Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) április-június • 74-114. szám

1929-04-17 / 86. szám

Ára 10 fillér Békéscsaba, 1929 április 17. Szerda 56-ik évfolyam, 86-ik szám EOZLONT Előfizetési dijak: Helyben és vidékre postán küldve negvedávre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. — Példányonkint 10 fillér. irrtiifiAi>W W^infii í Wi Felelős szerkesztő : Fiiippinyi Sámuel Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba II.. Ferenc József-tér 20. szám alatt — Hirdetés díjszabás szerint. Húszezer pengő Ezt a mindenképpen tekintélyes és jelentős összeget adományozta egy gazdag magyar ur a hírlap­írók nyugdíjintézetének. Nemes és uri gesztus ez, amely rövid pár hét alatt már másodszor ismétlődik nálunk. Másodszor jut az eszükbe a mérhetetlen vagyo­nok birtokosainak, hogy az újság­írót, aki a köznek mindig szegény, de azért lelkes harcosa és aki önzetlenül segit tolni, érvénye­sülni és felemelkedni az önmagukat felfuvó nagyságokat is, öregségére megmentsék a nyomortól és a koldulástól. A magyar társadalom bizonyos rétegeinél — ugy látszik — tért kezd hódítani annak felismerése, hogy a sajtó munkásainak lelkét meg kell szabadítani attól -a sötét és kétségbeejtő lidércnyomástól, ami egy emberöltőn át végzett idegölő és verejtékes, de mindig becsületes munka után a bizony­talan öregség képében riad szem­közt velük. Gazdag emberek kez­denek tisztában lenni azzal, hogy a társadalomnak a szó szoros értelmében veit kötelessége gon­doskodni azokról, akik őérette véreznek el és mialatt a mások érdekeinek szolgálatában soha sincsen módjuk nem vagyont, de biztos öregséget sem szerezni, gondoskodjanak róluk azok, akik­nek vagyongyűjtését, előmenetelét, érvényesülését, felkapaszkodását évtizedeken keresztül segítették. Ez a felismerés szerencsére kezd mindjobban tért hódítani, azzal arányban, hogy a hírlapírói pálya kezd tisztes és megbecsült foglalkozás lenni, szemben azzal a korábbi felfogással, hogy erre a pályára jó volt mindenki, aki a nevét le tudta irni, egyébként pedig megkövetelték és elvárták, hogy az újságíró egzotikum le­gyen. Bohém, cigányéletü, rendet­len ruháju, rendezetlen anyagi viszonyú, korcsmák és kávéházak törzslakója. A romantikával bőven nyakonlöttyentett ez az ősi ujság­irótipus szerencsére már majd­nem teljesen kiveszett és innen van az, hogy a hirlapirás mind több tudást és műveltséget köve­telő pályáján ma már csak komoly és rátermett egyének helyezked­nek el, ami viszont önmagától értetődően a társadalom meg­becsülését és tiszteletét eredmé­nyezi. Ez a tisztelet és becsülés, ami a pálya fontosságának és komoly­ságának jár ki, eredményezi ezeket a nagyszerű adományokat, ame­lyekkel a vagyonok urai az ujság­irótársadalom tagjainak öregségét biztosítani igyekeznek. Nem más ez, mint elismerése annak az építőmunkának, amit a sajtó a nemzet és annak minden tagja érdekében végez és amelynek hasznát és hatását az államnak minden egyes polgára tapasztal­hatja magán. Amilyen felemelő és örvendetes jelenség az ilyen nagylelkű ado­mányok szaporodása, még min­dig nem nyilvánul meg abban a mértékben, amelyben a sajtó óriási munkája után elvárható. Még min­dig fehér hollók az ilyen önzetlen szivek, az ilyen megértő lelkek. Még mindig szivesebben látják a milliók urai vagy az egyéb vagyo­nosok, ha a nagybankókat izzó kártyacsatókban adhatják le, hit­ványka kis nőkre költhetik, pezs­gős, cigányos dőzsölésekre paza­rolhatják. Ezek fölényesen legyin­tenek az újságíró munkájára, amely csak addig becses és keresett ne­kik, amig óvja a vagyonukat, tolja őket az érvényesülés szamárlétrá­ján, védi az érdekeiket és elhall­gatja az elhallgatnivalóikat. (h. r.) Nlaniu javaslatokat készíttet a kisebbségi nyelvek használatáról A kormány politikáját a kisebbségi jogok betartására akarja alapozni Bukarest, április 16. Tegnap Bukarestben Maniu miniszterelnök elnöklésével miniszteri értekezlet volt, amelyen a kisebbségi kérdé­seket tárgyalták. A vallás- és köz­oktatásügyi miniszter jelentést tett azokról a szubvencionális kérel­mekről, amelyeket az egyházi iskolák nyújtottak be. A minisz­teri értekezlet elhatározta, hogy a kormány politikájának a kisebb­ségi ügyekben a gyulafehérvári határozatok értelmében és az alkot­mányban meghatározott szerződé­sek tiszteletben tartásán kell ala­pulnia. A kisebbségek kívánságai­nak gyakorlati keresztülvitelének, valamint az azonnali keresztülvi­tel lehetőségének megállapítása céljából a miniszteri értekezlet el­határozta, hogy 1. jelentést kér a pénzügymi­nisztertől a kisebbségeknek adandó első szubvenciókról, 2. jelentést kér a közoktatás­ügyi minisztertől azokról a pana­szokról, amelyeket kisebbségi ál­lami iskolák, valamint a kisebb­ségi nyelvek oktatása ügyében be­nyújtottak, 3. a vallásügyi miniszter utján tanulmányozni fogják a kisebb­ségi vallás sérelmeit. A kisebbségek jogosult képvi­selői be fogják terjeszteni a jelen­leg bái mely néven élvezett állami szubvenciók részletes listáját. To­vábbá fontos felállítást mindazok­ról, melyekre a kisebbségi val­lásnak szüksége van. Végül saját követelésük részletezését. A mi­niszterelnök kéri a minisztereket, hogy a következő értekezleten nyújtsanak be javaslatokat a ki­sebbségi nyelveknek a közigaz­gatásban való használatáról és a kisebbségek gazdasági és társa­dalmi serelmeiről. Egyetemi alapítvány letételére szólították fel a várost 32.000 pengőért örök időkre négy ágyat kapna a vá­a debreceni egyetem diákenternátusán ros (A Közlöny eredeti tudósitása.) A Dunáninneni Városok Kulturá­lis Szövetsége ma érdekes megke­resést intézett Békéscsaba város polgármesteri hivatalához. A hosszu irat részletesen ismer­teti azt a tervet, amely szerint a debreceni egyetemmel kapcsolato­san nagyszabású internátust szán­dékoznak létesíteni, amelyben az egyetemi hallgatók nemcsak a min­dennapi ellátásukat fogják meg­kapni a legminimálisabb ellenérték mellett, hanem más szolgáltatáso­kat is. És pedig : a nyugati kultur­nyelveket megfelelő nyelvmesterek utján elsajátíthatják, ezenkívül a testnevelésről és a nemes szóra­kozásokról is kellően gondoskodni fognak. Az internátus 100 ággyal készül és mivel az épület épitési költsé­gei mintegy nyolcmillió pengőt tesz­nek ki, ezt a költséget a 100 ágy eladása révén szándékoznak meg­szerezni. Egy-égy ágy ezek szerin 8000 pengőbe tog kerülni. Ezt a 8000 pengős ágyalapitvá­nyi költséget a tervezet szerint az egyes városoktól, esetleg testüle­tektől, vagy magánosoktól lehetne legcélszerűbben megszerezni. A városok a falaik közül kikerült és a debreceni egyetemen tanuló egyetemi hallgatók részére örök alapítványul megszerezhetnek ilyen ágyakat, amelyeket azután az idők végezetéig a város mint a kizáró­lagos tulajdonát adhat annak a diáknak, amelyiknek akar. Az ágyankénti 8000 pengőt a városoknak jogukban áll tíz évi, egyenlő részletben lefizetni. Békéscsabát illetően a tervet összeállítók szerint négy alapítvá­nyi ágyat ajánlottak fel, ami ösz­szesen 32.000 pengőt tesz ki. Ez tíz év alatt volna kifizetendő. A Városok Kulturális Szövetsége arra kéri a polgármesteri hivatalt, hogy az ügyben sürgős döntést hozasson a város képviselőtestü­lete által, hogy az építkezéseket már ne sokáig kelljen elodázni. Csongrádmegye akciója tanyai utak épitésére (A Közlöny eredeti tudósitása.) Csongrádvármegye törvényhatósá­ga országos mozgalmat indított a tanyai utak építése ügyében. A törvényhatóság határozatának in­dokolásában — nagyon terjedel­mesen — rámutat arra, hogy alig van az Alföld közgazdasági éle­tének fontosabb problémája, mint a külterületi fontosabb utvonalak kiépítése. A tanyai külterületek helyzetének javítása elsősorban attól függ, hogy a nagykiterjedésű tanyavilág ellátható-e járható utak­kal és megszüntethető-e az a mai elmaradott állapot, hogy a tanyák jó része az év egy részében a sártengerek és a járhatatlan utak miatt a lakott helyektől, a köz­ponttól, a vasúti állomásoktól her­metice el van zárva. A felirat szerint a tanyai utak építésénél nincs égetőbb és fontosabb fel­adat nemcsak közigazgatási és közegészségügyi érdekből, hanem a többtermelés szempontjából is. Az utépitési költségeket a fel­irat ugy gondolja előteremteni, hogy annak egy részét a város, vagy község, másik részét pedig az érdekeltség viseli. A leghelye­sebb aránynak azt tartaná, ha a város, vagy község a költség 40 százalékát, az érdekeltség szintén 40 százalékát viselné a költsé­geknek s az állam pedig az eset­ben, ha a 80 százalék biztosítva van, 20 százalék állami hozzá­járulást folyósítana. Nagyobb csoport magyar képviselő utazik Rómába a pápához Budapest, április 16. A jövő hó közepén a képviselőház tagjainak egy nagyobb csoportja Rómába utazik, hogy a pápai állam visz­szaállitása alkalmából tisztelgő látogatást tegyenek a pápánál, az olasz királynál és Mussolini miniszterelnöknél. A gondolatot Kray István báró vetette fel és Almásy László házelnöknél egy szükebbkörü értekezlet volt, amelyen az ut részleteit vitatták meg. Az eddigi tervek szerint mintegy 40 képviselő utazik Ró­mába. A csoportban nemcsak ka­tolikus, hanem egyéb vallású képviselők is részt vehetnek, ter­mészetesen pártkülönbségre való tekintet nélkül minden jelentkezőt szívesen fogadnak. A csoport ve­zetőjének személyéről még nem történt döntés, de valószínűnek tartják, hogy maga Almássy László, a Ház elnöke fogja vezetni a magyar képviselőket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom