Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) július-szeptember • 115-140. szám

1929-07-24 / 121. szám

Ara 12 fillér Békéscsaba, 1929 julius 24. Szerda KÉSMEGY POLITIKAI LAP Előfizetési dijak: _ I Felelős szerkesztő; Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 3 pengő, d ' U U ' il s " egy hónapra 1 pengő. - Példányonkint 12 fillér. | PeChy-HOrvath KeZSO 56-ik évfolyam, 121-ik szám Telefonszám i 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba. II., Ferenc József-tér 20. szám alatt, — Hirdetés díjszabás szerint. Hivatalnok urak A magyar intelligencia tízezrei­nek sorsát és jövőjét próbálja biz­tosítani és javítani az a törvény­tervezet, amely most készült el a kereskedelmi minisztériumban a magántisztviselők jogviszonyának szabályozásáról. Eddig csak szét­szórt törvényekben és rendeletek­ben történt gondoskodás a nem­zet ez értékes rétegének védel­méről, mig most elérkezettnek látták az időt arra, hogy a ma­gántisztviselők jogait külön tör­vénnyel bástyázzák körül. Az ipari munkásság mellett a magántisztviselők gazdasági szer­vezkedése egészen kezdetleges, bár bizonyos az is, hogy az e téren való szervezkedés lehetősé­gei lényegesen eltérnek a mun­kásságétól. Amennyire elsőrendű kötelessége az államnak segítsé­get nyújtani az egyes vállalatok­nak, éppen olyan súlyos köteles­sége az is, hogy a magántisztvi­selői kart emberi sorba jutni se­gítse. A kapitalisztikus fejlődés során a munkaadó vállalatok és cégek mind nagyobb hatalomra tesznek szert és tisztviselőiknek jogviszonyait, szolgálati körülmé­nyeit törvényben körülhatárolni éppen ezért ma már az állam el­mulaszthatatlan szociális köteles­sége. Ámde a helyes irányú gazda­sági szervezkedés hiányában jogi biztosítékok szükségesek ahhoz, hogy a magántisztviselők helyze­tét és jogkörét a munkaadó vál­lalatokkal szemben állami hatalmi szóval megszabják és biztosítják. A munkaidő, a felmondási jog, elbocsátás esetén a végkielégítési igény, a tisztviselők szolgálati joga és kötelessége olyan jogi szabá­lyozást igényel, amely mellett ez a szolgálati jogviszony mindkét oldalról a megnyugvás és bizton­ság érzetét kelti és amely a munkateljesítmény ellenében a ma^ ántisztviselők munkakeresmé­nyét és jövendő megélhetését a törvény erejével pontosan körül­írja és a munkaadó szeszélyével vagy önkényeskedésével szemben érvényesüléshez juttassa. Ezeket a szempontokat kell meg­valósítania a kereskedelmi minisz­ter most elkészült törvényterveze­tének, amelyet valamennyi érde­keltségnek megküldöttek véle­ményadás céljából. Mindenféle szakmabeli érdekeltségnek mód­jában lesz a tervezet intézkedései­hez hozzászólni és a nyilvános diskussziók tisztítótüzében ki kell alakulnia egy olyan magántisztvi­selői törvénynek, amely ennek a tanult, dolgos és mindig szerény tisztviselőtábornak jogos igényeit biztosítani alkalmas, anélkül, hogy a szociális igazság ez érvényesí­tésével elviselhetetlen ujabb ter­heket róna a magángazdaságra. Ezen a ponton is a munkaadó és az alkalmazott érdeke azonos: megelégedett, biztosított jövőjű, a jogaival és kötelességeivel tisztá­ban levő magántisztviselők ered­ményesebben fognak dolgozni és a munkaadó szempontjából is na­gyobb hasznot jelentenek, mintha az igazságtalan helyzet ostorcsa- | pásait kénytelenek viselni. A fontos csak az, hogy a kor­mány ne tegyen ugy ezzel a ja­vaslattal is, mint sok más meg­előzővel : ne tekintse szentírásnak és csalhatatlan alkotásnak, ame­lyen nem lehet, nem enged vál­toztatni. Ami eddig nyilvánosságra került a tervezetből, ennek sok­sok hibáját, célszerütlenségét, felü­letességét és tökéletlenségét árulta el. Ezeket okvetlenül ki kell majd belőle küszöbölni, mert csak igy szolgálja azok érdekeit, akikért alkották, de csak igy nyújt békés munkára is lehetőséget. Impozáns külsőségek között temette el Békéscsaba lakossága első polgármesterét Tízezer főnyi gyászmenet, koszorúk és virágok erdeje, számos vidéki küldöttség kisérte el az elhunyt polgármestert utolsó útjára Temettünk... A férfiút temettük, a város első polgárát és első pol­gármesterét, a kivételes jellemű és kivételes tehetségű, nagykoncep­cióju és ritka alkotóerejü, csodás éleslátású és nagyvonalú férfiút, az Egész Embert, a modern Bé­késcsaba megalkotóját, akire min­dig büszkén tekintettünk és aki nemcsak fejjel magaslott ki közü­lünk. És ugy érezzük, hogy na­gyon átvák lettünk. Eltávozott az élről a vezér, a gondolkozó és irányító fő és mialatt körülöttünk minden az ő munkájára és egyéni­ségére emlékeztet, ugy érezzük, hogy hidegség áramlik körülöt­tünk és valahogy nagyon tétová­zunk. Eltemettük tegnap Berthóty Ist­ván dr. polgármestert. Erre az egy napra megállt minden munka a városháza zsongó méhkasában és a könnyesszemü tisztviselőgárda a fájószivü lakossággal együtt mé­lyen, őszintén és igazán meggyá­szolta a város első polgárát, aki tökéletes és jó atyja volt a népé­nek. Meleg szive már nem dobog többé értünk, de áldott jó lelke, amely mindenkinek csak jót akart, most a magasban őrködik felet­tünk és vigyáz arra, hogy ezt a várost, amelyet annyira szeretett, baj ne érje és csendes, nyugodt haladással mehessen tovább az ő általa kicirkalmazott fejlődés utján. A felravatalozás Berthóty István dr. polgármester holttestét vasárnap hajnali egy órakor hozta haza Szegedről a város egyik teherautója. A városház kapujában a halott polgármestert a teljes tisztikar várta, élén Medo­varszky Mátyás dr. helyettespol­gármesterrel, akik a kettős kopor­sót felkisérték az emeletre, a köz­gyűlési terembe. A nagyteremben, ahol tiz éven keresztül annyit hallottuk férfias hangját, komor, fekete drapériák között rengeteg délszaki növény enyhitette a mélységesen gyászos hangulatot. A koporsónál két tűz­oltó és a MOVE lövészeinek két tagja állt állandó diszőrséget. A terem elnöki asztalán végig sora­koztak a különböző koszorúk, amelyek a temetésig 80 darabra szaporodtak. Vasárnap már kora reggel meg­indult a ravatalt látogatók vége­hosszanélküli tömege. A feketébe öltözött, szomorú tekii.tetü, kisirt szemű lakosság apraja-nagyja el­zarándokolt első polgármesterének holttestéhez, megadni a végtisz­tességet annak a kiváló férfiúnak, aki mindannyiunkkal tett valami jót. A közgyűlési terem gyászfátyol­lal bevont csillárjai tompán szűr­ték keresztül az éles villanyfényt és a teremben áhítatos félhomály uralkodott. A zarándoklás egész vasárnap, sőt hétfőn is tartott, egész a te" metés percéig. A koporsó körül és a városházán a talpig feketébe öl­tözött tisztviselőgárda teljesített fáradhatatlanul szolgálatot. Közben egyre érkeztek a rész­vétet tolmácsoló sürgönyök, köztük Bud János közgazdasági minisz­tertől, Lukács György országgyű­lési képviselőtől és Mezőberény községtől. A koszorúk garmadája is egyre nőtt és már teljesen be­borította az elnöki asztalt. Az asz­talon a polgármester helyére tet­ték Bud miniszter hatalmas, pom­pás koszorúját, melléje Somogyi Szilveszter dr. szegedi polgármes­terét.* Megtelik az udvar A városház hatalmas udvarára már délután három óra felé kez­dett szállingózni a közönség. Egy­szerű asszonyok, gyermekek, gazdaemberek és iparosok, a la­kosság minden rétegéből kezdtek vonulni az udvarra, ahol a városi tisztviselők gárdája fogadta az ér­kezőket és vezette a számukra kijelölt helyre. A nagyközönség részére a földszinti és emeleti fo­lyosókat, a küldöttségek, vendé­gek, a tisztviselők és a képviselő­testület részére pedig az udvart tartották fenn. Négy órára már zsúfolásig meg­teltek az összes folyosók, ugyan­ekkor az udvar is kezdett telni. Megérkeztek a képviselőtestület tagjai, a Kereskedelmi Csarnok, a postások, a vasutasok, az Ipartes­tület, a sportegyesületek, a dalár­dák, a helyőrségi tisztikar, a nő­egyesületek, a leányegyletek, a leánycserkészek, a tantestületek és vitézek küldöttségei. Rendre jöttek a vidéki küldött­ségek és vendégek is. Megérke­zett a vármegyei tisztikar nagy­része Daimel Sándor dr. alispán­nal az élen, Kovacsics Dezső dr. főispán, Temesváry Imre dr. szeg­halmi és Csizmadia András oros­házi országgyűlési képviselők, Kiss László szeghalmi, Moldovárxyi Já­nos dr. békési, Schauer Gábor dr. szarvasi, Kiss László dr. orosházi és Vangyel Endre dr. gyulai fő­szolgabirák, Varga Gyula dr. gyulai polgármester. Lázár orosházi fő­jegyző egy 25 tagu küldöttség élén és Dorner Aurél dr. minisz­teri tanácsos, Bud János közgaz­dasági miniszter titkárja. Ezenkívül igen sok kisebb-nagyobb küldött­ség érkezett, a vármegye majdnem valamennyi községéből. Eljöttek a gyulai ügyészség, az államépité­szeti hivatal, a MOVE, a főiskolai bajtársi szövetségek, a gyulai rend­őrség és a pénzügyigazgatóság képviselői is. Fél ötkor már ember ember hátán szorongott a hatal­mas udvarban, ahol 5—6000 em­ber állt és várakozott türelmesen, hogy megadja a végső tisztes­séget Békéscsaba legelső polgá­rának. A temetés lefolyása Meghatottság és illetődöttség vett erőt a gyászoló tömegen, ami­kor öt óra előtt pár perccel izmos temetkezési heroldok lehozták a polgármester tetemét magában fog­laló kettős koporsót az udvarra. A heroldok mellett a városi taná­csosok segítették vinni az ércko­porsóba helyezett testet. A kopor­sót az udvar közepén elhelyezett emelvényre állították, amely köré székeken foglalt helyet a gyászoló család és a rokonság. Pontban öt órakor megérkezett Bartoss Ferenc apátplébános fé­nyes papi segédlettel és nyomban megkezdődött a gyászszertartás. Ennek befejezése után az Iparos Dalárda a „Miért oly borús . , ."

Next

/
Oldalképek
Tartalom