Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1929-01-18 / 15. szám

2 BÉKfiSMEGYÍ l ROZLflftV Békéscsaba, 1929 január 98 A magyar—cseh döntőbíróság tárgyalásai Hágában Hága, január 17. A magyar— cseh döntőbíróság ma folytatta tárgyalásait a csehszlovák földreformból fakadó perek ügyében. Lőwenfeld berlini ügyvéd igen tartalmas és tárgyilagos beszéde az egész délelőttöt kitöltötte. Nem kiván mást, úgymond, mint kizárólag a békeszerződés rendelkezéseinek érvényesítését. A békeszerződés 13 helyen ismételten kimondja, hogy ellenséges állampolgárának vagyonához kártérítés nélkül nyúlni nem szabad. A legtöbb állam ezeknek a kikötéseknek eleget is tett, miért legyen tehát a cseh-szlovák állam privilégiuma, hogy kijátszhassa a békeszerződések rendelkezéseit ? Senki sem akarja bántani a cseh szociális érdekeket, ámde a jogok védelme nem függhet attól, hogy a jogsértő intézkedésnek földreform, nagy más a neve. Idézte a Népszövetségnek egy ítéletét, melyet Lengyelország és Németország hasonló ügyében hozott, mely kimondja, hogy csak közhasznú célra engedhető meg a kisajátítás, minden másra nézve azonban tilos. A jegyzőknek nem kell a nyolcosztályos elemiiskola Budapest, január 17. Az Országos Jegyzőegyesület Koncz János főjegyző elnöklésével ülést tartott, amelyen megállapították, hogy a közigazgatás uj berendezéséről szóló törvényjavaslat a kormánypárt módosításai után a vidék bizalmával találkozott, A nyolcosztályos elemi iskolát illetően azonban leszögezte a gyűlés, hogy annak ideje még nem érkezett el, egyrészt a falu népének nyomorusága miatt, másrészt azért, mert a kultuszminiszter az uj iskolatípus terheit a községekre szeretné áthárítani. Ezek ma is túlontúl vannak terhekkel. Csak azt tartják helyesnek, ha az Eötvös-féle 6 osztályos elemiiskola kereteit kitöltenék azzal, hogy a tananyagot a nép politikai, gazdasági és értelmi világához szabnák. Turistatragédia az Óriáshegységben Prága, január 17. A Cseh Távirati Iroda igazgatója, Kálmán Richárd az Óriáshegységbe indult síkirándulásra. Már eljutott a Vogelstein mentén Peterweide-ig, amikor erős hóvihar érte el, amelyben eltévedt. Mára a nagy szél elseperte a havat és expédició indult Kálmán keresésére. Az expedíció rövidesen találkozott egy porosz turistával, aki elmondotta, hogy a Mannstein és a Hoherraben között egy síelő csonttáfagyott holttestére bukkant. A hulla ruhájában talált iratokból kiderült, hogy az áldozat azonos az eltűnt igazgatóval. Kálmán Richárd holttestét Prágába szállítják. Kettős öngyilkosság szerelem miatt Budapest, jan. 17. Ma délután 3 órakor a Cserei-utca 3. számú ház egyik lakásában kettős szerelmi dráma történt. Oláh Antal és Kati Lajosné közös elhatározásból mérget ittak. A méreg Oláhot csakhamar megölte, az asszony azonban még élt, amikor rájuk akadtak. Haldokolva szállították a Rókus-kórházba. A békési motor összeütközött egy személyautóval A motor 85 méteren keresztül maga előtt gurította az autót és teljesen összetörte (A Közlöny eredeti tudósítása.) Csütörtökön a reggeli órákban súlyos szerencsétlenség történt a Békési-uton. Az AEGV egyik gyorsmotorja, amely Békés felől befelé tartott, összeütközött egy budapesti gépkocsival és azt teljesen elpusztította. A szerencsétlenség részletei a következők : Szerdán estefelé Budapestről egy borkereskedő a Bp. 41—466. számú autóval Békéscsabára érkezett. Az autót Nagy György soffőr vezette. A borkereskedő üzleti ut céljából járja a vidéket és eközben került Békéscsabára, ahol az éjszakát akarták eltölteni. A gépkocsit elhelyezték az egyik garázsban s csütörtökön reggel a soffőr kihozta a színből a kocsit, hogy a borkereskedőért menjen a Fiume kávéház elé. Nagy György a gépkocsival az udvarból az előirt sebességgel indult kifelé az utcára. Amint kisurrant a kapun, a villanytelep felől hirtelen megjelent a reggeli békési motoros. A vonat éleseket füttyentett, de a jeladások hiábavalók voltak. A soffőr már sem megállni, sem visszafutni nem tudott. Fékezett, de a sikos, friss hóval borított talajon a fékezés nem használt. A következő pillanatban a sebesen haladó motoros elütötte a síneken keresztülfutó autót. Elkapta és óriási lökéssel eltaszította magától. A gépkocsi nagyot lendült és hatalmas csattanással messzire repült. Mintegy tizenöt méternyire esett, majd oldalt pattant és nekivágódott az egyik villanyoszlopnak. Az odaütközés ereje folytán a gépkocsi visszapattant és újból a motoroshoz vágódott. A motoros most másodszor is jókorát lökött az autón, mire az ismét előre pattant, majd belefordult az utmenti árokba. A szörnyű összeütközés a gépkocsit teljesen elpusztította. Felsőrésze egészen tönkrement, összelapult, szétzúzódott. Az autó egészen hasznavehetetlenné vált. Alváza és kerekei, valamint gumijai is annyira megsérültek, hogy csak hosszas javítás után lesznek valahogy használhatók. Az autó soffőrje az összeütközés következtében csodálatosképpen nem sérült meg, pedig mindvégig benn volt a gépkocsiban. A szerencsétlenség folytán előállott ijedtség következtében azonban elvesztette eszméletét s az utcai járó-kelők szabadították ki veszedelmes helyzetéből és téritették eszmélethez. A súlyos szerencsétlenség ügyében a rendőrség megindította a vizsgálatot annak a megállapítása végett, hogy az összeütközésért kit terhel a felelősség. városi tanács javaslata a kondomsi vasút ügyében 400 ezer pengő felajánlását javasolja és kiköti, hogy a vasút a sopronyi földeket átszelje — A hozzájárulást több évi részletben ajánlja fel (A Közlöny eredeti tudósítása.) Mint már megírtuk, a csaba— kondorosi vasútvonal megépítésének ügye a hétfői közgyűlés elé kerül. Ez a Békéscsaba és környékének gazdasági életére nézve rendkívül nagy fontossággal biró kérdés nemcsak Békéscsaba társadalmát, hanem a vármegyén tul, még a szomszédos vármegyék közönségét is érdekli, főként a későbbi, de ebből a tervből előre vetített perspektívák szempontjából. A kérdés fontosságát kellően értékelte Kondoros nagyközség közgyűlési határozata is, mely, mint ismeretes, kimondja, hogy a vasútépítést akarja s annak költségeihez 250.000 pengővel kész hozzájárulni. Most Békéscsabán van a sor, hogy képviselőtestületének határozatával eldöntse a kérdést, mert azzal tisztában van mindenki, hogy ebben Békéscsabáé a döntő szó. A vasút Békéscsabának egy hatalmas határrészét szelné át, az elhagyatott, de népes és életképes Sopronyrészi tanyavilágba lüktető életet vinne s ennek a rendkívül értékes határrésznek a legszebb fejlődési kilátásokat hozná meg. Békéscsaba város tanácsa az ügynek megfelelő komolysággal készíti elő javaslatát, melyet a hétfői közgyűlés elé kell terjesztenie. Természetesnek tartjuk, hogy a tanács, mig egyrészt teljes tudatában van annak, hogy ez a vasút nagyon is szükséges, másrészt kötelességszerűen számot vet a város közönségének teherbíró képességével is. Ez a mérlegelés mindenekelőtt a hozzájárulási összeg megállapításánál jut szerephez. Igaz ugyanis, hogy a MÁV az elsőrendű rendes nyomtávú vasút építéséhez mindössze 100.000 pengővel kér több hozzájárulást, mint az AEGV a gazdasági vasút építéséhez, ámde, mig a MÁV az összeget ellenérték nélkül kéri, kizárólag a vasút forgalmi szolgáltatásai fejében, addig az AEGV a kért 400.000 pengő erejéig elsőbbségi részvényeket adna át a városnak. Mindenekelőtt az képezi tehát meggondolás tárgyát, hogy vájjon ezek a részvények felérnek-e a MÁV-vonal hasonlíthatatlanul nagyobb gazdasági előnyeivel ? Miután- az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen részvényérdekeltségek egyáltalján nem valami előnyösek, ennek mérlegelése után a város tanácsa nyugodt lélekkel tulteheti magát ezen és csatlakozhat a MÁV-megoldáshoz. Az adott viszonyok között tehát a tanács javasolja, hogy a közgyűlés szavazzon meg a MÁV-vonal építéséhez 400.000 pengőt. Ezt az összeget is nem egyszerre j kívánja folyósítani, hanem 5—6 évi részletekben, vagy pedig csatlakozva Kondoros képviselőtestütének határozatához, illetőleg kérelméhez, a MÁV-tól kéri az öszszeg kölcsönképen való megszerzését. További kikötései a tanácsi javaslatnak főként a vonal berendezésére vonatkoznak. A javaslat szerint Gerendás rendes áruforgalomra lenne berendezendő, továbbá a Sopronytanyai állomásépületen kívül az érdekelt területek lakosságának kívánságához mérten kielégítő számú megálló létesítendő. Kiköti végül a javaslat, hogy a vasút feltétlenül szelje át a Sopronyrészi tanyaterületeket. A tanács javaslata a vasút számára szükséges területek miként való megszerzésének kérdésével nem foglalkozik, de megjegyzi, hogy miután a vasút csupa kisbirtokot szelne át, az elfoglalt területért járó térítéstől bajos lenne eltekinteni, viszont ezt a megtérítést a város nem vállalhatja magára. Természetes dolog, hogy a tanácsi javaslat felett a képviselőtestületben nagy vita fog megindulni, s igv remélhető, hogy a vita során több meg nem oldott kérdést sikerül majd megfelelő módon tisztázni. lói kor iq Szarvasra is (A Közlöny eredeti tudósítása.) A csabaiaknak még élénk emlékezetében vannak az oláh megszállás szomorú napjai, amikor az ügyes bajos emberek egyik községből a másikba csak utiigazolvánnyal járhattak, Igaz, hogy egy nagy világégéstől apatikusan az embereknek ez csak kellemetlenség számba ment, mert a szomorú időkben arra, hogy ez az eljárás tulajdonképen a legelemibb szabadság gyalázatos elnyomása — talán senki nem is gondolt. Pedig a rabságnak ez a formája a város közönsége előtt nem volt teljesen ismeretlen, legalább is az öregebb emberek még élénken emlékeznek arra az időre, amikor az egyik községből a másikba szintén nem lehetett útlevél nélkül közlekedni. A kezünkbe került ugyanis egy útlevél, vagy amint németül rányomatott „Reise Pass". Ez az útlevél 1854 december 20-án kelt, szól pedig Kocziszky Mihály diák részére, aki Békéscsabáról Szarvasra utazott az ottani gimnáziumba. Az útlevelet több bélyegző és aláírás tarkítja s szövege német-magyar. Azért írjuk igy, mert elől van a vastagabb német szöveg s utánna a vékonyabb magyar. Az útlevelet kiállította Lubinszky Edvard szolgabíró segéd. Az útlevél tulajdonosa, édes atyja volt Kocziszky Mihály földbirtokosnak, aki most ezt a szomorú elnyomatásunkra emlékeztető útlevelet felajánlotta, mint érdekes bár szomorú kortörténeti emléket a városi muzeumnak. Az ilyen kortörténeti emlékeknek a muzeálison kívül van még egy másik értéke is és pedig az, mely arra emlékeztet bennünket, hogy amint az elnyomatás korszakát is kihevertük és talpra állott a nemzet, ugy mostani elesettségünkben is ez a remény adjon hitet, egy ujabb feltámadásra.