Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) április-június • 74-114. szám

1929-05-22 / 103. szám

Ara 12 fillér Békéscsaba, 1929 junius 22. Szerda 56-ik évfolyam, 109-ik szám MEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Előfizetési dijak i Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 3 pengő, egy hónapra 1 pengő. — Példányonkint 12 fillér. Cuers-Pierrefeu Ezt a kissé furcsa délfrancia helynevet a Zeppelin kényszerleszállása hozta forgalomba és sokáig ugy fogják emlegetni, mint az emberek egymásrautaltságának, az emberi szolidaritás felismerésének szimbólumát. Mert ebben a kis provánszi falucskában történt meg, hogy a gall kakas meleg barátsággal, baráti érzülettel és aggódó szeretettel fogadta a teuton őserdők fiát, a bajbajutott boche-t, a legszivelhetetlenebb ellenségét. A pirinkó délfranciaországi helység látta és tapasztalta, hogy az örök emberi sors közelebb tudja hozni egymáshoz a népeket, még ha évszázados ellenségek is, mint bármely doktrinér tudományosság vagy felsőbb kényszer. Mert a bajban ismernek rá arra az örök igazságra, hogy tulajdonképen valamennyien testvérek, egy- és ugyanazon lények, legfeljebb a szemük, a hajuk szine és a nyelvük hangzása különböző. A germán titánoktól irtózó francia tehát gyermeki szeretettel és melegséggel sietett szőke testvére segítségére és aggodalommal vigyázta, hogy a német férfiak és zseniális gépezetük lehetőleg sét rülés nélkül érjenek földre. Elmúlt most minden irigység, gyűlölködés, faji türelmetlenség, ősi ellentét. Emberek álltak emberrel szemben. A testvér aggódott a testvérért. Az egy apa-anya gyermeke a másik gyermek életéért és müvének épségéért. Ember az emberért. Az csupán véletlen volt, hogy az egyik csoport francia nyelven beszélt, a másik meg németül. Arra most senki sem gondolt. A bajban, a veszélyben, a gép és elemek elleni harcban eggyéforrott minden érzés. Eggyékovácsolódott minden sziv. Es c ak emberek voltak. Nem franciák, nem németek. A régi gyűlölet mintha sohase ' lett volna. Vagy talán sohasem is volt. Hiszen a népek nem is gyűlölik egymást. Békességben élnek egymás mellett. A tüzes taplót mindig azok dugják a fülükbe, akiknek ez szórakozásuk, örömük, játékuk, kenyerük. A gyűlölködést, az ellenségeskedést, a haragot mesterségesen támasztják közöttük. Sátáni lelkek gyújtják fel a lelkeket és a béke levegőjét, mint az irigység a szomszéd duzzadó kalászu asztagját. A bajban közelebb jutott egymáshoz ez a két faj. A francia mint saját fiait fogadta a kényszerleszállásos Zeppelin németjeit, mintha sohase lett volna világháború, nem lettek volna a Vogézek, Ypern, negyvenkettesek, tengeralattjáróharc és Páris lövetése. Az emberi szolidaritás magasztos érzése, amely a legszebb ösztön, kibuggyant a lelkekből és egy pillanatra lefoszlott a köd a Felelős szerkesztő : Péchy-Horváth Rezső ..—,v. — I1UUCIC3 uíjsiauus szenni ****************************MVMWW* Telefonszám i 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba. II., Ferenc József-tér 20. szám alatt, — Hirdetés díjszabás szerint. hazugság és rágalom mesterségesen tákolt kinai falairól. Az emberek azonnal érezték, amint a segélytkérő Zeppelin beteg motorhangjai felbúgtak felettük, hogy van valami, ami több, szentebb és felemelőbb, mint a szines frázisok, a dühös acsarkodások, a fülbedugott égő tapló, a megnembocsájtás, az eleven hust tépő engesztelhetetlenség, a más nyelven beszélők utálása. És az ösztönük szerint cselekedtek. Amivel nem tettek mást, minta szivüknek engedelmeskedtek, az uszítóknak hátat fordítva, azaz, hogy názáreti parancsolatjának : „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." (h. r.) *****

*

********

**

************

************************^ Békéscsaba iparostársadalmának kettős ünnepe Tizenkilenc marost díszoklevéllel tüntettek ki emleklelcplezés az Iparosszékházban Hősi(A Közlöny eredeti tudósitása.) Impozáns keretek között ülte meg lélekemelő és megható kettős ünnepét a békéscsabai iparostársadalom, mely pünkösd hétfőjón kegyelettel hajtott zászlót a háborúban elesett ipartestületi tagok emlékezetének és szeretetteljes elismeréssel vette körül az ipartestületnek azt a tizenkilenc derék, érdemes tagját, akiket a szegedi kereskedelmi és iparkamara negyven évet meghaladó munkásságukért díszoklevelekkel tüntetett ki. A kettős ünnepély megkezdését rendkívüli előljárósági ülés előzte meg, ami alatt megtelt az ünneplő iparossággal a székház impozáns nagyterme. Kovács Mihály ipartestületi elnök tiz óra után nyitotta meg a díszközgyűlést, amelyen a Kereskedelmi és ilparkamarát dr. Landesberg Jenő főtitkár képviselte és jelen voltak még a szomszédos ipartestületek meghívott küldöttségei is. A díszközgyűlésen Kovács Mihály elnök ünnepélyes szavakkal üdvözölte a vendégeket, közöttük elsősorban a Kamara kiküldöttjét, valamint az összes megjelenteket, majd felkérte Landesberg főtitkárt ünnepi beszédének megtartására. Landesberg Jenő kamarai főtitkár általános figyelem közepette lendületes beszédben méltatta a kitüntetett iparosok érdemeit, amelyeket négy évtizedet meghaladó munkásságuknak szorgalmával, becsületességével és igyekezetével szereztek. Követendő példa gyanánt állította, őket a fiatal iparosnemzedékek elé. Végül szép szavakkal magyarázta az oklevél művészi rajzának szimbólumait és átnyújtotta a kitüntetéseket a tizenkilenc iparosnak. A kitüntetettek : Gál István, Galbicsek János, Bohus Károly, Csabjanszki András, Weinstein Sándor, Szlavkovszki András, Weinberger Mór, Felczán András, Timkó György, Fiszkus Mihály, Timkó András, Farkas János, Hricsovinyi Dániel, Szokolai Adám, Sztankó János, Gyuha János, Gulyás Mihály, Góth István, Pluhár György. Az oklevelek átvétele után Weinberger Mór a kitüntetettek nevében mondott köszönetet. Kovács Mihály elnök emelkedett ezután szólásra, aki megköszönte az iparkamarának a kitüntetéseket, valamint azt is, hogy az első hivó szóra eljött, hogy osztozzék a csabai iparosság ünneplésében. Végül az ipartestület nevében intézett meleg, méltató szavakat a kitüntetettekhez s felszólította a közgyűlés résztvevőit, hogy testületileg vonuljanak ki a székház udvarára, az emléktábla leleplezési ünnepély színhelyére. Az emléktáblaleleplezés Délelőtt 11 órakor tartották meg az Iparosszékház udvarán az elesett iparosok emléktáblájának leleplezési ünnepélyét, amely felemelő ünnepség keretében folyt le. Az udvart zsúfolásig megtöltötte a közönség és a katonaság diszszakasza, továbbá az erre az alkalomra érkezett előkelőségek, Berthóty István dr. polgármesterrel és vitéz Pintér Ferenc ezredessel az élükön. Az ünnepség a Magyar Hiszekegy hangjaival kezdődött, amelyet a MAV. dalosok intonáltak Such János karnagy vezetésével. Forray Lajos dr., az Ipartestület ügyésze mondott ezután emelkedett, szines és tartalmas ünnepi beszédet, amelyben szivhezszólóan, lélekbemarkolóan ecsetelte azt a felmérhetetlen áldozatot, amelyet a hősök hoztak halálukkal az élőkért. Beszédét, amelyet lángoló hazafias érzés szőtt át meg át, Eötvös József szavaival fejezte be : „Szellemetek közöttünk merad, hogy tettekre intse az utódokat !" A könnyekig megható szép beszéd után az emléktábláról lehullott a lepel és ott ragyogott a hófehér márványtáblán a 18 aranybetűs név: a világháborúban elesett 18 békéscsabai iparos megörökített, örökké élő neve. Az emléktáblán a küvetkező 18 név olvasható: Ancsin János, Bagyinka Mátyás, Blaskó István, Csetnegi János, Gulyás Lajos, Győri Károly, Hovorka Mihály, Kachán János, Kojnok András, Kolarovszki Mihály, Krisztof András, Lipták Károly, Marik András, Nyilas Mihály, Thiesz János, Zvaratkó György, Zsilák Pál és Zsofkó János. Ezután az emléktábla megkoszorúzása következett. A 10. honvédgyalogezred babérkoszorúját vitéz Pintér Ferenc ezredes, az Ipartestületét Kovács Mihály elnök helyezték el rövid beszéd kíséretében. A lélekemelő ünnepséget a vasutasdalárda gyönyörűen előadott Himnusza zárta be. Az elszakított területek városairól nevezik el a város több uj utcáját A város utcaelnevezö-bizottságának ülése — Kassa, Pozsony, Kolozsvár, Nagyvárad, Verecke stb. neve az utcatáblákon — Belterületté nyilvánítják a VI. kerület körgátontuli részeit (A Közlöny eredeti tudósitása.) A városi utcaelnevező-bizottság kedden délelőtt ülést tartott, amelyen Berthóty István dr. kormányfőtanácsos, polgármester elnökölt. A bizottság hosszasan megvitatta a város különböző részein létesült uj lakótelepek utcáinak elnevezését, miután ebben az irányban már igen sok kívánság és panasz hangzott el a közgyűléseken, de a sajtóban is. Ezeken az uj területeken ugyanis az a lehetetlen helyzet állott elő, hogy a többszáz főnyi lakosságnak postai küldeményeit, idézéseit, hivatalos írásait csak nagy üggyelbajjal, késedelmesen lehet kézbesíteni, miután az uj telepeken -sehol sincsen utcanév és a házakon számtábla. Ez a helyzet igen sok kellemetlenségre adott már okot s akárhányszor károsodást is idézett elő, amennyiben a fel nem található egyének részére érkezett postaküldeményeket nem egyszer viszsza kellett küldeni. A bizottság hosszas tanácskozás és megvitatás után valamennyi névtelen utcának nevet adott és most az ezeket magábanfoglaló javaslattal fog a hétfői városi közgyűlés elé lépni. Dicséretreméltó felfogással a bizottság az uj utcák túlnyomó részének nevét azoktól a városoktól vette, amelyeket a trianoni diktátum következtében elraboltak Magyarország testéből. Ezek a fájó nevek mindenkor emlékeztetni fognak minden arrajáró magyart a szörnyű bűncselekményre, amit a magyarsággal szemben elkövettek és ébren fogják tartani a szent