Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) április-június • 74-114. szám

1929-05-15 / 101. szám

Békéscsaba, 1929 május 15 Harisnya Kesztyű Nyakkendő | Uri és női fehérnemű I KALAPUJDONSAGOK ESCHER ANDRÁSSY-UT 7 NÉL futnak. A végleges eredmény majd csak a hét végén fog kiderülni, amikor is azokat a pénztár, illető­leg a kirendeltség közhírré fogja tenni. A választás, mint minden efféle tömegmegmozdulás, bővelkedett a derűs, sőt humoros jelenetekben, amelyek az egyes szavazatszedő­küldöttségek előtt játszódtak le. Legérdekesebb volt ezek közül a következő : Az egyik küldöttség előtt sza­bályszerűen kioktattak egy szava­zót — egyszerű cselédembert — miképpen kell szavazni. Kioktatták arra is, hogy a kereszt-jelnél egye­bet nem szabad a szavazólapra irni. — Megértette ? — kérdezték a magyarázat végén. — Hogyne! — felelt önérzete­sen, szinte sértődötten. — Nem va­gyok én olyan nehézfejü. Azzal bement a szavazófülkébe. Sokáig volt benn. Nagy csendben, mintha nem is élne. Amikor kijött, büszkén, ragyogó arccal nyújtotta át a leragasztott boritékot. A bo­rítékon azonban ott díszelgett az atyafi kalligrafikusan irt neve... — Hát ezt miért irta rá ? — kér­dezték. — Nem megmondtuk, hogy semmit sem szabad reáirni ? Most a szavazata érvénytelen. A szavazó áll egy pár pillanatig. Elsötétedett az arca. Aztán fejet csóvált és kiment. — Hallottak már ilyent ? — mél­tatlankodott odakünn. — Érvény­telenítették a szavazatomat. Pedig még a nevemet is ráírtam 1 Egy másik atyafit szavazás előtt megkérdeztek, tudja-e, hogyan kell szavazni ? — Hogyne — volt a felelet — megmondták már... itt künn az ajtó előtt... Egy harmadik szavazó pedig igy vágta ki a feleletet arra, hogy tudja-e, hogyan kell szavazni: — Tudom kérem, a 2-es számú kockába teszek egy keresztet 1 Se szeri, se száma a mulatsá­gos epizódoknak, a derűs jelene­teknek, amik mind rögtönzés mü­vei, tehát elevenek, eredetiek és frissek, mint minden, ami nem mesterkélt, hanem az élet csinálta. De mi csak ezt a párat ragadtuk ki, hogy mindenki láthassa, milyen kedélyesen folyt le nálunk a sza­vazás. Gerendás község ünnepe Felavatták a hősi halottak emlékszobrát (A Közlöny eredeti tudósitása.) Vasárnap szép májusi verőfény­ben leplezték le Gerendás község­ben a közel ötven hősi halott emlékére emelt müvet, Kalotai Ottó szobrászművész ízléses alko­tását. Emelte az ünnep fényét Jó­zsef főherceg megjelenése, kit a közönség nevében Góg István fő­jegyző köszöntött egyszerű, de me­leg szavakkal. A szokásos virág­bokrétát Kiss Kálmán ev. lelkész négy éves, bájos kis leánya nyúj­totta át ügyes, formás köszöntés kíséretében. Az ünnepségen meg­jelent még Kovacsics Dezső dr. főispán, Daimel Sándor dr. alispán a vármegye koszorújával, Kiss László járási főszolgabíró és tiszti­kara, majd Békéscsaba város, a járásbeli községek, a volt 101. és 4. honvédezred, a vitézek, csendőr­parancsnokság, rokkantak stb. kül­döttségei. Az avató beszédet a királyi her­ceg tartotta. Volt vitéz katonái áhítattal figyelték egykori vezérük minden szavát. Nagy lelkesedéssel hallgatták a főispán szavait, to­vábbá Lavatka József plébánost, ki a katholikus egyház és Kiss Kálmán lelkészt, ki az evangelikus egyház nevében tették le a ko­szorúkat szívhez szóló beszéd kí­séretében a hősi emlékműre. Az ünnep sikerében méltó módon vett részt a dalárda. Az egyszerű földmives emberekből összeállított és kitűnően fegyelmezett énekkar szép számait jól eső meglepetés­sel hallgatta a kiváló vendégsereg. A dalárdát Alt Sándor róm. kath. kántortanító vezette. A fegyelme­zett leventecsapatot Surin Pál fő­oktató vezényelte. A mindvégig lelkes ünnepség végén felejthetetlen kép tárult elénk. Mintha pár percre feléledt volna a régi pusztai romantika, amikor a fenséges vendég és kí­sérete előtt elvonuló tisztelgő tes­tületek sorában feltűntek a festői magyar viseletben lovagló délceg tanyai legények. Ez a lovascsapat fogadta a vendégeket a falu ha­tárában és kisérte végig a határig, méltó befejezéséül a falu legna­gyobb ünnepének. Márkus Pál volt bankigazgató bűn­perét tárgyalni kezdte a gyulai A főtárgyalás első napjai — Órákig tartott a vádirat ismertetése — A vádlott mindent tagad (A Közlöny eredeti tudósitása.) Négy évvel ezelőtt kinos meg­döbbenést keltett Békéscsabán, sőt megyeszerte a békéscsabai Alföldi Bank Részvénytársaság összeom­lása. A pénzintézet bukása több más vállalatot is magával rántott, a bankbukás miatt pedig az ügyész­ség vád alá helyezte Márkus Pált, az Alföldi Bank igazgatóját több társával egyetemben, akiket több rendbeli csalással és sikkasztással vádolt. A nagyszabású perben hétfőn nyitotta meg a főtárgyalást a gyu­lai törvényszék Tóth-tanácsa. A vádirat felolvasása több mint egy óráig tartott és fél 11 órakor kezdte meg Tóth-tanácselnök az elsőrendű vádlott, Márkus Pál bankigazgató kihallgatását. Sikkasztás büntette volt az első vádpont. Márkus bankja ugyanis eladott a gyulai Löwi és Laufer cégnek 200 ezer leit 71 millió koronáért. A 200 ezer leit egy er­délyi bankba kellett volna bekül­deniük, de ezt Márkus nem tette meg, hanem saját céljaira fordí­totta a pénzt. Laufer hosszas várakozás után végre is storní­rozta a vételt, de már késő volt, mert Márkus fizetésképtelen lett. A vád második pontja szerint a Seiger Gottfried és utóda cég azon utasítással küldött Márkus bankjának 100 milliót, hogy azt a Keleti Szállitványozó Részvénytár­saságnak utalja át, de ezt sem tette meg a bank. Majd 1925-ben Békéscsabán Holecs Sámueltől felvett a bank 54 milliót, amit Holecs azért adott át a banknak, hogy a gyulai Békésmegyei Taka­rékpénztárban fizesse ki buzatar­tozását. Márkus ennek a meg­bízásnak sem tett eleget s mind­ezeket az összegeket a saját üz­letébe fektette. Márkus Pál minden vádpontot tagad. Állandóan jóhiszeműségével vé­dekezik és azt állítja, hogy min­denkor szem előtt tartotta az üz­leti gondosságot. A bank össze­omlásáért a gazdasági viszonyok rosszrafordulását okozza. A második tárgyalási nap. A főtárgyalás második napján, kedden délelőtt a másodrendű vádlottat, Guttmann Ernőt hall­gatta ki a biróság. Azzal védeke­zik, hogy igazgatója volt ugyan a banknak, de már 1925 julius 28-án kilépett, tehát a később bekövet­kezett bukáskor már nem volt ott. Egyébként egész vallomása csupa „nem tudom"-ból és „nem emlék­szem"-ből állott, ugy hogy az el­nök valósággal szavanként, nagy türelemmel és még nagyobb mű­vészettel szedte ki belőle. Szerinte a könyvek vezetése az ő idejében pontos és rendes volt, teljesen törvényszerű. Semmiről sem tud. Bakucz Mihály, a Termelési és Gabonaértékesitő Szövetkezet volt igazgatója, azt vallja, hogy válla­latának bukását az Alföldi Bank minden arcot vonzóvá és széppé tesznék, gyakran már a pompásan üdítő Chlorodoní-íogpaszta egyszeri használata ntán. A fogak rövid használat után gyönyörű elcíantcsontfényben ragyognak, különösen ha a tisztításhoz a külfin erre a célra készített fogaiatos sürtéjű Chlorodont-fogkefét használjuk. A fogak közé szorult rothadó ételmaradékok, melyek a kellemetlen szájszagot okozzák, ezzel a fogkefével alaposan eltávolíthatók. Kísérelje meg egy tubus fogkrémmel, melynek ára G0 fillér, egy nagy tubus ára P 1-—. Chlorodont-fogkefe (puha vagy kemény Börtéjű), P 150. Chloiodont-szóivíz üvegenként P 2'60. Csak kék-zöld színű csoma­golásban „Chlorodonl" felirattal valódi. Mindenütt kapható. Leo-Werke A. G., Dresden, magyarországi vezérképviselete: Molnár Bertalan és Társa, Budapest. összeroppanása okozta. Ebben az időben 50 millió készpénzük és 10—15 vagon buzájuk volt és óriási követeléseik az Alföldi Bank­nál. Mivel ezek elvesztek, az ő vállalatuk is összeroppant és elő­ször kényszeregyezséget, majd cső­döt ered mén vezett. A délutáni tárgyaláson Botyán­szky Mihály igazgatósági tagot és Gráb Gyulát, a Faértékesitő Rt. egykori igazgatóját hallgatja ki a biróság. Három millió koldus Oláh György uj könyve (A Közlöny eredeti tudósitása.) Elkomorodik az arc és nyomottá lesz a hangulat, ha Oláh György uj könyvét olvassuk. A májusi aranyló napfény szürkévé, fakóvá barátságtalanodig A lélekre ólmos borulat terül. A szívben valami kinos érzés : lehangoltság és ke­mény fájás ver fészket. Három millió koldus ! Három millió sze­gény magyar nincstelen gyászos életét, szegényszagu nyomorát, a vályogputrik sötétségét, a 80 fillé­res napszámok kegyetlen ostor­csapásait, a magyar föld elnyűtt robotosait, szomorú asszonyait, koravén, csenevész gyermekeit festi az iró megrázó erővel, széles­skálájú stiluskészséggel, amelyhez csak Dosztojevszkij gigászi tolla kasonlitható. Színes riportok sorjáznak ebben a könyvben. Csupa hangulatkép, amelyeket a szerző az ország kü­lönböző vidékein — a falusi nyo­mortanyák látogatása közben — rajzolt fel érzékeny lelkébe. De a szinei, az igazságai, ha túlzottak­nak látszanak is, igaz és őszinte szinek, az igazságai pedig vérbe­markolóan igazak és őszinték. Megérzik rajtok a vérbeli íróember nagy-nagy szive és rajongása a jó után, az emberi megelégedett­ség és boldogság után. Ezt olyan lelkesedéssel és erővel cselekszi, hogy meghatottan kell fiatalos heve előtt megemelni az elismerés fejfedőjét. Ez a könyv erőteljes tehetségű iró munkája. Bőséges, kiapadha­tatlan szinezési készsége, irályá­nak választékossága és könnyed­sége, témáinak változatossága, dialógjainak frissessége és tartal­massága mind-mind különleges egyéni kvalitásokról tanúskodnak. Oláh György kétségtelenül nagy munkát végzett, amikor könyvét megírta s hogy ez az elismerésre méltó munka hasznossá is vál­hasson, mindenkinek meg kell szívlelni a könyvében elmondot­takat, ha nem akarja, hogy a for­radalom réme újra itt harsonázzon és pusztítson. A könyv ízléses ki­állításban, finom papíron, művészi borítólappal a miskolci Magyar Jövő r.-t. kiadásában jelent meg s kapható minden jobb könyvke­reskedésben. Ára 4 pengő. (h. r.) * Fizetési meghagyás blanket­ták állandóan kaphatók a Corvina­nyomdában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom