Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) július-szeptember • 115-140. szám

1929-07-31 / 123. szám

2 mmatim Békéscsaba, 1929 julius 31 fr NOI FURDORUHA Női fürdőköpeny, férfi fürdőruha, férfi fürdő kabát, gyermek fürdőruha, fürdőcipő és gyermeksapka TESCHERMEL AHDRÁSSY-UT 7. A 900 oroszországi svéd telepes különvonatán A Közlöny munkatársa a különvonaton Lökösházától Békéscsabáig — A magyar határon történt fogadtatás részletei (A Közlöny eredeti tudósítása.) Hétfőn délben haladt át a békéscsabai pályaudvaron az a különvonat, amely az oroszországi svéd telepeseket szállítja egész Európán keresztül messze északra, az ősi hazába. A Közlöny munkatársa elébe utazott a 900 főből álló visszavándorlócsoportnak egész a magyar—román határig, Lőkösházára, hogy jelen legyen annál a történelmi pillanatnál, amikor a vörös Oroszországból kiüldözött svédek magyar területre teszik a lábukat A lőkösházi határállomáson Horváth Iván rendőrkapitány nagy szeretettel és körültekintő gondossággal rendezte el a fogadtatást. Megértő segítséget talált a Lukács Sarolta vezetésével érkezett 12 vöröskeresztes nővérben, akik segítették feldisziteni a pályaudvart, előkészíteni és felteríteni 900 személy részére a reggelit, mosdókat és fürdőket felállítani. A Konstancából indult vöröskeresztes vonat három órás késéssel, délelőtt 11 órakor érkezett meg a magyar határállomásra. A messzi Oroszországból érkezett hontalanokat Csepreghy eleki apátplébános üdvözölte magyar és német nyelven, amire a svédek nevében Berggengrin Kari őrnagy, a svéd vöröskeresztes misszió vezetője válaszolt. A 22 kocsiból álló különvonatról ezután turnusokban szállottak le a fáradt utasok. A csoportok megmosakodtak és megreggeliztek, azután beszálltak, hogy helyet adjanak az utánuk következőknek. A hosszú utazás fáradalmai és törődöttsége után a vándorok hamarosan felfrissültek és jókedvre derültek. A felfrissülés 80 percig tartott, utána a vándorsereg megköszönte a szives vendéglátást, megéljenezte a magyarokat, majd pedig elénekelték a svéd nemzeti himnuszt. Válaszul a dombegyházi és eleki leányokból összeverődött nagy csoport a magyar himnuszt énekelte el. Ezután a messzi útról jött különvonat lassan megmozdult és újra útnak eredt, Békéscsaba felé. Ide déli 1 óra utan eikezett meg és egy perces itt tartózkodás után azonnal tovább robogott Budapest felé. Érdekes, hogy a lőkösházi magyar vasutasok a svédek különvonatának mozdonyát, amely a romén államvasutaké, pazarul feldíszítették és megkoszorúzták, azután ugy küldték vissza Aradra. A román vasutasokat ez a kedves figyelem mélyen meghatotta. Lökösházától Békéscsabáig a svéd telepesek egyik vagonjában elbeszélgettünk a kiüldözött északiakkal. Elmondották, hogy őseik évszázadokkal ezelőtt vándoroltak ki az atiuska birodalmába, ahol akkoIanságban és igazságtalanságban volt részük. Legutóbb a földjeiket is elvették és csak a házaikat hagyták meg nekik. Igy az egzisztenciájukat tették tönkre, mert földmivesek lévén, föld nélkül nem tudnak megélni. Ezért határozták el aztán valamennyien, hogy elhagyják a véres verejtékkel létesített telepeket és visszatérnek ősapáik földjére : az ó-hazába. És most mennek az óhaza felé. Amely szeretettel, örömmel fogadja vissza őket. Akiket már majdnem elnyelt a végtelen, mohó szláv tenger ... riban az Odesssza környékén létesített sok német telepítés közé ékelték be őket. A svédek megalapították az Alt-Schwedendorf nevü községet, amelynek népe mostanáig békésen és nyugalmasan éldegélt a munkájának. A szovjetkormány alatt azonban mind több és több bántásban, méltatAki az urát a városból ki akarja kisértetni Egy öregasszony jutalmat igér a város vezetőségének, ha „kizsuppolják" a férjét városból. Vagy, mint ő mondja: „supoltasa ki 1' (A Közlöny eredeti tudósítása.) Néhanapján vigjátékiró, vagy humorista tollára méltó beadványokat hoz a posta a városházára. Az ilyen írásművek szerzői természetesen a legkomolyabb céllal és a legkomolyabb hangnemben tálalják elő a mondanivalóikat és nem tehetnek arról, hogy akár a kívánságuk, akár annak előadási módja olyan, hogy a jogi ismeretekkel biró emberek számára a beadványuk a legtisztább humor, a legőseredetibb nevetség és a legkellemesebb érzékcsiklandozó. Ilyen az a beadvány is, amelyet a városházára ma hozott a posta. Egyszerű irkalapra öklömnyi betűket rajzolt girbe-gurbán egy majdnem analfabéta öregasszony. Az írás betűi akkorák, mint egy rézkrajcár és kövérségük miatt csak üggyel-bajjal férnek el az irkalap kékvonalai között. De nem a betűk groteszksége az, ami a legmulatságosabb a beadványban. Elvégre könnyebb az ökölnyi betűket sillabizálni, mint azokat, amelyeket még nagyitóüveggel is kemény munka felismerni. Ennél a beadványnál maga a tartalom az érdekesebb és szokatlanabb, amint ez mindjárt ki is fog derülni. Az irkalapra jegyzett irásmü szeraője ugyanis, aki már idősecske asszony, bejelenti a város vezetőségének, hogy a férje pár héttel ezelőtt megszökött tőle. Az angolosan eltávozott férj annyira nem respektálta a hitvesi érzelmeket, hogy a távozási helyét nem tartotta érdemesnek bejelenteni a feleségének, akit emiatt rettentő kétségek és aggodalmak kínoznak. Arra kéri tehát a város vezetőségét, hogy kerítsék elő az eltűnt férjet és sürgősen állítsák az ő hitvesi hatalma alá. Ezt a hatalmat azonban — és éppen ez a csodálatos! — az illető hölgy nem óhajtja sokáig gyakorolni. Bizonyára csak néminemű csattanós érvelések lebonyolításáig. Mert a kérvény második — és érdekesebb — része már azt kívánja a várostól, hogy az előkerített férjet távolítsa el a Ezt a kizsuppoltatást mindörökre óhajtaná a keményszívű és keményakaratu hölgy, aki arra az esetre, ha a város ezt a kérését teljesiti, nemcsak a kutatási költségeket és a férje útiköltségét fizeti meg, hanem „a főjegyző úr fáracságát is, ha a férjét kisupoltatja." A városházán persze most éktelenül tördösik fejüket az arra illetékesek, miképpen teljesítsék a keményszívű amazon harcias kívánságait. Mások viszont azon töprengenek, vájjon mit követhetett el az eltűnt férj, hogy bé neje ilyen könyörtelennek mutatkozik irányában ? Hogy a férj miért illant el, azon senki sem töpreng. Ez nem is talány. Hiszen csak rá kell nézni a levélre. Amely kéz ilyen energikus levelet tud írni, mit tehet akkor, ha nincsen benne — toll?! Ülések a vármegyén (A Közlöny eredeti tudósítása.) A vármegyei központi választmány e hó 27-én az alispán elnöklete alatt tartott ülésében az országgyűlési képviselőválasztói ideiglenes névjegyzékek ellen beadott 20 felszólamlást kivétel nélkül elfogadta és az illetőket, mert jogcímüket igazolták, a jövő évre érvénnyel bírandó választói névjegyzékbe felvette. A hozott határozatok a törvény értelmében az illető községekben augusztus 1-től 15-ig közszemlére lesznek kitéve, hogy azok, akik a felvételt sérelmesnek tartják, az ellen jogorvoslattal élhessenek. A vármegyei igazoló választmány e hó 29-én tartott ülést Kovács Márton elnöklése mellett. Az ülés elsősorban kiigazította azokat a hibákat, amelyek a vármegyei legtöbb adót fizető megyebizottsági tagokat választók névjegyzékébe becsúsztak s azután határozott a névjegyzékek ellen beadott felebbezések tárgyéban, amelyeknek egyrészét elfogadta, a másik részét azonban a felebbezéseknek elutasította. Az igazolóválasztmány határozata ellen a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye. Az igazoló választmány határozata következtében a vármegye hivatalos lapjában közölt névjegyzékben felsorolt 504 választóból kimaradt 7 és újonnan felvétetett 5 s igy a sorrendben következő 2 egyén még bejött a névjegyzékbe. A csabai vonat elé feküdt —« Öngyilkossági kísérlet a nyilt pályán (A Közlöny eredeti tudósítása.) Vasárnap délelőtt a Szegedről Békéscsaba felé tartó személyvonat utasait Hódmezővásárhely közelében hirtelen megriasztotta az, hogy a teljes menetsebességgel robogó vonat egyszerre csak megállott. Hirtelen és kurtán, ugy, hogy a mit sem sejtő utasok egyszerre egymás hegyére-hátára estek, a csomagok pedig lepotyogtak a tartókból. A megriadt utasok és a vasúti személyzet szerencsétlenségre gondolt és rémülten ugrált le a pályatestre. Szerencsétlenség ugyan nem történt, ellenben észrevették^, hogy egy fiatal legény eszeveszetten menekül a pályatest felől a szőlők irányába. A mozdonyvezető ugyanis azért fékezett le, mert észrevette, hogy a sinnken egy lehorgasztott fejű ember ül s rá sem hederített a vészjelekre. A mozdony néhány méternyire tudott csak megállni az öngyilkosjelölt előtt, aki látva a vonat lefékezését, hirtelen felugrott és elszaladt. Többen most a futó férfi utón vetették magukat és rövid hajsza után el is fogták. Miután az ember zavarosan viselkedett, értesítették a közeli rendőrőrszemet, aki őrizetébe vette. Kitűnt aztán, hogy egy szerfölött zajosmultu, egzaltált egyénről van szó, névszerint Karácsonyi Bálint 23 éves legényről, aki noha még fiatal, sok, furcsaságot követett már el. Édesanyja elbeszélése szerint felgyújtotta Czitus Molnár Imre tanyáját, majd elbujdosott és a szőlők között levő bódék fosztogatásából élt. Hiába való volt az édesanyja minden intése, a legény nem javult meg, sőt azzal fenyegette meg anyját, hogy rágyújtja a házat. Tekintettel arra, hogy Karácsonyi Bálint lopási esetei még nincsenek tisztázva, továbbá az öngyilkossági kísérlet miatt a rendőrség őrizetbe vette a legényt. A tünetek arra vallanak, hogy Karácsonyi beszámíthatatlan, ezért orvosok közbenjöttével meg fogják vizsgálni s csak azután teszik meg a további intézkedéseket. — Vásár Gyomán és Endrődöit. A gyomai országos vásárt augusztus 9—11-én tartják meg, Endrődön pedig augusztus 17-én lesz vásár. Fizetési meghagyás blanketták állandóan kaphatók a Corvinanyomdában.