Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-10-02 / 141. szám

2 BtKSSUNtm KOZbOlTO Békéscsaba, 1929 október 2 hoz hasonló gazdasági bajokban, amikor Ulászló idejében maga vonta a szekerét és az ekéjét. Megállapítja, hogy a kisgazdáknak nem fontos a megyei választások­kal törődni akkor, amikor az em­berekből kihalóban van a köz­ügyek iránti érdeklődés. Fontosabb az ilyen időpocsékolás helyett a .gazdasági kérdésekkel foglalkozni. Például tiltakozni kell az országos vásárok eltörlése ellen és az oltó­anyagok beszerzésének megnehe­zítése miatt, ami a kormány böl­csességéből történt, megdrágítván a kisgazdák háztartását. Megmoz­dulásuk szükségességét hangoz­tatta, bár bizonyos, hogy ha az összes kisgazdák megmozdulnak is, t a kormány csak 30—40 száza­lékig teljesiti a kívánságaikat. Vé­gül tiltakozott a vonatokon beve­zetett kötelező rádióhallgatás ellen. Csizmadia András : Vagy a mi­niszter nem komoly, aki ilyent ki­talál, vagy a lapok kitalálása az egész. Aradszky György szintén az or­szágos vásárok eltörlése ellen emelt szót és megkérte Csizmadia képviselőt, szólaljon fel ez ügyben a képviselőházban és a kormány­nál is és vívja ki a rendelkezés megszüntetését. A gazdagyülés ezután egyhan­gúan elfogadta az indítványt a nagygyűlés október 20-ára való összehívására és már előre hozzá­járult ahhoz, hogy azon a gyűlé­sen memorandumot szerkesztenek a miniszterelnökhöz, a kisgazda­társadalom katasztrofális helyzeté­nek részletes feltárásával. Értékelő séta a képkiállitáson A gödöllői művészek tár­lata az idény legnívósabb kiállítása (A Közlöny eredeti tadósitása.) A gödöllői művésztelep festőinek képkiállitása vasárnap délelőtt 11 órakor nyílt meg nagyszámú, elő­kelő közönség jelenlétében a Kul­túrpalota nagytermében. A Gödöl­lői Művész Egyesület 10 évvel ez­előtt alakult és elnöke Kálmán István országgyűlési képviselő, a kiváló kulturpolitikus, aki nagy anyagi áldozatokkal tette lehetővé, hogy az egyesület kulturmisszióját teljesíthesse. A kiállításon kilenc festőművész, egy kerámikus és egy iparművész munkái szerepelnek. Első pillanat­ra is megállapítható, hogy az aránylag kis számú kép ellenére is a tárlat elsőrendű anyagú, úgy­annyira, hogy az idei képkiállitá­sok legnívósabb, legértékesebb tár­latának nevezhető. Csupa fiatal művész képei ezek, ám a fiatal művészek legtöbbjének már orszá­gos, sőt európai értékű a neve. Remsey Jenő neoprimitiv képei kapják meg legelőször a szemlélőt az eredeti, egyéni felfogásnak be­csületes, meleg kidolgozásával. Radnay József pazar színezésű, tónusfinomságu olasz tájképe, csupalélek magyar tájképei a fel­fogás, az ecsetkezelés és az ábrá­zolás ihletett művészét jellemzik. „Régiségek" és „Naplemente bog­lyákkal" cimü képei a tárlat leg­értékesebb darabjai közül valók. Erős, analizáló tehetségű müvész­lélek őszinte megnyilatkozásai. Gebhardt István élénk, eleven szinü gödöllői tájképei, Sztélék Dénes szénrajzai, Uhlik Frigyes melegtónusu tájképei tobzódón színesek, élettel teliek, frissek és elevenek. Mindhárom művész ko­moly, figyelemreméltó tehetség. Dettár György rendkívül sokol­dalú művész. Képei vannak olaj­ban, akvarellben, pasztellben és szénrajzban, tusban és vizfestés­ben s egyformán otthon van mind­egyikben, különféle képei egyfor­mán a kiforrott, megállapodott, le­higgadt művészt jellemzik. Képei a biztos ecsetkezelést, a fölényes tudást, a szinek és színhatások szerencséskezü kihasználását, a téma jó megválasztását és a biz­tos szemet igazolják. Izmos tehet­ségű művész, aki néhány képén bámulatos talentumról tesz bizony­ságot. Portréi az ábrázolómüvész, a kivételes tehetségű művész hi­bátlan alkotásai. Közel száz képe közül különösen kiválik a „Nap­lemente" c. akvarell, amely nagy­szerű hangulatu, biztonságot és nyugodtságot ömlesztő kép, a „Ta­nyulmányfej" c. pompás szénrajz, a „Vizió" c. végtelen nyugodtságu. rutinra valló kép, a „Leányarc" c. antik hatású, kifejező és lélekkel ; teli portré, az egyszerűségében ha­talmas erőt mutató „Kerepesi látó­hegy" c. kép, továbbá dus színe­zésű, megkapó, eleven hatású téli tájképei, „Gödöllői madonná"-ja, amely legújabb irányának remek reprezentánsa és tulélénk, szines és eleven tónusaival lenyűgözően kap meg. De ki győzné ennek az eredeti művésznek valamennyi ér­tékét itt felsorolni, anélkül, hogy egy-kettőt ki ne hagyna belőlük? Minden képe, minden tónusa meg­erősíti az eredeti, nagyonalu tehet­sége iránti meggyőződésünket s azt, hogy Dettár Györgynek, aki meg nem alkuvó, becsületes művész, van mondanivalója, amelyet a sa­ját kifejezési módjain, a saját szí­neivel tud elmondani. Csáktornyay Zoltán, Remsey Zoltán, Fehéregyházy László né­hány erőteljesen megrajzolt kép­pel, Holló Mihály remek intarziás dobozokkal, magyar motivumu tü­körkeretekkel, rizspordobozokkal és bőmunkákkal, Gorka Géza ke­rámikus pedig nagyszerű kerámi­kákkal szerepelnek. A nagyértékü tárlat vasárnap zárul. Látogatására, támogatására nyomatékosan felhívjuk olvasóink figyelmét, mert igen nivós, válto­zatos anyagot láthat, amelynek megszerzési módozatai a legked­vezőbbek. A tárlat megtekintése ingyenes. (h. r.) Az általános elégedetlenség hangja szólalt meg a vasárnapi népgyűlésen Többszáz főnyi tömeg előtt folyt le a népgyűlés Györki Imre képviselő a kormány halottságáról Szeder Ferencnek nem engedte meg a rendőrség a történelmi tények felsorolását (A Közlöny eredeti tudósítása.) A szociáldemokratapárt békéscsa­bai csoportja vasárnap délelőtt a Széchenyi-ligeti pavillonban nép­gyűlést tartott, amelyen sokszáz főnyi tömeg vett részt. A népgyű­lésen Nyilas András elnökölt, aki az ülés megnyitása után a szót Györki Imre dr. országgyűlési kép­viselőnek adta át. Györki Imre dr. azzal kezdte beszédét, hogy a lelkiismeretes képviselőnek nehéz ma beszá­molni a politikai helyzetről, mert nem tudja, miről adjon számot,­ami a közönséget érdekli. Első­sorban taglalni kellene azokat a feladatokat, amelyekre a kormány vállalkozott akkor, amikor mandá­tumszerzéssel foglalkozott. Beth­lennek ugyanis legfőbb programja az volt, hogy befejezi a konszoli­dációs munkát, amit már tiz év óta akar befejezni. ígérte a köz­terhek csökkentését, az adók le­szállítását, a takarékoskodás be­vezetését, a beruházások megin­dítását és a becsületes szociálpoli­tikát. Ez elhangzott az önök kép­viselője részéről is (közbekiáltá­sok : Le vele 1), de hogy mindez megtörtént-e, arra határozott nem­mel kell felelni. A kormány nem teljesítette azokat a feladatokat, amikre vállalkozott és amikre a választások alkalmával Ígéretet tett. Tiz év után még mindig ki­vételes rendeletekkel kormányoz­nak, béklyóban van a sajtó, nincs egyesülési és gyülekezési szabad­ság, nincs esküdtbiráskodás. Gazdasági téren sem váltották be az ígéreteket. Nem csökken­tették az adókat, sőt az adók két év óta még inkább emelked­tek, amit. mindenki a saját bőrén tapasztalhat. Ma az adóalap fe­jenként 200 pengő Magyarorszá­gon. A magángazdaság szanálását is ígérték. És mit tettek? Minden réteg tudja. Ma egyként koldus mindenki ebben az országban, elsősorban pedig a mezőgazda, akit pedig az uralmuk átvételekor bálvánnyá tettek. A súlyos adók mellett verejtékének gyümölcsét, terményeit sem tudja értékesíteni. Miért ? Mert nem gondoskodnak róla, hogy a külföldre lehessen vinni a feleslegeket. Az előtt ál­lunk, mint a békebeli Szerbia, amelyről azt mondták, hogy a sa­ját zsírjába fog fulladni: mi vi­szont a saját nyomoruságunkba fogunk beleveszni. Szólt a kicsi fizetéses állami alkalmazottakról és a munkanélküliekről, akiknek emberibb ellátása helyett csupa luxust és tékozlást lehet látni. A 20 milliós régi Magyarország nem engedett meg magának akkora fényűzést, mint" a mostani kicsi ország. Milliókat költöttek rá Lilla­füredre, annak golfpályájára, luxus­szállójára, kutjára, továbbá a bel­ügyi vigadó restaurálására, kül­földi diszes követségi és borpalo* tákra, diákszállókra és elhagyott grófi kastélyok vásárlására. De a hadirokkantak emberséges kielé­gítésére és a hadikölcsönök káro­sultjainak tisztességes kártalanítá­sára nincs pénz. A takarékossá­got hangoztatják és ezt a kisem­bereken kezdik, holott az állam­titkárokon kellene és a Karafiátho­kon és Rakovszky Ivánokon, a tiszteletbeli állások egész tömegén. Nincs pénz a gyermekhalandóság és a tüdővész leküzdésére sem. Ez a kormány által hangoztatott fajvédelem és fajszeretet. Fel kell tenni ezekután a kér­dést : ha ilyen sötét a jelen és a jövő, van-e kivezető ut ? Erre azt kell felelni, hogy igen, de csak akkor, ha a közöny helyett min­denki megmozdul, mert csak ak­kor lesz feltámadás és revízió, ad­dig ez csak távoli ködkép marad, amely mögött a meredély van. Addig, amig itt nincs szabadság, az elcsatolt területek magyarjai nem kívánnak ide tartozni, ami nem is csoda, hiszen lehetetlen­ség, hogy egy Romániában, vagy Jugoszláviában élő magyarnak meglegyen a titkos választójoga, ugyanakkor, amikor itt még nem tartják erre elég érettnek. De ami­kor a háborúba kellett menni, ak­kor érett volt mindenki, nem mondták azt, hogy például ti bé­késcsabaiak még nem vagytok elég érettek arra, hogy a harctérre menjetek, tehát maradjatok itthon. (Ugy van 1) Az adófizetésnél sem nézik az emberek érettségét. Ezután a községi és megyei vá­lasztásokra hívta fel a figyelmet, mert ezek tiz évre döntik el a vá­ros sorsát. Itt kell elkezdeni a mai rendszer kivégzéséi, mert a kor­mánynak látnia kell, Aiogy nihcs mindenki mögötte. Ha meglesznek ezek a választások, megindul a tisztulási folyamat. Mindenki látja, hogy a Bethlen-rezsim megbukott, csak ők nem akarják észrevenni, senki nem meri nekik megmon­dani (Derültség). Nagy Emil, Te­leszky és Szterényi beszédeivel foglalkozott ezután és rámutatott arra, hogy ne csak a hibákra és bűnökre mutassanak rá, hanem álljanak az ország élére és hir­dessék, hogy elég volt a pusztu­lásba vivő Bethlen-rendszerből. A kisgazdákat kéri, csatlakozzanak a kormányellenes táborhoz, jnert nekik ma vezéreik nincsenek. Akik őket ma vezetik, azok elárulták a kisgazdákat és nem egyebek,Imint a kormány uszályhordozói és a nagybirtokosok csatlósai. Ezek tisz­tában vannak azzal, hogy ha itt demokrácia lesz, az elsősorban őket fogja elseperni. A tizenkette­dik órában kéri, ne féljenek sem­miféle ijesztgetéstől, fasisztáktól, vagy sasoktól, hanem szedjék ösz­sze erejüket és a saját érdekük­ben az ő értük dolgozó szociál­demokratapártot támogassák a vá­lasztásokon. Csak a demokrácián keresztül fog a helyzet megjavulni és lehet eljutni a revizióhoz. (Nagy éljenzés és taps). Szeder Ferenc volt békéscsabai képviselő beszélt ezután, aki rá­mutatott azokra a jelenségekre, amelyek a rendszerváltozást köve­telik. Erős színekkel vázolta a mai gazdasági helyzetet, a néptömegek és középosztálybeliek nyomorúsá­gát. Részletesen foglalkozott a vá­lasztásokkal és éles szavakkal boncolgatta a törvény rendelkezé­seit, amelyek mind a kormány erősítését célozzák. Hosszasan fej­tegette, miért vesz részt pártja a vármegyei választásokban, ami sze­rinte azért szükséges, hogy végre a megyénél is sikra szálljonfvalaki a szociális haladásért, a népbe­tegségek í ellen és a közigazgatás demokratizálása érdekében. A köz­igazgatási bíráskodásnak nem sza­bad többé osztályérdekeket kép­selnie. Ezután történelmi vissza­pillantást vetett az 1848-iki Ma­gyarországra, ama vádnak meg­Patkány, egér, mezei eg< r irtó „RATINOL". Biztos hatású irtószer, mely fertőzőbetegséget plántál az illető ál­latfaj közé és gyö­keresen kiirtja. Szigorúan tudományos alapon előállítva. Más állatra, emberre ártalmatlan. Sváb, csótány, ruszni, po­loska, hangya irtószer „RUSSIN" tö­kéletesen irt. Szagtalan! Nem piszkit I Napi árban szállitja: Ratinol Laborató­rium, Budapest, VII., Murányi-u. 36.

Next

/
Oldalképek
Tartalom