Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) július-szeptember • 115-140. szám
1929-07-24 / 121. szám
Ara 12 fillér Békéscsaba, 1929 julius 24. Szerda KÉSMEGY POLITIKAI LAP Előfizetési dijak: _ I Felelős szerkesztő; Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 3 pengő, d ' U U ' il s " egy hónapra 1 pengő. - Példányonkint 12 fillér. | PeChy-HOrvath KeZSO 56-ik évfolyam, 121-ik szám Telefonszám i 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba. II., Ferenc József-tér 20. szám alatt, — Hirdetés díjszabás szerint. Hivatalnok urak A magyar intelligencia tízezreinek sorsát és jövőjét próbálja biztosítani és javítani az a törvénytervezet, amely most készült el a kereskedelmi minisztériumban a magántisztviselők jogviszonyának szabályozásáról. Eddig csak szétszórt törvényekben és rendeletekben történt gondoskodás a nemzet ez értékes rétegének védelméről, mig most elérkezettnek látták az időt arra, hogy a magántisztviselők jogait külön törvénnyel bástyázzák körül. Az ipari munkásság mellett a magántisztviselők gazdasági szervezkedése egészen kezdetleges, bár bizonyos az is, hogy az e téren való szervezkedés lehetőségei lényegesen eltérnek a munkásságétól. Amennyire elsőrendű kötelessége az államnak segítséget nyújtani az egyes vállalatoknak, éppen olyan súlyos kötelessége az is, hogy a magántisztviselői kart emberi sorba jutni segítse. A kapitalisztikus fejlődés során a munkaadó vállalatok és cégek mind nagyobb hatalomra tesznek szert és tisztviselőiknek jogviszonyait, szolgálati körülményeit törvényben körülhatárolni éppen ezért ma már az állam elmulaszthatatlan szociális kötelessége. Ámde a helyes irányú gazdasági szervezkedés hiányában jogi biztosítékok szükségesek ahhoz, hogy a magántisztviselők helyzetét és jogkörét a munkaadó vállalatokkal szemben állami hatalmi szóval megszabják és biztosítják. A munkaidő, a felmondási jog, elbocsátás esetén a végkielégítési igény, a tisztviselők szolgálati joga és kötelessége olyan jogi szabályozást igényel, amely mellett ez a szolgálati jogviszony mindkét oldalról a megnyugvás és biztonság érzetét kelti és amely a munkateljesítmény ellenében a ma^ ántisztviselők munkakeresményét és jövendő megélhetését a törvény erejével pontosan körülírja és a munkaadó szeszélyével vagy önkényeskedésével szemben érvényesüléshez juttassa. Ezeket a szempontokat kell megvalósítania a kereskedelmi miniszter most elkészült törvénytervezetének, amelyet valamennyi érdekeltségnek megküldöttek véleményadás céljából. Mindenféle szakmabeli érdekeltségnek módjában lesz a tervezet intézkedéseihez hozzászólni és a nyilvános diskussziók tisztítótüzében ki kell alakulnia egy olyan magántisztviselői törvénynek, amely ennek a tanult, dolgos és mindig szerény tisztviselőtábornak jogos igényeit biztosítani alkalmas, anélkül, hogy a szociális igazság ez érvényesítésével elviselhetetlen ujabb terheket róna a magángazdaságra. Ezen a ponton is a munkaadó és az alkalmazott érdeke azonos: megelégedett, biztosított jövőjű, a jogaival és kötelességeivel tisztában levő magántisztviselők eredményesebben fognak dolgozni és a munkaadó szempontjából is nagyobb hasznot jelentenek, mintha az igazságtalan helyzet ostorcsa- | pásait kénytelenek viselni. A fontos csak az, hogy a kormány ne tegyen ugy ezzel a javaslattal is, mint sok más megelőzővel : ne tekintse szentírásnak és csalhatatlan alkotásnak, amelyen nem lehet, nem enged változtatni. Ami eddig nyilvánosságra került a tervezetből, ennek soksok hibáját, célszerütlenségét, felületességét és tökéletlenségét árulta el. Ezeket okvetlenül ki kell majd belőle küszöbölni, mert csak igy szolgálja azok érdekeit, akikért alkották, de csak igy nyújt békés munkára is lehetőséget. Impozáns külsőségek között temette el Békéscsaba lakossága első polgármesterét Tízezer főnyi gyászmenet, koszorúk és virágok erdeje, számos vidéki küldöttség kisérte el az elhunyt polgármestert utolsó útjára Temettünk... A férfiút temettük, a város első polgárát és első polgármesterét, a kivételes jellemű és kivételes tehetségű, nagykoncepcióju és ritka alkotóerejü, csodás éleslátású és nagyvonalú férfiút, az Egész Embert, a modern Békéscsaba megalkotóját, akire mindig büszkén tekintettünk és aki nemcsak fejjel magaslott ki közülünk. És ugy érezzük, hogy nagyon átvák lettünk. Eltávozott az élről a vezér, a gondolkozó és irányító fő és mialatt körülöttünk minden az ő munkájára és egyéniségére emlékeztet, ugy érezzük, hogy hidegség áramlik körülöttünk és valahogy nagyon tétovázunk. Eltemettük tegnap Berthóty István dr. polgármestert. Erre az egy napra megállt minden munka a városháza zsongó méhkasában és a könnyesszemü tisztviselőgárda a fájószivü lakossággal együtt mélyen, őszintén és igazán meggyászolta a város első polgárát, aki tökéletes és jó atyja volt a népének. Meleg szive már nem dobog többé értünk, de áldott jó lelke, amely mindenkinek csak jót akart, most a magasban őrködik felettünk és vigyáz arra, hogy ezt a várost, amelyet annyira szeretett, baj ne érje és csendes, nyugodt haladással mehessen tovább az ő általa kicirkalmazott fejlődés utján. A felravatalozás Berthóty István dr. polgármester holttestét vasárnap hajnali egy órakor hozta haza Szegedről a város egyik teherautója. A városház kapujában a halott polgármestert a teljes tisztikar várta, élén Medovarszky Mátyás dr. helyettespolgármesterrel, akik a kettős koporsót felkisérték az emeletre, a közgyűlési terembe. A nagyteremben, ahol tiz éven keresztül annyit hallottuk férfias hangját, komor, fekete drapériák között rengeteg délszaki növény enyhitette a mélységesen gyászos hangulatot. A koporsónál két tűzoltó és a MOVE lövészeinek két tagja állt állandó diszőrséget. A terem elnöki asztalán végig sorakoztak a különböző koszorúk, amelyek a temetésig 80 darabra szaporodtak. Vasárnap már kora reggel megindult a ravatalt látogatók végehosszanélküli tömege. A feketébe öltözött, szomorú tekii.tetü, kisirt szemű lakosság apraja-nagyja elzarándokolt első polgármesterének holttestéhez, megadni a végtisztességet annak a kiváló férfiúnak, aki mindannyiunkkal tett valami jót. A közgyűlési terem gyászfátyollal bevont csillárjai tompán szűrték keresztül az éles villanyfényt és a teremben áhítatos félhomály uralkodott. A zarándoklás egész vasárnap, sőt hétfőn is tartott, egész a te" metés percéig. A koporsó körül és a városházán a talpig feketébe öltözött tisztviselőgárda teljesített fáradhatatlanul szolgálatot. Közben egyre érkeztek a részvétet tolmácsoló sürgönyök, köztük Bud János közgazdasági minisztertől, Lukács György országgyűlési képviselőtől és Mezőberény községtől. A koszorúk garmadája is egyre nőtt és már teljesen beborította az elnöki asztalt. Az asztalon a polgármester helyére tették Bud miniszter hatalmas, pompás koszorúját, melléje Somogyi Szilveszter dr. szegedi polgármesterét.* Megtelik az udvar A városház hatalmas udvarára már délután három óra felé kezdett szállingózni a közönség. Egyszerű asszonyok, gyermekek, gazdaemberek és iparosok, a lakosság minden rétegéből kezdtek vonulni az udvarra, ahol a városi tisztviselők gárdája fogadta az érkezőket és vezette a számukra kijelölt helyre. A nagyközönség részére a földszinti és emeleti folyosókat, a küldöttségek, vendégek, a tisztviselők és a képviselőtestület részére pedig az udvart tartották fenn. Négy órára már zsúfolásig megteltek az összes folyosók, ugyanekkor az udvar is kezdett telni. Megérkeztek a képviselőtestület tagjai, a Kereskedelmi Csarnok, a postások, a vasutasok, az Ipartestület, a sportegyesületek, a dalárdák, a helyőrségi tisztikar, a nőegyesületek, a leányegyletek, a leánycserkészek, a tantestületek és vitézek küldöttségei. Rendre jöttek a vidéki küldöttségek és vendégek is. Megérkezett a vármegyei tisztikar nagyrésze Daimel Sándor dr. alispánnal az élen, Kovacsics Dezső dr. főispán, Temesváry Imre dr. szeghalmi és Csizmadia András orosházi országgyűlési képviselők, Kiss László szeghalmi, Moldovárxyi János dr. békési, Schauer Gábor dr. szarvasi, Kiss László dr. orosházi és Vangyel Endre dr. gyulai főszolgabirák, Varga Gyula dr. gyulai polgármester. Lázár orosházi főjegyző egy 25 tagu küldöttség élén és Dorner Aurél dr. miniszteri tanácsos, Bud János közgazdasági miniszter titkárja. Ezenkívül igen sok kisebb-nagyobb küldöttség érkezett, a vármegye majdnem valamennyi községéből. Eljöttek a gyulai ügyészség, az államépitészeti hivatal, a MOVE, a főiskolai bajtársi szövetségek, a gyulai rendőrség és a pénzügyigazgatóság képviselői is. Fél ötkor már ember ember hátán szorongott a hatalmas udvarban, ahol 5—6000 ember állt és várakozott türelmesen, hogy megadja a végső tisztességet Békéscsaba legelső polgárának. A temetés lefolyása Meghatottság és illetődöttség vett erőt a gyászoló tömegen, amikor öt óra előtt pár perccel izmos temetkezési heroldok lehozták a polgármester tetemét magában foglaló kettős koporsót az udvarra. A heroldok mellett a városi tanácsosok segítették vinni az érckoporsóba helyezett testet. A koporsót az udvar közepén elhelyezett emelvényre állították, amely köré székeken foglalt helyet a gyászoló család és a rokonság. Pontban öt órakor megérkezett Bartoss Ferenc apátplébános fényes papi segédlettel és nyomban megkezdődött a gyászszertartás. Ennek befejezése után az Iparos Dalárda a „Miért oly borús . , ."