Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1929-03-31 / 73. szám

2 ittr % «i;.ö fo lO&gjQii w Békéscsaba, 1929 március 28 Harisnya Kesztyű NyakkendőT Uri és női fehérnemű I ESCHER.r KALAPUJDGNSAGOK ANDRÁSSY-UT 7 Tanácsülés A március 30-án tartott tanácsülésben a következő ügyeket intézték el : Iparigazolványt kaptak: Krusnyák Samu szürszabó, Sztanek János hentes, Bohus András csizmadia, Altmann és Udvardi bádogos, lakatos és vizvezetékszerelő, Rósenberg Izidor szabó, Baukó János és Baukó Mihály kőmivesmesteri, Guttmann József vegyeskereskedői, Miklós Tamásné szatócs, Sajben Mátyásné ruhakereskedő, Berekméri Istvánné dohányzási cikk, Krajcsovics Endre autókereskedő és Wandlik László ingatlanközvetitő-iparra. Segélyezett a tanács 22 egyént. Kövezési részletfizetésre kaptak engedélyt 16-an. Építési engedélyt kaptak: Róth Istvánné, Medovarszki András, Rajos Mihályné, Farkas János, Nóvák testvérek, Kinder Károly, Hrucskó Lajos, Krcsmarik Mátyás, Sajben Pál, Boross Pál, Koritár György, Tuska György, Zelenyánszki Gy.-né

r Mihucz János, Krátki György, Békéscsaba r. t. város a Csillag-u. ovodára, Antóvszki János, Özv. Lipták Jánosné, Túrák János, Tankó András, Kiiment János, Wurfer Gyula, Molnár János, Pribolyszki Márton, Aszódi Imre és Baráti Vince. A városi meszesgödör építésére éikezett ajanlatok közül a tanács Szpevár Pal, a gazdasági iskolai illemhely építésére beérkezett ajánlatok közül Valastyán János, a váiosi épületek tatarozására érkezett ajánlatok közül Darida János és végül a Csillag-utcai óvóda felépítésére beérkezett ajánlatok közül Valastyán János ajánlatát, mint az összes ajánlatok közül beérkezett legkedvezőbb ajánlatokat fogadta el a tanács. Helyfoglalási engedélyt kapott a Békéscsabai Kisgazdák Egylete Házbizottsága. Házbontási engedélyt kapott Antóvszki János. Telekeldarabolási engedélyt kapott Lipcsei Pál. Buda

pesti Nemzet

közi Vásár 1929Imájusj4-től—13-ig A ma

gyar ipar egyséoesbemutatója 50%-os utazási kedvezmény! Részletes felvilágosítás és vásárigazolvány kapható Budapesten: a Vásárirodánál, V., Alkotmány-ucca 8. Békéscsabán: dr. Gyöngyösi János a Kereskedelmi Csarnok főtitkára. (A vásárigazolvány ára 3 pengő 20 fii.) Április l-én megnyílik a telefonforgalom Magyarország és Románia között Szombaton délelőtt volt az első beszélgetés Budapest és Temesvár között Budapest, márc. 30. (MTI) Magyarország és Románia között az általános távbeszélő telefonforgalom április elsejével megnyílik. Szombaton, március 30-án délelőtt tiz órakor Szalay Gábor báró, a Magyar kir. Postatakarékpénztár vezérigazgatója felhívta Temesvárt és üdvözölte Vidrighin Pált, a román posta uj vezérigazgatóját, aki ezidőszerint Temesvárott tartózkodik és rámutatott az uj összeköttetés nagy kulturális és gazdasági jelentőségére, amely nemcsak a két szomszéd ország közötti forgalmat tekintve, hanem KeletEurópának Nyugat-Európával való forgalmának szempontjából is nagyfontosságú. Vidrighin üdvözlő válaszában annak a reményének adott kifejezést, hogy az uj forgalmikapcsolat ugy a két ország érdekeinek, mint Európa előnyére fog válni. A magyar-román távbeszélőforgalom fontosabb vonalain a dijak a következők : Budapest—Bukarest 4.75 P, Budapest—Temesvár 4.10 P, Budapest—Arad 4.10 P, Budapest—Kolozsvár 4.10 P.BudapestBrassó 4.75 P és Budadest—Nagyvárad 4.10 pengő. t A nagyvilág bajai és a hazai gondok Irta: Dr. Gyöngyösi János Valahányszor keserű gondjaink és szorító szegénységünk közepette feltörnek a panaszkodó sirámok, felelős államférfiaink ajkán ujabban mindig az a stereotyp, de éppen nem megnyugtató válasz: másutt is baj van, végig az egész világon gazdasági válság vonaglik. Ami nagyjában igaz, levonva azt a kis különbséget, hogy nálunk ez a válságokozta nyomorúság már az emberek legprimitivebb életszükségletét támadja meg. Nő a keresettelen, egzisztencianélküli egyedek száma s akinek még van valami életforrása, az is ugy akadozik, hogy minden reggel azzal a rémülettel ébred, hogy végleg bedugul. •Mi okozta és mi mélyiti el ezt a gazdasági depressziót az egész világon. Az ok: a háború. Nemcsak a vesztett háború, mint azt egy ideig gondolták, de a megnyert háború is. A nemzetgazdászok részéről nem uj keletű megállapítás, hogy a világháborúnak nincsenek győztes és legyőzött küzdőfelei, sőt közömbös szemlélői sem. Az ellövöldözött aranymilliárdok, a megsemmisített vagyonok és értékek pótlása nagyon hosszú és főleg harmonikus gazdasági együttműködést követel. Az úgynevezett hadikárpótlások a vesztes fizetőn behajthatatlan, fiktiv követelések. Sőt a világháború tulajdonképpeni finanszirozója, Amerika, tudvalevőleg a győztes antantnagyhatalmaknál sem tud pénzéhez jutni. A nagy háború az egész világon egy gazdasági megrázkódtatást jelent, amelyre, amilyen rohamos volt, a regenerálódás, annál lassúbb ütemü. Amellett olyan gazdasági egységeket bontott meg, amelyek vagy természetes alakulatok voltak (lásd Magyarország), vagy amelyeknél az átalakulás egy hosszabb kikristályosodási folyamatot tesz szükségessé (pl. a volt monarchia). Mindez azonban még csak a depressziót magyarázza, de nem azt, hogy ez a depresszió állandóan fokozódik. Hogy a világgazdaság nyomottsága egyre kimélyül, annak oka az, hogy a háború, vagy nevezzük inkább háborús epocha nem ért véget Versailles-al és béketársaival, hanem ma is folytatódik. Franciaország nagyobb hadsereget tart fegyverben, mint békében valaha is, Amerika flottájának növelése mellett döntött és Anglia lázasan épiti a hajókat és repülőgépeket, hogy tengeri és légi hegemóniáját megtartsa. Lloyd George, aki Anglia világbirodalmi jelentőségének megfelelően az angol gazdaságpolitikát is mindig világgazdasági nézőpontból itéli meg, igen találóan állapította meg a közelmúltban egyik agitációs beszédében : a békegazdaság sikere, vagyis a világnyomor leküzdése azon múlik, vájjon Angliának meglesz-e a bátorsága és önbizalma ahhoz, hogy a fegyverkezési versenynek gátat vessen s példájával a fegyverkezés abbahagyására birja a többi nagyhatalmat. Mert ma az a helyzet, hogy a nagyhatalmak polgárai egyre több és elviselhetetlenül súlyos adót izzadnak ki, amelynek jelentékeny része a haderő fejlesztésére, tehát gazdaságilag improduktív célra fordittatik. Az csak természetes, hogy enynyi érték megsemmisülése után ujabb értékeknek gazdaságilag közömbös, tehát improduktív lekötése a világgazdasági organizmus szerves összefüggése folytán sem a kontinensre, de az amerikai Egyesült Államokra sem marad hatástalanul. Áttérve most már a világbajokról a mi apróbb, de nekünk annál súlyosabb gondjainkra, mindenekelőtt azt a paradoxont kockáztatjuk meg, hogy Trianon rendszabályai számunkra azt a kényszerű előnyt jelentik, hogy a szomszédos államok felfegyverkezése által szükségszerűen diktált honvédelmünk kiépítésének költségei nem terhelhetnek súlyosan bennünket. Mégis olyan költségvetéssel dolgozunk, amely arányaiban egy gazdag nagyhatalomra is elképesztő volna. Ennek a költségvetésnek egy óriási részét a személyi és közigazgatási kiadások teszik ki. Ugy érezzük, a hasonlattal közel járunk az igazsághoz, amikor azt állítjuk, hogy amit a nyugati államokban hadseregre és fegyverkezésre költenek, azt költjük mi a rendeletekre és hivatalnokseregre. Rendeletgyüjteményeink már olyan labirintust és akkora könyvtárat alkotnak, hogy egyes ágazataiban is csak specialista irodaprofeszszorok ismerik ki magukat. A cséplési munkánál kötendő első segélyplakáttól a Körös csatorna ázalagjainak közérzetéig és a szerelmében csalódott kis cselédleány lugkő szenvedélyéig nálunk minden rendeletileg van szabá lyozva. Azt persze a rendeietgyár nem látja, hogy a plakát helyétől még két óra járásra lehet az első orvos, hogy a Körös-csatorna békái egész szépen megvannak, de az emberek fulladoznak a bűztől és hogy lugkövet csak az nem ihatik, aki nem akar. Amellett a plakát 3 pengő, hogy az államilag favorizált nyomda is éljen, a szennyvizszakértők fizetésükön felül napidijat is szednek és hogy aki szappant akar főzni, az ott hagyhatjamunkáját, hármasban (mert két tanú is kell) végigszaladhat egy délelőttöt, hogy két kiló zsirszódához jusson. Mindez csak pár kiszakított példa, de már ebbe is bele lehet bolondulni. Ezekbe és a rengeteg többibe meg tönkre kell menni. Nem is szólva arról

f hogy a nagy aktatermelés ha egyszer valamelyik minisztériumba kerül, csak drága és költséges utánjárással lehet kihalászni. Ez a közigazgatás és ez az állami apparatus az, ami feltétlenül agyonnyomorit bennünket s aminek célszerű egyszerűsítésével nehéz és kiadós összegeket és energiákat lehetne produktív célokra felszabadítani. Es ha most még felemlitjükhogy az igy megtakarítható summákat valóban hasznos beruházásokra, elsősorban utak építésére, mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, általában közgazdaságilag biztató és hasznos vállalkozásoknak elfogadható hitellel való» támogatására fordítanák, amelynek összegét meg lehetne sokszorozni, ha az állam erre adható pénzét veszélyességi bázisul nyújtaná, ha drága külképviseleteink és előkelő követeink nem átalnánaknéha egy kissé vigéckedni is a magyar gazda és iparos termékeinek, vagy a magyar kereskedő házak portékáinak, egyszóval ha illetékeseink egyáltalán folytatnának valamit, amit gazdasági politikának lehet nevezni, akkor azok a bajok, amik másutt is megvannak, bizonyára megmaradnának, de a mi speciális „apró" magyar gondjainktól felszabadulnánk A miniszteri bársonyszékben