyalázta, durva kitételekkel illette, amit ő mind szótlanul türt el. A lakásból is kicsukták, ott tartották a ruháit s csak hosszas rábeszélésre tért vissza hozzá az asszony. Egy evig éltek ezután együtt, de min­dig rosszabb egyetértésban, ugy hogy emiatt iszákosságra adta a fejét. Emellett igyekezett az asz­szony kedvében járni: sepert, fő­zött, takarított, de mindez nem tette a viszonyukat a régivé. A tüzeset napján reggel 9-től délután fél 4-ig két egyénnel sö­rözött a Prófétában. Majd haza­ment, ahol senkit sem talált. Le­heveredett a sezlonra, cigarettázni kezdett, majd elaludt. Egyszerre forróságot érzett a fejénél és nagy füstöt. Felugrott és látta, hogy ég az ágytakaró. Oltani kezdett, pár­nákkal, dunnával, teritőkkel és abroszokkal takarta le a tüzet, de ez nem sikerült, mire egy kanna vizet hozott és azzal locsolta le az égő holmikat. Izgatottságában véletlenül széttépte az egyik dun­nát, mire a toll a padlóra ömlött. A tüzet mégis el tudta nyomni. Ezután elment hazulról és a Mol­nárfále vendéglőben billiárdozni kezdett. Itt érte a hir, hogy ég a lakása, mire hazaszaladt. A tüz oltása közben Gergely Sándor de­tektivvel az udvaron beszélgetett, miközben a konyhakéssel szalon­nát evett. Eközben bejött a rend­őr, akit kiutasított, majd ez vissza­jött Havran Jánossal, akit szintén kiutasított. Emiatt Gergely rátá­madt, hátracsavarta a kezeit, lete­perte és megkötözte. Tagadja, hogy bárkit is a konyhakéssel megtámadott volna. A sikkasztásról azt állítja, hogy ifj. Bakos Mátyásnak, akinek ak­kor alkalmazottja volt, átadta az azóta újra követelt 303 pengőt, amelyet egy ügyfél fizetett le a kezeihez. A sikkasztást nem is­meri el. Zöldy János dr. és Szórády Ist­ván dr. orvosokat szakértőül hall­gatta ki ezután a biróság. Egyér­telműen azt jelentik ki, hogy Za­horán, akit két hónapon keresztül megfigyeltek, teljesen egészséges és normális egyén, aki elmebeli épségének teljesen birtokában van és volt a kérdéses alkalommal is, bár ekkor a szesznek oly hatása alatt állott, ami öntudatát való­színűen megzavarta, azonban még sem annyira, hog^ büntetőjogilag öntudatlan állapotban lett volna. Aki felfedezte a gyujtogatást Lehoczky László tűzoltóparancs­nok részletesen elmondja észlele­teit a tüzeset alkalmával. A lakás hálószobájának egyik részében matractöltelék csomója izzott. Mel­lette női cipők, párnák, pongyolák, harisnyák halomban és égtek. Az asztalon egy doboz gyufa volt. Az ablakfelőli ágyon a takaró alatt gyufákat talált, a padlón füsttel bevont égésvonulatot, ahol a foly­tatólag lerakott toll égett el. Az ebédlőben az asztalteritőn üres gyufásdoboz volt, a szobában pe­dig rengeteg elgyujtott gyufaszál. A hálóban térdig lehetett járni a tollban s volt bőven az előszo­bában is. Eldobott cigarettavége­ket nem talált. A tüz alatt Zaho­rán nyugodtan sétálgatott le-fel az udvaron. Minden ugy volt benn elrendezve, megfontoltan és ala­posan, hogy biztosan gyujtoga­tásra lehetett következtetni. A délutáni tárgyalás Gally Géza dr. városi tanácsos, aki a tűzesetnél az elsők között volt jelen, elmondta, hogyan vet­ték észre és próbálták oltani a tü­zet. Zahorán nem tette ittas em­ber benyomását. Nem látszott rajta, hogy az ő lakása ég. Gyulai Mi­hály kereskedő, aki a tűzoltókat értesítette, addig pedig az oltás­hoz látott, körülbelül hasonló ér­telemben vall. T. Papp Zsigmond dr. rendőr­fogalmazó Zahorán előállításának és letartóztatásának történetét mondta el azzal, hogy a vádlott reá nem tette a normális ember benyomását. Leirta az ügyészi szemlét és az ez alkalommal tett észleléseit: az elszórt temérdek gyufaszálat, a széttépett párnát és a gyujtogás más, világos nyomait. A feleség portréja férjéről Izgalmas tanúvallomás követke­zett ezután. Zahorán Andrásné szül. Lipták Máriát hallgatta ki a biróság, feszült figyelem közben. Elmondta, hogy a házaséletük eleinte jó volt, de 1924-től kezdve, amikor a férje a bankban bajt csinált, elromlott a kettejük viszo­nya. 1926-ban szét is váltak, de másfél évi különélés után megint kibékültek. Addig sokat reszketett tőle. Fenyegette, hogy a gyerme­küket elpusztítja. Volt a városhá­zán, panaszkodni. Félt tőle, mert az apját is megverte. Folyton ha­zudozott, hogy itt van dolga, ott van dolga, aztán kávéházban vagy korcsmában ült, ivott és kártyá­zott. Nem akart állásba menni. Azt mondta, hogy mivel igazgató volt, nem akar kisebb állást, mert nem tűrné, hogy parancsolgassa­nak neki. Az összebékülésük után sem lett jobb, megint ivott és kár­tyázott, kimaradozott, még a jegy­gyűrűjét és az óráját is elitta. A gyújtogatás napján is pénz miatt vesztek össze, mert nem tudta megkapni feleségétől a gyermek részére félretett aranypénzeket. Elmondta ezután, hogyan fedezte fel a tüzet és hogyan lármázta fel a szomszédokat, miközben látta, hogy az ura az utcai lámpaoszlop mögött meglapulva leselkedik. Felolvassák Zahorán András naplóját, amelyben fenyegeti fele­ségét és ígéri, hogy gyermekével együtt magával viszi. A feleségét folyton szörnyű sértésekkel hal­mozza el és elátkozza minden hozzátartozójával együtt. Zahorán András megjegyzi, hogy ezt még 1927-ben irta, amikor ön­gyilkos akart lenni, de a tanú ki­jelenti, hogy a tüz előtt látta már a naplót, de a lapjai akkor üresek voltak. Zahorán erre remegő han­gon, izgatottan jelenti ki, hogy minden a felesege bosszújának müve, mert őt sohasem szerette, sem hitvesi, sem felebaráti szere­tettel. A sikkasztás ügye Ezután a többi tanút hallgatta ki a biróság. Lipták András bank­tisztviselő, ifj. Bakos Mátyás ser­teskereskedő és Tóth András ma­gántisztviselő a Bakos-cég javára Zahorán által bevételezett 303 P elsikkasztásáról tettek vallomást. Eszerint a vádlott Bohus M. And­rástól felvette az összeget s ami­kor főnöke követelte tőle, azzal ment el, hogy a pénz egy másik kabátjában van, rögtön hozza. Nemsokára visszajött azzal, hogy nem volt otthon senki, nem tu­dott bemenni. Ez napokig tartott igy, különböző változatokkal, mig végre Bakos elküldte Zahoránt az­val, hogy addig ne is jöjjön, mig a pénzt nem hozza. Filippinyi Mihály tüzoltóőrmes­ter, Galla Károly detektív, Kör­möczy Ferencné és Hammer Anna vallomásai után Okos György mé­száros azt vallja, hogy a tüz előtt együtt billiárdozott Molnár János VÁLTOZATOSSAL GÉSWJ? A T n & g h 1 r ü ü M 'fi i M korcsmájában Zahoránnal, aki ittas volt és csupa toll. Amikor emiatt megkérdezték, nevetve mondta, hogy a főtéren összeverekedett egy tollas zsidóval. Szpisják György és Molnár János hasonló értelem­ben vallottak. Késsel a detektív ellen Havran János államrendőrségi kezelő elmondja, hc\gy a tűznél saját elhatározásából segíteni je­lent meg. Nem tudta, kinek a la­kása ég. Zahoránt látta az udva­ron le-fel sétálni, de nem volt iz­gatott. Valaki mondta neki, hogy Zahorán toilas, de a viselkedése is gyanús volt, ezért Gergely Sán­dor detektív és Szabó VI. István rendőr felszólították, kövesse őket a rendőrségre. Zahorán ekkor be­ment, szalonnát és kenyeret ho­zott ki, a kezében pedig jókora konyhakést. Ők erre segítséget hívtak a kapitányságról, ezalatt Zahorán a rendőrt kilökte az ut­cára s amikor ők visszajöttek, őt hatalmasan mellbevágta. Ekkor megkötözték és a kapitányságra vitték. Felolvassák még Luptovics Jenő vallomását a Prófétabeli dáridóról, majd a biróság az idő előrehala­dott voltára való tekintettel este fél 9 órakor a tárgyalást félbesza­kította és a folytatását kedden délelőttre tűzte ki. Ekkor kerül sor a vád- és védőbeszéd elmondá­sára. ítélethirdetés délután 7—8 óra tájban várható. A> ascmély és teherautók a a Acél * HA K7IG él a Sbt. kir. élL Vas-,A«*l-ós Gépgyárak által (Tártett (T teherautók, &«ttób«3zofc és köiduiegos autók reiérképv ísoios* Q ós&l&dáeíközpcaíja: ME^CEDES-EEiMZ AÖTOMOBIL RT. sadapeat.iv. v^atc* s* Kőrzetképviseiei: FABRJT2KY ISTVÁN automobillkeres­kedő, Szeged, Kossuth Lajos sugárut 5. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom